Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-01 / 205. szám
1977. szeptember 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 SZOLNOK MEGYE MÚLTJÁBÓL „Megerősítették a csendőrőrsöket” Az 1897-es agrármozgalom után a legélesebben léptek fel mindazok ellen, akik részt vettek a sztrájkmozgalom előkészítésében, akik szerepet vállaltak a mozgalomban. 1898. január 28-án szentesítették az 1898. évi II. törvénycikket, amely a munkaadók és a mezőgazdasági munkások közötti jogviszonyt „szabályozta”. A törvény — mint ismeretes — óriási felháborodást váltott ki a mezőgazdasági nincstelenek között. Világosan látható volt ugyanis, hogy a ■szegények ellen íródott,-az ő lehetőségeiket kísérelte meg még jobban szűkíteni, ezúttal mér a jog segítségével. Az egész országban nagy tiltakozó megmozdulásokra került sor. Vasárnaponként gyűléseket tartottak, ahol a törvényt, mint „rabszolgatörvényt” tárgyalták, és agitáltak a törvényjavaslat törvényerőre való emelése ellen. 1897. december 24-én pedig megnyílt a magyarországi mezei munkások II. kongresszusa, amelyre 130 községből 212 küldött érkezett Budapestre. Az egységes fellépés oka: világossá vált, hogy a törvényjavaslat korántsem javít a munkások helyzetén. A nagybirtokosok közben rettegve gondoltak a nyárra, az aratási időszakra. Ismeretes, hogy erre az időre a napszámbérek csökkentek. A csökkenéshez hozzájárult a gabonaárak rohamos zuhanása. Amíg a búza ára 1883-ban 10 forint volt, 1884-ben 7 forint 30 krajcár, U)87-ben már 6 forint 10 krajcárra esett. Amíg 1879-ben egy köbméter föld kiásásának az ára 40-50 krajNem véletlen az sem, hogy amíg az agrárproletáriátus tehetetlenül vergődött a nyomorúságban, senki Sem foglalkozott vele, mihelyt azonban szervezkedni kezdett, a legerőszakosabban lépett fel vele szemben a hatóság. Szolnok megyében a tiszai alsó járás területén 1897. március első felében kezdődött az agrárproletárok mozgalma. A mezőgazdasági munkások a járás szinte valamennyi községben gyűléseket tartottak, és beszüntették a munkát. Munkáscsapatok keresték fel a föld- birtokosokat, és helyzetük javítását követelték. Nem volt véletlen az sem, hogy a megrettent földbirtokosok engedményeket tettek, eltörölték a hányados kukorica után való különféle szolgáltatásokat, és több helyen felemelték a napszámot. Az agrárproletárok eredményeinek titka összefogásukban, egységes fellépésükben kereshető. Döbbenetét keltett az uradalmakban az is, hogy a mezőgazdasági cselédek szintén hallatták hangjukat, ^emberségesebb bánásmódot és magasabb, munkabért követeltek. Mozgalmuk, szervezkedésük „belülről” támadta az uradalmak évszázadosnak hitt rendjét, és jelentett veszedelmet az uradalom stabilnak vélt gazdasági-politikai szerkezetére. A korabeli jelentések, táviratok tanúsítása szerint csaknem naponta érkeztek újabb adatok arról, hogy az uradalmak munkaerő nélkül maradtak. érdekében közel száz mező- gazdasági munkás megjelent a hivatala előtt, a főszolgabíró egy század katonaságot kért, és az egész tömeget letartóztatta. Cselekedete azonban elsősorban félelmet tükrözött. A főszolgabírói hivatalban egyáltalán nem vetődött fel annak gondolata, hogy éppen a hatóságnak kellene szorgalmazni a munkabérek emelését, nem vetődött fel az sem, hogy a napszám alacsony volta és egyre nagyobb mérvű csökkenése miatt a mezőgazdasági munkások képtelenek megélni, s lázadozásuknak szinte egyetlen oka a megélhetési nehézségekben keresendő. Nem vetődött fel annak gondolata, hogy a mezőgazdasági nincstelenek helyzetén kellene változtatniok, mert megszokták, hogy ezek az emberek korábban vállaltak mindent, csakhogy arathassanak. A Tisza alsó járási főszolgabíró két század katonaságot vezényeltetett ki a két legforróbb hangulatú községbe: Cibakházára és Ti- szaföldvárra. Jellemző az is, hogy a katonaság az aratás egész időtartama alatt a községben tartózkodott. Ezzel párhuzamosan megerősítették a tiszaföldvári, kunszentmártoni és tiszaugi csendőrőrsöt, Cibakházán pedig csendőrkülönítményt szerveztek. Szilvágyi Irén Országos Vízügyi Levéltár A Gorkij Nyelviskolában Üzemi és hivatali tanfolyamok is indulnak Az MSZBT Központi Gorkij Nyelviskola Szolnok megyei tagozata október 3- án kezdi ötödik tanévét. A cél nem változott: a magyar-szovjet barátság további elmélyítése érdekében az orosz nyelv oktatásának kiszélesítése, orosz nyelvtanfolyamok szervezése. Ebben az évben különösen aktuálissá teszi ezt a munkát a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója. Az elmúlt években megnövekedett az orosz nyelv iránti érdeklődés az általános és középiskolákban egyaránt. Az iskolai tanfolyamokon olyan diákok vettek részt, akik vagy orosz szakos pedagógusoknak készülnek vagy a Szovjetunió felsőoktatási intézményeiben szándékoznak továbbtanulni. A hagyományokhoz hűen a tavalyi tanév is megyei versennyel ért véget. Az első három helyezett jutalma egy- egy szovjetunióbeli utazás volt. Az elmúlt tanévben a megyei tagozaton negyvenöt tanfolyamon ötszázhuszonnyolc hallgató vizsgázott sikeresen orosz nylvből. Ez az eredmény az eddigi négy tanévet összehasonlítva az egyik legjobbnak számít. A siker annak tulajdonítható, hogy az MSZBT-tagcsopor- tok, a pártszervezetek, a közép- és általános iskolai orosz szakos pedagógusok, szakfelügyelők alaposabban vettek részt a szervezésben, mint a megelőző években. Az elmúlt tanévben már több szakmunkásképző intézet kapcsolódott be a tagozat munkájába. Remélhetőleg az idén még több intézet indít orosz nyelvtanfolyamot, s így a szakmunkástanulóknak is lehetőségük nyílik megszilárdítani, továbbfejleszteni az általános iskolában megszerzett ismereteiket. A negyedik tanévre is sajnálatosan jellemző volt a fehér foltok létezése. A tiszafüredi járásban például egyetlenegy tanfolyam sem működött. Az idén bizonyára előrelépés lesz ezen a területen is. Szolnokon a megyei tagozat alapfokú, haladó, nyelvvizsgára előkészítő, egyetemi előkészítő, tanulmányi versenyre felkészítő, valamint üzemi és hivatali tanfolyamokat indít az idén is heti 2 vagy 4 órás foglalkozás keretében. A heti 2 órás tanfolyam tandíja 250, a 4 órásoké 500 forint egy évre. Az érdeklődők a Vízügyi Szak- középiskolában jeletkezhet- nek szeptember 30-ig, szombat kivételével naponta 8— 16 óráig. A szolnoki tanfolyamok első megbeszélése október 3-án, hétfőn 17 órakor lesz a Tiszaparti Gimnáziumban. Vidéken az általános és középiskolai orosz nyelvtanárok, a tanácsok művelődésügyi osztályai és az MSZBT-tagcsoportok adnak eligazítást. A tanfolyamok az egész megyében október elején kezdődnek, és május végéig tartanak. A tagozat vezetői tavasszal ismét versenyt rendeznek, amelyen a legjobban szereplők szovjetunióbeli turistautazást nyernek. cár között váltakozott, 1881- ben már 35-40 krajcár munkadíjat fizettek ugyanezért a munkáért. Az 1880-as évek végére a munkadíj 20-25 krajcár, és 1897-ben már csak 10-12 krajcárt fizettek köbméterenként. Ugyanez volt a helyzet a mezőgazda- sági napszámosok esetében is. Nem véletlen, hogy válaszként az agrárproletárok letették a kaszát, megtagadták a munkát. Fellépésük, ■szervezkedésük döbbenetét keltett. Egymás után alakultak a szocialista egyletek, ahol a falvak nincstelenjei megbeszélték gondjaikat, és keresték a megoldást helyzetük jobbra fordítására. 1897 júniusában Cibakházán a sztrájkolok megakadályozták, hogy a hirdetett napszámért dolgozni akarók a munkát elvállalják. Megtámadták a Heves megyei munkásokat is, akiket sztrájkjuk letörésére munkára fogadott az uradalom. Az egész járás területén feszült volt a helyzet. Az iratok tanúsítása szerint a főszolgabíró a leghatározottabban hívta fel a földbirtokosok figyelmét arra, hogy a munkások követeléseit ne teljesítsék. Az ő koncepciója az volt, hogy a munkások mozgalmát csendőrséggel, katonaság bevetésével, sztrájktörők alkalmazásával le tudják tömi. Ismeretes az is, hogy amikor a letartóztatottak szabadon bocsátása Idáig is sok érdeklődő tekintette meg a Tiszafüred és környéke mai népművészetéből ízelítőt adó kiállítást a törökszentmiklósi művelődési központban. A fafaragásokat, fazekasmunkákat, vesszőbútorokat bemutató tárlat szeptember 4-ig tart nyitva Jubilál a Nemzeti Múzeum és a Széchenyi Könyvtár A Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchenyi Könyvtár fennállásának 175. évfordulójára készül. A jubileumi ünnepségsorozat nyitányaként október 2-án Nagy- cenken megkoszorúzzák az alapító Széchenyi Ferenc sírját, majd a cenki kastély előadótermében ünnepi ülést tartanak. A következő napokban számos rendezvényre kerül sor. A Nemzeti Múzeumban az állami és társadalmi szervek, a művelődési élet képviselői, valamint külföldi múzeumok küldöttei köszöntik az ország egyik legrégibb tudományos és művelődési intézményét. A Múzeumkertben megkoszorúzzák Széchenyi Ferenc szobrát, amelyet a századik jubileumon, 1902- ben állítottak fel. Kiemelkedő rendezvény lesz a „175 éves a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchenyi Könyvtár” kiállítás. Bemutatja majd a Nemzeti Múzeum hajlékának építését, a ma már 800 ezer tárgyat számláló gyűjteményének kialakulását, az intézmény szerepét a tudományos, művelődési és művészeti életben. Az intézményből kivált természettudományi, néprajzi, iparművészeti múzeum s a Nemzeti Galéria tárlata, a múzeum mai képe szintén a fejlődést szemlélteti majd. A magyar történelem és művelődéstörténet felbecsülhetetlen értékű kincsei közt a Petőfi, Arany, Ady, Babits kéziratok láthatók. Nyírségi ősz Az idén szeptember 11-én kezdődik Szabolcs-Szatmár megye esztendők óta legrangosabb kulturális és tudományos rendezvénysorozata, a Nyírségi ősz. A Nyírségi ősz során rendezik meg a trabantosok III. országos találkozóját, s ez alkalomból bonyolítják le az Ady Endre vers- és prózamondó verseny területi döntőjét is. Számos, jelentős tudományos tanácskozásnak is otthont ad a rendezvény idején a megye. Szeptember 13-tól Nyíregyháza fogadja az országos energiagazdálkodási konferencia szakembereit, 16-án pedig a Korányi emlékév nyitó eseményére kerül sor a nagy orvosprofesszor szülőhelyén, Nagykállón. A Nyírségi ősz rangos programjait sporttalálkozók és versenyek teszik teljessé. Október 7- és 11-e között nemzetközi repülőmodellezőversenyt, október 9-től pedig nemzetközi atlétikai viadalt rendeznek Nyíregyházán. Kelta temetőt tártak fel A Borsodban levő kelta települések feltárása során 1971-ben kezdte meg a Miskolci Herman Ottó Múzeum a Sajó mentén fekvő Kisto- kaj község határában az időszámításunk előtti harmadik századból származó kelta temető feltárását. Az idén végzett ásatás befejeződött. A Hellebrand Magdolna által végzett feltárás során újabb négy sír került napvilágra. Egy női sírban többek között orsógombokat, bronz és vasból készült karpereceket találtak. Ennél is gazdagabb leleteket tártak fel egy férfisírban, amelyből többek között egy összehajtogatott vaskard, bronznyelű vaskés, fényes, fekete mázas kézi ko- rongozású kétfülű cserépfazék került elő. Az újakkal együtt összesen huszonhárom hamvasztásos temetkezés helyét tárták fel. A feltárt leletekből arra is következtetést tudtak levonni, hogy a használati tárgyak készítésénél a környéken élő szkíták magasabb fokú kézművességének hatása is érvényesült, 18. Bálint másnap késő este érkezett vissza a városból. A kapitány a teherautóval haza is hozatta. Annyi mindent látott, hallott a két nap alatt, alig várta, hogy beszámolhasson róla. Most már mindennél biztosabb: lehet hinni abban az eltervezett, megálmodott új világban. Óriási az erő, amely azt előkészíti. Apa és anya fogadták. — Hazajött a tiszteletes úr! — mondta apa. Bálint meglepődött, belesápadt, lélegzetet vett. De aztán megnyugodva válaszolt: — Hazajött... hála istennek! Apa és anya meglepődtek Bálint válaszán, ók ketten egész délután, este erről beszélgettek. — Most kell elhatároznotok ... — mondta apa. — A főispán úr szíves volt hozzád. Ő elintézhetné, hogy itt hagyd a hidat... küldhetné embert helyetted. — Már határoztunk! — ez volt Bálint válasza. Felállt, kiment az ajtón, végig az utcán, a templom felé. Sötét volt a papiak minden ablaka. Bálint óvatosan körüljárta a házat. „Nem vár itt engem senki! Jobb így? Maradjanak ők együtt... az apa, az anya, a gyerek... ők hárman. De akkor hogy kelek én fel holnap reggel? Hogy élek Zsuzs- ka nélkül?” Megindult hazafelé, de meggondolta, kisétált a hídhoz. Sehol egy élő lélek. „Egyedül maradtam! Zsuzs- ka nélkül ennyire egyedül vagyok?” Sokáig járkált végig-hosz- szig az épülő híd körül, azután felment a hídra. Kisütött a hold, a víz ragyogott, csillogott, a frissen háncsolt oszlopok világítottak, érzett a nyers akácfák kesernyés illata. A hídra — ahol le is deszkázták — rá lehet menni. Nekikönyökölt a híd karfájának, nézte a vizet. „Aki szerelmes, aki csalódott, annak nem jó sikáig nézegetni se az örvénylő vizet, se a vonatkerekeket...” Aztán mintha csak a friss Szamos-szél tisztította volna meg borongós gondolatait, hirtelen felderült. Futva megindult a faluba. Most fog bemenni hozzájuk. Most megkérdezi azt, amit kell. A templomnál megcsend'esedett. újra elbizonytalanodott. „Szétválaszthatom őket?” Megállt, hogy kilihegje magát. Ott a tám mögött, ahova ők behúzódtak a múltkor a templom falánál, ott valaki van ... — Zsuzska! — Mióta várlak itt! A kettőjük sorsáról beszélgettek, hogy most mi következik. Bálint azt akarta, hogy ma este végleg rendezzenek el mindent. Türelmetlen volt, zaklatott, mintha hirtelen elveszítette volna a régi kedvességét. Ha nem is megértéssel, de harag nélkül váltak el. Bálint visszakísérte Zsuzs- kát a papiakba, hazafelé menet újra nekikeseredett. Félre kell álljon! Most még talán lehetne! Másik este is ugyanúgy találkoztak, Berci nem kérdezte meg. hogy Zsuzska hova megy. Ügy tett, mintha észre se venné. Attól az első estétől számítva soha egy szóval sem kérte Zsuzskát semmire. Ügy éltek egymás mellett, mint két idegen. Zsuzskának fájt ez. Viharokat akart, jeleneteket, végleges szakítást, aminek során minden kiderül, megtisztul. Berci gyámoltalanabb és elesettebb volt mint valaha. Zsuzska azt szerette volna, hogy erősödjön meg. így nem lehet itthagyni egy embert, aki a gyerekének az apja, akit szeretett valaha. Bálint nem értette ezt. Bálint egyre türelmetlenebb lett; és egyre bizonytalanabb. Zsuzska megmondta neki, hogy benne nem változott semmi, de idő kell, úgy akar elmenni Bercitől, hogy ne szégyenkezzen. Ha eddig kibírták, kibírják még a következő néhány napot, hetet. Bálint pedig arra gondolt, Zsuzska hátha azért teszi ezt, hogy ő ráébredjen: álom volt minden az ők eddigi életükben. (Folytatjuk)
