Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-23 / 224. szám

1977. szeptember 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Minisztertanácsi ülésén II népesedési helyzet alakulásáréi, a szovjet—magyar földgázvezeték építéséről tárgyalt a kormány A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszter- tanács tegnap ülést tartott. Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke tájékoztatta a kormányt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság párt- és kormányküldöttségének magyarországi hivatalos ba­ráti látogatásáról. A Minisz­tertanács a beszámolót jóvá­hagyólag tudomásul vette. Borbándi János miniszter­elnök-helyettes jelentést tett a magyar—mongol gazdasá­gi és műszaki-tudományos együttműködési kormány- bizottság XI. ülésszakáról. A kormány elfogadta a jelen­tést és megbízta a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok bizottságát, hogy dolgozzon ki intézkedési tervet az ülés­szak jegyzőkönyvéből és a tárgyalásokból adódó felada­tok végrehajtására. Az egészségügyi miniszter, valamint a Központi Statisz­tikai Hivatal elnöke beszá­molt a népesedési helyzet alakulásáról és a népesedés- politikai határozat végrehaj­tásának tapasztalatairól. A kormány a beszámolót elfo­gadta, és felhívta az illeté­keseket, hogy következete­sen folytassák a határozat végrehajtását. A Minisztertanács meg­tárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette a nehézipari miniszter jelentését a föld­gázfelhasználás központi fejlesztési programjának 1976. évi teljesítéséről. A kohó- és gépipari mi­niszter előterjesztette a me­zőgazdasági és élelmiszer- ipari gépgyártás fejlesztésé­nek távlati, az 1975—1990-es időszakra kidolgozott fej­lesztési koncepcióját. A kor­mány az előterjesztést elfo­gadta. A nehézipari miniszter ja­vaslatára a kormány jóvá­hagyta a szovjet—magyar földgázvezeték III. szakasza nagyberuházás első ütemé­nek megkezdését. A kormány, a SZOT el­nökségével és a KISZ Köz­ponti Bizottságával egyetér­tésben, határozatot hozott á szocialista munkaverseny egyes kérdéseinek szabályo­zásáról. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Exportra is készítenek gyermekcipőket, cipőfel­sőrészeket a Tisza Cipő­gyár mezőtúri üzemegysé­gének dolgozói. Az alig kétesztendős üzem ebben az évben már 420 ezer pár gyermekcipőt és 200 ezer pár felsőrészt készit. Képünkön: az új automata szélbehajlító gépen dol­gozik Varga Irén. Kétszáz karcagi molnár vár „Tudjuk jól, hogy nem ké­szül el korábban az épület, mégsem tehettünk mást: két­szeri határidő-módosítás után már nem mehettünk be­le az átadás újabb elhalasz­tásába. Kötbérért pereljük a kivitelezőket, az ÉPSZER Vállalatot” — mondta Bi­schof János, a törökszentmik­lósi Gabonafelvásárló- és Malomipari Vállalat főmér­nöke. A GMV karcagi üzemének kétszáz személyes szociális épületéről van szó. A főmér­nök szerint „egy kis jó indu­lattal” a konyhát, a mosdó­kat és az öltözőket már rég átadhatták volna az építők, hiszen a munkák legalább 80 százalékát már elvégezték. A befejezéshez szükséges anya­gok és szerelvények is mind a helyszínen vannak. Azt azonban, hogy a molnárok mikor vehetik birtokukba a mosdókat és az öltözőket, még senki nem tudja. Kar­cagon ugyanis csak elvileg építkeznek, gyakorlatilag senki nem dolgozik. A két vállalat közötti tárgyalások szünetelnek. A felek legköze­lebb a bíróságon találkoz­nak. Kinek jó ez? Függőben tehát az építke­zés, s kinek jó ez? Senkinek. A törökszentmiklósiaknak 1977 végére mindenképpen át kell (vagyis csak át kellett volna) adniuk az új létesít­ményt. A célcsoportos beru­házás keretében készülő szo­ciális épület költségeit ugyanis az állam állja — amennyiben határidőre (az év végéig) elkészül. Az ÉP- SZER-nek sem kevésbé fon­tos az építkezés minél gyor­sabb befejezése. Eddig ugyan­is Karcagon közel háromil- lió forintjuk hever beépítve, illetve készletek formájában. A vállalatnak az az érdeke, hogy befejezze a beruházást, hiszen ez a feltétele annak, hogy a megrendelőtől a pén­zét megkapja. Zsigmond Sán­dornak, az ÉPSZER főmérnö­kének ennek ellenére az a véleménye, hogy érdemesebb Karcagon a munka folytatá­sával várni. Ugyanis az új épület teljes elkészítésével is csak a befejezetlen termelést növelnék. Pénzt nem kapná­nak munkájukért. Így inkább ott összpontosítják erőiket, ahol a befejezés után pénz üti a markukat. Az ÉPSZER vezetői nem bíznak benne, hogy a török- szentmiklósiak fizetnének is az új szociális épület elké­szülésekor. Bizalmatlansá­guk megalapozott, hiszen a felépítés után sem működ­hetne a konyha, a dolgozók nem használathatnák a mos­dókat és az öltözőket. Kar­cagon ugyanis két építkezé­sen is dolgoznak egyszerre: az új szociális épületen és egy régi irodaház átalakítá­sán. A konyha, a mosdó és az öltözők „lelkét”, a kazánt pedig a régi épület pincéjé­be tervezték. Átalakított átalakítás A két munka ilyen össze­kapcsolása persze még nem jelentene gondot. Csakhát nem halad a régi épület át­alakítása. Két év alatt — az építkezést 1975-ben kezdték — változtak a beruházó el­képzelései. Időközben úgy határoztak, hogy az eredeti­leg tervezettől eltérő átala­kításra van szükség a régi irodaépületben. A GMV el­készítette az új terveket, és megküldte az ÉPSZER-nek. A kísérőlevél tanúsítja, hogy alig egy hónappal az utolsó átadási határidő előtt. A ter­vek nemcsak későn érkeztek, hanem hiányosak is voltak. A szükséges pótlások pedig még ma sem jutottak el Szolnokra: „Képtelenség volt — mondta» az ÉPSZER fő­mérnöke — június 30-ig a munkát befejezni”. A GMV vezetői azonban újabb határ­idő-módosítást nem fogad­tak el. Az „épszeresek” pedig csak egy „reális” befejezési időpont megállapítása után hajlandók a munkát folytat­ni. A tárgyalások és az épít­kezés is holtpontra jutottak. És van ennek a „játék­nak” még egy említésre mél­tó momentuma. Látszólag egyszerűen és gyorsan tisz­tázható a nézeteltérés, azon­ban a hónapok óta tartó hu­zavonában aduásszá nőtte ki magát. Mindkét vállalat reménységéről, az építési en­gedélyről van szó. Az eredeti átalakítási terv végrehajtásához nem kellett engedély. A módosítás után azonban az ÉPSZER nem volt hajlandó elkezdeni a munkát e dokumentum nél­kül: „ugyanis ma már a régi épületben szerkezeti változta­tásokra van szükség”. A ki­vitelezőket igazolja a karca­gi Városi Tanács levele is, melyben megkövetelik az építési engedély megszerve­zését. Ebbe azonban a GMV vezetői nem nyugszanak be­le. A karcagi tanács illetéke­seinek szóbeli ígéretére és rendeletekre hivatkoznak: az átalakítás nem engedélykö­teles. „Ha megszereznénk a kért okmányt — mondták Törökszentmiklóson — akkor azt ismernénk el, hogy a ki­vitelező jogosan húzta, ha­lasztotta a munka befejezé­sét.” Az építők viszont enge­dély nélkül nem helyezik el az új szociális épület kazán­ját a régi irodaház pincéjé­ben. Utóirat Látszik tehát: pezseg az élet a karcagi építkezés kö­rül. Izgalmas csatára van kilátás a kötbér és az enge­dély kérdésében. Ez a mér­kőzésnek szurkolói is lenné­nek — kétszáz karcagi mol­nár. ök azonban nem tud­ják eldönteni, kinek szorít­sanak, melyik csapat harcol az ő érdekeikért. A karcagi dolgozókat job­ban felizgatná egy higgadt tárgyalás, amelyben az épít­kezés folytatásáról beszélné­nek. A kötbér- és engedély­harc legyen csak mellék já­ték ... V. Szász József így válik teljessé a rendszer Növekvő terület, emelkedő hozam, javuló gazdaságosság... Szolnok megye mezőgazda- sági üzemei az 1970-es évek elején jutottak odáig, hogy a legfejlettebbek termelési rendszer alakítására gondol­hattak. Így jött létre 1973-ban a rákóczifalvi szója-, és a tiszaföldvári búzatermelési együttműködés. A szép és olykor gyors fejlődést felmu­tató rendszerek azonban va­Ilyen körülmények között a további munka nem hozott volna megfelelő eredménye­ket, ezért 1976 őszén a két rendszer egyesült. A hivata­losan Gabona- és Ipari Nö­vények Termelési Rendszere névre hallgató együttműkö­dés január 1-én 35 ezer hek­tár búza, 10 300 hektár szó­ja. és 12 700 hektár kukorica fölött rendelkezett. Még eb­ben a hónapban engedélyért fordult a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium­hoz, hogy működési területét Kelet-Magyarországra kiter­jeszthesse, s hogy a gabona­félék közül az őszi, a tava­szi árpa és a búza, az olajos növények közül pedig a szó­ja, a napraforgó, a repce, va­lamint az olajlen termeszté­A gabonafélék termesztése pedig nem, hogy fennakadást okozna, inkább szükségszerű. Ugyanis az olajos növények­nek a búza, az árpa és a ku­korica a legjobb elővetemé- nye, — nem véletlen tehát, hogy ez is az egyesülés nyo­mós indokai között szerepelt. Ahhoz viszont, hogy a ter­melők és a feldolgozók kö­zött még szorosabb legyen a kapcsolat, egyébre is szükség van. Például raktárakra, de — jó gazda módjára — az olaj­ipar és a rendszer vezetői er­re is gondoltak. Közös beru­házásként olyan tárolókat építenek, amelyek a mező- gazdasági üzemek területén vannak ugyan, — az elren­dezés és a távolságok jó meg­választása után — mégis al­kalmasak arra, hogy Martfű­re mindig idejében érkezzen az alapanyag. Ez a megoldás azt is lehetővé teszi, hogy a gyárban csak egy olyan táro­lót kelljen építeni, amely né­hány hétre elegendő olajos mag megőrzésére alkalmas. Mindemellett a rendszer azt is vállalta, hogy a feldolgo­zás során keletkező mellék- termékeket visszajuttatja a mezőgazdasági üzemekbe, hogy azok hasznosítani tud­ják. Milyen hasznot hoz még a rendszer a gazdaságoknak? Legelőször is táblára adap­Szolnok és a finnországi Riihimäki között már tizen­két éve van baráti kapcso­lat. A napokban háromtagú finn delegáció érkezett a me­gyeszékhelyre, amelynek ve­zetője Kaistinen Aulis, a vá­rosi közigazgatás elnöke, tag­jai pedig Rintama Antti, a városi képviselőtestület alel- nöke és Pasanen Raimo vá­rosi főszámvevő. A vendégek egy hetet töl­töttek — szeptember 18-tól 23-ig — Szolnokon. Tegnap délután — hazautazásuk előtt lóságban nem tudtak, nem is akartak kitörni a megyé­ből, és ez néhány év múlva a továbblépés útjába állt. Ugyanis hiába dolgoztak be­csülettel az itteni gesztorok, oz országos szervezetek, mint például a KITE, az IKR, vagy a BKR, szolgáltatásaival nem tudtak versenyezni. sének irányításával foglal­kozhasson. Az indoklásban egyebek közt az is szerepelt, hogy a Martfűn épülő olajgyár a fel­dolgozás időszakában napi 80 vagon alapanyagot igényel, ami megegyezik a jelenleg működő öt gyár napi teljesít­ményével. A jóváhagyás után a szolnoki rendszer vállalta, hogy 1979-re 40 ezer hektá­ron termel napraforgót, szó­ját és olajlent. Hasonló együttműködési megállapo­dást írt alá az ipar a KITE- vel, a vetőmagtermeltető, va­lamint a gabonaforgalmi és malomipari vállalattal, de a feldolgozásra váró magnak mintegy 60 százalékát bizto­sító együttműködés jelentő­ségéből ez semmit sem von le. tált technológiákat ad, s eb­ben az az újdonság, hogy ed­dig csak az egész üzemet, nem pedig a termelés ilyen csekély egységét vették fi­gyelembe a szaktanácsadás­nál. Az náluk is természe­tes, hogy a tápanyag-vissza­pótlást talajvizsgálat alapján javasolják, s igyekeznek el­terjeszteni a leginkább ter­mőképes fajtákat, a legújabb vegyszereket. A szinte csak a szocialista országokra tá­maszkodó erő- és munkagép­ellátás is a rendszer vállát nyomja, ugyanúgy, mint a szükséges alkatrészek be­szerzése. A másik, egyáltalán nem megvetendő előny az, hogy az együttműködés ígérete sze­rint a náluk termelő gaz­daságoknál egy-két év alatt költségnövekedés nélkül tíz százalékkal emelik a termést. S ez nem felelőtlen kijelen­tés, hiszen amellett, hogy a mezőgazdaságban ma még meglévő jelentős tartalékok kiaknázására törekszenek, más is az elhatározást iga­zolja. Mégpedig az, hogy az olajiparral kötött szerződés szerint a tőlük vásárolt nö­vényekért a gyár tíz százalék­kal többet fizet, s ebből az ügyintézés költségeit fedező két százalék kivételével min­den a termelőhöz jut el. (Negyven-ötven vagon ese­tén ez mintegy 3—400 ezer — Kaistinen Aulist kérdez­tük meg itt szerzett tapasz­talataikról, élményeikről. — Ügy tudom, öt esztende­je látogatott először Szol­nokra. — Igen, most vagyok itt harmadszor. Minden látoga­tásomkor újabb változásokat figyelhetek meg. Rengeteget fejlődött, gazdagodott, szé­pült ez a város. Meglepett, hogy mennyi új lakóház épült. Nagyon tetszenek a la­kótelepek, örvendetes, hogy egyre több a pihSnőpark, s a játszótér. Ezek kedvessé, hangulatossá teszik Szolno­kot. Ami nem változott, az az emberek kedvessége, vendég­szeretete. — Merre jártak az egy hét alatt? — Programunk nagyon változatos és érdekes volt. Jártunk óvodában, általános és középiskolában, színház­ban, megismerkedtünk a mű­vésztelepen élő művészekkel, forint többletbevételt bizto­sít.) Érdemes azonban egy kis időre visszakanyarodni a ter­mésnövekedésre is. Ha vala­ki kevesellné a tíz százalékot, akkor a rendszer kiugró pél­dákkal is szolgálhat, hiszen a szelevényi Szikra Tsz-ben hektáronként 24, a nagyrévi Tiszazugban 15, a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság­ban 12, a tiszagyendai Lenin Tsz-ben pedig tíz mázsával emelkedett a búza átlagter­mése egyik évről a másikra. De, hogy a tíz százalék sem megvetendő, annak igazolá­sául íme egy újabb adatsor. Az olajos növényeket hektá­ronként átlag 14 ezer forin­tos árbevétellel és 8—9 ezer forintos költséggel termelik az üzemek. A gabonaféléknél az előbbi arány 12 ezer fo­rint a 7,5—8,5 ezerhez. Egy hektárról 1400—1200 forint­tal nagyobb jövedelmet hoz­ni — ez nem is cseng olyan rosszul. Bizonyára az eddigieknek is nagy része volt abban, hogy a rendszer tíz megyé­ben elterjedve a kezdő 58 ezer hektárral szemben ma 153 ezer hektár fölött rendel­kezik. A búza vetésterülete megháromszorozódott, a ku­koricáé megduplázódott, az olajos növényeké pedig két és félszeresére növekedett. Szolnok megye 65 ezer hek­tóra mögött Borsod áll 26, azt pedig Bács-Kiskun követi 22 ezer hektárral. Természete­sen a rendszert nem a terü­leti növekedés érdekli első­sorban, de ettől- függetlenül az idén várhatóan elérik a 200 ezer hektárt. n perifériákra is figyelnek Ennél jóval fontosabb az a cél, hogy tovább kívánják ja­vítani a gépellátást. Az egyik legsarkalatosabb ügyet, a műtrágyázás gépesítését vet­ték „tűz alá” — modern be­rendezések beszerzésével fog­nak javítani a helyzeten. Még ebben az évben létrehoznak Szajoíban egy műszaki bá­zist, ahonnan a náluk fel­lelhető gépek alkatrészellátá­sát irányítják, és az új be­rendezések is itt esnek át az első szervizen. Még egy növény, a cukor­répa rendszerbe vonását is tervezik, hiszen partnerüze­meikben 17 ezer hektáron úgy termelik ezt a növényt, hogy egyik együttműködés tanácsadó szolgálatát se ve­szik igénybe. Melléktermékek hasznosítására kutató intéze­tekkel kooperálnak, s ha a kísérletek beválnak, nemcsak a hazai takarmányellátást ja­vítják, hanem exportálnak is. Így válik egyre teljesebbé a rendszer. Braun Ágoston Elmentünk a papírgyárba és a cukorgyárba is. Bepillant­hattunk Rákóczifalván a ter­melőszövetkezet életébe, ta­lálkoztunk a Hazafias Nép­front városi bizottsága béke és barátság munkabizottsá­gának tagjaival. Ezen a ta­lálkozón szó esett a két vá­rossal kapcsolatban a gazda­sági kérdésektől kezdve a kulturális életig mindenről. — Milyen tapasztalatokkal térnek haza? — Mindig azzal a céllal jö­vünk Szolnokra, hogy az élet minden területéről újabb ba­rátokat szerezzünk. Erre most bőven volt alkalmunk. Kö­zelebbről megismerkedhet­tünk az önök életével, több­féle benyomásról tudunk be­számolni otthon, tapasztala­tokról, amelyeket munkánk­ban hasznosítani tudunk. — Jó utat és viszontlátásra két esztendő múlva! — sze — Diktál a fejlődés Megegyező érdekek Vendégek Riihimäkiböl Viszontlátásra két év múlva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom