Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-16 / 244. szám

1977. október 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II A TANULÁSHOZ NYUGALOM KELL . családok R gyermekes visszatérő gondja, hogy hogyan segítsen a szülő iskolás gyermekének a tanu­lásban, a jó eredmények elé­résében? Első teendő: meg kell teremteni otthon a ta­nulás legkedvezőbb teltéte­leit. Mi minden kell ehhez? Elsősorban szeretetteljes, nyugodt családi légkör! Vi­táikkal teli, zaklatott légkör­ben a tanuló figyelmét nem tudja összpontosítani; ez las­sítja a tananyag emlékezetbe vésésének tempótját; akadá­lyozza a gondolkodást, mert gondolatvilágát más, káros hatások töltik meg. Kívána­tos lenne, hogy amíg a gyer­mek tanul, a felnőttek csak halkan beszélgessenek, ne szóljon a rádió a televízió, ne lármázzon a kistestvér. A kisgyermek számára nélkü­lözhetetlen a nyugalom. Gon­doljunk csak arra, hogy a kisgyermek az egyszerű fela­datokat is csak komoly erőfe­szítésekkel tudja megoldani teljes figyelemösszpontosí­tással. Ne zavarjuk a tanulót ne­héz munkájában, és tanulás közben ne küldözgessük a közértbe, fáért a pincébe stb. Természetesen szükséges, hogy az otthoni teendőkben segédkezzen, de ennek is le­gyen meg az ideje. Ezért he­lyes, ha a gyermekkel együtt napirendet készítünk és be­osztjuk az idejét. A napirend készítésekor azonban ügyel­jünk arra: legyen elég sza­bad ideje játékra. A nyugodt tanulás külső feltételeinek 'megteremtésé­hez tartozik a megfelelő ta­nulósarok kialakítása is, ahol mindennap — lehetőleg azonos időszakban — nyu­godtan tanulhat a gyermek A tanulósarok legfontosabb bútordarabjai: nagy méretű, jól megvilágított asztal, mel­lette se túl magas se túl ala­csony szék Ha a gyermek túlságosan magasan ül, lába nem ér le a földre. így ülése bizonytalan, karjára támasz­kodik ebben a fárasztó hely­zetben írni sem tud rende­sen. Ha viszont alacsonyan ül, akkor görnyednie kell, s a gerincoszlopa rendellenes helyzetbe kerül. Ez a testtar­tás könnyen megszokottá válhat és komoly egészség- ügyi problémát okozhat. A tanulósarkot lehetőleg ablaknál, de huzatmentes he­lyen rendezzük be. Igyekez­zünk úgy elhelyezni a gyer­meket, hogy írásnál, olvasás­nál a világítást bal kéz felől kapja (ha esetleg balkezes a gyermek, akkor jobb kéz felől), így megóvhatjuk sze­mét a megerőltetéstől. .... anuljon a MlkOr íyérmék? Is­kolából haza­térve, ebéd után azonnal kezdje el a tanulást, vagy pihenjen előbb? A válasz nem nehéz. Gondoljunk arra, hogy az iskolában eltöltött idő testileg-szellemileg ki­fárasztja a gyermeket, tehát feltétlenül Szüksége van pi­henésre. Ez az időtartam a gyermek fizikai és szellemi fejlettségétől függően külön­böző. De mindig kipihenve lásson otthoni feladatai el­végzéséhez. Fási Katalin Lámpák Parasztköcsögből, korsóból könnyen készíthetünk divatos asztali lámpát és az sem baj, ha sérült, töröttfülű vagy csor­ba a pereme. A korsót (1.) alul fúrjuk ki, s a vUlanyzslnór ki­vezetésére vágjunk, faragjunk hungarocell vagy fakorongot (2.), annak furatába szorítsuk bele a foglalatot (3.) Tegyünk egy marék kavicsot a korsóba, így nem dőlhet el, feszítsük lefelé a zsinórt és szigetelőszalag körültekerésével (4.) rögzítsük a lyuk mellett. Billenőkapcsoló és villásdugó egészíti ki a szerelést. Az égő­re tegyünk spirálrugós ernyőt; borítása lehet utólag lakkozott műszaki rajzlap, de korsóhoz legjobban Illik a rafiaernyő (5.), amit könnyű elkészíteni. A gyerekszobában biztonságo­sabb, ha a mennyezeti lámpát a szoba közepéről (6.) oldalt húz­va visszük a tanulóasztal fölé. Kössünk a zsinórra (7.) hor- gászdamilt, s annak hurkos vé­gét akasszuk kampósszegre. Sú­lyos üvegbűFát ne használjunk ilyen változtatható elhelyezésű lámpára, inkább készítsünk két 22—2S cm sugárral rajzolt kör-, Illetve körgyűrű alakú rajzlap­ból (8.) paplrernyőt. Negyed- környl részük kivágása után (8.) ragasszuk kúppá (csonkakúppá) a két darabot, illesszük alap­jukkal egymásra őket (9.),segy drótkarika (D) közbeiktatásával varrjuk egymáshoz az alsó (A) és felső (F) részt. A búrát a foglalat lecsavarha­D tó része alá szorítjuk be nyílá­sánál fogva a befogott részt esetleg előzőleg ráragasztott körgyűrűdarabbal erősítsük meg. Érdekességként említjük meg, hogy kosárkából, szakajtóból (10.) iR készíthetünk lámpaer­nyőt. nagyobb gyerekek szere­tik az Ilyen furcsaságokat a szo­bájukban — és maguk is köz- f l. reműködhetnek elkészítésében. Mese az eltévedt: kisverébről A fészekben kikeltek a to­jások: öt kis verébfióka tá- togott a mamája felé. A ve­rébmama megetette, melen­gette a kicsinyeket, s mikor nagyobbra nőttek repülni ta­nította őket. Az ötödik kis- veréb bátrabb és ügyesebb volt, mint valamennyi test­vérkéje. Egy napon repüléslecke közben olyan messzire szállt, hogy nem látta sem a ma­máját, sem a testvéreit. Na­gyon megijedt a kisveréb, a Szárnya elfáradt, már nem is tudott röpülni, csak ugrán­dozott a vékony lábacskáin. Addig-addig ugrándozott, míg a vadkacsa fészke elé ért. — Befogadsz a fészkedbe? — kérdezte a kisveréb. — Befogadlak, háp-háp... —^mondta a vadkacsa. — De én csak azt tudom mondani, hogy csip-csirip! — Akkor nem fogadlak be a fészkembe, háp-háp... — mondta a vadkacsa. A kisveréb továbbugrált. Találkozott a galambbal, és megkérdezte: — Melengetnél-e a szár­nyad alatt? — Melengetnélek szívesen, kruuu... búk... buruk... — tur- békolt a galamb. — De én csak azt tudom mondani, hogy csip-csirip! — Akkor nem melenget­lek, kruuu... búk... buruk... — mondta a galamb. A kisveréb továbbugrált. Találkozott a bagollyal. — Éhes vagyok, adnál-e nekem enni? — kérdezte. — Szívesen adok, uhuuu — huhogott a bagoly. — De én csak azt tudom mondani, hogy csip-csirip! — Akkor nem etetlek meg, uhuuu — mondta a bagoly. Besötétedett, hideg lett, a kisveréb félt, fázott, éhezett, s fáradtan ugrándozott egyre tovább, tovább. Ekkor meg­látott egy szürke madarat, az is a földön ugrált. — Kedves /madár — szólí­totta meg a kisveréb a mada­rat —, befogadnál-e, meg­etetnél-e engem? Fáradt fió­ka vagyok, és csak azt tu­dom mondani, hogy csip-csi­rip! — Befogadlak, megetetlek, melengetlek, én vagyok a mamád! Egész nap kereste­lek, hívtalak, csip-csirip! A verébmama hazavitte fiókáját a fészekbe, megetet­te, a szárnya alá vette, s ott melengette reggelig. A fiatal mester-fodrász, Bartal Pál elkészítet te őszi modelljeit, amelyeket a fiataloknak ajanl. Divat a rövid, a félhosszú és a hosszú haj egyaránt, különböző nagyságú hullámok­kal, arpó tincsekkel tűzdelve. Ez „a szél fantáziája”. Állítólag a természetben fésüli ki a frizurákat a mester. Szégyenszemre szemüveg Joghurt Olykor gyógyszer Sokak által kedvelt ez az aludttej fajta, azonban időn­ként az orvos is előírja fo­gyasztását, főleg ha a beteg széles hatósugarú antibiotikus kezelésben részesül (például Tetránt szed.) A bélben nor­málisan jelenlevő, ártalmat­lan, sőt hasznos bélbaktériu­mok ugyanis a gyógyszer ha­tására elpusztulnak, s kóro­kozó vírusok szaporodhatnak el. Ezt akadályozzák meg a joghurtban levő tejsavbaci- lusok. Ügyeljünk arra, hogy a joghurtot az egyes gyógy­szeradagok bevétele közti szünetben etessük a beteg­gel, mivel a Tetrán és a jog­hurt együtt oldhatatlan ve- gyületté alakul, s nem szívó­dik fel bélből, tehát a gyógy­szer ezáltal hatástalanná vá­lik. Az öltözködés ábécéje A Minerva gondozásában megjelenő Családi Könyvek sorozat legújabb kötete. „Az öltözködés ábécéje” címmel a közelmúltban látott napvi­lágot. Faragó Ilona könyvé­nek eredeti címe „Az öltöz­ködés illemtana” lett volna. Ám a jól öltözöttség nem az illik — nem illik, hanem az önkritika, az önismert és a jó ízlés kérdése. Az öltözkö­désre való neveléshez nem illemtani szabályok kellenek, inkább jó tanácsok. Ez a kis könyv tükröt tár elénk, hogy könnyebben meg­ismerjük önmagunkat. Olyan, akár az első ábécés köny­vünk, segít megismerni, amit eddig nem, vagy hiányosan tudtunk. Mindaz, amit Fara­gó Ilona elmond, tanácsadás. Milyen vagyok? Mit vegyek fel? Mit vigyek magammal? Hogyan öltözzön a vőlegé­nyem? Hogyan öltöztessem serdülő lányomat? Mit visel­jenek a férfiak? Hogyan frissíthetem fel „házilag” gyorsan az arcomat esti prog­ram előtt? Mindkét nembeliek és min­den korosztály jó hasznát veheti. A szemüveg viselése nem lehet szégyen soha. Ostoba ember, aki szégyennek tartja, de az is, aki szemüvegre szo­rulva, mégis inkább vakos- kodik, mert „megszólják” a szemüvege miatt. Talán egyetlen érzékszer­vünkkel kapcsolatosan sincs annyi tévhitünk, mint a lá­tással és a szemüvegviselés­sel. Már a mondáinkban el­kezdődtek. Lapos lesz, vagy pocakos Mátyás király egyszer egy szántogató öreg paraszttól megkérdezte: — No bátya, messzi van-e még a messzi? — Bizony, nagyságos kirá­lyom, már csak az ökröm szarváig. Tehát állítólag így történt. Állítólag. No de hiába állít­ják, ez nem történhetett meg soha. Nem. Mert az öreg em­bernek nem a távolba ha­nem a közeibe látása romlik. Ha azt kérdezte volna, hogy „közel van-e még a közel?”... és azt a feleletet kapta volna, hogy „bizony a közel már itthagyott, a kinyújtott ka­rommal se bírom elérni”... így elhinném! El, mert a szemlencse fiatal korban igen jól alkalmazkodik. Lapos lesz, vagy pocakos, aszerint, hogy messzire vagy közeire néz az ember. Ha az alkalmaz­kodó képessége csökken, fia­tal korában rövidlátó, idős korára távollátó lesz az em­ber. A csökkent látású vagy egyéb szemrendellenesség­gel bajlódó ember halálos bűnt követ el, ha nem viseli a látásjavító szemüveget, amelyet számára a szemor­vos előírt. Kötelessége már az arasznyi óvodás apróság­nak, hogy tűrje az orrán fi­tyegő szemtengelyt egyensú­lyozó szemüveget. Kötelessé­ge a rövidlátónak, hogy neki ne menjen a falnak. Köteles­sége az öregnek, hogy elol­vashassa az apróbb betűt. És kötelessége mindenkinek, hogy védje a szemét. A szem alkalmazkodása nem végtelen. Nemcsak a szemgolyó mozog, nemcsak azt fordítja, görbíti, emeli a szemmozgató izom, hogy mindig oda nézzen, ahová akar, hanem a szivárvány­hártya isi mozog, hol kevesebb, hol több fényt enged a szembe. No és a szemlencse? Lapul és domborodik. Sőt a sötétben a félhomályban való látás is alkalmazkodás, amit az úgynevezett látóbí­bor biztosít. Ennek egyik fontos alkotórésze az A-vita- min, ami ha megcsökken a szervezetben, romlik a szem alkalmazkodóképessége,' és — félhomályban még a látás- élesség is csökken. A hibák javíthatók A hibátlan, jó látás olyan összetett élettani folyamat, amelynek egyes részleteit a tudomány is csak a közel­múltban ismerte meg. De amióta tisztázta, pontos és megfellebbezhetetlen uta­sításokkal irányítja ennek a fontos érzékszervnek a vé­delmét, a gondozását, és pó­tolja hiányosságait. Ezek kö­zött szerepel a különféle hu­rutok gyógyítása, a maradék­talan vitaminellátás, a káros szemkörnyéki kozmetikumok elkerülése, a védőszemüveg használata és — természete­sen — a látásjavító szemüveg előírásos viselése is. Ezért bosszankodik minden szemorvos, amikor valaki az eléggé nehezen megszokható és elsősorban a színészek, versenysportolók és egyéb különleges körülmények kö­zött élők számára készülő kontakt lencsék felé kacsin­gat csak azért, mert azt. tart­ja, hogy a szemüveg viselése szégyen. Ismerjük meg — legalább nagy általánosságban — leg­különlegesebb szervünk mű­ködését, hibáit, a hibák javí­tásának lehetőségeit és — ha rászorul — soha senki sem­mikor semmiképpen ne szé- gyellje a szemüveget. Dr. Buga László Erdélyi „festékes” szőnyeg, XIX. századi. Erdélyben ké­szült, anyagát házilag festették a nők. Kilim — szövött szőnyeget jelent.

Next

/
Oldalképek
Tartalom