Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-13 / 190. szám

1977. augusztus 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 HOGY TÖBB LEGYEM... A hagyma holnapja Ahhoz, hogy ételeink meg­kapják magyaros ízüket, s, hogy az export kötelezettsé­geinknek is eleget tehessünk, évente mintegy 12 ezer va­gon hagymára van szükség. A piacokról, üzletekből 6 ezer vagonnyi vándorol a háztar­tásokba, 3 ezer vagonnal adunk el külföldre, s 3 ezer vagon szárítmány és egyéb konzervgyári készítmény ke­rülhet a fogyasztók asztalára. Már amikor kerülhet, ugya­nis az előbb említett meny- nyiségeket hol itt, hol ott csonkítani kell, mivel a me­zőgazdasági üzemekben nem terem ennyi. A tagság vállalta Érdemes tízéves bakugrá­sokkal végigvezetni a hagy­matermesztés múltját. Az 1950-ben 5600 katasztrális holdról felszedett holdanként 58 mázsás átlagtermést 1960- ban 12 700 katasztrális hol­don 54 mázsás átlaghozam követte. Az 1970-es eszten­dőt, a maga 22 ezer kataszt­rális holdjáról átlagosan hol­danként 73 mázsájával, tu­lajdonképpen rekordnak szá­mít, de utána nem sokáig vá­ratott magára a mélypont se, amikor hagymához jutni csaknem olyan művészet volt, mint manapság dióbelet venni. Ebben az időben ismerte fel néhány Szolnok megyei termelőszövetkezet nem ke­vés üzleti szellemmel megál­dott szakembere, hogy érde­mes ezzel a növénnyel fog­lalkozni. A rákóczifalvi Egye­sült Rákóczi Tsz például, a Kertészeti Kutatóintézettel ■ karöltve, 1969-ben még csak néhány hektáron vetette el a hagymamagot, 1972-ben vi­szont már több mint 150 hek­tárról 350 mázsás termést ta­karított be. Tavaly 200 hek­tár átlagában 380 mázsás ho­zamot értek el, s az idén 280 hektárról 900—1000 vagon hagymát akarnak begyűjteni. A felsorolásból kimaradt az 1975-ös esztendő, nem vélet­lenül. Ugyanis ebben az év­ben csak az országos átlag­nak megfelelő: 135 mázsás hozammal zártak — s ebben a gazdaságban ez volt a mélypont. Az üzem szakem­berei azonban úgy érezték, hogy a kisiklás ellenére se mondhatnak le a legalább 20 millió forintos árbevételről, és a közgyűlés elé vitték az ügyet, ahol az 1200 tag kö­zül egyetlen egy szavazott a részesművelés ellen. Az idén már mindenki ön­ként jelentkezett, hiszen az egy családra jutó, átlagosan 3000 négyzetméter után 12 ezer forintot lehetett elköny­velni az otthoni bevételek közé. A tábla kijelölése, a ta­lajmunka, a tápanyag vissza­pótlás, a vetés, a repülőgépes vegyszerezés, lombtrágyázás a közös gazdaság dolga volt, a tagok a kapálással, vala­mint ősszel a felszedéssel, válogatással, csomagolással törődtek. Nem maradt el az öntözés se, hiszen a hagyma 5—600 milliméter csapadék nélkül nem ad jó termést. Az idén eddig ötször járták vé­gig a táblákat a berendezé­sek és 200 milliméter mester­séges esőt juttattak a nö­vénynek. Nem aranybánya Ha a rákóczifalvi Egyesült Rákóczi Tsz az ezer vagon hagyma után 30 millió forint árbevételre számít, akkor nem járhat rosszul a jászla- dányi Egyetértés Tsz se, ahol 110 hektárról több mint 400 vagon hagymát akarnak ér­tékesíteni. Ebben az üzem­ben a rákóczifalvi gazdaság­hoz képest egyéves késéssel kezdődött a magról vetett hagyma termesztése, de a ha­tározottan felfelé ívelő ten­dencia itt is a hagyomány­teremtőket igazolta. A részes­művelés és a jövedelmezőség a Rákóczi Tsz-éhez hasonló­an alakul. Ez utóbbinál ér­demes megállni néhány pil­lanatra, mert az eddigiek alapján esetleg arra a kö­vetkeztetésre juthat valaki, hogy aki hagymát vet tavasz- szal, az ősszel aranyrögöket talál a mag helyén. Az igaz­ság viszont az, hogy a magas költségek miatt a 20 százalé­kos nyereség már jónak szá­mít, s ez is csak az országos átlagnál két-háromszorta na­gyobb hozamnál érhető el. A jövő itt is a gépeké Mindezzel együtt a jászla- dányi termelőszövetkezet jö­vőre már 150—160 hektáron akar hagymát termeszteni, s a termőterület növelése mel­lett döntött a harmadik leg­többet termelő, a zagyvaré- kasi Béke Tsz is. Náluk az idén a jég megsanyargatta a növényt, de a hektáronkénti 300 mázsás termésre még így is számíthatnak. A Béke Tsz-ben a tagság nem részes­ként, hanem munkadíjért ka­pálja, szedi fel és csomagolja a hagymát, de a pénzüket ők is ugvanúgv megtalálják ben­ne, mint az előző két szövet­kezet tagjai. A mintegy 210 vagonnyi áru 6,5 milliót hoz a gazdaságnak, s így a jövő évi elképzelés, a 100 hektár teljesen indokolt. Egyet azonban valamennyi üzemnek tudomásul kell ven­nie: lassan elérkeznek a kézi ápolású, betakarítású ter­mesztés felső határához. A gazdaságok számítanak is er­re, úgvhogv a kemizálás, a gépesítés fokozott fejlesztésé­vel akarják kiküszöbölni a részesművelést. S mivel ér­dekeik találkoznak, már lét­re is hoztak egy egyszerű tár­sulást, amelynek egyelőre csak a termelés növelésében van szerepe, de a későbbiek­ben a közös tárolás, feldolgo­zás és az önálló értékesítés a cél. B. A. Aratás Után Az Állami Biztosító gyorsmérlege Cukorrépábál ló terméskilátások Az esőzések nyomán szé­pen fejlődik a cukorrépa, az elmúlt év azonos idősza­kához képest erőteljesebb növények egészséges, szép lombozatot „neveltek” s a mezőgazdasági nagyüze­mekben az augusztusi határ­szemlék eredményét az ag- ronómusok biztatónak tart­ják. Az idei szezonban erede­tileg 130 ezer hektárra ter­veztek cukorrépát a gazda­ságok, a kijelölt termőterü­leten el is vetették a mago­kat, azonban nem sokkal azután a belvizek és a ked­vezőtlen időjárás miatt sok­felé ki kellett szántani az el­pusztult növényeket. így njindent egybevetve — a leg­újabb összesítések szerint — 120 ezer hektáron nevelődik a cukorgyári alapanyag. Idén 800 mezőgazdasági üzemben termesztenek cu­korrépát. Megfigyelhető, hogy a gazdaságok mindin­kább közel kerülnek a cu­korgyárakhoz, miután ezzel csökkenteni lehet a szállítá­si költségeket és lehetővé válik a répa optimális időben való átvétele. Az ország 11 cukorgyárá­ban megkezdték a műszaki előkészületeket a szeptember elején kezdődő cukorrépa­feldolgozási szezonra. A ta­valyinál több nagy teljesít­ményű gépet alkalmaznak majd az átvételnél, ezzel fo­lyamatosabbá teszik a cu­korrépa fogadását. Utolsó szakaszba érkeztek a műsza­ki karbantartó munkálatok a répafeldolgozó gyári rész­legekben, a mérnökök sze­rint zavartalan lesz az üze­mek indítása, a termelők az előzetes megállapodások alapján folyamatosan küld­hetik majd az alapanyagot. Az Állami Biztosító az ara­tás befejeztével gyorsmérle­get készített a mezőgazdasá­gi nagyüzemeket ért növény­károkról. Ismét bebizonyosodott, hogy a mezőgazdaság egyik legve­szélyesebb ellenesége a jég. Az idei jégverésre jellemző, hogy nem egy-egy kisebb te­rület kultúráit károsították, hanem nagy kiterjedésű zi­vatarfrontok alakultak ki, amelyek nyomán egyidőben több megyére kiterjedő terü­leten keletkeztek károk. A 310 ezer hektárt) meghaladó jég vérit területből, 170 ezer hektáron, köztük .több gazda­ság Valamennyi tábláján pusztított a jég. Ez négysze­rese a múlt év azonos idő­szakában károsodott gabona­féléknek, s több volt az ér­Ezer tonna szállal több A nyergesújfalui Magyar Viscosagyárban tegnapra be­fejezték a garanciális pró­báit annak a gépsornak, amellyel évi ezer tonna poli­propilén szálat gyártanak majd. Még egy ilyen teljesít­ményű gépsort állítanak munkába. Most a vállalat három dol­gozójának, dr. Géléi Frigyes igazgató-helyettesnek, Druzs- baczky Gábor főosztályveze­tőnek és dr. Meiszel László kutatómérnöknek a találmá­nyával új hűtési eljárással, az úgynevezett rövidített szálgyártási technológiára térnek át. Ez teszi lehetővé, hogy több mint háromszoro- sáía növeljék a termelésit. tékesebb jégvert terület. Az ezekre kifizetett kártérítés mintegy nyolcszorosa a tava­lyinak. A jég mellett a víz okozta a legnagyobb kárt a gaboná­ban. Más-más mértékben ugyan, de valamennyi me­gyéből jelentettek károkat. Legsúlyosabban Békés, Bor­sod, Csongrád és Szolnok me­gye gazdaságai károsodtak. Közel ötször akkora terüle­ten állapítottak meg vízkárt a biztosító szakemberei, mint tavaly. A júliusi esőzések kö­vetkeztében az ország északi, északkeleti részén újabb mű­velt területek kerültek víz alá. A víz- és jégkárokra a biz­tosító eddig összességében háromszor annyi kártérítést fizetett ki, mint 1976-ban. Harmadik Duna-híd Újvidéken Újvidéken gyors ütemben haladnak a harmadik Duna- híd építési munkálatai. Már elkészült 200 méter hídfel­járó, az újvidéki oldalon készek a tartóoszlopok, s a folyó közepe táján a harma­dik pillért betonozzák. Mint­egy 120 méter hosszan elhe­lyezték a vilany- és egyéb huzalokat. A híd acélszerke­zetét — mint ismeretes — a Ganz MÁVAG készíti. Az új hidat — a tervek szerint — 1980-ban adják át. II25 éves szövetkezet Tótkomlósiak árubemutatója Budapesten Első fővárosi árubemutató­ját tegnap a VI. kerület Le­nin körút 84. szám alatti népművészeti boltban nyitot­ta meg az idén 25 esztendős Tótkomlósi Háziipari Szö­vetkezet. Az alföldi, pontosabban a békési hagyományokat fel­élesztő és ápoló szövetkezet sajtótájékoztatóján elmon­dották, hogy egyebek mel­lett Svájcba, Nyugat-Né- metországba, Hollandiába, Belgiumba és Franciaország­ba 'szállítanak a HUNGA- ROCOOP külkereskedelmi vállalat közreműködésével, évente mintegy 20 ezer hím­zett, illetve szőtt női blúzt, továbbá sok szép asztalne­műt és egyéb szőttes árút. A szocialista ■ partnerek közül a legnagyobb megrendelő­ként tartják számon a Szov­jetuniót, oda főként gyer­mekruhákat szállítanak. ÉGHETI JEGYZETÜNK Egy ember, több ember Fiatal mérnök, még csak három éve dolgozik a vál­lalatnál, de már négy elfogadott, bevezetett (s nem mellékes: díjazott) újítással büszkélkedhet. Meséli: mi­közben tervezgette őket rájött, kevés a gépészdiploma. Egyiknél hetekig kellett forgatnia az elektrotechnikai készülékekről ..szóló könyveket, míg végül rátalált a legjobb vezérlési megoldásra. A gazdaságossági számí­tásokkal (az újítások többségéhez ez is kell) már nem tudott megbirkózni.. Ekkor határozta el: jelentkezik közgazdász szakmérnökire. Rohant a főnökhöz, s jött a hideg zuhany. „Nekem egy diplomám van, mégis megélek belőle már 18 éve.” Az érv kemény, a bizonyíték maga a főnök, teljes valóságban. Barátunk elmakog még néhány dehátot, és belátja, munkaköri kötelességének teljesítéséhez a gépész oklevél éppen elegendő. Az újítások? Az a bi­zonyos plusz? Majd lesz azzal is valami... A fiatal mérnök esete nem egyedi, szép számmal akadnak olyanok, akik szeptemberben hasonló okok miatt nem kezdik el tanulmányaikat. A főnök sincs egyedül — szemlélete ezért bosszantó. Ma már a leg­speciálisabb szakmai problémák megoldásához sem ele­gendő legtöbbször egy szakember. Kell olyan, aki jára­tos a gépészet területén, kell olyan, aki az elektromos berendezések csínját-bínját ismeri, kell aki a gazda­sági számításokét. Megosztani a feladatokat, a válla­latoknál, teamek (szakmai csoportok) alakulnak. Hogy a csoport létszáma mennyi, s ott ki, mit tud, az vi­szont cseppet sem mindegy. A fiatal mérnöknek, a’ fő­nöknek, a vállalatnak, de még a népgazdaságnak sem. H. J. Nyolc órán át, 45 fokos melegben Odakint 30 fokot mutat a hőmérő, bent a főzőüstök mellett van 45 is. A nyári hónapok alaposan próbára teszik a vendéglá­tásban. különösen az üzemi konyhákon dolgozókat. A Jász-Nagy­kun Vendéglátó Vállalat szolnoki Tallinn Nemzeti éttermének kony­háján naponta — nyolc órán át 45—48 fokos hőségben — kétezer­nél több személyre süt-főz a tizenöt tagú Tallinn brigád. Az étte­rem és a hozzá tartozó Expressz étkező étlapján mindennap hat­hétféle levesből, 15 készételből, tucatnyi frissensültből és négy-öt- fajta kelttésztából, illetve cukrászsüteményből válogathatnak a vendégek. Innen szállítják a rákóczifalvai Rákóczi Tsz-be kétszáz mező- gazdasági dolgozónak is az ebédet A főzőüstben forr a finom csontleves A ropogós sültcsirke a diétás előfizetőknek készül Félszáz előfizető, fő­leg nyugdíjasok ha­zaviszik a napi me­nüt Akad dolga a cuk­rásznak is, amikor fánkot kap „máso­diknak" a 600 elő­fizető (Kép és szöveg: T. F.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom