Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-06 / 209. szám

1977. szeptember 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP (dul(úvnl'iúy>7Ávi Búcsú A Szivárvány műsora va­sárnap délelőtt a búcsúról szólt. A valóságos falusi bú­csúknál kezdte, és folytatta a kollégiumba készülődő, a ta­nyától, jó szülőjétől búcsú­zó kisiskolással, a be­hívóval nagy útnak induló ki skatanával, az asszonnyá érett, búcsúzó lánnyal, a nyugalomba vonult, denyug- talansága miatt újból taní­tásra készülődő pedagógus­sal. A műsor bevezetőjében Raposányi László aggodal­mát fejezte ki, hogy a min­dig gazdag tartalmat sejtető búcsúról semmi újat nem tud majd mondani. Szeren­csére nem így történt. Olyan tartalmas, emlékezetes em­bereket, sorsokat bemutató volt ez a műsor, hogy mind a két órája végig izgalmas­nak hatott. Ha a sok jó kö­zött mégis választani kelle­ne, leginkább az ízes szavú, Móricz Zsigmond szegedi emlékeit felidéző idős egye­temi tanárral, s a valami­kori nagy piacok idejét fel­idéző kofaasszonnyal beszél­gető Holakovszky István és Kapusi Rózsa riportjait di­csérném. Mellette még egy búcsú volt hallatlanul iz­galmas. Juhász Judit egy vá­lóperes tárgyalásról kilépő asszonnyal váltott szót, A búcsú perceiben néhány mondatban egy család éle­tébe pillantottunk, s egy tel­jesen magára maradt asszony keserű megkönnyebbülését éreztük igazinak: már jó, legalábbis vége a sok kín­lódásnak. Röviden Az éneklő ifjúság című műsorban a tiszaföldvári Hajnóczi József gimnázium és a szolnoki Varga Katalin gimnázium kórusát hallot­tuk a héten a Kossuth rá­dióban. A hangverseny előtt mindkét gimnázium egy-egy diákja mutatta be az ének­lő közösséget. Kellemes ne­gyedóra volt. Az arany ember — Jókai Mór regényének rádióválto­zata sorozatban hallható a Kossuth adó műsorában. Az első két rész után is érde­mes a szerdán következő harmadik részt meghallgat­ni. Az ismert regényadaptáció jó szereposztásban, a nagy mesélőhöz illő rendezésben kellemes esti kikapcsolódás. A Vietnami kultúra heté­ben ismét érdekes informá­ciókat kapunk a távoli hős nép életéről, szép zenei mű­sorokat. Pénteken este, a Vietnami Szocialista Köztár­saság nemzeti ünnepén pe­dig egy szemléletes űtijegy- zetet Győri Sándor tollából. A rádió is köszöntötte az új tanévet — s egyúttal a héten meg is kezdődik az oktatás, az Iskolarádió sok sikert magáénak mondható, s egy ország iskölakapuját kitáró tantestülete dolgos hétköznapjai következnek. Fórum A 222 méteres középhullá­mon is „elkezdték az új tan­évet”, méghozzá pontosan egy héttel korábban. A szol­noki stúdió műsorában szin­te hagyomány már, hogy élő fórumot szerveznek, ahol megszólalnak a pedagógusok, elmondják, hogyan készültek az iskolák a gyerekek fo­gadására, a tízhónapos ke­mény munkára. A mostani fórum igen jó hangulatú volt. Szolnok megye peda­gógustársadalma nevében többen elmondták: elégedet­tek a fizetésemeléssel, örül­nek, hogy munkájukat így is megbecsülik. Lehet, ennék az örömnek, jó hangulatnak tudható be, hogy ez az élő adás mind­végig jól pergő, érdekes, fi­gyelmet érdemlő volt? <SJ) Megkezdődtek a próbák Puntila úr: Major Tamás Újabb Brecht-bemutató a Szigligeti Színházban Bertolt Brecht már úgy­szólván „háziszerzője” a Szol­noki Szigligeti Színháznak. Évtizedes hagyomány, hogy csaknem minden szezonban színre kerül egy-egy jelen­tős Brecht-mű. A törzskö­zönség jól emlékszik az 1960-as évek végén bemuta­tott és nagy érdeklődést kel­tett II. Edwardra, a nagy­szerű Kurázsi mamára, amelynek címszerepében az azóta elhunyt Hegedűs Ág­nest láthattuk, a Happy endre, a Kaukázusi kréta­körre, a Koldusoperára, az Állítsátok meg Arturo Uit erőteljes előadására... A „Breűht-kultusz” az idei szezonban folytatódik, a kö­zönség előtt egyre jobban kitárul a német géniusz élet­műve. A színház megkezdte Brecht Puntila úr és szolgá­ja, Matti című népi komé­diájának próbáit. A szerző ezt a darabját is emigráció­ban írta, az amerikai Santa Monicában, az 1940-es évek elején. „Tisztelt publikum, a harc kemény!” Ez mintegy mottó­ja Brecht életművének, és ehhez a darabhoz — a gon­dolat folytatásaként — hoz­záfűzi a szerző: „Nemcsak a harcból lehet tanulni, ha­nem a harcok történetéből is, mert a túlhaladott törté­nelmi periódusok lerakódá­sait az emberi lelkek még sokáig hordozzák.” Puntila úr — erdők, me­zők, emberek, jószágok, ura — boszorkányosán ügyes képmutató figura. Darabbé­li ellenpontja Matti, szolgá­ja, aki a 'kisemmizetteket képviseli, majd vezeti. Hu­mor, szellemesség, „gyilkos” irónia szövi át Brechtnek ezt a vaslogikával szerkesztett művét is. Főhőse igazi, mo­dern moliere-i figura. Meg­formálására lehetetlen lett volna Major Tamásnál esz­ményibb művészt találni. A szolgát, Mattit, Piróth Gyula játssza. Az előadást Csiszár Imre rendezi, a bemutató október 7-én lesz. Felvételünkön Major Ta­más és Tímár Éva, — még „civilben”. — ti — ­22. össze kellene hívni az em­bereket — gondolta Bálint —, és beszélgetni velük. — Kongassák meg a vasat! — kiáltotta. Angyal Sándor lelökte a válláról a Sizáldeszkát, szája elé tette kérges tenyerét, megfújta elgémberedíetti uj­jait. — Miért? — Ne törődjön vele! — Nincs még dél! Délre kongatni szoktak, es­tére nem, mindenki akkor hagyta abba a munkát, ami­kor már úgy gondolta, hogy haza kell mennie. Eleinte ké­ső sötétségig maradtak, mos­tanában már csak néhányan várták be a szürkületet. Bálint még egyszer meg­próbálta felgyújtani az em­berekben a tüzet. — Jöjjenek közelebb, em­berek! — mondta Bálint. Cammogva közeledtek a bó­déhoz. Meleget leheltek meg- gémberedett ujjaikra. Bálint apja is jött. Kevés beszédű ember volt mindig, mostanában szavát se hal­lották. A hidegben kirepede­zett ujja hegyén a bőr teg­nap vérzett, bekente a keze fejét, tenyerét, ujjait faggyú­val. Kár, hogy nincs itt Sán­dor bátyja. Az mindig jókor szól... — Idefigyeljenek, emberek — kezdte Bálint —, árad a Szamos! — Látjuk mi is! '— És ahelyett, hogy kemé­nyebben dolgoznának, csak lötyögünk itt a parton. Ahe­lyett, hogy hajnalban kezde­nénk, és végeznénk este ... Nyolcvanan vagyunk ... két- három száz eryber kellene ... — Ahá — dünnyögte va­laki —, hát akkor nem ve­lünk van a baj, hanem azok­kal, akik nincsenek itt... — Aki nincs itt, az tudja, miért nincs! Csak azokra szá­míthatunk, akiknek kell a híd ... akiknek szükségük lesz rá. Azért szóltam ma­guknak, hogy most kell be­leadni mindent. Ha most nem, akkor soha nem lesz belőle semmi... — Ezelőtt te se ezt mond­tad ... Az emberek hallgatták. Szóval, nem is biztos, hogy meglesz a híd? Mi történik akkor a földdel? Van olyan SZOLNOKON, KIRCIGON Tiszta tantermek, felújított iskolák Véget ért a nagy vakáció. Tegnap mindenfelé ünneplő­be öltözött iskolások serege igyekezett az évnyitó ünnep­ségekre, ma reggel pedig megszólal a csengő: kezdődik a tanítás. Szolnokon és a városkör­nyéki községekben vala­mennyi általános iskola és óvoda megszépülve, tisztán és rendben várta a tanév­kezdést. Nyáron az alsó és középfokú oktatási intézmé­nyekben karbantartási mun­kákra — kisebb javításokra, festésre — több mint 3 mil­lió forintot költöttek. Né­hány iskolában nagy össze­gű felújítás valósult meg a városi tanács műszakilag megalapozott középtávú fejlesztési terve alapján, és a jó előkészítés eredménye, hogy a nyári időszak elegen­dő volt a munkák elvégzésé­re. A szolnoki Áchim úti isko­lában a villanyhálózat teljes rekonstrukciója valósult meg, több mint egymillió fo­rint értékben, a Ságvári kör­úti iskola régebbi épület­szárnyában szintén elkészül­tek a villanyhálózat korsze­rűsítésével. A munka értéke mintegy 800 ezer forint. A nyári szünet elején befejez­ték a kisegítő iskola teljes külső felújítását, sajnos az Újvárosi iskolánál ez a mun­ka nem haladt a megfelelő ütemben, és egyéb sürgős feladatok miatt a kivitelező elhalasztotta a külső tataro­zást. ígéret szerint azonban még a hideg idő beállta előtt elkészül a külső homlokzat úgy, hogy a tanítást a mun­ka nem zavarja. Az iskolák vezetői, dolgozói, nevelői lelkiismeretes és jó munkát végeztek ezen a nyá­ron. Sok szocialista brigád­tól, munkás- és hivatali kol­lektívától kaptak segítséget az utóbbi hetekben. Van olyan iskola, amelyet szinte teljes egészében társadalmi munkában festettek ki, va­rázsoltak újjá. Karcag tizenegy iskolája közül három középfokú, hat általános, egy zenei, egy pe­dig kisegítő iskola. Az intéz­mények között akad toldo­zott-toldozott régi épület is, amelynek felújítása nagy munkával jár. így van ez zeneiskola részleges felújítá­sánál is. A mintegy három­száz zeneiskolás tanuló több­ségének a város közművelő­dési intézményeiben tudnak csak helyet biztosítani, amíg a munkákkal elkészülnek. Az általános és középisko­láknál már jobb a helyzet. Az intézmények vezetőségei, a szülői munkaközösségek, a szocialista brigádok társa­dalmi munkában, még ide­jében befejezték a karban­tartást, a tantermek festését. Őszre maradt viszont a gim­názium külső homlokzatának tatarozása, ez a munka azonban nem akadályozza, nem hátráltatja majd a ta­nítást. Az új tanévre 16 millió fo­rintos költséggel a Ragó An­tal Ipari Szakmunkásképző Iskola 120 személyes új kol­légiumot kapott. A hatvan fiú és ugyanannyi leány minden kényelmét szolgáló épület 11 nappal a határidő előtt készült el, műszaki át­adása augusztus 20-a előtt volt. A négyszemélyes szo­bákat színes heverőkkel, polcokkal, beépített szekré­nyekkel rendezték be. Hob­bitermet, orvosi rendelőt, klubszobát, élelmiszertárolót vehetnek igénybe a diákok. Az előző évekhez viszonyít­va tervszerűbb, előrelátóbb tervezés jellemezte a karca­gi iskolák nyári felújítását, tatarozását. Az is igaz, hogy a folyamatos ellenőrzés sem hiányzott. A pártbizottság, az iskolák vezetői s a felújí­tó munkát végző vállalatok illetékesei rendszeresen tar­tottak megbeszéléseket a helyszíneken. így a munkák folyamatosan haladtak, a ne­hézségekre közösen kerestek megoldást. Ezt bizonyítják a tiszta tantermek, a felújított iskolák. RE — D. Sz. M. Október 9-16 Európai kiütök találkozója Budapesten Móricz­emlékiinnepség Móricz Zsigmond emlék­ünnepséget rendeztek vasár­nap Nyíregyházán: a megyei könyvtár előtti parkban -fel­avatták az író életnagyságú bronzszobrát — Kő Pál, szobrászművész alkotását. Kodály Intézet Hallgatók tíz országból A kecskeméti Kodály Zol­tán Zenepedagógiai Intézet­ben mozgalmas lesz az új tanév. Tíz országból várnak hallgatókat a zeneszerző szü­lővárosának neves intézmé­nyébe. A külföldi zenepeda­gógusok — szeptember kö­zepétől kezdve — tíz hóna­pon át ismerkednek majd a kodályi elvekre alapozott zenepedagógiai módszerek elméleti és gyakorlati kérdé­seivel. bolond hivatal, aki azoknak i3 oszt földet, akik rá se tud­nak lépni? Ladikkal tehenet, szekeret, ekét átvinni nem lehet. — Nem merted elhívni a kapitányt. Bálint! Hogy azo­kat is hajtotta volna ide szekerestül! Most visszatérít­hettek volna valamit nekünk. A harmados munkáért, a ré­szes aratásért, a kezünk ere­jéért! De nem jöttek! Pedig nem az ő földjüket akartuk mi, hanem a grófét. A kapi­tány elrendezte volna őket, de nem hagytad. Ezért nem lesz nekünk hidunk, Bálint! — Hogyne lenne, emberek! — És ha a kapitány nem küld benzint? — Akkor se fogunk kétség­beesni. Faragni fogjuk a deszkákat. Vagy nekiállunk kézifűrésszel. — Kézzel? így is szétsza­kad a tenyerünk! Lement ró­lunk a hús, a ruha! Mások egész ősszel híztak, mi meg lerongyosodtunk, lesoványod­tunk. — Ne búsuljatok — mond­ta Angyal Sándor — hídpénzt szedünk a burzsujoktól. Mert ők is mennének majd ta­vasszal a szálkái vásárba ezen a hídon! Fizetni fog­nak! — Míg jártak a gazdák is, a kapitány küldött csizmatal­pat. Most? Bálint azt mondta: — Maguknak kell a híd.., Az európai költők IV. bu­dapesti találkozóját október 9 és 16 között rendezi meg a Magyar írók Szövetsége — mondta Garai Gábor, az írószövetség főtitkára. — Az idei találkozó az Ady-centenáriumhoz kötő­dik, az Ady Emlékbizottság kiemelt programjai között szerepel. Az eseményre mint­egy 80 külföldi vendéget várunk szocialista és nem szocialista országokból. — A találkozón három kér­dést vitatunk meg. A fő té­ma „A költészet forradalma és a forradalom költészete — Ady Endre születésének 100. évfordulóján” címet vi­seli. — Nagyjából ismerjük, hogy Közép- és Kelet-Euró- pában a román, a szlovák, a délszláv költészetben Ady — Régen nem így beszél­tél: nekünk! Most meg: ma­guknak! — Én most is az vagyok, aki voltam! Nem azért vál­laltam, hogy majd én sétál­hassak át rajta. — Mire átmegyünk, akko­rára oda minden... a föld, az ólak, az ekék, elviszi más. — Nem lesz híd, azt mon­dod te is! — Becsaptál bennünket! — Hidat ígértél... nézd csak meg, nincs a csizmánk­nak talpa! Az emberek szoros körbe gyűltek, mindenki hangosan szitkozódott, káromkodott, a zűrzavarban már egymás szavát se értették. — Még ha most megjönne Sándor bátyám a benzinnel! — gondolta Bálint, és a falu felé nézett. Tegnap este ezen az úton sétáltak Zsuzskával a sötét­ben. A kanyaron túl jött va­laki biciklivel, világított, le­húzódtak előle egy eperfa mögé. Zsuzska azt mondta, nem kell már sokáig várni­uk, Berci meg fog erősödni rövidesen... és majd akkor! — Csúfságot csináltál be­lőlünk, Bálint! — Tudtad te azt, hogy nem lesz itt híd soha. — Minket tettél bolonddá, a szegényeket! Egyre hangosabbak lettek az emberek, mint a darazsak, ha összegabalyodnak­Endrének milyen erjesztő, megtermékenyítő hatása volt s ma is mesterüknek, előd­jüknek tisztelik a szomszé­dos országokban a klasszikus poétát. Kevésbé tudjuk, mennyire sugárzott ki Ady hatása a szűkebb irodalmi körökön kívül Nyugat-Euró- pában. Az is ismert, hogy orosz nyelvterületen a magyar lí­ra halhatatlan nagysága be­hatolt a köztudatba, de na­gyon kíváncsian várjuk, mit jelent, hogyan értékelhető más szovjetunióbeli nyelvte­rületeken. — A harmadik téma in­kább a mába nyúlik át, s ezért egy-egy fiatal írót, il­letve költőt Dobai Pétert és Veress Miklóst kértük fel a vitaindítóra. Napjank elkö­telezett költészetének lehe­tőségeiről és küldetéséről fo­lyik majd az eszmecsere. — Nem lesz híd! Nem lesz föld se... Bálint az apját látta maga előtt. — Gyere innen, fiam! — mondta az öreg. — Menjünk! Nincs már nekünk itt semmi keresnivalónk! — Azt hiszed, nem tud­juk, mire volt ez jó neked? Hogy itt maradj a faluban! Érdemes volt! — Ki meri ezt nekem ... — Ki meri? Én! — Én is! — Én is mondom! (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom