Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-09 / 186. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. augusztus 9. Kommunista- és munkáspártok a neutronbomba ellen Hirosima és Nagaszaki tra­gédiájának " évfordulója al­kalmából Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehszlová­kiá, Dánia, az Egyesült Ál­lamok, Finnország, Francia- ország, Görögország, Íror­szág, Kanada, Lengyelország, Luxemburg, Magyarország, Nagy-Britannia, az NDK, Norvégia, az NSZK, Olaszor­szág, Portugália, .San Marino, Spanyolország, Svájc, Svéd­ország, a Szovjetunió, Török­ország és Nyugat-Berlin kommunista- és munkáspárt­jai nyiatkozatot adtak ki, amelyben fellépnek a neut­Carr-llo—Carter találkozó? Az Egyesült Államok mad­ridi nagykövetségének mun­katársai és a Spanyol Kom­munista Párt képviselői kö- közötti kapcsolatokkal fog­lalkozó jelentésekről az El Pais című lap megjegyzi: az amerikai diplomaták olyan időszakban tanúsítanak ér­deklődést a Spanyol Kommu­nista Párt iránt, amikor az SKP-nak más kommunista párloktól való függetlensége különös határozottsággal nyil­vánul meg. Az Arriba című lap meg­erősíti annak lehetőségét, hogy Carrillot, és az SKP más vezetőit meghívhatják az Egyesült Államokba, ahol „az amerikai kormány ma­gas rangú képviselői” fogad­ják őket. Az Arriba azt a lehetőséget sem zárja ki hogy sor kerül Carter elnök és Car­rillo találkozójára. Ázsiai csúcs Fukuda Takeo japán mi­niszterelnök Kuala Lumpur­ban folytatta megbeszéléseit az ASEAN öt tágországának vezetőivel. A tárgyalásokról kiadott közös közleményből kitűnik, hogy Fukuda kész­ségét hangoztatta az Indoné­ziából, Malaysiából, a Fülöp- szigetiekról, Szingapúrból és Thaiföldről Japánba irá­nyuló export fokozására. ronbombának az Egyesült Államok kormánya által ter­vezett gyártása ellen. A kommunista- és munkás­pártok nyilakozatukban le­leplezik az emberek milliói­nak hidegvérű megsemmisíté­sét célzó fegyver barbár jelleget ennek a fegyvernek amely az emberek milliói­nak hidegvérű megsemmisí­tését célozza. Ennek a fegy­vernek gyártása tovább szí­taná a fegyverkezési versenyt, és a világbékét fenyegető új veszélyeket idézné elő. Az aláírók felhívnak min­Tegnap délelőtt ciprusi gö­rögök tízezrei, valamint a több mint 65 országból ér­kezett magasrangú személyi­ségek várták a rekkenő me­legben a gyászszertartás meg­kezdését. A Szent János székesegyházban lezárták az elhunyt elnök-érsek kopor­sóját), majd átvitték Nicosia legnagyobb templomába, ahol több mint kétórás szertartá­son vettek végső búcsút Ma- kariosztól. Gyászbeszédet tartottak többek között Szpirosz Kip- rianu ügyvivő köztársasági elnök, aki a gyászoló száz­ezrek nevében ígérte meg Makariosz ügyének tovább­Az Addisz Abeba-i rádió tegnapi adásában hangoztat­ta, hogy az Ogaden területén kirobbant viszály szabályos háborúvá fejlődött Etiópia és Szomália között. A etióp kormánycsapatok ellen nem gerillák, hanem reguláris Szomáliái csapatok harcolnak repülőgépek és harckocsik tá­mogatásával. Az etiópiai kormány vasár­nap utalt először arra, hogy a sivatagi térség egyes részeit Szomáliái „behatolók” tartják den szocialista, szociáldemok­rata és keresztény, valameny- nyi békeszerető erőt, hogy lépjenek fel az enyhülési po­litika folytatásáért, amely előfeltétele a katonai tömbök felszámolásának. Azzal a fel­hívással fordulnak a népek­hez, hogy munkákodjanak a fegyverkezési verseny, kü­lönösen a nukleáris fegyver­kezés beszüntetésén, vala­mennyi tömegpusztító fegy­ver betiltásának reményében be kell tiltani az ilyen fegy­verek új fajtáinak fejleszté­sét és gyártását — hangsú-^ lyozza a dokumentum. folytatását. A templomi bú­csúztatás után Makariosz ko­porsóját a Troodos-hegység- be szállították, ahol végaka­ratának megfelelően egy he­gyi mauzóleumban helyezik el földi maradványait. Nicosia görögök lakta ne­gyedei ezekben az órákban a teljes gyász képét mutatták. A város lakosainak tízezrei övezték a gyá'szmenet útját, sokan kezükben tartották az elhunyt fényképét, a követ­kező felirattal: „Makarios zei!” (Makariosz él!) A sziget török fennhatóság alatt levő részén nem volt hivatalos megemlékezés. ellenőrzés alatt. A nyugat- szomáliai felszabadítási front állítása szerint a csoport fegyveresei elfoglalták már Ogaden 90 százalékát és meg­kezdték a helyi adminisztrá­ció kiépítését. Az Addisz Abeba-i rádió közölte, hogy Etiópia nem tűri el a terület elvesztését. Egyúttal figyelmeztetett ar­ra, hogy a viszály átterjedhet „Afrika szarvának” más ré­szeibe is. BERLIN Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Állam­tanácsának elnöke tegnap fo­gadta Raul Castro Ruz hadse­regtábornokot, a Kubai Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának másodtitkárát, a Kubai Államtanács és Mi­nisztertanács első elnökhe­lyettesét, a forradalmi fegy­veres erők miniszterét. BEJRÜT Hírügynökségi jelentések szerint tegnap folytatódtak az összecsapások Dél-Liba- nonban a jobboldali keresz­tény erők és a baloldali Pa­lesztinái egységek között. A harcokban nehézfegyvereket is használtak. JOHANESSBURG Diákokra nyitott tüzet teg­nap a dél-afrikai rendőrség Sowetóban. A sortűz követ­keztében három afrikai fiatal megsérült, 12 diákot letartóz­tattak a fajüldöző hatóságok. NEW YORK Atombomba-ellenes tünte­tések tucatjai zajlottak le Amerika-szerte a Hirosima és a Nagaszaki elleni atomcsa­pás 32. évfordulóján. TAIF Giulio Andreotti olasz mi­niszterelnök befejezte három­napos szaud-arábiai látogatá­sát és elutazott a közel-kele­ti országból. TEHERÁN Az iráni sah Dzsamsid Amuzgart nevezte ki az or­szág új miniszterelnökévé, a lemondott Amir Abbasz Ho- veida helyére. e MOSZKVA Tegnap befejezte földkörü­li útját a tavaly június 22-én felbocsátott Szál jut—5 szov­jet tudományos űrállomás. Földről továbbított parancsra az állomás a Csendes-óceán fölött a légkör sűrű rétegei­be hatolt és beszüntette mű­ködését. Eltemették Makariosz érseket Etiópia—Szomália Folytatódik a háború Kommentárunk Olaj a tűzre Elhalasztják vagy megtartják? Mostanában nem­csak Észak-írországban, hanem magában Angliában legalább annyiszor hangzik el ez a kérdés, mint ren­des körülmények között a ködös Albionban oly meg­szokott időjárási kommentárok. A kérdés mindig ilyen rövid, senki számára nem szükséges hozzátenni, mit halásztanak el, vagy tartanak meg a kijelölt időpont­ban: II. Erzsébet királynő augusztus 10-re tervezett ulsteri (észak-írországi) látogatását. Miért kavar ilyen indulatokat ez a végülis csu­pán protokolláris esemény? Hiszen Észak-írországban is mindenki tudja, hogy Nagy-Britannia és Észak-írország egyesült királyságá­ban az uralkodónak nincs közvetlen köze a politiká­hoz — az ulsteri politikához sem; nem ő hozza a dön­téseket, nem sugalmazza és nem is kell szentesítenie azokat. Akik látták a Magyar Televízióban is bemutatott, Henessy című filmet, tudják e látszólagos rejtély meg­oldását: az ír szigeten az elmúlt évtizedekben, sőt év­századokban a keserűség, a harag, a bosszúvágy olyan mennyiségű gyújtóanyaga halmozódott fel, ami a leg­kisebb szikrára is robbanhat. Az ír köztársasági hadsereg, (IRA) nevű terror­szervezete, az észak-ír katolikusok „hivatalos szárnya” nemcsak a filmen ellenezte minden erejével a király­nő elleni merénylet minden formáját, hanem egészen biztosan ezt teszi az életben is. A kétségbeesett gyű­löletnek ebben a pokoli közegében azonban már régen nincs olyan parancs, — az értelemé, a rációé, az ele­mi politikai érzéké sem —, amelynek valamennyi po­tenciális merénylő engedelmeskedne. A személyes és a kollektív bosszúvágy olyan fokot ért el, amikor már nemcsak ehetséges, hanem egyenesen valószínű, hogy terroristák, akiket egyedül és kizárólag a gyűlölet ve­zérel — és ez nemcsak a katolikus, hanem a protestáns szélsőséges csoportokra is vonatkozik. Az ötszáz főnyi erősítéssel összesen tizenhatezer ötszáz katona vigyáz majd Anglia uralkodónőjének testi épségére. Erzsébet a yachtján alszik és csak he­likopteren közlekedik majd. Megtartják vagy elhalasztják ezt az utat? Ez most a divatos kérdés. De az igazi kérdés mégis így hang­zik: miért és milyen meggondolásokból kellett az ér­zelmileg lángoló Ulster tüzére ráloccsantani e látoga­tás olaját? Az amerikai elnök az új lehetőségekről James Carter amerikai el­nök tegnap újságírók előtt kijelentette, hogy ha a PFSZ elfogadja a Biztonság) Ta­nács 242-es számú határoza­tát, „új lehetőségek nyílnak az Egyesült Államok és a PFSZ közti párbeszéd meg­indulásához, s a PFSZ rész'-- vételéhez a genfi közel-kele­ti békekonferenciához”. Az amerikai elnök, aki a Georgia állambeli Plainsben tartózkodik néhány napos pihenésen, az NBC televíziós társaságnak ahhoz az értesü­léséhez fűzött kommentárt, amely szerint a PFSZ állító­lag hajlandó elfogadni a BT 242-es határozatát, ha az a menekültek problémájának rendezése helyett a paleszti­nok nemzeti jogainak bizto­sítását tűzi ki célul. Carter elnök közölte, hogy közvetett csatornákon ke­resztül olyan tájékoztatást kapott, hogy a PFSZ haj­landó módosítani korább ál­láspontján. Az elnök vége­zetül hozzáfűzte azt is, hogy a hírt hivatalos palesztin for­rásból még nem erősítették meg. * * * Khaled szaud-arábiai ki­rály tegnap fogadta a közel- keleti körúton tartózkodó Cyrus Vance amerikai kül­ügyminisztert aki vasárnap érkezett Taifba. A megbeszélésen résztvett Fahd herceg, trónörökös, és Szaud Al-Fejszal herceg, külügyminiszter. II sokoldalú Carter „Szeretnénk, ha a palesztinoknak hazájuk lenne, Izraelnek biztonsága és amerikai béke a Közel-Keleten". {A Die Welt karikatúrája - KS) Párizs: % Előjáték szeptemberhez Független külpolitika Most is így történt — legalábbis néhány hétre. Közvetlenül e néhányhetes szünet előtt azonban mindkét szembenálló táborban jelen­tős események zajlottak le, amelyek némileg megváltoz­tatták a korábban kialakult politikai képet. Viszonylag kisebb volt a változás a baloldal házatá- ján. Az 1972-ben kidolgozott Közös Program, amelyben a Francia KP és a Mitterrand vezette szocialista párt mel­lett a náluk jóval kisebb baloldali radikálisok is meg­egyeztek — alapvetően sike­resnek bizonyult és tovább­ra is érvényben van. A francia kommunisták javaslatára május óta vegyes munkacsoport dolgozott a Közös Program időszerűsíté- sén. Július utolsó napjaiban ezek a megbeszélések sikere­sen befejeződtek. Két olyan kérdés maradt, amelyről ősszel még tárgyalásokat folytatnak a baloldali tömö­rülés három pártjának ve­zetői. Egyik az államosítások mértéke és jellege: a szocia­listák természetszerűen ke­vésbé kiterjedt és kevésbé határozott államosítási in­tézkedéseket igényelnek, mint a kommunisták. A másik, bonyolultabb és ellentmondásosabb vitás kér­dés az úgynevezett „önálló francia védelmi politika”, ezen belül is a francia atom­erő problémája. Korábbi ál­láspontját megváltoztatva, a világpolitikai helyzetet érté­kelve, néhány hónappal ez­előtt a Francia KP állást foglalt amellett, hogy szük­séges a külön francia atom­ütőerő fenntartása — de en­nek párhuzamosan kell ha­ladnia olyan független nem­zeti védelmi politikával, amely biztosítja Franciaor­szág számára az adott szö­vetségi rendszeren belül a cselekvési szabadságot. A szocialista párt és személye­sen Mitterrand ebben a kér­désben még nem tudott egy­értelmű és határozott állás­pontot kidolgozni. Ennek alapvető oka az, hogy a szo­cialisták vonzódása a nyu­gat-európai politikai integ­rációhoz bizonyos „atlanti színezetet” ad magatartásuk­nak. Ez pedig nyilvánvalóan ellentétes a független külpo­litikával párosított önálló atomütőerő elképzelésével. A jelek szerint e két fel­sorolt, fontos kérdésben a baloldali szövetség három pártjának vezetői szeptem­ber közepén csúcstalálkozón hozzák meg a végső döntést. Addig is folytatnak azonban előkészítő tárgyalásokat, hi­szen a szeptemberi döntés­nek viszonylag gyorsnak és egyértelműnek kell lennie. Szeptember közepén ugyanis Franciaországot már csak fél esztendő választja el a választásoktól, s elengedhe­tetlen, hogy időben készen álljon a baloldal egységes programja. Taktikai mozgás Kevésbé elvi jelentőségű; sokkal inkább választási tak­tikai és személyi jellegű az a mozgás, amely a kormány- többség soraiban tapasztal­ható. Itt a Giscard d’Estaing elnök által vezetett köztár­saságiak és a Chirac volt miniszterelnök által irányí­tott gaulleisták állnak egy­mással szemben. Gazdasági- és szociálpoli­tikáját illetően Giscard tá­bora kétségkívül nem annyi­ra jobboldali, mint a gaulle­isták. Ugyanakkor a nyugat­európai politikai integráció kérdésében Chirac pártja örökölte De Gaulle politiká­jának „nemzeti fenntartá­sait.” Most, a választás közeled­tével megkezdődött az egy­mástól árnyalatokban külön­böző két tábor kiegyezés­keresése. Ezt a folyamatot Giscard és Chirac személyes találkozása nyitotta meg, majd az úgynevezett „több­ség” pártjai munkaülésre gyűltek össze. Végleges meg­egyezés egyelőre nem szüle­tett. Elsősorban azért nem, mert Chirac nem nyilatko­zott: elismeri-e / Barre mi­niszterelnököt a kormány- többség tényleges vezetőjé­nek. Másodszor azért, mert a tárgyalófelek nem tudták kidolgozni a közös választá­si programnak még a körvo­nalait sem. Ettől függetlenül a „két szomszéd vár” közöt­ti feszültséget sikerült eny­híteni. Chirac úgy nyilatko­zott, hogy ha ő lenne a mi­niszterelnök, lényegében ugyanazt tette volna, mint Barre. A kormánytöbbség eseté­ben is sor kerül majd szep­tember táján egy legfelső szinten tartott értekezletre, amelyen Giscard köztársasá­gi elnök, Barre miniszterel­nök és Chirac mellett a két másik jelentősebb polgári párt a centristák, és a füg­getlenek megbízottai is részt vesznek. í Nyilvánvalónak látszik, itt nem elvi kérdé­sekről van szó, hanem arról, hogy a választás közeledté­vel a kormánytöbbség párt­jai kényszerpályára kerül­nek. A baloldal közös prog­ramja — bármilyen nézetel­térések legyenek is kommu­nisták és szocialisták között — létező és hatásos program. A kormánytöbbség viszont csak akkor számíthat a vá­lasztásokon a hatalom meg­őrzésére, ha eltemeti takti­kai-személyi nézetkülönb­ségeit, látványos kibékülést produkál és legalább kívül­ről egységes- polgári tömb­ként áll a választók elé. — i. e. — Indiai—szovjet barátsági hónap Hat éve, 1971. augusztus 9-én írták alá a szovjet—in­diai béke-, barátsági- és együttműködési szerződést. .Az évforduló alkalmából in­diai—szovjet barátsági hó­napot rendeznek Indiában. A barátsági hónap ren­dezvényeire meghívták Tád­zsikisztán, Kazahsztán, Azer­bajdzsán, Lettország és Uk­rajna küldöttségeit. Az indiai főváros lakossá­ga tegnap melegen köszön­tötte a Szovjet Baráti Tár­saságok Szövetségének kül­döttségét, amely Mahmadula Holovnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksé­ge elnökhelyettesének, a Tadzsik SZSZK Legfelsőbb Tanácsa elnökének vezetésé­vel érkezett Delhibe. Az indiai lapok az évfordu­lóval foglalkozó cikkeikben hangsúlyozzák, hogy a szov­jet—indiai béke-, barátsági­éi együttműködési szerződés megfelel a két ország nem­zeti érdekeinek, az ázsiai béke és biztonság érdekei­nek, másik ötmillió nyaralni utazott. Ennek a mozgásnak az időszakában szokott rend­szerint bekövetkezni Fran­ciaországban a politikai mozdulatlanság időszaka. Franciaország mozgásban van. Augusztus első három napján kilencmillió francia zsúfolódott össze az ország­utakon. Négymilliónyian va­kációról tértek haza, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom