Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-06 / 184. szám

1977. augusztus 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 II HÉPLBP PÄLYfiZBTB Élményeim a Szovjetunióból A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfor- dulója tiszteletére szerkesztőségünk Élményeim a yM 1) Szovjetunióból címmel sajtó- és fotópályázatot hir­det. A pályázat célja, hogy felelevenítsük, köz- kinccsé tegyük a testvéri szocialista országban járt olvasóink emlékeit, élményeit, és ezzel is erősítsük barát­ságunkat a szovjet emberekkel. I. A pályázatot olvasóink számára hirdetjük — írók, új­ságírók nem vehetnek rajta részt — minden műfaji megkö­töttség nélkül. Minden pályázó a Számára legmegfelelőbb, a sajtóban szokásos műfajban írhatja le a Szovjetunióban tett utazás, a szovjet emberekkel való találkozás élményeit. Az írások terjedelme három ritkán gépelt oldalnál hosszabb nem lehet. A pályázat jeligés. Kérjük a pályázókat; hogy nevüket, lakcímüket és foglalkozásukat a pályamunka mellett lezárt borítékban küldjék be szerkesztőségünk címére. (5001 Szol­nok, FF. 105.)’ A pályamunkákat szakemberekből álló zsűri bírálja el. I. díj 3000 Ft II. díj 1500 Ft III. díj 1000 Ft A legjobb írásokat lapunkban megjelentetjük, és értük a szokásos szerzői honoráriumot fizetjük. A beküldési ha­táridő 1977. október 15. A pályázat eredményét az 1977. no­vember 4-1 lapszámunkban közöljük. II. A Szovjetunióba látogató olvasóink többségének nélkü­lözhetetlen útitársa a fényképezőgép, ezért az amatőr fotó­sok számára is pályázatot hirdetünk a fentebb megjelölt témakörben. Pályázni lehet minden olyan, Szovjetunióban készült fényképfelvétellel, amely a testvéri szocialista or­szág megismerését szolgálja, a szovjet emberek életét mu­tatja be. Egy-egy pályázó maximálisan öt felvétellel vehet részt a pályázaton műfaji megkötöttség nélkül. A képek hosszab­bik oldala 18 cm. (riportkép, képriport, montázs, portré, zsá­nerkép, stb.) A képriport egy felvételnek számít. A képek­hez tartozó aláírást — képszöveg — írógéppel írva kérjük a fotókhoz mellékelni, s terjedelme a képriport esetében sem lehet 20 sornál hosszabb. A pályázatra beküldött felvé­teleket szakemberek bírálják el. I. díj 2000 Ft II. díj 1000 Ft III. díj 800 Ft A legjobb felvételeket megjelentetjük, és a szokásos ho- noráiumot fizetjük. Ez a pályázat is jeligés. A beküldési ha­táridő 1977. október 15. A bíráló bizottság döntését az 1977. november 4-i lapszámunkban tesszük közzé. Kéziratokat, fotókat — az általános szerkesztőségi gya­korlatnak megfelelően — nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Minden kedves olvasónknak sok szerencsét kívánunk a pályázaton való részvételhez! A Szolnok megyei Néplap szerkesztősége Október elsején kapják kézhez Emelik a közművelődési intézmények dolgozóinak alapbérét . .• -ft ..■ , Az augusztus elsejei Művelődésügyi Közlönyben jelent meg a kulturális és a munkaügyi miniszter együttes rendeleté a köz­művelődési intézmények dolgozóinak munkabéré­ről. Erről nyilatkozott az MTI-nek dr. Keresztúri Sándor a Kulturális Mi­nisztérium terv-, pénzügyi-, és munkaügyi főosztályá­nak vezetője. — A Minisztertanács ez év májusában hozott határoza­tot a második félévi bérpoli­tikai intézkedésekről. Ennek alapján került sor szeptem­ber elsejétől a közművelődé­si intézmények dolgozóinak béremelésére ■ A béremelés kiterjed a közkönyvtárakban, a levéltárakban, a múzeu­mokban, a művelődési ott­honokban, valamint az egyéb közművelődési intézmények­ben, például a Magyar Film­tudományi Intézet és Film­archívumban, a kiállítási in­tézményekben, a Magyar Színházi Intézetben, a Nép­művelési Intézetben, az állat- és növéoykertekben — dol­gozókra. — A bérrendezés körülbe­lül 17.5 ezer közművelődési munkást érint. Az érintettek mintegy kétharmada tanácsi közművelődési intézmények­ben dolgozik, de nagy arány­ban részesülnek a központi kulturális- és a SZOT-intéz- mények alkalmazottai, s ezenkívül béremelést kapnak más minisztériumok és or­szágos hatáskörű szervek közművelődési munkakörben foglalkoztatott dolgozói is. Az alapbérek átlagos emelkedésé megközelíti a 20 százalékot. A személyi alapbérek növe­lését differenciáltan végzik, de meghatároztuk a különbö­ző munkakörökkel kapcsola­tos kötelező emelés mértékét. Az ezen felüli összeget a dolgozók mennyiségi és mi­nőségi munkájának figyelem- bevételével osztják szét, A rendelkezésre álló összes bér­keretnek több mint a felét a kötelező béremelésre fordít­ják, s csaknem ennyi jut a differenciálásra. — A rendkívüli bérfejlesz­téssel egyidőben került sor a besorolási rendszer módosí­tására és új, korszerű tarifa- rendszer bevezetésére, továb­bá az eddig meglévő korpót­lék alapbéresítésére is. A ta­rifarendszer kialakításánál arra törekedtünk, hogy átte­kinthető egyszerű, egyértel­műen alkalmazható bérutasí­tás fogalmazódjon meg. — A végrehajtás lebonyo­lításának segítésére augusz­tus 10-ig minden felügyeleti szerv megkapja a szükséges összegeket s a végrehajtást könnyítő irányelveket. Ugyancsak központilag gon­doskodunk az átsoroláshoz nélkülözhetetlen nyomtatvá­nyokról, űrlapokról. A gondo­kat okozó kérdések tisztázá­sára megbeszéléseket szerve­zünk s információs szolgálat­tal segítjük a bérrendezés le­bonyolítását, Hintafaluk rendeletre? Megnyitották a Savaria napokat Tegnap nyíltak meg Szom­bathelyen az 1977. évi Sa­varia Ünnepi Napok. Az idén a tizenhatodik alkalom­mal jelentkezik a nyugatma­gyarországi város a rangos nyári eseményekkel. Az elő­adások, kiállítások az egész országból, s szinte á világ minden részéből vonzzák az érdeklődőket. A Savaria programok az idén minden eddiginél gazda­gabbak. Tizedszer fogadja az ősi Savaria a nyári egyetem hallgatóit, a számos ese­mény nyújt színvonalas kul­turális élményt az érdeklő­dőknek. Az ünnepi napok első ese­ményeként nyílt meg a III. ipari textilművészeti bienná- lé a Savaria Múzeumban. Este a kétezer éves Isis szentélyben Mozart Varázs­fuvolájának hangjai csendül­tek fel. Az idei 15. bemuta­tó a Magyar Állami Opera­ház és a Drezdai Operaház művészeinek összefogásával került színre. Színes nyelvlecke A Magyar Televízió 16 ré­szes színes orosz nyelvlecke­sorozat forgatását kezdte meg — általános iskolások részére. A főszerepekre ismert szovjet színészéket hívtak meg, a gyermekszereplők orosz anyanyelvű diákok. A felvételek két hónapig tar­tanak, az egyes epizódok más és más színhelyen ját­szódnak, megfelelő lehetősé­get biztosítva a gyakorlati életben használatos szókincs elsajátítására. A nyelvleckéket az iskola­televízió 1978—79-es tanévé­ben fogja Sugározni. Margitsziget Grúz táncegyüttes, zenekari est, operaparádé Négy alkalommal — augusztus 18-án, 19-én, 21- én és 22-én — mutatja be műsorát a Margitszigeten a Szovjetunió Állami Akadé­miai Grúz népi táncegyütte­se. Augusztus 10-én Jeanne- Marie Darré és a MÁV szim­fonikusok közreműködésé­vel ugyancsak a Margitszi­geten zenekari estet rendez­nek. Az operairodalom leg­szebb részleteiből csendülnek fel dallamok az augusztus 15-i Margitszigeti gálaesten, amelyen többek közt közre­működik Déry Gabriella, Szőriyi Olga, Kováts Kolos, Melis György, valamint a MÁV szimfonikusok Lukács Ervin vezényletével. Nagyiván minta­falu. Amikor em­lítem ezt újdon­sült nagyiváni so­főr ismerősöm­nek, kitör belőle az indulat. — De jó az nekünk! Azt akarják itt, hogy megálljon az élet. Csak a régi, csak a régi! Rendeletben írják elő, hogy mit szabad, meg mit nem. Építkezzünk, de nem ám úgy, ahogy mi akarjuk. Nem ám, hanem úgy, ahogy odafönt elhatározzák, hogy így meg így a szép. Kérem, ha nekem a sátortetős ház tetszik, akkor miért nem olyat építhetek? Azért, mert az nem tájba illő. Csak a nyeregtetős százéves formá­jú ház. Az igen, az már be­leillik! Meg a nádtető, az is. Hát kinek kell ma már a nádtető? Akinek olyan van, az is kicseréltetné, hisz nem divat az már. Pala, az igen, szebb is jobb is, egy­szerűbb is. Miért nem hagy­nak fejlődni minket is? Divat, — nem divat, a ren­delet valóban szabályozza, milyen NÉM lehet a nagy­iváni épület. “Aki épít, vá­laszthat: a nyeregtetős hosz- szú házára nádtetőt, vagy cserepet rakathat. Eddig a Hortobágyi Nemzeti Park há­rom új, faluszéli házán kívül egyetlen egv nádtetős nem épült. Csőke István ötszobás nyeregtetős házat épít. Bú­boskemence is lesz az egyik helyiségben — nem mond­hatja senki, hogy nem ked­veli a régit. De azért ő sem örül. — Kilenc éve vettem meg a palát, ott állt a góréban letakarva. Akkor Karcagról szállítottam ide. Most kide­rült, nem használhatom fel. Pedig már a lécek is fel voltak szögélve a gerendára, s mégsem. Azt is át kellett rakatnom, hogy a cseréphez pászoljon. Eladtam a palát, olcsóbban ahogy vettem, én szállíttattam Tiszaőrsre, a cserepet meg Kunmadaras­ról hozattam. Hát mondja meg. miért az én pénzemre rendelkeznek? Én fizetek és más táncol ? Nekem ez a ház nem tetszik. Nem modern! Sátortetőst pedig nem lehet építeni. Pedig az olcsóbb is. Csak végig kell menni Nagyivánon, s ezt a kérdést- feltenni az „újházasoknak”, hogy felbolyduljon a falu. A tanácstitkár hivatali idő­ben kioktatja a méltatlan­kodó állampolgárt, értse meg, nem lehet Nagyivánba a magyarországi egykaptafa sátortetőt becsempészni. Ké­sőbb, ha otthon van nyereg­tetős új házában, mint ma­gánember dühönghet: ő is azt akart építeni, mert ol­csóbb. Rövidebb szarufák, gerendák — egyszóval ke­vesebb anyag — szüksége­sek a „modern” házakhoz. No és nem kell „vértelek” (tűzfal) ami ugyancsak eszi az anyagot. S a nagyivániak különösen az előírásoknak megfelelő anyagot csak nagy utánajárással tudnak besze­rezni. (Egyébként a rende­letet mindenki betartja: most nyeregtetős „egykapta­fa” házak épülnek.) Említem a nagyiváni „mintafalusiak” sérelmeit Rakonczay Zoltánnak az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökének. — Nem tetszik nekik? Mit csináljak velük? Ez rende­letben van, mindenkire néz­ve kötelező. Mi lenne, ha mindenki azt csinálná, amit akar? Annak a tájnak meg kéil őrizni a jellegzetessé­gét, s nem engedhetjük, hogy kacsalábon forgó torzszü­löttekkel elcsúfítsák. Ez még nem jelenti, hogy megkötjük a kezüket, azt meg végképp nem, hogy rájuk kényszerít­jük a maradiságot. A mi nagyiváni házaink Sem mú­zeumok, hanem lakóépületek — dolgozószobákkal. S ez igaz. Miközben a mintafaluban a még mindig nehezen csillapodó, fel-fel- lobbanó indulatok az „azt csinálok a pénzemmel, amit én akarok” jegyében a nem­zeti park ottani képviselőit bombázzák, a falu szélén új nádtetős, formára az ottani népi építészeti stílust őrző házakat épített a Hortobágyi Nemzeti Park. A fecskefészkes eresz alatt nyíló ablakon a villanyboy- leres konyhai mosogatóra látni, s a csempézett hideg­melegvizes fürdőszoba mel­lett a központi fűtéssel me­legíthető dolgozó és nappali szobák nyílnak. Nagyiváni kísérlet — így nevezte Kovács Gergelyné néprajzkutató, az OTVH munkatársa azt a most megvalósuló lakberendező munkát, amelynek nyomán a nemzeti park régi formájú házait népművészeti ihleté­sű modem berendezésekkel látják el. Az új típusú, mai funk­cióhoz alkotott tetszetős pa- rasztbútorok méltó vetéiy- társai a sorozatgyártott „for- mabútoroknak” — s ami meglepő — nem drágábbak, mint amazok. Alighanem szívesen meg­mutatnák a még mindig dü­hös nagyivániaknak is... Igriczi Zsigmond KÖVETKEZIK: Vendégek és vendégek Egy másik mintafalu, ahol már nem méltatlankodnak, csak építe­nek: Hortobágy ■ * rés mező. Pusztaság. Amerre a szem ellát, még egy törött lábú kutyát se látni. Csak ő állt ott. Többé-kevésbé a pusz­taság közepén. Egyedül. Egyes egyedül. — Miért áll itt? — kér­deztem. És erre ő: — Valami újdonság lesz. Valószínűleg valamilyen új áru. — Talán színes televízió? — Lehet, hogy még annál is jobb. Fogalma sincs ma­gának, mekkorát fejlődik az elektronika. Maga is ideáll? — Mit gondol, érdemes? — Már akinek? Nekem érdemes. — Hát akkor én is ideái­tok. Csak tudná az ember, mennyit kell várni? Nem tudja véletlenül, mikor jön? — Azt soha nem lehet tud­ni előre. Egy jóidéig biztos eltart. És különben is a pusz­ta mezőre nem hoznak sem­mit. Előbb kereskedelmi köz­pontot kell építeniük. — A fene egye meg, akkor ez eltart... — Ma már az ilyesmi gyor­san megy. Előregyártott ele­mekből ... — Sikerült megnyugtatnia. De micsoda gondolat! — Melyikre gondol? — Hát, hogy ide, erre a pusztára kereskedelmi köz­pontot építeni. Egy teremtett lelket sem találni erre! — Csak idő kérdése. Biz­tosíthatom magát, hogy nem sokáig lesz így. Megtelik. Még panaszkodik itt maga a tömegre. — Az biztos, hogy nem szeretem a tömeget. Éppen ezért jólesik itt magával áll­ni. Nagy a légtér. Senki nem tapossa senkinek semmijét, nem nyomorgatják az em­bert. Jó állni ilyen szaba­don. Függetlenül attól, hogy miért áll az ember, már az álldogálásért is megéri. Nincs idegesség, feszültség, már ez is csodálatos. Csak fedezék nincs, ha fúj a szél. — Na, elhatározta magát? Beáll a sorba, vagy nem? — Mit érdekli az magát? Így is maga mögött állok! — Nem egészen. Éppen azért kérdem, mert nem. — Hogyhogy nem? , — Mert mögöttem már áll egy űr, aki egy pillanatra elment. Megkért rá, ha jön­ne Valaki, figyelmeztessem, ő már mögöttem áll. — Engem ez nem érdekel — mondtam. — Gyűlölöm ezt a ravasz kapzsiságot. Különböző agya­fúrt fickók egyszerre tíz sor­ba is beállnak. — Ez azt mondta, hogy ő csak kettőben áll. — Mivel én senkit nem láttam itt, maga mögött ál­lok. — Tulajdonképpen igaza van. Mivel az az úr kérte, hogy mondjam meg, én meg­mondtam. Különben is nem az én dolgom, hogy mi tör­ténik a hátam mögött. — Nagyon helyes! — De azért csodálkozom, hogy úgy erősködik. Ha jön egy nyomorék, úgyis előre kell engednie. — Az egészen más. — Végeredményben mégis­csak segítenünk kell egymá­son. Az embereknek itt-ott elintéznivalójuk van. Meg­értőknek kell lennünk. — Én nem szeretem, ha bolondot csinálnak belőlem* Itt állok, ő meg közben in­tézi az ügyeit. — Ez nem magyarázat. Előttem már hárman állnak, akik elmentek valahová, és én nem szólok semmit, csak állok. — Maga előtt még hárman állnak? — Hát persze. Csak elmen­tek, hogy elintézzenek vala­mit. — Ezt nem tudta volna rögtön mondani? Maga miatt álltam most itt feleslegesen. Én hülye, hagytam magamat rászedni ezen a mezőn! Ilyen szerencsétlenséget. — Miért szerencsétlenség? — Mert ha maga előtt hár­man állnak, maga után még egy, akkor én vagyok a ha­todik. — Már messze voltam tőle, de a szél még elhozta szemrehányással teli szavait: — Maga nagyon pesszi­mista. Varga Magdolna fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom