Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-15 / 217. szám
1977. szeptember 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Új történelmi határvonalakon a munkásosztály 3 A nemzetközi mun- ■ kásosztály a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját a tőke ellen, a békéért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott harc valameny- nyi frontján indított támadás jegyében köszönti. Századunk, a XX. század utolsó negyedében a munkásosztály új történelmi határvonalakra jutott, visszatükrözve a világerők általános előrenyomulását. A történelmi mérföldkövet jelentő 1917-es októberi forradalom idején a világ ipari munkásainak — a proletariátus — száma 30 millió volt, napjainkban pedig meghaladja a 600 milliót. Az iparilag fejlett országokban a munkások a lakosság abszolút többségét alkotják, s a munkásosztály az utóbbi évek során a világ nem szocialista részében is még im kább a társadalmi haladás vezető erejévé vált. A mai munkásosztály sokkal nagyobb szerepet tölt be, mint a két világháború előtt és a második világháború utáni első években. Tényleges lehetősége van arra, hogy egyre hatékonyabban befolyásolja a háború és a béke kérdéseinek eldöntését. A munkásmozgalom fejlődését befolyásoló fontos tényező : az állammonopolísta kapitalizmus struktúrájában végbemenő lényeges változások. A termelés anyagi és nem anyagi területének köl- csönviszonyában történt eltolódások, a foglalkoztatottság jelentős növekedése a szolgáltatási szektorban nemcsak a tőkés kizsákmányolás határainak kibővülésével és a bérmunkások számának növekedésével jár együtt, hanem a társadalmi szerkezetben való bizonyos változással is. A jelenlegi munkásosztály rendkívül bonyolult társadalmi szervezet, amely különböző általános műveltségi felkészültségű, eszmei-politikai színvonalú és szervezettségi fokú, különböző ágazati, szakmai és más csoportokat foglal magában. Soraiba a dolgozók egyre újabb osztagai kerülnek, s az egyszerű mérnökök, tudományos-műszaki dolgozók mind jelentősebb tömege válik a proletáriátus alkotó részévé. A munkás- osztály határainak kiszélesedése visszavonhatatlan és objektíve haladó jelenség. Ugyanakkor a más társadalmi rétegekből származók tömeges beözönlése a proletáriátus soraiba arra vezet, hogy annak egyes csoportjai sebezhetőbbekké válnak a kispolgári ideológia befolyása szempontjából. A kapitalizmus általános válságának kiéleződése ellentmondó hatással van a munkásmozgalomra. A munkanélküliség erős növekedése — 1976 őszén csupán a fejlett tőkés országokban 15 millió munkanélküli volt — sok országban az életszínvonal csökkenését idézte elő. Az infláció szüntelen növekedése végzetes befolyással van a dolgozók helyzetére. Hivatalos adatok szerint az 1975 júniusától 1976 májusáig terjedő időszakban ez a növekedés Nagy-Britanniá- ban 15.4 » százalék, Olaszországban 16,2, Spanyolországban 20, Finnországban 14,2, Görögországban 14, Francia- országban 9,5, Hollandiában 9,6, Japánban 8,8, az Egyesült Államokban 6,2 volt. Számos tőkésországban bonyolult társadalmi-politikai helyzet keletkezett, aktivizálódott a reakció, fasiszta erők ütötték fel a fejüket. Itt-ott kísérletek történnek a háborús hisztéria fokozására, s ezek antikommunis- ta kampányokkal járnak együtt. A munkásosztály határozottan visszautasítja a reakció cselszövényeit. A jelenlegi időszakot a proletáriátus aktivitásának fokozódása jellemzi. A tőkés országokban élő dolgozók harcának fokozódása világosan kifejeződött a sztrájkmozgalom új fellendülésében. Ez a mozgalom a legutóbbi évtizedekben a legmagasabb színvonalat érte el. Az 1971—75-ös években a tömegmegmozdulások résztvevőinek összlétszáma mintegy 314 millió volt, a megelőző ötéves időszak 273 milliójával szemben. A sztráikharc egész frontjának ugrásszerű kiszélesedése ment végbe. Az országok többségében jelentősen megnövekedtek a munkabeszüntetések tömeges jellegének mutatói. Az Egyesült Államokban 1974—1975-ben például az egy munkabeszüntetésre eső sztrájkórák száma 7804 volt (az 1971—1974-es években 7016). Japánban 1974-ben a sztrájkok átlagos résztvevőinek száma 664, az európai gazdasági közösség országaiban 1240 volt, míg az 1971—1974-es időszak hasonló mutatói 600, illetve 829 voltak. A dolgozók új rétegei kapcsolódnak be a sztrájkharcba, egyre gyakrabban sztrájkolnak állami alkalmazottak, mérnöki-műszaki dolgozók, a kutató központok munkatársai. Számos tőkés országra jellemzővé válik, hogy a sztrájkolok között észrevehetően növekszik a szolgáltatások területe, többek között a közlekedés és a közművek dolgozóinak, valamint a községi alkalmazottaknak és a tanároknak a részaránya. A hetvenes évek elejétől kezdve a munkásosztály harci jelszavainak egyre fokozódó politizálódása figyelhető meg. A munkásosztály követelései mind mélyebben érintik a társadalmi-gazdasági kapcsolatok kulcsfontosságú kérdéseit, az uralkodó körök munkásellenes, népellenes politikája ellen irányulnak. A munkásosztály szervezeteiben erősödik a nemzetek fölötti monopóliumok elleni harc fontosságának megértése. Mind gyakrabban hallatszanak olyan követelések, hogy meg kell tiltani a nemzetgazdaság és az ország biztonsága szempontjából fontos vállalatok és természeti kincsek eladását a külföldi társaságoknak, hatékony intézkedéseket kell tenni az ellen, hogy a nemzetek fölötti monopóliumok kibújhassanak az adófizetés alól. A különböző országok munkásainak a nemzetközi és multinacionális monopóliumok részéről kifejtett nyomása ellen vívott közös harca már bizonyos sikereket hozott. Ilymódon a munkás- mozgalom fejlődésének jelenlegi szakaszát a proletáriátus saját érdekeiért vívott harcának fellendülése, a társadalmi-politikai színtéren való akcióinak fokozódása jellemzi — mint a tőkés társadalmat kihívó, legfőbb társadalmi erőé. n nemzetközi munkás- osztály léte és erősödése nagy lehetőséget teremt a társadalom átalakítására, mégpedig olyan utakon, amelyek minden valószínűség szerint sok esetben könnyebbek lesznek, mint amilyeneken a szocialista országok népeinek kellett járniuk. Az októberi forradalom hatása tükröződik az imperialista hatalmak gyarmat- birodalmainak összeomlásában, a felszabadult országok fejlődésében is. Erről szól sorozatunk negyedik része. (Folytatjuk.) Bőgős László Rosszul dolgozó jó kezű emberek?... — Az egyesülés előnyeiről kérdezett... Hm. — szedte össsze nem túl vidáman gondolatait Bottlik Sándor, a Jövő Asztalosipari Szövetkezet jászjákóhalmi telepének vezetője, majd elkezdte sorolni, mi lett jobb 1977. január elseje óta. — önálló szövetkezet korunkban állandó forgóalap-gondokkal küszködtünk. Hogy megrendeléseinknek eleget tehessünk, mintegy tízmillió forint értékű készletre lett volna szükségünk. Forgóalapunk viszont alig 7 milliót tett kii — kevés volt a raktározott fűrészáru és anyagok értékének finanszírozására... Nem maradt más hátra: éltünk egyik napról a másikra. Épp csak annyi árut tároltunk a telepen, amennyi a termelés folyamatosságához feltétlenül kellett. Ha néhány nap vagy egy-két hét alatt nem kaptunk valamit, akkor megállt, illetve megállt volna a munka: állandóan ettől rettegtünk. A budapesti Jövő szövetkezettel egyesülve viszont ilyen gondunk nincs. Nézze meg az udvarunkat. minden fűrészáruból van elegendő, egyesülve tőkeerős szövetkezet lettünk. Nagyüzem és kisüzem A jászjákóhalmiak új gépeket is kaptak. Korszerű fúrókkal, marógépekkel dolgoznak. Jutott pénz egy régi vágyuk teljesítésére is, új műhelycsarnokot építhetnek. A most készülő tágas épületben helyet kap majd a régen hiányzó készáruraktár is. Az egyesülésről a budapestiek sem mondanak rosszat. Fürst Sándor, a Jövő elnöke a következőkkel igazolja „jogosságát’’ : Vállalják a brigádok Biztonságosabb közlekedés Balesetek: harminchét halott, száznegyvenkilenc súlyos sebesült és százkét könnyebben sérült ember. Ez év első nyolc hónapjának Szolnok megyei baleseti statisztikája. A grafikon — mégha oly hullámzó is — gyászosabb képet mutat, mint tavaly, vagy az azt megelőző években. Okát szakembergárdák tucatjai kutatják, elemzik keresve a megelőzés módjait, lehetőségeit. De nemcsak ők... Az utóbbi idők egyik leg- figyelemre méltóbb megyei kezdeményezésének ígérkezik a MÁV Járműjavító Üzem szocialista brigádjainak felhívása, amely a munkahelyi kollektívákhoz szól: segítsenek s tegyenek meg minden tőlük telhetőt vállalatuknál, üzemükben, szövetkezetüknél a közlekedő ember biztonságáért. A felhíváshoz — amely három hónapja indult útra— eddig 274 szocialista brigád csatlakozott, köztük a TRVVV Szolnok megyei ki- rendeltségének hét kis közössége; a gépjármű-közlekedési és a javító üzemegység szocialista brigádjai. Tegnap délután ültek össze és a közlekedési szakemberek, valamint a vállalat igazgatójának segítségévei hangosan gondolkodva közösen töprengve, határozták el. mit tegyenek. Mi mindent akarnak tenni azért, hogy a ki- rendeltségük dolgozói, akiknek az országút a munkahelyük, mindennap épségben célhoz érjenek. Elhatározták, hogy félévenként közlekedési ismeretekből „agytornát” tartanak annak a háromszáz dolgozónak, aki a munkavégzéshez saját gépjárművét használja; megtalálják a módját annak is, hogy ezek a .„maszek” gépjárművek műszaki állapota kifogástalan legyen. A hivatásos gép- járművezetőknek negyedévenként frissítik fel az elméleti tudást. Társadalmi gépjárműellenőrző csoportot alakítanak. S. hogy amit vállaltak, nem marad pontokba szedett ígéret, arra a vállalat és az ágazat kiváló brgiádjainak eddigi munkája a garancia. avagy a lényeg: vékonyabb a boríték — A Jászságban évtizedes hagyományai vannak a nagy szakértelmet kívánó asztalosmesterségnek. Hiba, pazarlás volna, ha továbbra is az itt dolgozó jó kezű emberekkel készíttetnék az „egyszerű” bútorokat. Ezekből ugyanis a jobban felszerelt nagyüzemek eleget gyártanak, a nagyobb sorozatok miatt olcsóbban is. Célszerű, ha a kisüzemekben munka- igényes, nem rövid betanulást, hanem magas szintű szakértelmet követelő termékeket készítenek. Épp ilyen a most Jászjákóhalmán gyártott sarokszekrény is. — A termékváltás mellett szól az is — folytatta az elnök —, hogy a belföldi keresletet a bútorgyárak kielégítik. Viszont a szépen megmunkált. ügyes kezeket kívánó stíl-, illetve nem nagy sorozatban készülő bútorokat külföldön nagyon sokan keresik. A budapesti Jövő szövetkezettel egyesülve a jászjákóhalmiak éppen az előbb említett követelményeknek tehetnek eleget, saját adottságaikhoz alkalmazkodhatnak. Ha kevés a pénz, akkor... Munkában a targoncák. Naponta több mint 100 tonna árut rakodnak a Compack Kereskedelmi Csomagoló Vállalat tiszaroffi telepén. A gépkocsik nyersanyaggal terhelve érkeznie és kész csomagolt áruval rakodva távoznak a telepről A jákóhalmiak gazdasági helyzetének rendeződése, a népgazdaságnak fontos exportlehetőségek növekedése .. . Kell-e még ennél többet felhozni az egyesülés megvédésére? Nem. A szövetkezet elnökétől és a telepvezetőtől hallottak elegendőek az indokoláshoz. Mégsem véletlenül beszéltünk korábban „megvédésről”. Vannak ugyanis, akik sajnálják, hogy a községben már nem önálló szövetkezei’ működik. Kik ők? A telep munkásai. A cikk elején olvasható indokokat persze ők is megalapozottnak tartják, sőt még adalékokkal is szolgálhatnak: „Mi is láttuk, hogy az akkori vezetés már nem bír a növekvő feladatokkal. Szervezési hiányosságok voltak ... Ezért is bíztúhk az egyesülésben” — mondta az egyik munkás. Mégis csalódottnak érzik magukat. Lényegesen kevesebbet keresnek az új termékkel. A dolgozók 5—600 forintos havi keresetkiesésről beszélnek, a szövetkezet elnöke tíz százalékról tud. Egy, a pártbizottságnak készült jelentésben sorakozó számok szerint szinte minden megemlített ember több órát dolgozott, mint 1976-ban. Félév alatt két-há- romezer forinttal kevesebbbért, mint egy esztendővel korábban. Magyarázható hát, ma már miért nem szimpatikus senkinek az egyesülés. A „beolvadásban” látják minden baj okát. Hiába találják szebbnek és kevésbé fárasztónak a mostani munkát: „Ha kevés a pénz, akkor... Különben is, mindegy nekünk milyen munkát végzünk” — hallatszik mindenfelé a műhelyben. A dolgozók már magyarázatot is találtak a keresetcsökkenésre. Kitolásról, a vidékiek kihasználásáról beszélnek, ök legalábbis magyarázatnak tartják ezeket az „indokolásokat”. Pedig csak a sértődöttség, a kiúttalanság érzése beszél belőlük. A szövetkezet elnöke sokkal kézenfekvőbb, érthetőbb dolgokat említ, amikor a fizetések csökkenéséről beszél: Lehetne több is, de... — Űj termékeket gyártanak Jákóhalmán. Az embereknek még bele kell jönniük a munkába. Természetesen, a lehetőségekhez képest igyekeztünk a begyakorlat- lanságból származó alacsony teljesítményeket ellensúlyozni. Egy sarokszekrényre a gyártás megkezdésekor körülbelül 400 forint munkabért állapítottunk meg, és a bérhányad még ma is lényegesen több az általunk reálisnak tartott 270 forintnál. Többet sokáig nem bír el az áru. Legnagyobb gondunk és a bajok forrása a jákóhal- mi és a más telepeink közötti különbség. Máshol — Budapesten. Jászdózsán — sokkal nagyobb a szervezettség, szilárdabb a munkafegyelem. Jászjákóhalmán is ezeket a .jnormákat” kell magukévá tenniük a dolgozóknak. hogy annyit vagy még többet is keressenek, mint önálló korukban. Szövetkezetünk ugyanis csak a már kialakult termelékenységgel dolgozhat jövedelmezően. Így már érthető, miért kevesebb a munkások pénze. A magasabb követelmények a „ludasok”. E magyarázatról azonban a dolgozók mit sem tudnak. Nekik nem mondta ei senki az elnök által említett gondokat. Ugyanis „már nyolc hónapja nem volt termelési tanácskozás”. Érthető hát, hogy maguk keresnek (néha rossz) magyarázatokat — a tények ismerete nélkül. Persze az is meggondolandó, szabad-e a budapesti és jászdózsai telepen, a más szervezési feltételek, a más múlt mellett kialakult „normák” teljesítését Jászjákóhalmán is ilyen hirtelen elvárni? Nem a feltételeket kellene-e először megváltoztatni, fokozott ellenőrzéssel szigorítani a munkamorált? A nagyobb elvárások teljesítésének feltétele ugyanis az új feltételek megteremtése. Az új „normák” érvényesítésénél pedig legfontosabb: a fokozatosság. Ellenkező esetben a hirtelen keresetromlás elkerülhetetlen. Ez pedig csak a mindenkinek előnyös egyesüléstől várt fellendülést nehezítő elégedetlenséget és bizonytalanságot szül. V. Szász József A fegyverneki Vörös Csillag Termelőszövetkezet epitőbrigádja a határidő előtt csaknem két hónappal fejezte be a tsz központi baromfitelepén két, egyenként 27 ezer férőhelyet* csibenevelö építését. A közös gazdaság az idén a tavalyinál 35 százalékkal több, összesen egymillió csirkét nevel. Képünkön a két új csibenevelő a tsz központi baromfitelepén
