Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-13 / 190. szám
1977. augusztus 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP %■ Szolnokon, a Jubileum téri, úgynevezett ipszilonház és a 22 emeletes to* ronyház között jó ütemben épül az álész új, kétszintes kereskedelmi létesítménye, amelynek földszintjén ABC áruház, emeletén presszó kap helyet A 36 millió forint költséggel épülő üzletházat még az idén átadják. (T. F.} II Szovjetunióba utaznak Az év végéig még mintegy 18 ezer turista utazik az Ibusz szervezésében a Szovjetunióba, többségük részt vesz a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumi ünnepségein. Az évforduló alkalmából hat barátság- vonait indul1 útnak Veszprém, Nógrád, Békés és Pest megye dolgozóival, 300 szombathelyi turista pedig barátság-repülőgéppel utazik Moszkvába. Az őszi hónapokban mintegy 14 ezer szovjet turista érkezik Magyarországra az Ibusz szervezésében. Szeptemberben • és októberben nyolcnapos dunaújvárosi, egri, debreceni körutazáson vesznek részt a szovjet vendégek. , Ifjú fizikusok Egerben Először 1971 őszén rendezték meg Egerben az Ifjú Fizikusok Országos Találkozóját. Azóta a találkozó hagyománnyá vált: a városban az idén nyáron immár negyedik alkalommal adnak egymásnak „randevút” a fizika ifjú szerelmesei. Hogy mi mindenről esik szó a szekció- és a plenáris üléseken? Egy kis ízelítő a diákok által megtartott (vagy ezután tartandó) előadások címeiből: „A klasszikus fizika határai”, „Technikai munkavégzés termodinaA találkozó egyik házigazdája, Szervezője a megyei művelődési központ. Simon Klára, a művelődési központ előadója az előkészítésről beszél: — Minden megyéből és a nagyvárosokból 4—4 közép- iskolást hívtunk meg a találkozóra — a meghívottak kiválasztásában a megyei tanácsoktól kaptunk Segítséget. Természetesen mindenhonnan olyan diákok jöttek, akik az iskolában az órákon túl, szakkörökben is foglalkoznak fizikával. A találkozó programja a rendező szervek — a Heves megyei Tanács művelődésügyi osztálya, a TIT megyei szervezete, az Eötvös Lóránd Fizikai .Társulat megyei csoportja — közös munkája. Dr. Patkó György, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tanszékvezető docense — Nem könnyű a művelődési központ zegzugos folyosóin a szünetben megtalálni a Szolnok megyei küldötteket. A négytagú csoport két képviselőjével, Kádas Endrével és Solymosi Györggyel Sikerült beszélgetnünk. Kádas A golyóstoll statikája és a mátrai kirándulás mikai állapotváltozások során”, „A golyóstoll statikája”, „A galaxisok fizikája”, „A súlylökés fizikai alapjai” — és így tovább. Egy híján ötven előadás hangzik el. 1966 óta az egri Ifjú Fizikusok Körének vezetője — a találkozó lényegéről így szólt: — A középiskolák jó fizikusai egy héten át gondolatokat cserélhetnek — tanulhatnak egymástól. Ez a cél. Magas színvonalú oktatás ez, hiszen a foglalkozásokat neves egyetemi tanárok, kutatóintézeti munkatársak, szakemberek irányítják. Zombori Ottó, az Uránia Csillagvizsgáló Intézet fiatal tudományos munkatársa, a csillagászattal, űrkutatással foglalkozó szekció munkáját vezeti. — Már 1971-ben részt vettem a munkában, — mondja. Azóta is szívesen jövök, mert nemcsak a diákoknak, hanem nekünk, felnőtteknek is szellemi felfrissülést jelentenek az egri találkozók ... Endre a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban ősszel a 4. osztályt kezdi. — Villamosmérnök szeretnék lenni. Ennek ellenére nem az elektronikával foglalkozó csoportba jelentkeztem, hanem a mechanikai szekcióba, mert úgy érzem, hogy ebből tudok a legkevesebbet. Kihasználom a lehetőséget. Solymosi Gyuri szintén az utolsó év előtt áll a gimnáziumban. Egyébként a szolnoki Verseghy Gimnázium diákja. — Elsősorban a klasszikus fizika, a mechanika érdekel, — remek előadásokat ígér a program ebből a témakörből. Nagyon tetszett dr. Patkó György előadása az egri Ifjú Fizikus Kör munkájáról. A kör működési rendszerét — főleg a minősítésre vonatkozóan — jó lenne majd otthon, Szolnokon is megvalósítani. A diákok körében a legnépszerűbb olvasmány a művelődési központ által erre az alkalomra kibocsátott „Ifjú Fizikus” című kiadvány. Nemcsak azért, mert ebben minden előadás vázlata benne van, hanem tartalmazza a résztvevők nevét, pontos címét is. A későbbi levelezések, barátságok kialakulásának ez a címjegyzék fontos segédeszköze lesz. Figyelmes rendezés Korántsem csak a fizika szerepel a találkozó prog- rámjában. Sokrétű, színes eseménysorozat részesei a diákok: üzemlátogatás, játékos vetélkedő, kaláka-hangverseny, mátrai kirándulás megannyi kitűnő, hasznos szórakozás. Gondos előkészítés, alapos szervezés, jó rendezés. Minden feltétel megvan ahhoz, hogy a résztvevők tovább gyarapítsák tudásukat abban a tudományban, amelyet szeretnek. Erre ráadás, hogy mindez egy szép, nagy történelmi hagyományokkal rendelkező, látnivalókban gazdag városban történik. Szabó János Táborzárás Szolnokon Tegnap délután zárták Szolnokon a Tallinn körzeti iskolában a két hónapja tartó Komócsin Zoltán önkéntes ifjúsági építőtábort. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat és a KISZ Szolnok megyei Bizottsága által szervezett táborban [rí in tégy hétszáz fiatal dolgozott. A szolnoki Széchenyi lakótelepen, a József Attila úton épülő iskolánál és az f. számú főépítésvezetőségen segítettek a fiatalok. M jubileumra Eszperantó szavalóverseny A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére a Magyar Eszperantó Szövetség budapesti területi bizottsága és nőbizottsága országos eszperantó szavalóversenyt hirdetett meg. Az első ízben megrendezendő versenyre szeptember 20-ig jelentkezhetnek az érdeklődők. A verseny úttörő, kisdobos, valamint felnőtt kategóriában zajlik majd. Ez utóbbiba tartoznak a középiskolások és minden 15 éven felüli induló. A versenyzőknek két eszperantó nyelvű — egy kötelező és egy szabadon választott — költeménnyel kell indulniuk. A verseny lebonyolítását a GANZ Mávag vállalta; kultúrotthonában a felnőtt kategóriában indulók október 8-án, a kisdobosok és úttörők pedig október 9-én versenyeznek. A cél: fizikai ismeretek gyarapítása Szolnoki résztvevők Nyakig a történelemben Sorozatot ‘"SS ’könyvkiadónk fiatal felnőttolvasók számára: ismerjék meg az európai és a magyar történelmet úgy, ahogyan ezt a történelmet a szépirodalom elmeséli. Az ókori rabszolgatársadalmat tehát egy Spartacus regényből például, a középkori parasztháborúkat egy Dózsa-regényből, a francia forradalmat Victor Hugo: 1793 című regényéből, a tőkés rend kezdeteit Balzac Goriot apójából, és így tovább. A sorozat tervezése közben aztán eljutottak Magyarország történetének 1945 utáni szakaszához, meg egy bökkenőhöz: van-e olyan regény, amelyből ennek a bő három évtizednek a történelme kiolvasható? Hamar meg kellett állapítaniok, hogy természetesen nincs. Természetesen, mondom, hisz egy ilyen vállalkozáshoz távlatuk sincs még a regényíróknak, s talán a gyors változások se kedveznek az ilyen vállalkozásnak; tény, hogy mindegyik félbeszakadt eddig. Maradtak hát a novellák, a rövid elbeszélések. Állítsak össze egy elbeszélésgyűjteményt, beszéltek rá a kiadóban, kerekedjék ki három évtizedes történelmünk azokból a pillanatképekből, amelyeket egy-egy elbeszélés rögzített, meg-megállítva az elrohanó időt. • Nekihasaltam tehát a kortárs magyar elbeszélésirodalomnak, belenézegettem történelemtudományi munkánkba is, hogy a könyv utószavában fölvázolhassam a reménybeli olvasóknak: mi is történt itt nálunk 1945 után. Most pedig elmondom röviden, milyen töprengésre késztetett ez a röpke történelmi stúdium. Töprengésem egyetlen kérdőmondatba is. belesűríthető: csakugyan, mi is történt itt velünk'és körülöttünk — vajon ismerjük-e azt a történelmet, amelyben nyakig benne vagyunk? Attól kezdve ugyanis, hogy „kijöttünk a pincéből” egészen a mai napig, a történteknek valami hallatlan gazdagságát zúdította rám ez a stúdium, mindahhoz képest azonban, ami történt, úgy találtam: valami végtelenül leegyszerűsített sémát őriz csak a mindennapos közemlékezet. Átlag Lajos magyar állampolgár először feljött a pincéből, soványan, bizakodva, a puszta életbenmaradásának örülve — aztán egy vonat tetején batyuzni indult. Ez az első panel. Ugyanez az Átlag Lajos felépítette romjaiból az országot, még mindig soványan, de még több bizakodással, hiszen az arcát „fényes szellők” simogatták. Ez a második panel. Jött azonban a megcsalat- :kozás e bizalomban. Átlag Lajos ekkor vezérek fényképe alatt menetelt, letagadta nyugati rokonait és lódenka- bátban járt. Ez a harmadik panel. Átlag Lajos addig-addig menetelt, míg egyszer csak bele nem menetelt egy tüntetésbe, amely csúnya hőzöngésben és lövöldözésben folytatódott. Átlag Lajos mégsem szaladt nyugati rokonaihoz a zűrzavarból. Ez a negyedik panel. Jól is tette, hogy nem szaladt el, mert most már autója van, s olyan világban él, amelyben vannak még hibák, de aki igyekszik, annak ví- kendháza is lehet. Ez az ötödik panel. Ezzel a karikatúra-történelemmel szemben pedig ott áll a számunkra alig ismert valóság-történelem. Az emlékezet mélyebb rétegeiben, a látható emlékjelekben, a felejteni nem tudó idegsejtekben, a . pillanatképeket rögzítő szépirodalomban és a tényeket előszámláló történeti tanulmányokban. Amelyeket ha megvallatunk, záporozzák ránk a tudást is önmagunkról, meg záporozzák ránk az öntudást, az önérzést is: milyen példátlanul érdekes eseményeknek vagyunk kortársai. tehát cselekvő és szenvedő részesei. De éppen, mert nyakig benne vagyunk, helyzetünket csak akkor érzékelhetjük történelemként, ha szüntelenül megvallatjuk. Ha most, amikor a történelem egyébként olyannyira divatba jött. — hogy egy ország lesi a készülékek előtt: mit tud a vetélkedő tévécsalád a Nap- kiraly Franciaországáról, — hogy regényes ősmexikói és reneszánsz történetekkel könyvsikereket lehet aratni, — hogy a mai írott drámák többsége is régmúlt korokat idéz a színpadra, — hogy Angliai Erzsébetet milliók csodálják meg a képernyőn, — hogy a maja és azték kultúráról lázas vita folyik a sajtóban és országos felhívás biztatja az úttörőket, segítsenek felderíteni: vadkan va«” orgyilkos ölte-e meg Zrínyi Miklóst. Ha tehát éppen most nem felejtjük el: a legfontosabb történelem a miénk. Ez a jelenkori, amelyben nyakig benne vagyunk. Amelyet mindennél jobban ismernünk kell. Mert minden történése a bőrünkre megy. És mert ez az egyetlen olyan történelem, amelyen változtatni, javítani tudunk. Faragó Vilmos WJéyzajlás ___________4. 1 944. május 5-én, szombaton Zsuzsika és Bálint Szatmárnémetiben az állomás mögötti park egyik lócáján üldögéltek, beszélgettek. Előttük virágágy tulipánnal, hátuk mögött nyírfa, háncsa televésve nevekkel, évszá- mokkaL Beírhatnák a nevüket és a mai nap dátumát ők is, de még észrevenné Bálintnak valamelyik tanítványa: „Srácok, láttam tegnap Járó tanár urat egy csinos nővel, nyírfaháncsba vésték a nevüket. Nem hiszitek? Hazafelé menet megmutatom a fát. Ehol ni; Zs, és B.” Az, hogy most itt ülnek — Járó Bálint gimnáziumi tanár és Csák Albertné született Érdy Zsuzsanna, a sza- mosházi református lelkész felesége —, a sors különös véletlenének következménye. Bálint 1920. február 17-én született Szamosháza községben, Szatmárnémetitől tizennyolc kilométerre. Apja Járó László, számos- házi lakos, kerékgyártómester. Anyja Penyigei Rozália, otthon dolgozik, és neveli a két lányt, Elvirát és Olgát. , Bálint a négy polgárit magánúton végezte. Beregszászon tette le a vizsgát Nyé- ky Imre tanító úr inspiráló- ' sára: „László gazda, Róza asszony, ki menjen tanulni, ha még ez a gyerek se?” Jófejű, szorgalmas és igyekvő fiú volt, úgy ragadt a fejébe minden, mint lépre az apró modártoll. A tanító úr — mint tanfelügyelő — a szomszéd iskolák látogatására mindig magával vitte Bálintot. Laszovics Gyuri bácsi, a cseléd, befogott a kocsiba, aztán mentek ők hárman. Elől az öreg, hátul a tanító úr és Bálint. Azért vitte magával a fiút, hogy legyen kivel beszélgetni az úton, és ha az iskolában, ahova látogatni mentek, nem tudott egy-egy gyerek valamit, Bálintnak kellett megfelelni a kérdésekre. Szép napokat töltöttek együtt a tanító úrral. A polgári után Bálint különbözetit tett, és beiratkozott a Szatmárnémeti Refor- máus Fiúgimnázium ötödik osztályába. A tanító úr továbbra is figyelemmel kísérte az útját. Végzős gimnazista volt, amikor megajándékozta néhány könyvvel. Bálintnak ezek a könyvek sok álmatlan éjszakát szereztek. A Puszták népe, a Viharsarok, az Alföld parasztsága, A legnagyobb magyar falu és a Futóhomok voltak az ajándékozott könyvek. Harminc pengős egyházi ösztöndíjjal 1938-ban beiratkozott a debreceni egyetemre. Első éve tanít Szatmáron, abban a gimnáziumban, amelyikben érettségizett. Zsuzska Érdy Józsefnek, a Vármegye Közjóléti Szövetkezet tisztviselőjének egyetlen gyereke. Négy évvel fiatalabb, mint Bálint. Tizennyolc éves korában férjhez ment, egy év múlva gyereket szült. Zsuzska, vagyis akkor még Zsuzsi, tizennégy éves volt, amikor egy vasárnap délután Csákék hárman jöttek hozzájuk vendégségbe: Berci, elsőéves teológus volt a harmadik. A következő szabad vasárnap ők mentek látogatóba, és ez így történt hónapról hónapra. Amikor Zsuzska betöltötte a tizennyolcadik évet, Berci elvette feleségül. Akkor csókolta meg őt először, amikor a menyasszonya lett. És most itt ül a pádon, Bálint mellett. A park néptelen. Mostanában meggondolja mindenki, hogy utazzon-e. Zsuzska is meggondolta. Az állomáson tegnap még tizenhat vágányra futhattak be a vonatok, reggel négy ép vágány volt, valószínű, hogy nemsokára egy se lesz, ezt mindenki sejti, Zsuzska is ezért választotta a mai napot. A férjének azt mondta: — Tegnap bombázták Szatmári; meg kellene néznem, vajon anyáéknak nem lett-e bajuk. Szombaton és vasárnap nem bombáznak soha, az ünnepeket kihagyják az angolok is, az oroszok is. Az angolok vasárnap nem érnek rá bombázni, templomba mennek, de mit csinálnak az oroszok? Bálint ritkán megy haza — templomba nem jár —, sokáig azt se tudta, hogy ki a szamosházi pap. Zsuzska Szamosházára ment férjhez. A férj szülei szatmáriak — most is itt laknak a városban. Csak az hiányzik, hogy meglássa őket valaki... Kiszámították, hány percet maradhatnak még itt; Zsuzska az anyjának azt fogja mondani: a második vonattal jött. (Folytatjuk)