Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-02 / 180. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. augusztus 2. jiiír \Y bl a TR JÜ f7ML ] O pr i----■ E Változások a traktorgyártásban 0 terméshozamok előrejelzése Nyugat-Németországban, a kiöli egyetemen új eljárást dolgoztak ki az aratási eredmények előrejelzésére. Abból indultak ki hogy a közép-európai feltételek között — például az őszi búza esetében — a terméseredményeket meghatározó legfontosabb három tényező közül kettő már áprilisban lemérhető: a kalászt hordozó szárak száma és az egyes kalászokban levő mag- szám. Ezen kívül még az egyes búzaszemek súlyától függ a termés mennyisége, erre azonban — a későbbi hónapokban — sokféle környezeti adottság, időjárási tényező is hatással van. A kutatók két változó időjárási tényezőt vettek alapul, s ezeknek, valamint a szárak száma és a magszám figyelembevételével a termés mennyisége előre felbecsülhető. Az adatok kiértékelését számítógép végzi. Az NSZK-ban az elmúlt évben a búzahozamra vonatkozó előzetes számítások csupán 6 százalékkal tértek el a valóságos hozamoktól. E siker alapján az új eljárást egyéb kultúrnövényekre (burgonyára, cukorrépára) is kiterjesztik, továbbá más országok megbízásából kidolgozzák az előrejelzés módszerét, figyelembe véve kultúrnövényeink tulajdonságait és az éghajlati viszonyokat. Már befejezés előtt állnak a törökországi vizsgálatok. és elkezdték az argentin és a Fülöp-szigeti adatok gyűjtését is. A módszert a FAO, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdsági Szervezete világszerte be akarja vezetni. Képünkön: a gabona magszámának a megállapítása Traktoron a mezőgazdaságban használt, vontatásra és munkagépek üzemeltetésére alkalmas erőgépet értünk. Hosszú időn keresztül — az első, gőzzel működő traktort a múlt század végén készítették — nem sokat változott ez a ma oly nélkülözhetetlen erőgép: egyszerű vontató volt, amely az igába fogott állatot váltotta fel. Bár részleteiben tökéletesedett — a húszas évek elejétől belsőégésű motorral üzemelő típusok jelentek meg —, funkciójában és elrendezésében azonban a régi maradt. A nagy változás, a merőben új típusok megjelenése a legutóbbi években következett be. Az egyre nagyobb teljesítményű változatok megjelenése mellett minőségi változásoknak is tanúi vagyunk. Előtérbe került a négykerékhajtás, a traktor ma már egyre kevésbé egyoldalú vontató, hiszen a függesztett és rászerelt, illetve az előreadó tengelyről meghajtott gépek révén egyre inkább univerzális erőgéppé válik. Ez a változás külsején, felépítésén is meglátszik. Egyre több traktortípus hagyja el a gyárakat, s ezek egymástól mind jobban különböznek. A kisebbek — melyeket kertekben, kis gazdaságokban használnak — benzinesek, a nagyobbak Diesel-motoros meghajtásúak. Ez utóbbiak több sebességűek, nem ritkaság köztük az olyan sem, amelynek összesen húsz fokozatú sebességváltója van (16 előre, 4 hátra). A kép az évente csaknem 3 millió traktort előállító, a minszki traktorgyárban készült a Szovjetunióban. Ez a gyár is lépést tartott a fejlődéssel, s ma már két fő modell alapján tízféle változatban készíti traktorait, amelyekhez a mezőgazdasági gépek és eszközök egész sora csatlakoztatható. A gyár főként a középkategóriájú — 70—80 lóerős — tíz tonna körüli teherbíró képességű változatokat állítja elő. TRÁGYÁZÁS — SZÉNDIOXIDDAL A növényi életműködés, és ennek következtében a kultúrnövények hozama a fotoszintézisnek nevezett folyamattól függ. A talajból felvett vízből, a levegő széndioxidjából, a napfény energiájának megkötésével és felhasználásával a növény zöld részének sejtjei szervesanyagot hoznak létre. A növények szervesanyag-termelésének az ütemét a három tényező közül az határozza meg, amelyik éppen a legszűkösebben áll rendelkezésre. Ez lehet a fény, a víz, de lehet a széndioxid is. így gyenge megvilágítás mellett hiába öntözzük a növényeket, nem fognak jobban fejlődni, nedvesség híján viszont nem tudják hasznosítani a bőséges rendelkezésre álló széndioxid egy részét. A levegőben átlagosan 0,03 térfogatszázalék széndioxid található. Ez a mennyiség kedvező megvilágítás és vízellátás mellett elegendő, tehát a széndioxid mennyisége korlátozza a növényi szervesanyag-terme- lést. Hogyan oldható meg a széndioxid dúsítása a levegőben? Nyilvánvalóan ez csak zárt térben, üvegházban fóliasátor alatt lehetséges. Jelenleg két — a gyakorlatban is bevált módon — teszik ezt: széntartalmú gáznak az üvegház légterében való elégetésével, vagy gyárilag palackozott széndioxidgáznak az odavezetésével. Az előbbi hátránya, hogy az égéskor keletkező hő nem mindig hasznos, az utóbbié, hogy valamivel drágább és beszerzése körülményesebb. Hollandiában az üvegházi zöldség- és dísznövénykertészetben a széndioxidos trágyázás már ugyanolyan természetes, mint az öntözés. Hazánkban szinte korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre a természetes forrásokból származó, nagy tisztaságú széndioxid. Érdekességek a juhokról A juhok szaporodásával és ivadékgondozásával kapcsolatban érdekes megfigyeléseket tettek a kutatók. Egy juhnyájban a nőstények egy- harmadának a nevelőképessége kisebb az átlagosnál. Főleg a fiatal, először vemhes anyák hanyagolják el bárányaikat. A magukra maradt kicsinyek legtöbbször elpusztulnak, de néha sikerül más anyához szegődniük és az befogadja őket. Megállapították, hogy a szülés után az anyajuh nya- logatás közben bárányát bekeni ellési váladékával, és később ennek a szagáról ismeri fel. Ezt kísérlettel is igazolták. Ha egy bárányról eltávolították a váladékot, az anya nem fogadta be, helyette viszont befogadta azt az idegen bárányt, amelyet az ő szaganyagával kentek be. Ez a szag és a nyaloga- táskor érzett íz azonban az anyaállatban csak az ellés utáni néhány órában rögződik ismertető jelként, ha utána próbálnák bárányt „alácsempészni”, az legtöbbször már nem jár sikerrel. Ezek az ingerek már az ellés előtt álló anyában is gondozási reakciót váltanak ki. Ezért megesik, hogy egy jövendő anya valósággal ellop, maga után csalogat egy frissen világrajött bárányt. Mivel azonban még nincs teje, nem tud gondoskodni róla, az újszülött elpusztul. Megesik, hogy az így bárány nélkül maradt anya másikat „fog” magának. Megfigyel^ ték, hogy az ilyen báránycsere gyakorisága függ az időjárástól, az egy-egy bárányra jutó legelő nagyságától és az ellések gyakoriságától. A kis bárány a születését követő első 2—3 napban még nem képes különbséget tenni a környezet tárgyai között, s ösztönösen követ, anyának tekint minden, közelében mozgó tárgyat, legyen az ember, traktor vagy másik bárány. Később már azonosítani tudja az anyját — látá'sa révén —, az idegen tárgyaktól pedig elmenekül. Ekkor már nem is szegődik idegen anya után. Kéthetes korára a bárány' egyedül elkószál, ilyenkor anyját messziről is megismeri a hangjáról, s visszatalál hozzá. A közelben pedig szaglása révén győződik meg tájékozódása helyességéről. Hathetes kora után önállóan él. A juhok szaporodásával kapcsolatban érdekes eset történt Svájcban: Luzern mellett egy gazdaságban 6 bárányt ellett egy anyajuh, pedig már a 3 utód is ritka. A hat közül néhány olyan gyenge volt, hogy a gazda táplálta üvegből. Képünkön: Sétára indul a héttagú társaság. Szenvednek-e a tyúkok? Modern, sok tyúk elhelyezésére alkalmas istálló Vietnamban Eperfák és selyemhernyók A selyemhernyó szövőmirigyének megszáradt váladéka a selyemszál. A hernyó ebből építi fel gubóját a bebábozó- dáskor. Fajták szerint a gu- bót alkotó szál hossza 200—- 1500 méter, a háború előtt Vietnamban átlagosan 400 méter hosszú volt. A háború folyamán azonban a vietnami selyemlepke „elkorcsosult”, a gubót alkotó szál hossza 150 méterre csökkent. Ezért sai- goni genetikusok olyan francia és japán fajtákkal párosították, amelyek 2500—2800 méter szálat adnak. E fajták azonban nem szaporák — évente csak egyszer petéznek — a trópusi klímát rosszul tűrik, ezért a genetikusok az idegen fajtákat előbb akklimatizálták, nemzedékről nemzedékre fokozatosan szoktatva őket a nedvességhez és a meleghez. A harmadik generációjuk már tűrte a vietnami klímát. Ezeket a szaporább és — főleg a hazai betegségekkel szemben — ellenállóbb helyi fajtákkal keresztezték, s ily módon olyan hibrideket kaptak, amely évente többször párosodik, s egy-egy nősténye kb. 250 petét rak le. A hernyó 30 napos léte alatt átlagban 13 gramm eperfalevelet fogyaszt és naponta megháromszorozza a súlyát. Gu- bójából 3000 méter hosszú szál gombolyítható le. A selyemhernyók eperfalevéllel táplálkoznak. Mivel a vietnami eperfa aprócska fajta, a genetikusok az ugyancsak törpe japán fával keresztezték, és érdekes módon óriás levelű hibrideket kaptak. Növényi hormonnal kezelve, az új hibrid dugványok 10 nap alatt gyökeret eresztenek, az eddigi 3 hónap helyett. Ráadásul nincs szükség 20 centiméteres dugványokra, mert bármilyen méretű kicsi dugvány megered. így jóval több eperfát lehet ültefrli. Mindezekkel a sai- goni genetikusoknak sikerült a ■ tisztaselyem-ipar termelését megtízszerezniük. A tyúkok mai, úgynevezett padlón tartása mellett egy állatra 1700 négyzetcen- timéternyi terület jut. Ennél lényegesen szűkebb helyük van a ketrecben. Ha ott tartják őket, akkor egy tyúknak 500—600 négyzetcentimé- ternyi alapterülettel kell megelégednie. A tojásteljesítmény azonban ott sem csökken, ha minden tyúk akadálytalanul juthat elegendő takarmányhoz és vízhez. Megfigyelték, hogy nagy istállókban, ahol ezernél több tyúkot is nevelnek, életterük önmagától is korlátozódik, ha elegendő etető- és itatóhely áll rendelkezésükre. Bár a tyúkdk az egész istállóban mozoghatnak, nem futnak az etetőAmerikai kutatók elhasznált abroncsokból kását állítottak elő, amellyel állatokat lehet takarmányozni. Az íztelen kása a következőképpen készül: az abroncsokat felaprítják, élesztőgombákkal keverik, s a keverékhez nagyon sok vizet adnak. Bizonyos idő múlva a keverék erjedni kezd. Az erjedési foés itatóhelytől 3—4 méternél messzebbre. Lehet-e ebből arra következtetni, hogy a tyúk mozgásszükséglete gyakorlatilag nullára csökken, ha az állat az eleséget és a vizet helyváltoztatás nélkül el tudja érni? Erre a kérdésre a tojásteljesítmény egyedül nem ad választ. A szűk környezetben különböző jelenségek figyelhetők meg, mint például az állatok indokolatlan fejmozdulatai és a mellékvesék megnagyobbodása. Ezek arra mutatnak, hogy az állatok kellemetlenül érzik magukat. Hogy valóban így van-e, azt megfelelő kísérletek híján mind ez ideig nem sikerült megállapítani. lyamat befejezése után kész a takarmánykása. Ugyanezek a kutatók egy másik eljárást is kidolgoztak a régi abroncsok hasznosítására. Porították őket, bizonyos mikrogombákkal keverték, majd tápanyagokat adtak hozzá. Ezen a táptalajon babot termesztettek a sivatag homokjában, Régi autóabroncsok hasznosítása Gumiból kása, termőtalaj a sivatag homokjában Az üvegházban minden - a növények számára fontos tényezőt mérnek a műszerek.
