Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-02 / 206. szám

1977. szeptember 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tanévkezdés az Iskolarádiéban Vaszilij Suksin Harmadik kakasszóra Szobrász­emlék Olcsói Kiss Zoltán Kossuth-díjas szobrászművész, egykori magyar internacionalista, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulójára megrendezendő kiállításra készül, amelyen emléket állít egykori bajtársainak, a magyar internacionalistáknak EZ IS MŰALKOTÁS Az elektronikus zene hazai úttörője Huszonéves fiatalember járja az országot, batyujában egy mqgnetofónnal, szalagokkal, afféle mai garabonciásként. Es ugyanő az, aki a MAFILM ll-es telepének elektronikai stúdiójában, milliós értékű és agyafúrt hangkeltő gépek és keverőpultok társaságában tölti hétköznapjait. Ha ép­pen nem a koncertpódiumon szerepel, esetleg nem házi­muzsikál, mint konzervatóriumot végzett fagottista. VANNAK iRók, akiknek a neve már életükben foga­lommá válik, akiket a legen­dák jótékony és kicsit miti- záló párája leng körül. Va­szilij Suksin ilyen író, ám ezt a hírnevét elsősorban mint rendező és színész (a Vörös kányafában) szerezte azzal, hogy tragikusan korai és hirtelen halála (filmcsiná- lás közben) megmerevítette a róla kialakult képet. De Suksinnak nincs szük­sége erre a kultuszra, alig­hanem maga is tiltakozna el­lene. Suksin „egyszerűen” jó író (feladatunk most nem a rendező és színész produk­ciójának elemzése). Az orosz és a szovjet prózairodalom nagy hagyományait folytatja: Gogolét, Csehovét, Gorkijét, s ez már önmagában is ér­tékmérő. Érdekes fordulat figyelhe­tő meg az orosz irodalomban. Mintha a XIX. század óriásai alapoztak volna, érzékeltet­ték volna a nagyságot és a mélységet, míg a legutóbbi évtizedek a gazdagsággal és a sok-sok színnel lepik meg az olvasót. Az orosz iroda­lom maga is új tájakat „fe­dez fel”. Lermontov és Pus­kin idejében még a Kauká­zus a meghódítandó egzoti­kus vidék, századunk máso­dik felében pedig érett, erő­teljes hangon jelentkezik Szi­béria. Csakhogy Suksin tol­lán Szibéria egyáltalán nem egzotikus. Még Az élet sze­relme című, a tagján ját­szódó történetben sem! A tajga csupán színtere, de nem témája az írásnak. Suk­sin ugyanis takarékosan bá­nik a tájleírásokkal, mindig a jellemzés eszközeinek te­kinti. A tajga például a tá­gasság, a szabadság szimbó­luma a szökött fegyencnek, de csak a szökés állapotában, hisz nem akar ottmaradni. A tajga annak szabdság. aki élni tud benne, azonosulni tud minden rezdülésével. Am ez a kontraszt: a város lehe­tőségei és a tajgai élet egy­szerűsége, feloldhatalan, tra­gikus. Suksin érezhetően ide­genkedik a várostól, alig van jó szava róla, nem ;s ábrázol rokonszenves figurát onnan. Van ebben a szemléletben némi avift íz is, idegenke­dés; de jogos aggodalom is a hedonizmusba (Energikus népség) menekülő, sőt magá­tól a bűnözéstől sem vissza­riadó emberért (Vörös ká- nyafa). A Hiszekegy című novel­lában „direkten” is megfo­galmazza Suksin, hogy mi­ben is hisz. Túl általános 19. Megjöttek a hideg őszi esők. A híd körül pocsolyaten­gerré vált a föld. Egyre nehezebben ment a munka. Bálint összeszorított fog­gal hajtotta, serkentette az embereket. Meglegyen a híd! önmagának is bizonyságot akart. Neki nem sikerül sem­mi? Megmutatja! A főispánnak tervei van­nak vele. Mit mond, ha ezen a nagy erőpróbán kudarcot vall? Nem