Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-09 / 212. szám

1977. szeptember 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Címképünkön: Kelemen János a vízágyút irányítja. Úsztatják a répát a Cu­korgyárba. Tegnap reggel hat órakor megkezdődött a cukorgyártási kampány Szolnokon. A hatszázötven idénymun­kás között nagyszámú nyugdíjas és nő dolgozik. Az állandó munkásokkal együtt kétszázötven asz- szony három műszakot vállalt. Közülük egy, Ha­mar Jánosné a technoló­giai folyamatot ellenőrzi. Az első napon még „csak” 600 vagon répa van a tároló­ban. Ezzel a készlettel kezdődött a feldolgozás. A terv sze­rinti minimális program: napi 480-500 vagon cukorrépa feldolgozása. A kampány első percei. Nagy az izgalom a gyári vezér karban. Mindenki a műszereket figyeli. A kezdés itt se könnyű. Ház László vegyészmérnök a laboratórium újoncait oktatja, akik a répalevek minőségét vizsgálják majd. , Nagy Zsolt képriportja Megtárgyalta a Minisztertanács Hat nagyberuházás kezdődhet az idén nagyberuházások megvalósí­tását rendszeresen ellenőrzi a Minisztertanács, s ennek meg­felelően tekintette át most is az építésügyi és városfejlesztési miniszter előterjesztése alap­ján az idei befejezésre és megkezdésre elő­irányzott nagyberuházások helyzetét. Az előterjesztésből kitűnt, hogy a korábbi évekről áthúzódottakkai együtt 14 nagybe­ruházás idei befejezését irányozta elő a nép- gazdasági terv. Ezek közül hat helyen — a Dunai Kőolajipari Vállalat II. üteménél, a Dunamenti Hőerőmű II. és III. üteménél, a Hejőcsabai Cementgyárban, a Péti Nitrogén­művekben, a Székesfehérvári Könnyűfém­mű szélesszalag-hengermű II. üteménél és a nyergesújfalui azbesztcementgyárban — a termelőberendezéseket már üzembe helyez­ték, és az utolsó simításokat végzik. Az alap­vető termelőkapacitásokat ugyancsak üzem­be helyezték már a solti középhullámú rá­dióállomásnál, a magyar—szovjet földgázve­zeték első és második üteménél, de a föld- gázvezetékhez* kapcsolódó hírközlőrendszer kiépítése valószínűleg áthúzódik a jövő év elejére. A kivitelezési munkák gyorsításának ered­ményeként az év végéig üzembe helyezik az Almásfüzitői Timföldgyár termelését inten- zifikáló beruházás és a Telefongyár új szá­mítástechnikai üzemének berendezéseit, s csupán a pénzügyi elszámolás lezárása ma­rad a jövő évre. Hasonló a helyzet a Mohácsi Farostlemezgyárban előirányzott munkák el­számolásával is. Szakaszosan adják át és helyezik üzembe a Semmelweis Orvostudo­mányi Egyetem budapesti létesítményeit, de a teljes hasznosításra és befejezésre csak a jövő évben kerül sor. Győrött a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolát is folyama­tosan, ez év végéig adják át az oktatásnak, de a gyakorló laboratóriumok néhány kü­lönleges gépi berendezését csak később, vár­hatóan 1979-ben kapják meg a gyártó cégek­től. A későbbi befejezésre előirányzott nagy- beruházások közül már az idén — az első félévben — üzembe helyezték az alapvető kapacitáshoz szükséges berendezéseket a Magyar Viscosagyár Pan-II. üzemében és a dunaújvárosi hullámvertikum beruházásá­nál, s a legfontosabb berendezésekkel még az idén megkezdik a termelő munkát a Ti­szai Hőerőmű I. üteménél, az ózdi kohászati üzemek acélgyártását intenzifikáló beruhá­zásnál, továbbá a Budapesti Finomkötött­árugyár, a Simontornyai Bőrgyár és a Kis­kunhalasi Kötöttárugyár új létesítményeinél. A befejező nagyberuházások lebonyolításá­nál még gyakran okoztak gondot késések az előkészítésben, majd a tervek, gépek szállí­tásában, s úgyszólván valamennyi létesít­ménynél akadályozták az építést, szerelést a munkaerőgondok is. A késések miatt azon­ban csak három beruházás kapacitásának kiépítése tartott tovább az eredetileg terve­zettnél, a többi létesítmény határidőre vagy az előirányzottnál három—kilenc hónappal korábban készült el. Az utóbbi években ugyanis a beruházók, a tervezők, a kivitele­zők javították az együttműködést, részletes ütemtervekkel hangolták össze a feladatokat, így ütemesebbé tették a munkát és jobban kihasználhatták a munkaerőt és a gépeket. Idei kezdésre a Minisztertanács eddig hat nagyberuházás megindítását hagyta jóvá. Ezekhez a szükséges műszaki kiviteli tervek jelentős része már elkészült, tehát az építést tervhiány jelenleg nem akadályozza, de a kivitelezési és a szállítási szerződések meg­kötése érdekében mielőbb el kell készíteni a még hátra lévő terveket is. A márkushegyi bányaüzem, a Bitó II. bauxitbánya-nyitás és a nagyegyházi bányaüzem építői az előirány­zott ütemnek megfelelően dolgoznak. Az év elején megkezdődött a Szekszárdi Húskom­binát építése és a tervezett ütem szerint a negyedik negyedévben sor kerül a technoló­giai szerelésre. népgazdasági terv a Miniszter­tanács döntésétől tette függővé egyebek között a magyar—szov­jet földgázvezeték III. ütem, a Bicskei Hő­erőmű I. ütem és a budapesti nagy Sport- csarnok beruházásának megkezdését. Az ed­digi előkészületek áttekintéséből kitűnt, hogy előzetes engedélyek alapján megkezdődött a Bicskei Hőerőmű kiviteli terveinek elkészí­tése, a helyszínen pedig felvonulási és terep- rendezési munkákat végeznek. További egyez­tetések alapján kerül sor majd ennél és a másik két nagyberuházásnál is a teljes be­ruházási javaslat előterjesztésére. Az állami íz idei Kelni korán, hazamenni későn „Ugyan, milyen érdekessé­get tudnék én mondani? — kezdte a 27 éves, farmeröl­tönyös fiatalember, majd a kórházat említi, ahol gyo­morfekélyével feküdt, majd ipari tanuló volt (ahol meg­pofozta főnökét), egy évig segédmunkásként kereste ke­nyerét, a felvételig. Farkas Béláról valahogy sosem hit­tem volna, hogy egy faluban ver gyökeret, nem olyan tí­pus, inkább urbánus alkat, legalábbis így gondoltam évekkel ezelőtt, és most módfelett örülük, hogy talál­kozásunk mégis Abádszaló- kon esett, a Lenin Tsz-ben, ahol fiatal kora ellenére már növénytermesztési osztály- vezető. Pedig valamikor in­kább (például) gyomorfeké­lyem gyógyító orvosaként feltételeztem viszontlátni őt, s hogy voltak is efféle am­bíciói, jelzi az érettségi után tett sikertelen felvételi vizs­ga az orvosi egyetemen. — Nagyapám gazdász volt, s eléggé beoltott a mezőgaz­daság szeretetével. Nem bi- rom a zártságot, hát itt enyém a határ, szabadság, természet, friss levegő. Szarvason végeztem a DA­TE öntözéses és meliorációs karán. Abádszalókra 1973- ban kerültem, 'pontosan a vi­etnami béke napján (janu­ár 27) nősültem meg, kap­tunk lakást. A téeszben erő­sen lent kezdtem, brigádve­zetőként. Kaptam egy komp­lex brigádot, a vele való ta­lálkozás máig nosztalgiával tölt el, május 1-én mindig hívnak a brigádbeliek egy tányér birkára, egy sörre. Három évig dolgoztam 15— 20 gyalogmunkással 10—12 traktorossal: ezerkétszáz hektár területért feleltünk. Tudtuk: ez az én földem, az én utam, az én kutam — vi­gyázok rá. Ezzel a brigáddal tanultam meg a gyakorlatot: ha rögtön a főiskola után osztályvezető leszek, már régen megbuktam volna. Egy-két közbenső beosztás 'f után lettem növénytermesz­tési osztályvezető. Töpreng­tem: nem vagyok ehhez túl fiatal? Nem túl nagy beosz­tás ez nekem? Már több mint egy éve végzem ezt a mun­kát, amelynek nagy súlya van, de elegendő energia bu­zog bennem: korán kelni, ké­sőn hazamenni — ez az éle­tem. Ilyenkor 14—15 órát is dolgozom, hiszen ilyen nagy téeszben (11 ezer hektár) most ennyi idő kell ahhoz, hogy jól menjenek a dolgok. Kevés az agrármérnök, üzemmérnök. Az egyetemen, a dékáni hivatalban mond­ták, hogy a most végzett nyolcvan emberből huszonöt nem is pályázott a mezőgaz­daságba, van aki taxisofőr, van aki múzeumba megy. Nyáron még sohasem vol­tam szabadságon, máskor pedig a feleségem tanít. Igaz, eddig gyesen volt (két lá­nyunk van), de most már dolgozik. Sokat tanult ő is: először óvónő, majd tanító, végül (most a gyes alatt) ta­nári képesítést szerzett. Én most kezdtem el a negyedik évfolyamot az agráregyete­men, lehúzom a hat évet. Az egyetemhez a Lenin Tsz se­gített hozzá, és ez ambíciót ad. Igaz, kapok valamennyi tanulmányi szabadságot, de főleg éjszaka tanulok. Na­gyon nehéz: esténként, ami­kor nyolc, kilenc órakor ha­zamegyek és megfürdök, olyan mintha lebunkózná- nak. Se tévé, semmi — elal­szom. Az egyetemet a levele­ző tagozaton elkezdtük száz- tizenketten, és most huszon­ötén vagyunk abból a garni­túrából. Amikor még brigád­vezető voltam, az indexem­be jelest írtak. Amikor ka­lászos ágazatvezető lettem, leromlottam négyesre. Most, hogy osztályvezető vagyok, csak a három egész öt tize­det értem el, holott az am­bícióm nem csökkent, csak a megterhelés erősen nőtt a munkában. Igen, KISZ-titkárként is működtem egy alapszerve­zetben. Voltam szocialista brigádvezető, szép eredmé­nyeket értünk el. De én utá­lom a funkcióhalmozást, s gyanakszom, amikor valaki teleszívja magát levegővel és sorolja hogy ezt meg ezt csinálja a KISZ-ben, ezt a népfrontban, ezt a vadász- társaságban, emezt az MTK- ban, az SZTK-ban, meg amit akarsz; hát ez hanta. Én csak polgárvédelmi oktató vagyok és a szocialista bri­gádok patrónusa. És sima KISZ-tag. Keveset, de azt jól! Nagy szerelmem volt vala­mikor az asztalitenisz, remek kikapcsolódást biztosított. Versenyeztem is (állítólag egész jól), de már abba-, hagytam. Kikapcsolódásnak a lemezjátszó maradt: szép lemezgyűjteményünk van. Amíg a szövetkezetnek szük­sége van rám, úgy gondolom, addig itt leszek Abádszaló- kon. Bele akartam vágni az építkezésbe is, a tanács már kijelölte a telket, dehát a pénz!... Inkább a kocsi mellett döntöttünk, nagyon igényeljük, hogy kimozdul­junk, öt éve sehol sem vol­tunk. Nos, így esett a mi abád- szalóki találkozásunk. A far­méi öltöny nem flancos hol­mi, hanem praktikus mun­karuha, s Farkas Béla egyál­talán nem rí ki az urbanizá- lódó községből, nem tűnik amolyan falura szakadt vá­rosfiának. Otthon van. Körmendi Lajos Rajz: Győrfi Sándor Megkezdődött

Next

/
Oldalképek
Tartalom