Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-20 / 221. szám
1977. szeptember 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Születésének 175. évfordulóján a magyar szabadságharc kiemelkedő egyéniségére emlékezve tegnap délelőtt koszorút helyeztek el Szolnokon, a városi tanács épületének falán levő Kossuth-emléktáblánál. A koszorút a város lakói nevében Ábel József tanácselnök-helyettes helyezte el Csillagászok, kibernetikusok, rádiósok... Természenudománvos szakkörök a megye művelődési házaiban Közművelődés Jászberényben H tények beszélnek Azt beszélik... Keresve se találtak volna jobb címet műsorukhoz, — amely szabályos időközönként jelentkezik a Kossuth adón — a fiatal riporterek és újságírók. Ráadásul a cím valóban kifejezi a műsor tartalmát, mondanivalóját is. Az életben járó-kelő fiatalok odafigyelnek: mit beszélnek az utcán, utazás közben, baráti és családi körben az emberek. Rendszerint nem nagy ügyekről, van szó ebben a műsorban. „Csak” olyan semmi, kis hétköznapi témákról, amelyek mellett talán még az újságírók, riporterek többsége is elmegy. Vasárnap Bolgár György szerkesztő és kollegái ismét csokorba kötöttek néhányat. Megtudtuk például, mi igaz a szóbeszédből: valóban sok kocsit lopnak-e Pesten, S va- 16ság-e, hogy ezek a kocsik a különböző kis szervizekben, javítóműhelyekben „vetkőznek ki” magukból, azaz: alkatrészeik más járművekben folytatják a pályafutást? A másik téma már egyaránt érdekes Pesten és vidéken. Igaz-e, — kérdezte a riporter —, hogy a házgyári elemekből épülő magasházak, a 10 emeletesek egyhangúságra késztetik új lakótelepeinket? Nem lehetne változtatni, variálni valamit? A kérdésre szakember válaszolt, aki elmondta, hogy nem az elemekkel van baj, az építőipar eszközei, szerszámai nem teszik lehetővé még a változatosságot. Bár így a kérdés csak kérdés maradt, mégis, úgy véljük, nem ártott róla beszélni, a nyilvánosság előtt szóvá tenni a dolgot. Hátha a tervezők, építők fantáziáját megmozgatta a téma. Félórás műsorban négy-öt, valóban a köz érdeklődésére számottartó témát feldolgozni, előadni nem egyszerű dolog. A fiatal riporterek, újságírók rovata jó ideje ezt teszi már. Remélhetőleg sok hallgatójuk van, a pihenőnap délutánján. Röviden A képzőművészeti világhét nyitányán nagy érdeklődéssel kísértük a Keress-kutass című vetélkedőt, amelyen középiskolás diákok vették részt Egerben és Zebegény- ben. Illeszkedett hozzá a Láttuk, hallottuk is, a kiállítótermek szokásos híradója. A nyári szünet után először jelentkezett Szilágyi János műsora, a Senki többet? Harmadszor! című. Lehet, ismét kedvelt hétfő esti műsoraink közé soroljuk majd. Jó összefoglalót kaptunk a Gondolatban, a rádió irodalmi lapjában a szocialista országok irodalmi hetilapjai szerkesztőinek budapesti tanácskozásáról. A hangképek, tudósítások, beszélgetések végigkísérték a tanácskozás sok fontos állomását. A szerdai szomorú eredményű kupamérkőzések után érdekes volt a Sportvilág kétórás adása, örültünk, hogy a műsor, szokásához híven, nemcsak a fociról szólt. Belefért a kosárlabda, az úszás, a kajak-kenu sport is. A szerkesztés egyre meg- gondoltabb, gazdagabb, s a műsor zeneszámai jól szolgálják a tartalmat. A múlt héttől Tolnában vendégeskedik a Magyar Rádió. A Szokásos megyeműsor sokrétű gazdagságában mutatja be a tájait, embereinek dolgos hétköznapjait és ünnepeit. Reméljük, hozzánk is eljut majd hasonló, hosz- szú, eredményes „kirándulásra” a jól összeszokott alkotógárda. (SJ) A művelődési házakban működő klubok, amatőr művészeti csoportok mellett a legfontosabb és legelterjedtebb közösségi formák a szakkörök. A szakkörökben — hasonlóan a többi kiscsoportos művelődési formához — gyerekek, fiatalok, felnőttek gyarapithatják ismereteiket úgy, hogy az ismeret- szerzés egyúttal szórakoztató időtöltést is jelent számukra. A természettudományos világkép terjesztésében fontos szerep jut. a különböző természettudományos — csillagászati, biológiai, kibernetikus, híradástechnikai stb. — szökköröknek. örvendetes, hogy a Szolnok megyében folyó, ilyen jellegű szakköri munka évek óta országos mércével mérve is számottevő. A megye szakköri életének nagy lendületet adott az 1973-ban Szolnokon rendezett „Barátunk a Számítógép” című kiállítás. A jól szerkesztett, rendezett kiállítás nemcsak érdeklődést keltett, hanem kapcsolódó rendezvényei által orientáló hatást is kifejtett. Megjegyzésre méltó, hogy kibemeti- ka-automatika szakkör alakult a kiállítást követően Jászberényben, Mezőtúron és Szolnokon — s azóta is folyamatosan működnek. Ez idő tájt erősödött meg a szakköröket segítő megyei természettudományi munkabizottság és elméleti munkaközösség tevékenysége is. Ez a munkaközösség a rendszeres módszertani támogatáson kívül minden évben egy-egy olyan kiállítást rendez, amelyek — ismeretterjesztő szerepükön túl — a Szakköri életre is jótékony hatást gyakorolnak. Elég utalni a tavaly bemutatott „Hogyan ismerhetjük meg a csillagos eget?” című kiállításra, amelyet tíz településen több mint 30 ezren néztek meg, — és nyomában megélénkült a csillagászati szökkörök tevékenysége. Ez a kiállítás egyébként hamarosan továbbfolytatja megyééi országjáró útját, — kétszázötvenezer forintos felújítás és bővítés után. Szolnok megye művelődési házaiban több mint hetven természettudományos, műszaki-technikai szakkör működik. A tantárgyi — biológia, fizika, kémia — szakkörökön kivül a legváltozatosabb típusok teszik teljessé a listát, csillagász, kibemetika- automatika, modellező, gépjárműbarát, barkács, kaktuszgyűjtő, kisállattenyésztő, méhész, kertbarát szakkörök. A mezőtúri művelődési központ szakköri élete me- gyeszerte jó példaként ismert, de Jászberényben, Karcagon, Szolnokon és Martfűn is jól szervezik a művelődési hntézmények a kiscsoportos népművelésnek ezt a formáját. A szakköri ismeretszerzés további szélesedése és mélyülése érdekében azonban jó néhány helyen jelentős szemléletváltozásra van szükség. Magyarán: arról van szó, hogy sok művelődési házban nem fordítanak — vagy csak alig — figyelmet és energiát a szakkörök megszervezésére és a folyamatos munka feltételeinek biztosítására. Az eredmények mellett akad tehát tennivaló is. A szakköri munka tökéletesítését célzó, első lépés — a föntebb említett felmérés — megtörtént. A következtetések levonása után a szakköröket fenntartó intézményeken és a körvezetőkön a sor. Szabó János Aprítógépgyár, főbejárat, vége a reggeli műszaknak. — Mit csinál estére? — Sakkozom a klubban. — S ön? — Technikusi vizsgára készülök, tanulnom kell. Eladónő a cipőboltban: — A barátnőm kislánya népi táncos, megnézzük a műsorukat a szabadtérin. MÁV-nyugdíjas, a piacon dinnyét árul. — Én? Megnézem a Sztro- goff Mihályt. — Milyennek tartja? — Könyvben jobb. Egyszerre nézem, olvasom. Egyéb válaszok: „A motorokat bütyköljük az MHSZ- ben”, „még mire nem volna kiváftcsi”, amatőr rádiós vagyok”, „a szakdolgozatomat írom", „éjszakás leszek”, „nem tudom lesz-e énekkari próba”, „szundizom”, „olvasok" ... Elsősorban nem arra voltunk kiváncsiak, hogy egy adott estén mit csinálnak a jászberényiek, hanem arról próbáltunk tájékozódni, hogy a különböző érdeklődésű emberek számára milyen hasznos elfoglaltságot biztosít a város. Szakszerűbben fogalmazva: a közművelődés hatókörét vizsgáltuk. Mégpedig több megközelítésből: a különböző műveltségű és érdeklődésű rétegek igényeiknek megfelelő, műveltségüket jó irányba fejlesztő programokat kapnak-e; bővült-e a közművelődés hatóköre, növekedett-e hatásmechanizmusa, csökkennek-e a „fehér foltok”, — vagyis „elér-e” mindenhova a közművelődés „keze”; csak a hivatásos köz- művelődési szakemberek dolga-e a művelődés ügye? A kérdések annál is inkább „izgalmasak” mert Jászberényben csaknem minden negyvenedik ember mérnök, — vagy hasonló képesítésű, s ötszáz pedagógus dolgozik a városban... S az egyéb értelmiségiek? S a főiskolások ... Kevés városunk vallhat magáénak ekkora szellemi erőt. „Tudok már írni is...“ Az előző idézet egy 58 éves nénitől származik, akinek az újdonság öröme, hogy megismerte a betűket. Még ilyen gond és öröm is van a városban, — a perifériákon. Ahogyan az analfabétizmus is periférikus téma — arányai miatt — a közművelődésben. De néhol még a szégyen leplezi az írástudatlanságot, — fogyó méretekben. 1973-ban még „mindenki tudott írni-olvasni” a külvárosokban, 1974-ben ketten ismerkedtek meg az abc-vel, 1975-ben tizenkettőn, az idén pedig huszonhatan. Nehezebb munka ma már az analfabéták felkutatása, mint a rákszűrés... A felnőttoktatás tényszá- mai már kedvezőbb képet mutatnak. A város fiatal pedagógusai védnökséget vállaltak a dolgozók továbbtanulása fölött. Négy évvel ezelőtt a város üzemeiből, szövetkezeteiből még csak nyolcvanötén, az elmúlt tanévben Alkalmi jegykezelő a szabadtéri színpadon: — Mindig ennyien voltak, a nyáron is, mindig, amikor valami műsor volt... A város szabadtéri színpada ezen a nyáron mintaszerűen megfelelt feladatának. A tucatnyi — helyhez és időhöz alkalmazkodó — műsort csaknem harmincezren nézték meg. Az Állami Népi Együttes műsorát majdhogy ezren állva nézték végig, — Beszédes számok a járásivárosi könyvtár adatai is, — különösen ha az olvasók foglalkozás szerinti megoszlását nézzük. Az elmúlt évben a jászsági, tanácsi könyvtárhálózatnak nyolcezer-kétszáznegyven olvasója volt, — minden negyedik beiratkozott olvasó munkás. Egyébként Jászberény lakóinak csaknem egynegyede könyvtári tag, tavaly 150 ezer kötet könyvet kölcsönöztek. De ez a szám csak nagyon szerényen érzékelteti, hogy mennyit is olvasnak a városban. Az üzemi, intézményi könyvtárak A közművelődés hatókörének bővülése csak a tér és idő összefüggésével vizsgálható érdemben. A mai jászsági tettek holnapi következmények, — de hatásuk nem szükségképpen a Zagyva mentén jelentkezik. Ezért is érdemel külön elemzést az oktatásügy és a közművelődés kapcsolata. Jászberényben ez mintaszerűen megoldott. Az iskolák nevelői között mindenhol van egy-egy tanár aki elvállalta, hogy „híd” legyen, — közművelődési felelősként. Az iskolák igazgatóival együtt alakítói, irányítói a város hatezer diákja művelődésének. A múzeum a művelődési központban rendezi kiállításait és a szaktanárok ott tartják óráikat. (A Jászság internacionalistái című kiállításra készülnek.) Úgyszintén a művelődési központ szándékozik otthont biztosítani a bejáró szakmunkástanulók klubjának. Nemrégen ért véget a Gépipari Tudományos Egyesület hűtőlánc konferenciája: a művelődési központban. A Hűtőgépgyár úgyszólván a járásivárosi könyvtárhoz „ragasztja” most épülő munkásklubját, — de a hűtőgépgyári brigádok készítették el — „grátisz” — a művelődési központ belső épületgépészeti szerelését. (A rossz nyelvek szerint azt mondták az ott pedig már háromszázhatan végezték el az általános iskolát. Sok ez, vagy kevés? A nyolc általánost el nem végzett, munkaképes lakosság arányához viszonyítva sem lebecsülendő eredmény, — a fejlődés üteme pedig önmagáért beszél. nekik már nem jutott ülőhely. Az elmondottakhoz felsőfokú jelzők kívánkoznának, de a jászberényiek „leintettek”, s egy adatlapot mutattak; 1976-ban a Déryné Művelődési Központ által rendezett irodalmi esteken, zenei rendezvényeken — 128 jelentősebb műsoruk volt — több mint negyvenötezren vettek részt. adataival kiegészítve sem kaphatnánk meg a tényleges eredményt, hiszen a magán- könywásárlásokról csak pénzügyi adataink vannak, s ezek is hiányosak, lévén, hogy a „herényiek” utazgató emberek, s jelentős részük a minden igényt kielégítő budapesti könyvesboltokban vásárol. Könyvbizományos — kérdésemre, hogy mennyi könyvet vásárolnak a jászberényiek — ezt válaszolta: „Ma már az emberek ugyanúgy veszik itt a könyvet, mint az illatos, jó szappant. Ki, mennyit fogyaszt..." „totojázó” vállalatiaknak, hogy menjenek haza, mert ők dolgozni akarnak.) A zeneiskola és a Lenin Tsz szocialista szerződést kötöttek: „mi pénzzel segítünk titeket, ti meg gyertek hozzánk énekelni, muzsikálni." A szövetkezeti ifjúsági klub a Mozaik irodalmi színpad, a Jászsági Népi Együttes „fenntartója” a szövetkezeti bizottság. Az ifjúmunkás színjátszócsoporté és a munkáskórusé az Aprítógépgyár ... Sorolhatnánk, hosz- szan, szérencsére nagyon hosszan, a tizenkilenc művészeti csoport, a hat szakkör, a hat klub és fenntartó nevét. S még a különböző társadalmi szerveket is, amelyek hatékony segítséget adtak a Jászság területén tavaly tartott 807 ismeretterjesztő rendezvényhez, amelyen hetvenhétezren vettek részt. S ha ez utóbbi tényszámok alakulását nézzük — rétegbontásban — ellentmondást is találunk a bejáró dolgozók művelődési helyzetéről tett megállapításokkal. A Jászberényt környező községekben tartott rendezvényeken résztvevők tetemes százaléka ugyanis a „jász főváros” üzemeiben dolgozik. összefoglalóféle, úgy hisz- szük, nem kell, a tények választ adtak a feltett kérdésekre, Tiszai Lajos A Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat két hónappal a határidő előtt — szeptember 13-án átadta Szckszárdon a Kaposvári Tanítóképző Főiskola kihelyezett tagozatának épületét. Az új iskolában hamarosan megkezdődik a pedagógusképzés, Úgy kell, mint a szappan Majd ezren álltak Már nemcsak a vetélkedők A különböző vetélkedőknek, szellemi és szakmai versenyeknek se szeri se száma a város üzemeiben. Nem győzzük szakemberrel, játékmesterrel — mondta a művelődési központ igazgatója. Jó, hogy ilyen szép számmal vannak ezek a vetélkedők. Még jobb, hogy már nemcsak ezek vannak. A város nagyüzemeinek munkás- akadémiáin tavaly kétszázharmincegyen tanultak, — ami ugyan szerény szám a „központi” vetélkedőn részt vett kétezer-hétszáz szocialista brigádtaghoz képest, de többet mond az a tény, hogy a különböző művészeti csoportokban, szakkörökben, ismeretterjesztő tanfolyamokon, rendezvényeken a brigádvetélkedőkön résztvevők háromszorosa talált — mert találhatott — magának hasznos elfoglaltságot. Sajnálatos, hogy a bejáró munkásság művelődésének ügyét Jászberényben, illetve a peremközségekben sem sikerült még a figyelem középpontjába állítani. Pontosabban: az illetékes szervek jó indulatú és hasznos törekvései megbuktak a bejáró életmód sajátosságain, s az anyagi lehetőségeken. A bejáró munkások klubjai nem rendeltetésüknek megfelelően működnek — már ahol — látogatóik inkább a jobban ráérők. Aranyat érő láncok