Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-18 / 220. szám

1977. szeptember 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 JfT Négyszáz mázsás termést takarítanak be hektáronként az alattyáni Tolbuhin Termelőszövetkezet répaföldjeiről. A cu­korrépát közös gyűjtőhelyre hordják a jánoshidai és jásxalsó- szentgyörgyi tsz-ek, majd a Hatvani Cukorgyárba szállítják. Észt vendégek jártak Palotáson Egy évvel ezelőtt, 1976. szeptemberében a Palotási Állami Gazdaságból három­tagú küldöttség látogatott Észtországba. A szovjet köztársaság mezőgazdasá­gával ismerkedve a Rakvere megyei Tödrangu Állami Gazdaság kollektívájával a palotásiak szocialista együtt­működési szerződést kötöt­tek. Egy éve azt is elhatá­rozták, hogy a két mező- gazdasági üzem termelési versenybe kezd. Az egyéves munka ered­ményeinek közös értékelésé­re érkezett a hét elején a Palotási Állami Gazdaság központjába az észt testvér­gazdaság háromtagú küldött­sége. Az eredmények szám­bavétele után megállapítot­ták, hogy mindkét üzem teljesítette versenyfelaján­lásait. Különösen jól dol­goztak az észt tejtermelők. Az ötnapos látogatás so­rán az észt vendégek meg­ismerkedtek a Szolnok me­gyei gazdaság munkájával is. Tegnap délelőtt a magyar vendéglátók, a gazdaság szo­cialista brigádjai fogadást adtak a búcsúzó szovjet küldöttek tiszteletére. Munka—időben Magda Istvánné brigád­vezetőnek az a véleménye, még nem tartanak az em­beri teljesítő képesség ha­tárán. Szabó László gép­mester kevesebbet ciga­rettázik. Nagyidai József lakatos az alkatrészellá­tás problémáit ecseteli. Szilassy József igazgató az értékelemzésről beszél. Minden véleménynek a lényege egy: kihasználni még jobban a munkaidőt. Színhely: a Tisza Bútor­ipari Vállalat szolnoki gyáregysége. o Mennyit ér Józsi bácsi? Szabó László gépmester sze­rint: — Három másikért nem cserélném el. Tudja, a segéd- személyzeten sok múlik, ö idős ember, mégis felveszi a fiatalokkal a versenyt. Azt mondom: Józsi bácsi, ráhaj­tunk...! Nem megyünk el cigarettázni, nincs tötyögés, lötyögés, de jócskán túl is lépjük a száz százalékot. — Miért állhat a gép? — Láthatja, ez egy bo­nyolult masina. Hossz és kereszt irányban is tudunk vele fűrészelni, akár prog­ram szerint. Mostanában az anyagellátás miatt nemigen állunk. Viszont a gép öreg­szik — már négyéves — egy­re több a hiba. Az alkatrész- ellátás az rossz. Most is úgy tudunk csak dolgozni, hogy a tmk-sok ideiglenesen be­szereltek egy ütközőt. Tmk- sok ...? Velük is sokszor baj­lódni kell. A végén már úgy van az ember, tudja hol a zsirzógomb, fogja a kannát, és nem szól, nem könyörög. — Mennyit keres egy gép­mester? — Ha itt valaki dolgozni akar, dolgozhat. Én megke­resem túlórákkal a 6 ezret. Nekem az a véleményem, hogy a munkaidő-kihaszná­lás hozzáállás kérdése. Telje­sítménybérben dolgozunk, egyszerre számolják cl a csoportot. Szóval hiába haj­tok én úgy, hogy megvan a 160 százalékom, ha más nem dolgozik. Nekünk azt szá­molják el, amit megkapnak más üzemek. A szabászok gépié mellett ott a térkép, az útmutató. Mondják, ez adja az irányt, s úgy a legjobb, ha a táb­lákból minél több bútoral­katrészt kihoznak. Ez persze nem egyszerűsíti a munká­jukat, de így csinálják. Ez is a munkaidő-kihasználáshoz tartozik. G Kép a nyersanyagraktár­ból: targonca rakosgatja a farostlemez szállítmányokat. A motor házán, a vezető mö­gött ül egy ember. Nem fél, hogy leesik? (A gép ugyan­is, előre-hátra manőverezik a rakomány miatt.) Válasz: kell az ellensúly. Miért kell? Ha a megengedettnél többet rakodnak, egyszerre felbil­lenne a jármű. A kísérőm megjegyzi: ha látná az igaz­gató, majd kapnának. o _______ A raktárban három napra elegendő készlet a konyha­bútorok összeszereléséhez. Leállhat egy gép, vagy tör­ténhet bármi: ebből gazdál­kodhatnak. Innen indulnak a bútoralkatrészek a szerelő­sorra, ahol Magda Istvánné brigádja dolgozik: — Minden munkát mi vég­zünk, ebben benne van a szekrény összeállításától kezdve az alkatrészek lemo­sásán keresztül a bizonyla­tok kezelése is. — Mennyire teljesítették a múlt havi tervüket? — 127 százalékra. — Mit szól ehhez a nor­más? — Semmit. Hajtottunk ugyanis. Vállaltuk — szocia­lista brigád vagyunk — a túlteljesítést. Nem volt anyagellátási problémánk, minden, a kezünkre jött. Időnként előfordul ugyanis, hogy hiányzik egy-két im­port cikk. Hozzátenném, a meósok sem reklamáltak, szóval a mennyiség nem ment a minőség rovására. Persze, ez még mindig nem a legfelső határ, amit teljesí­teni tudunk. . — A brigádban dolgoznak férfiak és nők. Hogyan ala­kul a fizetésük? — A szakmunkások is, meg a betanított munkások is megkapják a magukét. Nem panaszkodhatunk. Legfel­jebb azért szólhatunk, hogy az azonos munkát végző fér­fiak többet kapnak, mint a nők. Ezt valahogy ellensú­lyozni lehet a mozgóbérek­kel. A szerelés utolsó munka­fázisa a csomagolás. A gyár­egység értékelemző csoportja szinte tudományos aprólékos­sággal megvizsgálta, hogyan lehetne megkímélni a vásár­lókat a bosszúságtól. Attól, hogy szidják a gyárat, — vagy másokat — azért, mert szállítás közben megsérült a bútor. Jelenleg hullámpapír­ba burkolják az árut. A jö­vőben viszont „páncélba*. Mit jelent ez? Hullámpapír­ból készült tálcába helyezik a rakományt, oldalról és fe­lülről pedig ugyancsak eb­ből az anyagból készült pa­nelek védik a konyhaszekré­nyeket. Kezelésük egyszerű, gyorsabb, mintegy 30%-os a költségmegtakarítás, s ke­vesebb ember kell a csoma­goláshoz. És ami a legfon­tosabb : alkalmazását a na­pokban engedélyezte, s or­szágos használatra javasolta a Könnyűipari Szervezési In­tézet. Ez is a munkaidő ki­használásához. tartozik. o Karbantartó műhely. Nagy­idai József lakatos a gép­mester mondataira válaszol: — Ha valahol valami el­romlik, a művezetőnek ki kell töltenie egy hiba-beje­lentőlapot. Ez alapján vonul ki a javítómunkás. Nem csinálja ezt senki, csak át­szólnak, gyere nézd már meg, elromlott. így aztán eb­ből fakad a kapkodás. Nem beszélve arról, nekünk sincs száz kezünk. Ha megnézi, itt mellettünk építenek egy színt. Ott dolgoznak néhányan kö­zülünk ezen a beruházáson, ahelyett, hogy gépeket ja­vítanának. Erre a munkára persze már kevesebb kéz jut. — ösztönzi-e valami arra a javítót, hogy hamarább működjön a gép? — Órabérben dolgozunk. Szóval lelkiismereti kér­dés ez. — Milyen a géppark? — Nagyon régi gépeink nincsenek. Viszont többsé­gük automata, könnyen el­romlik. Egyik-másik ilyen­kor aztán feladja a leckét. Van közöttük olasz, nyugat­német, szovjet, de vettünk az NDK-ból is. Sajnos, áz alkatrész-utánpótlás nagy gond. Nemrég történt: már két hónapja benn volt az országban egy gépelem, mi meg úgy tudtuk, föl sem ad­ták. Szóval még a belső szer­vezetlenség is tetézi a gon­dokat. Szilassy József, a gyár igazgatója elmondja, nincse­nek egyedül, sok bútorgyár küzd, ezzel a gonddal. A gyártó vállalatok magasra emelik az alkatrészárakat, mondván, inkább új gépet vásároljon a vevő. Igyekez­nek együtt működni a ha­sonló termékeket gyártó üze­mekkel — ez csereberét je­lent — s egységesítik az újabb bútoripari beruházá­soknál a gépparkot. Megol­dásként nehéz lenne jobbat kitalálni. A dolgozók becsü­letükre legyen mondva — folytatja az igazgató —, ke­vesebb létszámmal is teljesí­tették a vállalt feladatokat. Túlteljesítették. Hajnal József Örökségének vállalói és továbbfejlesztői vagyunk Kossuth Lajos születésé­nek 175. évfordulója alkal­mából — a jubileumi ünnep­ségsorozat nyitányaként — emlékülést rendezett tegnap a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa Budapesten az újvárosháza dísztermében. Az ünnepség elnökségében foglalt helyet dr. Traut- mann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, Kor- nidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezetője, dr. Molnár Fe­renc kulturális minisztériu­mi államtitkár, s jelen vol­tak Kossuth Lajos szülőhe­lye, Monok község képviselői is. Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke méltatta a kos- suthi életművet: — Kossuth Lajos szemé­lyében — mondta — arra az államférfira emlékezünk, — Kossuth Lajos kivéte­les életpályája átfogta szin­te az egész XIX. századot. Élete kilencvenkét esztende­je alatt Magyarország fejlő­désének úgyszólván minden sorsfordulójára befolyást gyakorolt. Már fiatalon egyik vezetője volt a század első negyedében kibontako­zott reformkorszaknak, an­nak a mozgalomnak, amely­nek képviselői egyre türel­metlenebbül érzékelték, hogy hazánk mennyire elmaradt az európai társadalmi fejlő­déstől, s a nemzet felemel­kedése előtt tornyosult feu­dális akadályok lerombolá­sára törekedtek. Nagy érde- ine, hogy az 1848-as polgári demokratikus forradalom kifejezésre juttatta: a nem­zeti függetlenség kivívása és a népszabadság megte­remtése egymástól el nem választható feladat: nem elegendő az osztrák elnyo­más ellen harcolni, ezzel egyidőben jogot kell adni a népnek, meg kell teremteni a függetlenség szilárd hazai bázisát is, mert az ország csakis ezen az úton haladva illeszkedhet be a haladó, élen járó népek nagy csa­ládjába. Vezető alakja, fá­radhatatlan szervezője lett — Nem véletlen, hogy a XX. század világtörténelmet alakító, az addigi népi meg­mozdulásokat jellegében, erejében és hatásában fe­lülmúló munkásmozgalmá­nak legkövetkezetesebb ha­zai harcosai, a kommunis­ták Kossuth nevét is a zászlajukra tűzték. Egyre fo­kozódó mértékben láthattuk Emlékülés Kossuth Lajos születésének 175. évforduléján akinek neve elválaszthatat­lan történelmi múltunk egyik ragyogó korszakától, az 1848—49-es forradalom és szabadságharc Magyaror­szágától. Nevét nemzedékek őrizték és ötvözték erőt adó, előremutató jelképpé. Tör­ténelmi alakjára és szerepé­re, a nép és az ország sor­sát azóta is szüntelenül for­máló hatására emlékezünk ma, a szocialista Magyaror­szág állampolgárai, a kos- suthi örökség vállalói és to­vábbfejlesztői. a szabadságharcnak is, elis­merést és tiszteletet keltve mindenütt, ahol a nemzeti függetlenség és a népszabad­ság ügyéért harcoltak. „Hosszú idő óta akadunk egy valóban forradalmi jel­lemre, egy férfira, aki népe nevében fel meri venni a két­ségbeesett harc kesztyűjét, aki nemzete számára Danton és Camot egy személyben” — e szavakkal emlékezett meg Kossuth Lajosról a kor két nagy forradalmár gondolko­dója, Marx és Engels. — Kossuthra figyelt, tőle merített vigaszt az ország a könyörtelen Habsburg-ön- kényuralom évtizedeiben. Következetes állásfoglalása éltette azokat, akik az 1867- es kiegyezés kompromisszu­mait elutasítva, változatla­nul a nemzeti függetlenség teljes kivívásáért küzdöttek. A magyar nép legjobb kép­viselői nem felejtették el Kossuth 1847-ben mondott szavait: „Rend csak mive- lünk lehet, kik a szabadság hívei vagyunk”. Nem felej­tették el azokat a szavait sem, amelyekkel arra fgyel- meztetett, hogy történel­münk sok tragédiája azért következett be, mert későn cselekedtünk. ezt a XX. század nagy tár­sadalmi és osztályharcaiban. Ekkorra a társadalmi viszo­nyok gyökeresen megváltoz­tak az egy évszázaddal az­előttihez képest. A történe­lem színterére lépett a szer­vezett munkásosztály, meg­születtek és megerősödtek kommunista pártjai, s élt és legyőzhetetlen erőnek bizo­nyult a világ első szocialis­ta országa, a Szovjetunió, amely éppen napjainkban ünnepli születésének hatva­nadik évfordulóját. — 1848—49 félbeszakadt törekvéseit ekkor már a társadalmi haladás legkövet­kezetesebb ereje, a munkás- osztály képviselte, amely az egész nép ügyéért harcolt. A két világháború között, de különösen a fasizmus és a háború elleni küzdelem időszakában a kossuthi örök­ség szószólóiként léptek fel kommunista és baloldali szociáldemokrata, polgári demokrata és más meggyő­ződésű hazafiak. És egyre több, a társadalom más osz­tályából és rétegéből indult hazafi érezte meg és ismer­te fel, hogy a Kossuth nevé­hez fűzött álmaik, reménye­ik, céljaik csak akkor való­sulhatnak meg, ha a mun­kásosztály forradalmi élcsa­patával, a kommunista párt­tal együttműködve, közös, szilárd, demokratikus egy­ségfrontban tevékenyked­nek. Ebben a széles, előre­mutató nemzeti összefogás­ban vált hatékony erővé, és nyert történelmi igazolást a kossuthi örökség. Erre a hatalmas erőre tá­maszkodva tudtunk és tu­dunk új és új, merész, a kossuthi szellemet megőrző de a kossuthi koncepciót messze meghaladó távlatokat állítani országunk és népünk elé. Kossuth Lajos életének, személyének példája ma is, a jövőben is élő tanulságul szolgál — mondta befejezé­sül Kállai Gyula. Gondolatainak szellemében Ezt követően dr. Szabad György tanszékvezető egye­temi tanár mondott emlék­beszédet. Felidézte, hogy 'a 175 évvel ezelőtt született Kossuth Lajos több szeretet­tel és több gyűlölettel talál­kozott életében, mint bár­melyik magyar kortársa. Halála után pedig a helyt­állásnak és az előrelépésnek kivételesen hatékony ösztön­zőjévé vált, de önkényes ér­telmezések, kisajátító és tor­zító törekvések kiszolgálta­tottjává is. Annyira párat­lan volt pályájának az íve, olyan kivételes jelentőségű a történelmi szerepe és mesz- szesugárzó a politikai hatá­sa. hogy népszerűségét hosz- szú ideig lerombolni nem, csak félresiklatni lehetett, magasba emelve szobrait és mélyre temetve gondolatait. A jubileumi megemléke­zés második részében kultu­rális műsor következett. „Rend csak mivelünk lehet” Nemzeti összefogással MunKásőr-emlékverseny Kunhegyesen Korábban az országos saj­tó is hírül adta, hogy a cse­peli munkások a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójára tett felhívásához sajátos módon csatlakozott a Munkásőrség Országos Parancsnoksága. Az évforduló tiszteletére emlékversenyt hirdetett, amelyhez csatlakoztak a Szolnok megyei munkás­őrök is. A verseny az egy­ségeken belül kezdődött, majd több forduló után teg­nap került sor a megyei szintű döntőre. A kunhegye- si munkásőrbázison a me­gye munkásőr egységeinek legjobb kilenc raja állt rajt­hoz, hogy elméleti felké­szültségéről, gyakorlati kép­zettségéről tegyen tanúbi­zonyságot. Az első állomás az októberi forradalom ese­ményeiről, a Szovjetunió, s a szocialista országok poli­tikájáról, a munkásőrség alakulásának körülményei­ről szerzett ismereteikből adtak számot a munkás­őrök. A továbbiakban szol­gálati szabályzat, ügyeleti és Fegygvert töltsl őrszolgálat, tereptani isme­retek, valamint fegyver anyagismeret volt a felada­tuk. Az emlékverseny jellegé­ből adódóan más — több — volt, mint a munkásőr egy­ségek közötti vetélkedő. Ezt tükrözte pontozási rendszer is. Az elérhető pontok egy- harmadát ugyanis a mun­kahelyi pártbizottságok ja­vaslatai alapján állapították meg, figyelembe véve a munkásőrök aktivitását a munkában a szocialista bri­gádmozgalomban. az évfor­dulóra tett vállalások telje­sítésében. A verseny során bebizonyosodott, hogy a részt vevő rajok kitűnően megfelelnek a munkásőr- szervezetek szakmai és po­litikai követelményeinek. Hogy valamennyi résztvevő lelkiismeretesen készült a vetélkedőre, ez kiderült az értékelés során, hisz mini­mális pontkülönbséggel dőlt el a helyezések rendje. A győzteseknek járó jutalmat — meghívót 1978. május 1-re egy szovjetunióbeli utazás­ra — a Szolnok járási zász­lóalj képviselői vehették át a Munkásőrség Országos Pa­rancsnokának képviselőjétől. T. K. L. ♦ J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom