Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-20 / 221. szám
1977. szeptember 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ez év végére készül el a szolnoki Hetényi Géza kórház új hőközpontja. Az eddigi széntüzelést a gáztüzelés váltja fel. A 22 millió forintos beruházáson a szolnoki ÁÉV, a CSŐSZER és a VILATI szakemberei dolgoznak betakarításra. Hogy ne csak az ismérveket sorakoztassam, megemlítem, hogy a régóta bevált magyar Béta Poly M—102-es mellé egy másik fajtánk nőtt fel: a Béta Monopoly N—1-es, amely az előzőhöz hasonló termőképességű, viszont magasabb cukortartalmú. Az eddig említett tevékenység során érik be igazán a nemzetközi együttműködés. A külföldi répák általában magasabb cukortartalmúak, a mieink viszont ellenállóbbak. A közös fajta mindkét jó tulajdonsággal bír, s ráadásul a kooperáció segítségével eljuthatunk exportpiacokra is: az NDK-ba, az NSZK-ba és Dániába. — A nemesi tők munkáját egészítik ki a genetikai, az élettani és a rezisztencia biológiai (ellenállóképesség) kutatások. Ezt az oldalt szeretnénk tovább erősíteni, eredményeink azonban már itt is vannak. A továbbiakban létre kell hoznunk például egy szövettenyésztési laboratóriumot, ahol egyetlen jó egyed apró szeleteiből akár száz darab répát is elő tudunk állítani úgy, hogy az a rákövetkező évben magot hozzon. Szorosan i(lekapcsolódik, de mégis más terület a termesztés. A termelési rendszerekben mostanra kialakultak a legfejlettebb technológiák, de ez nem azt jelenti, hogy meg szabad állni. Nem győzzük eleget hangsúlyozni például az öntözés és a tápanyagellátás fontosságát. Ez utóbbinál azonban mi is lemaradtunk, mert hosszú ideig nem tudtuk megmondani, hogy répánál mennyi az a műtrágya, amely gazdaságos és a növénynek is jó. Ismét külön téma a gyomirtás, a növény- védelem vagy a gépesítés, ahol ugyancsak van még mit téma a gyomirtás, a növény- az utóbbi időben teljesen átalakult, ide is betörtek a gépek, de azzal együtt, hogy a gazdaságok 70 százaléka már áttelelő répával foglalkozik, kutatnivalónk itt is bőven akad. Félszázan félmilliárdot Folytathatnám a sort mondjuk a leveles répafej hasznosításával, amely csaknem ugyanolyan takarmányértéket képvisel, mint a silókukorica, de inkább térjünk át az ipari oldalra. Illetve érdemes egy pillanatig a tárolásnál is elidőzni, hiszen a Kábái Cukorgyár felépülése után is arra kell számítani, hogy novembertől januárig a lehető legkisebb veszteséggel kell eltartani a növényt. Próbáljuk a szellőztetést, vannak vegyszereink is, a döntés azonban még várat magára. A cukor kinyerésekor viszont a kémiáé a végső szó, ezért a technológia ezen részét kell erőteljesen továbbjavítani. Természetesen nem felejtkezünk el a gépészeti, energetikai, automatizálási kérdésekről sem, hiszen ezeknek külön- külön, de együtt még inkább jelentős gazdasági kihatásaik vannak. — A kutatómunkának nem lehet fokmérője a pénz, mégis megkérdezem: az önök tevékenységének közvetlen haszna is van? — Számításaink szerint az ipari kutatástól függetlenül mintegy 300 millió forintot teszünk le az aszalra, ha pedig mindent összeadunk, akkor ez az összeg eléri a félmilliárdot. Az intézet 420 dolgozójából 36 a kutató, feladataink ellátására kereken 15 milliót költünk. Látom, csodálkozik, engedje meg, hogy a beszélgetés befejezéséül az előbbieket csupán egyetlen további adattal igazoljam. Az idén 500 mázsa elit minőségű vetőmagot állítottunk elő. Mázsája 84 ezer forintot ér... Braun Ágoston Húsz tagja van a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat egyik vakoló brigádjának. A munkáskollektíva tizenkét tagja alkotja az Ady Endre szocialista brigádot. Régi, szép múltú közösség örökét folytatják. A „még a kezdet kezdetén”, ahogy GortVa Elek brigádvezető mondja, a hatvanas évek elején alakult brigádnak ugyanis hagyományai vannak. A „régi társaság” szinte minden, a szocialista kollektíváknak adható kitüntető címet megszerzett: a vállalat kiváló brigádja, az ezüst- és az aranykoszorús jelvény tulajdonosa stb. Legutóbb „csak” a bronzkoszorús kitüntető jelvényt kapták meg, azonban ezt is nagy eredménynek tartják, hiszen teljesén új emberekből kellett újjákovácsolni a közösséget. A tízegynéhány évvel ezelőtti nyolc emberből ma már csak öt „Adys”. Növekedett a létszám is, ma húsz tag vagy jövendő tag dolgozik együtt. — A régiek múltját azonban a fiatalok is magukénak tekintik, ehhez szeretnének méltóak lenni — vallja Gort- va Elek. — Munkájukon kívül bizonyítja ezt az is, hogy év elején, amikor a következő tizenkét hónap várható feladatait megkapjuk, minden brigádtag komolyan mérlegeli: mit lehetne az előírtnál jobban megcsinálni. Így születtek a jubileumi munkaverseny vállalásai is. Nem világrengető változásokat ígért a tizenkét ember október ünnepére. A felajánlások „csak” azt igazolják, hogy olyan emberekből áll, akik ismerik és komolyan veszik munkájukat. Vállalták például, hogy az előírtnál két-három százalékkal jobbéin kihasználják a gépeket. A szokásosnál kevesebb téglát fogyasztanak a falazáshoz, kevesebb maltert a vakoláshoz. — Vállaltuk, mert tudtuk: vállalhatjuk, a felajánlások teljesítése rajtunk múlik. A csak egy-két éve kőműveske- dő is tudja: az anyagpazarlásnak, a norma túllépésének leggyakoribb oka a rossz minőség. A malter gyakran darabosan, el nem keverve érkezik a munkahelyre, vagy túlságosan híg. Az ilyen anyag egy részét akár el is dobhatnánk, vagy magától veszne el, mert a híg keveréket a vakológép nem a falra szórja. Mi viszont tudjuk: újra keverve, adalék hozzáadása után veszteség nélkül Szolnok környékére összpontosult a szakma — Szolnokon — ahová a későbbiekben áttelepül az egész intéziet — már a megkapaszkodás pillanatában kinőttük az albérletet, így jövőre ismét költözködünk. A cukorgyári buszmegálló mögötti épületekben kaptunk helyet, átalakítás után itt lát munkához az intézeti irányítóközpont. Az intézet beruházási alapokmánya a MÉM- ben várja a jóváhagyást, ami után azonnal megkezdődhet a tervezés. Ügy számítjuk, hogy az építkezés legkésőbb 1979-ben kezdődik, és az első ütem 1980-ra, a második pedig 1982-re fejeződik be. A 300 millió forin- tot meghaladó munka gazdája a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat, a helyszín: vagy az Alcsiszi- get vagy a cukorgyári strand melletti szabad terület. — Az új tudományos központ születésekor hogyan jött szóba Szolnok megye? — Ez az elképzelés nem január 1-én pattant ki valaki fejéből, hiszen a tudománypolitikai bizottság határozatát alapul véve 1970 óta tervezzük az ideköltö- zést. (Nem véletlen tehát, hogy kutatóink Martfűn már két évvel ezelőtt megjelentek.) A lényegesebb indokok között elsőként említem azt, hogy eddig is, de a jövőben várhatóan méginkább erre a térségre koncentrálódik a termelés. Azon kívül a Tisza II. segítségével egyre több helyre jut eí az öntözővíz, és ez, az amúgy is jó termőképességű talajok hozamát tovább emeli. Az ország ma még legnagyobb cukorgyára, valamint Szolnok központi fekvése ugyancsak a döntés helyességét igazolja, de van még itt más is. A budapesti intézet olyan városrészben van, amelyet az 1980-as évek elején szanálni fognak, Sopronhorpács pedig korszerűsítési problémákkal küzd. S ha már építünk, akkor célszerű olyan helyen, ahol és ahová az egész szakma koncentrálódik. A korszerűt el is kell terjeszteni Az exportpiac is nyitva áll — Néhány részletkérdésre külön gondot fordítunk, ilyen például az egycsírájú- ság. Az új fajtáknak bírniuk kell az öntözést, a bő tápanyagellátást, ellent kell állniuk a betegségeknek, alkalmassá kell válniuk a gépi dolgozhatunk. A téglánál is hasonló a helyzet: befalazzuk a még használható törmeléket is — természetesen nem főfalnak, hanem odatesszük ahová még jó... A takarékosság természetesen némi többletmunkával jár, mi azonban úgy ítéljük, szükség van rá. — Persze nemcsak a mások hibájából élünk, saját munkánkban is keressük, hol akad javítanivaló. A jobb gépkihasználáshoz például elengedhetetlenül át kellett szervezni a munkánkat. Az energiatakarékosság érdekében pedig „újítást” vezettünk be: ebédszünetben mindenki kiköti a munkahelyét megvilágító égőket. Sok kicsi sokra megye, gondoljuk mi... A felajánlások megalapozottságát az eredmények bizonyítják. Javult a gépek kihasználása, kevesebb anyag veszett kárba, feladataik zömét sikerült egy-két nappal az előírt határidő előtt befejezni. A siker, a vállalások teljesítése nagyrészt annak köszönhető, hogy mérlegelték, mit tudnának jobban csinálni. A gépkihasználás fokozása például csak azért került a „jobban végzendő feladatok” listájára, mert tudták: ebben az évben kevés olyan feladatot kapnak, ahol három-négy hét alatt csak egy-két órát dolgozik a gép. Sajnos, vállalásaik egy kis töredékét nem teljesíthették. Nem sikerült például idejében befejezni a Csokonai úton épült lakóházak homlokzatát. Az Ady Endre brigád előtt dolgozók és a munka előkészítői ugyanis rossz terepre küldték őket — Ez az egyik bizonyítéka annak, hogy a legmegalapo- zottabb brigádvállalás teljesítése is meghiúsulhat, ha az előttük ott dolgozók és az előkészítők rossz munkát végeznek. Akkor is hiába dolgoztunk jól, ha az utánuk jövők elpazarolják az egykét napos időnyereséget. Igaz, vállalásukat mi teljesítettük, ez azonban csak formalitás, ha semmilyen megtakarítást nem hoz. Mert fontos, hogy mi megmutassuk : becsületes munkásemberek vagyunk, és szeretjük ha jobb munkánknak hasznát is látjuk — zárta be Gortva Elek a beszélgetést. V. Sz. J. legnagyobb termesztési centrum, és ezért feltétlenül szüksége van alközpontra is. — Most, az új felállás szerint, tulajdonképpen mi mindennel foglalkozik az intézet? — Elég széles skálán dolgozunk. A fajta-előállítástól kezdve, a termesztésen keresztül, az ipari technológiáig minden a mi asztalunk, ötéves kutatási tervek szerint dolgozunk, ezek kialakításába a cukorrépánál érdekeltek valamennyien beleszólnak. Szoros kapcsolat^ ban állunk a termelési rendszerekkel, a gyárakkal, a társintézményekkel, valamint az irányító szervekkel. Nemzetközi kooperációban is részt veszünk, a KGST-n túl több nyugati ország kutató intézetével is együttműködünk. Az elmúlt évek során sikerült rátalálni azokra a külföldi partnerekre, akiknek ugyanúgy szükségük van ránk, mint nekünk rájuk, és így a közös tevékenység eredménye nem is marad el. — A konkrét feladatok közül legelőször a nemesítést említem. Olyan korszerű fajtákat kell előállítanunk, amelyek beilleszkednek a mai termelési technológiába, és hozamuk, cukortartalmuk sem marad el a legjobb külföldiekétől. Amikor pedig létrehoztuk az új fajtát, akkor természetesen el is kell szaporítani és el is kell terjeszteni őket. — Ettől függetlenül Sopronhorpács és Mezőhegyes nem szűnik meg, hanem mint alközpontok látják el feladatukat. Erre többek között azért van szükség, mert mindkét helyen találhatók olyan modern létesítmények, amelyeket lebontani és újra felépíteni badarság lenne, másrészt mivel cukorrépát hazánkszerte mindenütt termelnek, a kísérletek csak akkor adhatnak reális képet, ha ugyancsak szinte mindenütt próbálkoznak velük. Nem beszélve arról, hogy a Kisalföld a második Édes milliók Alig több mint egy éve NDK megrendelésre kezdték el az E-295 típusú silókukoricaadapter gyártását az MEZÖGEP tószegi gyáregységében. A tószegiek november 7-e tiszteletére tett felajánlásuk szerint határidő előtt elkészítik az adapter ötezredik példányát A jó hagyomány is kötelez Először Sopronhorpácson kerestük, de akkor éppen Budapesten tartózkodott. A fővárosban sem tudtuk elérni, mert továbbutazott Mezőhegyesre. Martfűn akartuk meglesni, amikor érkezett a telefonhívás, hogy Szolnokon vár bennünket. — Rengeteget kell utaznom, azért ilyen nehéz a találkozás — tárja szét két karját sajnálkozva dr. Ma- gassy Lajos. — Itt, Szolnokon még csak egy parányi központunk van, az is ideiglenes helyen, albérletben. Az 1977. január elsejével befejeződött átszervezéssel ugyan átalakultunk Cukortermelési Kutató Intézetté, és most már egyértelműen a Cukoripari Tröszthöz, valamint a MÉM élelmiszeripari főoszBeszélgetés dr. Magassy Lajossal, a Cukortermelési Kutató Intézet főigazgatójával tályához tartozunk, de a korábbi állapot természetesen még érezteti hatását. Tavaly decemberig két kutató intézet volt: a répatermesztéssel Sopronhorpácson, az ipari feldolgozással Budapesten foglalkoztak. Effektiv munka most is itt, valamint a nerm régiben létesült martfűi és az évtizedek óta meglevő mezőhegyesi telepünkön van.