a parasztok buk­nak itt meg, hanem ő. Ügy érezte, hogy számára Zsuzska és a Híd egyet je­lent. Csak együtt érheti el: mindkettőt. Egyre nehezebb helyzetbe került Bálint. Most kellene az emberekbe lelket önteni. lenne csupán azt mondani, hogy az életben és az em­berben. hisz ezek az embe­rek semmit nem kapnak in­gyen vagy olcsón. (Akik úgy kapják, azokról lesújtó a vé­leménye, lásd például Ener­gikus népség, Tiszteltetem Hókát, A murik és balhék szítói.) Suksin írásaiból az a mélyebb, megszenvedettebb hit sugárzik, amely az emlí­tett klasszikusokéból is (Csehov, Gorkij), amely azt vallja, hogy a szenvedések meggyötrik, de meg is tisz­títják az embert, s egy idő után — mint ahogyan a ter­mészetben is — ismét hely­reáll az egyensúly. A Vörös kányafa hősének a halála (amit azonnal meg is torol a sógora) mély megrendü­lést, katarzist vált ki a kis­regény szereplőiben, de az olvasóban is. Ez a katarzis' az, amit továbbsegíthet az életben. De ez a kiküzdött harmónia — mint mondtuk — mindig a természeti kör­nyezetben, azaz a falun élő ember jutalma. Érdekes megfigyelni, hogy a lezárás, a novellák befejezése a leg­többször természeti, például az időjárásra utaló kép. „A szél észrevehetően alábbha­gyott, az ég kitisztult, sütött a nap, de azért hideg volt. Csupasz és hideg volt min­den körös-körül. Igen. ez az — ősz, mitől lenne meleg?” — fejeződik be például az ősszel című novella, amely arról szól, hogy a révész: Filipp Tyurin egy őszi na­pon átviszi a túlpartra haj­dani szerelme koporsóját. Egész élete boldogtalan volt, mert annak idején nem vet­te feleségül a lányt, aki a templomban akart esküdni. Az elveihez következetes maradt, de soha és sehol nem találta a helyét többé, hiába vetette magát a mun­kába. Nehéz óriában mindig Marjára gondolt, akiről tud­ta, hogy van. De most, hogy az asszony (aki más faluba ment férjhez) meghalt, nem maradt öregségére semmi vi­gasza. A TÖRTÉNETEK — lát­szólag — banálisak, maguk a figurák ama csehovi „el­esett emberek”. Életük küz­delmes, kis örömeik vannak, vágyaik sem nagyralátóak. Harmónia és megbékéltető derű árad Suksin írásaiból, ä mezők, a frissen szántott földek _ illata; üdítőek, mint egy pohár tej, vagy forrás­víz, s ez csak a nagy írók ajándéka. (Európa 1977.) Horpácsi Sándor De benne se a régi már a lé­lek. A gazdákat megfenyegette, akik nem állnak elő szekér­rel, azokat elintézteti a ka­pitánnyal. — TucTöd-e, mit csinálsz, Bálint? Kikkel szövetkeztél össze... Mi lesz ebből, fiam? — Ezt Soós keresztapa mondta. — Lehet-e még teelőtted be­szélni, vagy elvitetsz? Hát csak vitess, de én akkor is megmondom, amit gondolok! Ezért kár volt, hogy apád kitaníttatott! Nem jól van így, fiam! Bálint a keresztapját min­dig szerette, egyenes beszédű ember volt és konok. Érettségire száz pengőt küldött anyától. „Mondd meg neki, hogy ezt a keresztapja küldi a balla­gásra. Ennyit nekem is meg­ér, hogy úr lett az öcskösből. Tekintetes úr! Mert egy érettségizett embernek ez a cím kijár ...” Mostanában sokat vitat­koztak. De az utóbbi hetek­ben alig, mert keresztapa már nem jár a hídhoz! Hamar sötétedett, egyre hosszabak az esték, dolgozni már kevesebbet lehetett, az emberek behúzódtak a há­zakba beszélgetni. Angyal Sándoréknál min­den este volt valaki estéző. De ezek az estézések nem olyanok voltak, mint hajdan, Középiskolások műsorával bővül a Mindenki iskolája Szeptember 3-án fél tízkor a Kossuth adón ünnepélyes tanévnyitóval kezdetét veszi az Iskolarádió 1977—78-as tanéve. A foglalkozások 19- től kezdődnek gyerekeknek, felnőtteknek, pedagógusok­nak és szülőknek — az isko­larádió szerkesztőinek a tan­év végéig 20 ezer műsorper­cet kell megtölteniük tarta­lommal. Az alsótagozatos műsorok közül újra jelentkezik a Nyitnikék című adássorozat, amelyben a kisiskolások megismerkedhetnek többek között az ember és a ter­mészet kapcsolatával, az ősszel, az utcai közlekedés­sel, a tél világával, szülőföl­dünk múltjával, a levélírás alapszabályaival. A Fonóka című műsor tananyaga az el­ső osztályosoknak készült. Az adások során a műsorve­zető a gyerekekkel kívánja élmondatni azokat a gon­dolatokat, ötleteket, érzése­ket. amelyeket egy-egy vers, mese, zene ébreszt bennük. A Látod-e, amit hallasz? cí­mű műsor a nyelv és a zene lehetőségeit felhasználva a gyerekek szóbeli és írásbeli kifejezéskészségét gazdagítja. Mint az Iskolarádió adá­sainak többsége, ez is segéd­let az új tantervhez. Tema­tikusán figyelembe veszi a tanmenetet, így egy-egy óra közvetlenül is a rádióadásra épülhet. Az osztályfőnöki órák 1978- ban életbe lépő új tanterve minden osztály anyagát négy nagy témakörre bontja: kö­zösség és személyiség; tanu­lás és munka; szülőföldünk, hazánk, helyünk a világban; egészséges, kulturált élet­mód. Kísérletképpen elké­szültek az összeállítások a III—IV. osztályosok számá­ra. A kisiskolások azonban csak 1978 szeptemberétől is­merkednek meg majd ország­szerte az osztályfőnöki órák­kal. Az általános iskola felső­tagozatosainak és a középis­kolásoknak az idegen nyel­vek, osztályfőnöki órák, vi­lágnézetünk alapjai tantár­gyak mellett havonta két­szer 40 percben „Messziről messzire” címmel az elmúlt két év adásait is megismét­lik. A „Napraforgó” termé­szettudományos mellékleté­ben a tizenévesek számára a természettudományok olyan területeiről készültek műso­rok. amelyek a szorosan vett tantervi anyaggal találkoz­nak ugyan, de mégsem ismét­lik, hanem inkább kiegészí­tik azt. Akkor csak Fekete Károlyt hallgatták: mi történt az el­ső világháborúban a Piavé­nái, Montenegróban. Most minden este a híd, a föld, a világ... az járja. Az asszony odarakott este a blóderbe egy csomó édes sütőtököt, aztán jól betüzel­tek, megvárták, amíg kisül a tök. Arról beszélgettek, ki kivel fogja össze tavasztól a tehenet, nyáron vajon ki kapál harmadába a gazdák­nak, meg hogy lesz-e jövőre is olyan termés, mint ami­lyen az idén volt. Az idő egyre romlott. Ha enyhült, mindjárt megindult az eső. Ha kitisztult, hirtelen hideg jött. Az emberek fáz­tak! A jó ruhás gazdák otthon ültek, a melegen. Akik kitar­tottak, azokon alig volt vala­mirevaló ruha. A két Járó testvérnek azt mondták a gazdák: — Nincs nektek a hídnál semmi helyetek! Rendes tisz­tességes iparosemberek vagy­tok ti! De Bálint miatt egyikük se maradhatott el. Nekik ép­pen úgy ki kell tartani, mint a szegény embereknek, aki­ket a túlsó parttól elválaszt a víz, pedig az ottani földekre áhítoznak. Bálint aznap rosszul érezte magát. Nátha kerülgette, délután megfájdujt a feje. A brigádokat egyszer se járta Dobos László — mert róla van szó — egyike azon ke­veseknek, akik az elektroni­kus zene hazai úttörői. De mi is valójában az elektro­nikus zene?,, Ez is műalkotás, mint bármi más — mondja —, mint egy Bach vagy egy Chopin-kompozíció. Ugyan­úgy korhű és társadalmi kí­ván lenni, mint Bartók vagy Sztravinszkij, legalábbis az, amit én komponálok. És ugyanúgy a közönséghez szól, kíván szólni, mint min­den más, ami művészet. Az elektronikus zene annyiban különbözik az eddigi mu­zsikától, hogy hangzó anya­ga gazdagabb mint a közis­mert hangszerekkel keltett, és nem alkalmazkodik, eset­leg eltér a hagyományos zenei építkezéstől.” végig, bent üldögélt a bódé­ban. Munka végeztével Angyal Sándor nyitott be. — Beszélni akarnék veled, öcsém .. . — Lehet! — De a többiek is! Ügy gondoltuk, be kellene menni Ivan kapitányhoz.., A konzervatóriumi évek után került a filmgyárba, az ottani kísérleti zenei stúdió­ba, többször vett részt kül­földi tanulmányúton. Rend­szeresen készít filmzenét, NDK-beli megrendelésre balettzenét írt, legutóbb egy speciális kanásztánc-koreog- ráfia zenei anyagát készítet­te el. Jelenleg a Kis herceg színpadra állításán munkál­kodik, szalagjai pedig több koncertra való önálló szer­zeményt őriznek. Az elektronikus zene titu­lus — sajnos — több félre­értésre adott eddig okot. A többség ugyanis a beat használta akusztikai hatá­sokkal azonosítja. Pedig amit Dobos László képvisel, s amit szerzőtársai is. egy­értelműen komolyzenei jel­Bálint türelmetlen volt: — Menjen Ivánhoz, aki akar! Nekem hagyjanak bé­két. Mit szervezkednek min­dig? Ahelyett, hogy dolgoz­nának! Az emberek lerakták a szerszámaikat, és szótlanul hazamentek. (Folytatjuk) legű; többnyire 8—10 perces időtartamú kamarakompo­zíciók, vagy a társművésze­tekkel közösen születő (film, színház, tv) funkciós alkotá­sok. Első nagy hazai esemé­nye e művészeti ágnak — vagy nevezzük inkább mű­fajnak — a tavaly október­ben tartott, az Erkel Szín­házban rendezett koncert volt, ami jelentősen hozzá­járult népszerűsítéséhez, to­vábbi, simának egyáltalán nem tűnő útját egyengette; ettől az időtől számíthatjuk honi felnőtté válását. Az ezt követő — köztük több vidéki — koncert jellegű bemuta­tók fogadtatása pedig azt ígéri, edigi kis számú kö­zönsége egyre szaporodni fog, újabb híveket toboroz. A szolnoki érdeklődők a közeljövőben két alkalom­mal is találkozhatnak Do­bos Lászlóval: atzeptembeT 16-án, pénteken 18 órától a Szolnoki Műhely rendezésé­ben tart bemutatót, majd október közepén a Csillagá­szati Hét keretében ismer­kedhetnek csillagászati ih­letésű darabjaival. — Zsák Az Egyetemi Nyomda jubileuma Az Egyetemi Nyomda ala­pításának 400. és Budára te­lepítésének 200. évfordulója alkalmából tudományos ülés­szakot rendez szeptember 5 —7. között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsé­szettudományi Kara, a Ma­gyar Tudományos Akadémia közreműködésével. Az ülés­szakon áttekintik azt a sze­repet, amelyet a budai Egye­temi Nyomda 1777 és 1848 között betöltött a kelet-euró­pai népek társadalmi, kultu­rális és politikai fejlődésé­ben. A nyomdában ebben az időszakban mintegy 5 és fél­ezer nyomtatvány látott nap­világot latin, magyar, német, szerb, román, szlovák, hor- vát, héber, ukrán, bolgár, s több más nyelven. E kiadvá­nyok Magyarország sok váro­sába és helységébe, s kül­földre is eljutottak. A konferencián — amelyen á hazai szakemberek mellett angol, bolgár, csehszlovák, jugoszláv, lengyel, NDK- és NSZK-beli, osztrák és román tudósok is részt vesznek — mintegy 90 előadás hang­zik el,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom