Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-17 / 219. szám

1977. szeptember 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Játákos angolóra. A karcagi Déryné Művelődési Központban Hitter Piroska nyelvtanár veze­tésével a kezdők — harmadik! negyedik osztályos gyerekek - játékos formában sajátítják el az angol és német nyelv alapjait. Amikor felvételűnk készült, 'az ismert „Tűz, viz" játékot játszották - angolul Részegítő számok Kisálják, megveszik a féldeciket Zárva még az üzlet, de már vevők várják a nyitást. Ilienthal József üzletvezető, a szolnoki Vegyiművek szom­szédságában levő 31. számú élelmiszerboltban tehetelenül tárja szét a karját: — Igen, akik kint vára­koznak, italt vesznek. Reggel aránylag erős a szeszfogyasz­Nincs akadály A korszerűre átalakított Cuki ABC-ben, a cukorgyár tőszomszédságában Kapos- váry Ferdinándné a kora reg­geli vásárlók útját mutatja. A legtöbb férfi egyből oda­talál az italpulthoz. Ebben a boltban a gyár közelisége miatt nem tarthatnak félde- cis alkoholt. Ezért veszik itt a két decit, a fél litert, attól függően, hogy hányán álltak össze, hányán várják a bolt előtt a „beszerzőt”. Azután meg-meghúzzák egymásután a pálinkásüveget. Már a Széchenyi lakátelepen is tás. Rendszerint a bolt előtt isszák meg a féldeciket. Ha véletlenül kifogy, az se aka­dály. összeállnak négyen­öten, vesznek egy kétdecis üveg pálinkát. Részben az éjszakás műszakban dolgo­zók, a váltósok, részben a környező üzemekbe igyek­vők a vásárlók. Most, hogy dolgozik a cukorgyár, na­gyobb szeszvásárlás várható. Jelenleg „csak” 350—400 féldecis pálinkát, kevertet, konyakot vagy rumot vesz­nek reggelente a kis boltban. A leggondosabb utcaseprő is képtelen felsepemi a szét­dobált, féldecis kupakja alatt levő műanyag tapaszokat. Mintha azzal lenne kirakva a bolt előtti tér. Fuvarosok isznak a 4-es számú kiskereskedelmi bolt előtt. Megszokott, mindenna­pos a kép. Mivel korán van, a szomszédos TÜZÉP-telep ezután nyit, a lovak még pi­hennek. Gazdáik viszont tankolnak. — Amíg a Fenyő nem nyit ki, innen viszik — mondja Bedekovics József üzletveze­tő. — Rengeteg bajunk van velük. Mert egy reggel 60— 70 felest is elvisznek, s gyakr ran lopnak is. Az elmúlt tanévben a me­gye általános iskoláiban öt- ezer-kilencvenegy diák vé­gezte el a nyolcadik osz­tályt, pontosan ezerkétszáz­zal kevesebb, mint 1971/72- ben. A tanulók létszámának csökkenése a legnagyobb mértékben a szakmunkás- képző intézetek beiskolázá­sát érintette. Az 1971-72-es tanévben több mint három­ezer-kétszáz, 1976-ban pe­dig, akárcsak az idén, két­ezer-négyszáz elsőéves kezd­te meg tanulmányait a me­gye szakmunkásképző inté­zeteiben. Ebben az ötéves tervidőszakban minden év­ben megközelítően ugyanez várható. A munkaerő-gaz­dálkodás szempontjából nem is annyira a szakmun­kástanulók számának növe­kedése lényeges, hanem az egyes szakmákban a beisko­lázás arányának javítása, ez a fő feladat. A jászberényi 606-os szá­mú Klapka György Ipari Szakmunkásképző Intézet­ben, s Jászapátiba kihelye­zett iskolájában az idén si­került túlteljesíteni a meg­adott keretszámot. Három­száz helyett háromszázti­zenhét első osztályost vet­tek fel, akik mintegy har­minc szakma közül választ­hattak. A diákok választot­tak is, csakhogy nem a Jász­ság — a két intézmény ad­ja ugyanis a tájegység ipa­ri üzemeinek, vállalatainak szakmunkás-utánpótlását — munkaerő-gazdálkodásá­nak megfelelően. Egyes szakmákat — az esztergá­lyos, a marós, a vas- és fémszerkezet-lakatos, kőmű­ves, ács- állványozó — sen­ki, vagy alig néhányan vá­Kedvezö és kedvezőtlen beiskolázási tapasztalatok lasztották élethivatásul. Ezekben a szakmákban nem sikerült betölteni a meg­adott 'keretszámot, más pá­lyákon viszont — autósze­relő, Szobafestő és mázoló — többszörös volt a túlje­lentkezés. Ami örvendetes viszont: az utóbbi időben a szerve­zettebb pályairányításból adódóan a divatszakmákban nem volt akkora a túljelent­kezés, mint a korábbi évek­ben. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az utóbbi években a járás általános iskoláinak pedagógusai, az üzemek, vállalatok pályavá­lasztási felelősei egyre ered­ményesebben végzik pálya­irányítási feladatukat. Az üzemlátogatásokon, osztály- főnöki órákon igyekeztek bemutatni a diákoknak a választható pályák szépsé­geit, árnyoldalait. Ennek el­lenére — Sajnos — néhány szakmát mégsem sikerült vonzóvá tenni a fiatalok előtt. A szolnoki 633-as számú Ipari -Szakmunkásképző In­tézet mintegy harminc mun­kahelynek — vállalatoknak, szövetkezeteknek, kisiparo­soknak — képez fiatal szak­munkásokat. Az idei beisko­lázásnál — bár a pályák kö­zötti arány jobb a tavalyi­nál — hasonló gondokkal küszködtek, mint Jászbe­rényben, sőt hat tanulóval kevesebbet vettek fel, mint amennyit engedélyezett a keret. Az egyes szakmák kö­zötti. még mindig igen nagy eltérés is megegyezik a he­rényi intézetével. A szolno­ki iskola vezetői elsősorban a községi általános iskolák­ra panaszkodnak. Nem alaptalanul, hisz a diákok szerint sohasem, vagy rit­kán vitték el őket üzem­vagy gyárlátogatásra, s a pályaválasztás sok iskolában rendszerint abból állt, hogy az osztályfőnök felolvasta, hova mehetnek továbbtanul­ni. Az idei beiskolázás a szakmunkásképző intézetek­ben a tapasztalatok szerint jobban sikerült, mint ta­valy. Több diák jelentkezett továbbtanulásra, a szakmák közötti eloszlás azonban még mindig nem megfelelő. A divatos szakmákban több­szörös a túljelentkezés, más pályákat viszont senki sem, vagy csak néhány tanuló választott. Az arány kedve­ző megváltoztatása viszont nem a nyolcadikosok szá­mának növekedésétől vagy csökkenésétől függ elsősor­ban. Ha több diák végez az általános iskoláinkban, ak­kor sem valószínű, hogy vonzóbbak lesznek azok a szakmák, amelyekre most nem jelentkeztek a fiatalok. Épp ezért jobban ki kell használni a pályaválasztási kiállításokban, vetélkedők­ben, üzem- és gyárlátogatá­sokban rejlő lehetőségeket. A diákok ismerjék meg a különböző szakmákat, hogy választásuk megalapozott legyen, tudatosan készül­hessenek leendő hivatásuk­ra. T. G. — Szóltam az építőipar vezetőinek — mondja Mol­nár Lajos, a Széchenyi la­kótelepien áprilisban nyílt 77-es számú ABC vezetője hogy baj lesz az embe­reikkel, nagyon isznak reg­gel, munkakezdés előtt. Meg is állapodtunk, egy ideig ná­lunk nem volt féldecizes. Mintha mi se történt volna, összedobták a pénzt, meg­vették a kétdecist. Mintha több fogyna így, a nagyobb üvegből több jut egynek-egy- nek. Újból tárgyaltunk. Visz- szaálltunk, azóta reggelente 180—200 féldecis kel el. Ké­rem, nem lehet azért azt mondani, hogy minden épí- tőmunkás iszik, mert leg­alább hétszázötven építő dol­gozik itt. Az ivócimborák már reg­gelente a törzshelyen álldo­gálnak. Hátukat a faház ol­dalához támasztják, hangos­kodnak, beszél belőlük a szesz. A tejért, péksütemé­nyért igyekvő asszonyok", gyerekek jó ívben kerülik ki őket. — Sajnos, az építők a leg­nagyobb szeszfogyasztók ná­lunk is — mondja Czene Imréné, a martfűi Tisza ABC vezetője. — Nagyon közeli a munkahelyük, az építkezés. Busz hozza őket a környező falvakból, de munkakezdé­sig van idejük egy féldeci­re. Száz féldecit vesznek reg­gelente, de hetenként el­megy 400 üveg bor, több mint négyezer üveg sör is. Ebben már a lakótelepiek Vá­sárlása is benne van. Az épí­tőipariak bort és abból is sokat, fizetésnapon isznak. Szégyelljük sokszor a gyere­kek előtt. Ugyanis itt járnak át az országúton az iskolá­ba és vissza. A bolt előtt pe­dig gyakran részeg embere­ket látnak, ocsmányságokat hallanak. 1976-ban több mint két és fél millió forint volt a bolt szeszesital-forgalma. A lakótelepi Sport vendég­lőben augusztusban 460 ezer forint volt a forgalom. Tíz- tizenkét százaléka volt csak étel, a többi folyékony áru... A szép őszi napsütésben néhány délutános műszakos cipőgyári üldögél. Van még idő műszakkezdésig. Most csapolták a sört. Meleg van. Akik a töményt kedvelik, bent, a csapnál kérik a ma­gukét. Ök nem üldögélnek, sietős a dolguk ... Állami gazdasági, kis cse­megebolt Mezőtúron, a Baj- csy-Zsilinszky úton. Kes­keny járdáján ismert szür­ke foltok. Féldecifedők. — Az üveget azonnal visz- szahozzák — mondja Né­meth Istvánné. Rendszerető emberek, a forintot is becsülik. A nagy túri áfész ABC-ben reggelente 80—100 féldecist vesznek. Mivel főtéri a bolt, nem isszák meg előtte. Vi­szik zsebben, ki hová tart. Szűcs Sándor tíz éve bolt­vezető-helyettes. Nagyot ug­rott azóta a fogyasztás, azt mondja. Kereslet, kínálat Az alkoholfogyasztás okait kutatva megoszlanak a véle­mények. Sokan a kereskedel­met tartják a leghibásabb- nak. Elgondolkodtató ez a vélemény. Alkalom szüli a tolvajt — mondja a közmon­dás, idevonatkoztatva talán el kell ismernünk: a nagy kíná­lat fokozza a keresletet. Ha valamennyi élelmiszerüzlet­ben előkelő, gyorsan elérhe­tő helyen hatalmas gondo­lákban várják a vásárlókat a féldecis italok, lehet az is odanyúl, kivesz, megvesz egyet, 'aki nem is rabja még az italnak. Feltehetnék so­kan így is a kérdést: feltét­lenül indokolt és szükséges, hogy nagy ABC-áruházakban és kis alapterületű boltoké ban egyaránt gazdag le­gyen-e az italkínálat? Egy­általán kell-e minden élel­miszerboltban rövid italokat' tartani? A vélemények a munkahe­lyek, a közösségek felelőssé­gét is felvetik. Igaz, sokat tehetnének. Ügy is, hogy például a veszélyes gépeken dolgozó, vagy * szabadban, nagy magasságban tevékeny­kedő emberek között időn­ként nem ártana a szondá­zás. Ezzel a munkás érdekét is védenék, hiszen kapato­sán könnyebben éri baj az embert. A napi nyolcórás munka mindvégig tiszta fejet feltételez. Saját érdeke is, hogy épségét, egészségét vi­gyázza az ember. Persze őz­zel még nem merült ki a munkahelyi közösségek fel­adata, lehetősége, hiszen a szondázás a munkahelyi ve­zetés dolga. A nevelés, a megelőzés főleg a fiatalok védelme inkább a széles kö­rű összefogást sürgeti. S. J. JUR A goriziai találkozón Egy hét a szolnoki Kodály kórussal Versenyben a legjobbakkal A kórustalálkozón két öt­tagú zsűri működött, de az idén egyikbe sem hívtak meg magyar szakembert. A tíz zsűritag közül öt olasz, egy- egy osztrák, nyugat-berlini, jugoszláv, bolgár, csehszlovák volt. A kórusok a polifon és a folklór kategóriában ver­senyeztek, mindkét kategó­riában indultak női, férfi- és vegyes karok. A szolnoki együttes a férfikórusok verse­nyében nem vett részt. A po­lifon kategóriában volt egy kötelező darab, mellette még két, szabadon választott mű­vet mutathatott be minden énekkar, annyi megkötéssel, hogy mindkettőnek hazai, s az egyiknek mai, élő szerző művének kellett len­nie. Ezt nagyon szigorúan számon kérték a rendezők, a lublini Echo kórust azért zár­ták ki a versenyből, mert műsorában nem szerepelt élő szerző darabja. A folklór ka­tegóriában nem volt ilyen megkötöttség. A verseny szeptember 8- án, csütörtökön este kezdő­dött viszonylag szerény ér­deklődés, alig „fél ház” mel­lett. A szolnoki Áfész-kórust még nem szólították dobogó­ra az első napon, csupán el­lenfélnézőbe jelent meg az Unione Ginnastica di Gorizia nagy sportcsarnokában. Az enyhe unalom légköré­ben kezdődtek a bemutatók, a Kodály kórus tagjainak ön­bizalma joggal növekedett mindaddig, amíg az Assisiből érkezett Cantori di Assisi kó­rus be nem mutatta műsorát. „Nagy ellenfeleink lesznek” — mondták többen is, maguk sem tudták, mennyire iga­zuk lesz. Másnap azután megkezdő­dött a verseny a Kodály kó­rus tagjainak is. Délután a női kar lépett dobogóra, s három művet mutatott be: Martini: „In purificatione Beatae Mariae Virginis (kö­telező), Kodály Ave Maria, Seiber Mátyás: Kurta kar- monádli című művét. Este a vegyes kar is előadta műso­rát: Marini: Silvia Gen til (kötelező), Balázs Árpád: Memento, Seiber Mátyás: Három képtelen dal. A műsorközlő a fellépés előtt köszöntötte Balázs Ár­pád Erkel-díjas zeneszerzőt, aki a kórusverseny díszven­dége volt, előtte részt vett a VIII. európai kórustudomá­nyi konferencián, amelyet szintén Goriziában rendeztek. Este már biztos volt, hogy a női kar a Cantori di Assisi és egy szárdiniai kórus mö­gött harmadik helyezést szer­zett. Az assisiek egyébként Kodály-művet is énekeltek, a Négy olasz madrigálból a Fiori scoloritit. Később más kórusok műsorában is szere­pelt ez a mű. A fellépés után azonnal hazautazott az énekkar Gra- discába, illetve Monfalconé- ba, hiszen gazdálkodnia kel­lett az erejével a szombati gálaestre, ahova az 1—3. he­lyezettek kaptak meghívást. Késő éjjel hozta valaki a hírt, hogy a vegyes kar ötödik lett. Az első helyet itt is az assisiek szerezték meg. A szombat kötetlen barát- kozással, hivatalos fogadá­sokkal és a gálaesttel telt el. A barátság ünnepén vala­mennyi kórus jelen volt. A Viva, viva la musica elének- lése után a hatalmas tömeg kisebb csoportokra szakadt, régi ismerősök találkoztak is­mét, új ismeretségek, barát­ságok születtek. A Kodály kórus a pozsonyiakkal éne­kelt több művet, ami -mind­két együttes műsorában sze­repel, de a rigai, a lyoni és a iasi énekkarral is együtt daloltak, táncoltak a szolno­kiak. Ugyanazon a napon Pas- quale De Simone polgármes­ter fogadta a karnagyokat, a zsűri tagjait és a meghívott zenei szakembereket. Már ezen a fogadáson kitűnt, hogy a Kodály kórus tekin­télyt vívott ki magának. Egész sor együttes vezetője jelentkezett olyan igénnyel, hogy kapcsolatot teremtsen a szolnoki énekkarral: az olaszok közül a monfalconei és a szardíniái, mellettük a lett és a szlovák kórus is. Mindegyik rendkívül igényes szereplésével hívta fel ma­gára a figyelmet, a rigai Dziedonis férfikar például első lett minden kategóriá­ban, amiben fellépett, elnyer­te az abszolút győztesnek felajánlott különdíjat is. A gálaesten, már oldottabb hangulatban, ismét nagy si­kert aratott a szolnoki női kar, percekig zúgott a taps. Hol volt már ekkor a ver­seny megnyitása körüli ér­dektelenség? A goriziaiak zsúfolásig megtöltötték a ha­talmas sportcsarnokot, és késő éjszakáig kitartottak, lelkesedésük, temperamentu­muk valóban izgalmas ver­senyhangulatot teremtett. Folytatjuk Bistey András Körlánc a barátság ünnepén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom