Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-05 / 183. szám

1977. augusztus 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tiltakozunk a tömegpusztító fegyverek ellen! Az Országos Béketanács ügyvezető elnökségének ülése Sok pénz, kevés vállalkozó Tegnap ülést tartott - a HNF Belgrad rakparti székha­zában - az Országos Béketanács ügyvezető elnöksége. El­sőként Szilágyi Béla, az OBT alelnöke méltatta az európai biztonsági és együttműködési értekezlet helsinki záróokmá­nya aláírásának második évfordulója kapcsán az értekezlet történelmi jelentőségét. Méltatta — egyebek között - azo­kat a társadalmi erőfeszítéseket is, amelyeket a kontinens országaiban kifejtenek a záróokmányban foglaltak megva- lósitásáért. Dr. Sütő Gyula az OBT titkára előterjesztése alap­ján az ügyvezető elnökség úgy határozott, hogy ez év október 12 és 14-e között az OBT és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nemzetkö­zi találkozót szervez Debre­cenben „a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója, a békedekrétum jelentősége a Szovjetunió és a szocialista országok béke­politikája” témában. A ta­lálkozón Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió békeharcosai­nak küldöttei vesznek részt, a magyar békemozgalom képviselőivel együtt. Annak kapcsán, hogy a Béke-világtanács augusz­tus 6—13-ra nemzetközi til­takozó kampányt kezdemé­nyez a tömegpusztító fegy­verek ellen; az OBT ügyve­zető elnöksége nyilatkozatot fogadott el. A nyilatkozat a következőket tartalmazza: „Ezekben a napokban a békeszerető emberek ■világ­szerte Hirosimára, az első atomtámadás áldozataira emlékeznek. A Szovjetunió és a szocialista országok kö­vetkezetes békepolitikáját támogatva, a békemozgalom létrejötte óta következetesen fellép a fegyverkezés, a tö­megpusztító fegyverek gyár­tása, elterjesztése, alkalma­zása ellen. Az utóbbi, időben újabb nyugtalanító híreket kapunk a tömegpusztító fegyverek továbbfejlesztéséről. Az Egyesült Államok szélsősé­ges körei — figyelmen kívül hagyva még a szövetséges országok körében is erősödő tiltakozást — olyan új atom­fegyvernek, a neutronbom­bának a gyártását tervezik, amely a tömegpusztító fegy­verek eddig ismert fajtái kö­zül a legembertelenebb: al­kalmazása azonnali vagy las­sú pusztulásra ítélné a ható­körében található élőlénye­ket. A Béke-világtanács titkár­sága felhívta a világ köz­véleményét : tömegakciók­kal akadályozza meg, hogy az Egyesült Államok agresz- szív, imperialista erői minő­ségileg új fegyverrendszerek létrehozásával fokozzák a nukleáris háború veszélyét, akadályozzák az enyhülést, nehezítsék a leszerelési tár­gyalásokat. E tömegpusztító fegyver- rendszerek további kihívást jelentenek a legalapvetőbb emberi jog, az élethez való jog ellen. A tömegpusztító fegyverek gyártása, terjesz­tése és velük való fenyege­tés ellentétben áll azokkal az ünnepélyesen vállalt kötele­zettséggel is, amelyeket Hel­sinkiben 35 állam vezetői aláírásukkal erősítettek meg. A magyar békemozgalom nevében — csatlakozva a BVT által 1977. augusztus 6—13. közötti időre meghir­detett nemzetközi akcióhoz — mindazokkal együtt, akik számára drága az élet és fe­lelősséget éreznek az embe­riség jövőjéért: követeljük a tömegpusztító fegyverek betiltását, a neutronbomba gyártásának megakadályo­zását! Meggyőződésünk, hogy a világ békeszerető millióinak tiltakozása, mint már any- nyiszor, lefogja azoknak a kezét, akik nem tanultak a hirosimai tragédiából és ké­szek lennének az emberisé­get a nukleáris háború sza­kadékéba sodorni.” Megkezdődött a dohány feldolgozása Korszerűsítések a szolnoki dohányfermentáló üzemben Augusztus 1-én megérke­zett az első dohányszállít­mány a Dunántúli és Duna- Tisza közi Dohányfermentá­ló Vállalat szolnoki üzemé­be. Megkezdődött a „kam­pány”, várhatóan február­ban, márciusban fejezik be a termés feldolgozását. Munkájukat nehezíti, hogy az üzem területén még dol­goznak az építők. A mintegy 120 millió forintos rekonst­rukció első üteme már befe­jeződött. Elkészültek a vízve­zetékek, a villamosenergeti­kai berendezések, befejező­dött a csatornahálózat építé­se, és átadták a szolnoki ÉP­SZER Vállalat dolgozói a 4 ezer négyzetméteres techno­lógiai teret is. Az utóbbit még az elmúlt esztendőben, de a hiánypótlási munkák miatt — értékük 800 ezer forint — csak most vehetik birtokba a feldolgozók. A rekonstrukció második ütemében készül el az új 400 személyes ebédlő, és ebben a „lépcsőben” építik be a gáz­tüzeléshez szükséges beren­dezéseket. A már meglévő öltözőket felújítják, s kor­szerűsítik a fürdőket is. A tervek szerint 1978. augusz­tus 20-ra adják át az építők ezeket a létesítményeket. A napokban elkezdődött kampány ideje alatt azonban még sokat kell küszködni a munkásoknak minden mázsa dohány feldolgozásával. Ki­csi a hely, nehéz mozgatni a termékeket úgy, hogy az épí­tők is zavartalanul dolgozza­nak. A Dunántúlról, észak­magyarországi és tiszántúli megyékből mintegy 5400 hek­tárnyi területről érkeznek a dohányszállítmányok az üzembe. Beváltóhelyek, mes­terséges szárítótelepek segí­tik, hogy az ellátás folyáma- tos legyen. Károly István üzemvezető elmondta, annak ellenére, hogv a jég sok he­lyen elverte a dohányfölde­ket, jó minőségű termékeket várnak a gazdaságoktól. A ta­valyihoz képest várhatóan 10 százalékkal nő az üzemben fermentált dohány mennyisé­ge. A dolgozók kellőképpen felkészültek a szállítmányok fogadására. Elvégezték a gé­pek, a berendezések karban­tartását, és az egészségügyi előírásoknak megfelelően fertőtlenítették a technológiai területeket. Ezekben a hetek­ben 1Ó0—150 mázsa dohány érkezett naponta, szeptembe­rig egyre nő ez az érték, míg el nem éri a 350-et, 450-et. Je­lenleg száznegyvenen dolgoz­nak az üzemben, nyolcvan munkás kellene még ahhoz, hogy minden gond nélkül fermentálják a dohányleve­leket. A létszám valószínűleg alig-alig nő, ezt a problémát tehát csak a rekonstrukció befejezése oldja meg. H. J. Import helyett hazai löldpát Magyarok építik az ungvári szállodát A szovjet és magyar párt-, állami é's külkereskedelmi szervek képviselői, szovjet és magyar beruházók, kivi­telezők, tervező vállalatok vezetői és dolgozói valamint a városi lakosság népes cso­portjának jelenlétében teg­nap ünnepélyesen helyezték el az Intourist ungvári szál­lodájának alapkövét. A 600 ágyas szállodát a deb­receni házgyár termékeiből a Szabolcs megyei állami Építőipari Vállalat építi föl. Kísérleti üzem épül a Pécsvárad környékén lelt földpát hasznosítására. Ba­ranyában, a keleti Mecsek földtani térképének készíté­se közben a fel’ső-pannonko- ri homokban igen gazdag káliföldpát vagyont talál­tak. A szén, az uránérc és a kővagyon mellett tehát újabb ásványmező kínálko­zik kitermelésre a megyé­ben. Elsősorban porcelángyá­rak használhatják alap­anyagnak, importot pótol­hat. A földpátos homokmező sorsa természetesen sokrétű, alapos elemzés eredményé­től függ, amire helyszíni ku­tatások, laboratóriumi vizs­gálatok, üzemi alkalmazás ad végleges választ. A kísérleti üzem építésé­vel a Dél-dunántúli Kőbánya Vállalatot bízták meg, mű­szaki fejlesztési alapból négymillió forintot költenek a gépesített, korszerű kis­üzem építésére, berendezé­sére, igazítva a cím túl feszesre sza­bott mondatán: tisztességes javadalmazásért sincs ele­gendő jelentkező bizonyos — köznapian nehéznek nevezett — fizikai munkákra. Arra persze sokféle a válasz, ki mit ért tisztességes javadal­mazáson, s nehéz fizikai munkán. Megtörténhet ugyanis, hogy aki már kap­ja, csinálja, elfogadhatónak tartja mindkettőt, ám aki most választaná, visszahőköl, s másfelé kereskedik. A ki­induló pontul szolgáló tény egyértelmű: ha lassan is, de fogyatkozik azok száma, akik hosszabb távon vállalják — mert rövid időre akadnak jövők és menők — a nagy erőkifejtéssel és kedvezőtlen munkakörülmények közötti kenyérkeresetet. Ma a munkásoknak körül­belül egyharmada lát el olyan feladatokat, amelyeket nehéznek nevezhetünk. (A hi­vatalos csoportosítás ugyanis többféle kategóriát különböz­tet meg, négy főbbet, s kö­zülük kettő a közgondolko­zás szerint nehéz.) Ez a tá­bor 430 ezres, tekintélyes se­reg tehát, apadása fontos népgazdasági területeket hoz­hat súlyos helyzetbe. Ami történik, az könnyen nyomon követhető. Amiért történik, annak felderítése már bonyo­lultabb. Sémákra hajló osztályozó kedvünk könnyen meghúzza a határvonalat: nehéz fizikai munkával keresi a kenyerét a bányász, a kohász, néhány fémfeldolgozó szakma műve­lője, azután a rakodómun­kás ... Ami ugyan igaz, de bővíteni szükséges a sort. Hiszen a könnyűiparban — a fafeldolgozásban, a bőr­gyártásban, a textilüzemek festődéiben, a papírgyártás­ban — szintén tekintélyes számban lelni nagy erőkifej­téssel vagy kedvezőtlen mun. kakörülmények között dolgo­zókat. Ugyanakkor tevékeny­kednek már úgy kohászok, hogy fizikai igénybevételük a vezérlőasztal gombjainak nyomogatása és karok tolo­gatása, s működnek teljesen automatizált fafeldolgozó so­rok, ahol a fizikai munka a berendezések felügyelete. El­lentmondásos, vagy inkább átmeneti helyzetről van szó, amikor technikában és tech­nológiában együtt él a kor­szerű és a többszörösen el­avult. Kezdjük röpke vizsgálódá­sunkat a lényeggel, azaz — mert sokak számára tagadha­tatlanul ez az egy a fontos — a pénzzel, a jövedelmi fo­rinttal. Idén májusban a szo­cialista iparban a fizikai fog­lalkozásúak havi átlagbére háromezer forint volt. Ez azonban éppúgy magába fog­lalja a bányászok 3906 forin­tos keresetét, mint a kohá­szok 3421 forintját, a fafel- gozó ipar 2743, s a textilru­házati ipar 2326 forintos havi átlagbérét. A részletezés azért érdemel papírt, hogy kita­pinthassuk, egy-egy iparterü­leten belül is jelentősek az eltérések, mert a kohászat 3421 forintos összegező ada­ta mögött az 1600 és 6400 fo­rintos szélső pontok is ott rejlenek. Közelebbvi6z a megér­6 - téshez, ha a normál erőkifejtéssel, normál munkakörülmények között dolgozók, valamint a nagy erőkifejtéssel és kedvezőtlen munkakörülmények között tevékenykedők órabérét vet­jük össze. Az eltérés — a fil­léreket fölkerekítve — pon­tosan tíz forint. Persze, me- gintcsak átlagosan, mert ezen belül is — ahogy a szakemberek fogalmaznak — nagy a szóródás. Van 6,60-as 29,40-es tényleges órabér; négy és félszeres különbség. A pénzzel tehát — egy-egy vállalaton belül azonban lé­teznek kivételek — különö­sebb baj nincsen. A kemény munka adta kenyér vasta­gabb. Ez azonban — a létszám- változási adatok tanúsítják — nem elég. Folyamatosan emelkedik a munkások isko­lázottsági szintje — öt esz­tendő alatt például a betaní­tott munkásoknál 49,9 szá­zalékról 55,7 százalékra bő­vült az általános iskola nyolc osztályát elvégzettek aránya —. s vele igényük az embe­ribb feladatok iránt. Az inat szakasztó gürcölés tiszteletet érdemel, de — mint a. fiata­lok magatartása int erre — nem életcél, nem szükségsze­rű. „Ha nehéz is, de legyen érdekes, változatos a feladat, s ne izmok monoton őrlése. A kedvezőtlen munkakörül­mények egy részét — lám, van tárgyilagosság is — rö­vid idő alatt üzemen belüli intézkedésekkel fölszámol­hatnák. Sűrűn pusztán azért kell nagy fizikai erőt kifej­teni, mert az eszközök rosz- szak, hibásan állnak hosszú ideig.”' Az előbbi három mondatot egy szociológiai vizsgálat anyagából idéztük, a kutatók fiatalokat kérdez­tek meg helyzetükről, olyan fiatalokat, akik vállalták a nehéz fizikai munkát, a ked­vezőtlen munkakörülménye­ket, olykor a kettőt együtt. Töprengésre okot adó vé- . lemények, mert sok bennük az igazság. A vállalatok, üze­mek irányító posztjain állók azonban legtöbbször úgy vé­lekednek, „oda kell nyomni bőven a forintot”, s kész, a holnap meg majd csak ki­alakul valahogy. A szemlé­leti torzulások, tévhitek mel­lett a lassú haladásnak — a nehéz fizikai munka mér­séklésében. illetve fölszámo­lásában — oka az is, hogy egy-egy munkás helyettesíté­se géppel az iparban átlago­san 400 ezer forintba kerül! Nem a szándékok, hanem a pénzügyi lehetőségek döntik tehát el sok helyen, mekko­rát léphetnek. Ugyanakkor az szintén igaz, sűrűn a nem­törődömség . tartja fenn a korábbi állapotokat, mert csekély beruházással, de sok szervezéssel javítani lehetne azokon. A tény, a sok pén­zért is kevés vállalkozó fo­lyamata ma már világosan kirajzolódott. Csak a tényt tudomásul --------- venni kevés. A kö­vetkeztetések levonása a fel­adat, mert máskülönben te­vékenységi körök sora jut­hat oda, hogy egyre több pénzért egyre kevesebb lesz a vállalkozó. M. O. Rögtön A NEB javasolta, a tsz-ek intézkedtek Statisztikai mágnesszalag: hivatalos irat A KSH elnöke most meg­jelent rendelkezésében in­tézkedett a statisztikai ada­tok elektronikus feldolgozá­sáról és tárolásáról. A szabályozás fő célja, hogy az egyszer már össze­gyűjtött, feldolgozott és el­lenőrzött adatokat ne kell­jen másoknak külön össze­gyűjteni, az adatok bármely érdekeltnek rendelkezésére álljanak. Étre jó lehetőséget biztosítanak a számítógépes feldolgozások, mert az ada­tok mágnesszalagban kis he­lyen bármeddig tárolhatók. A rendelkezés éppen a fel­dolgozás, a mágnesszalagok megőrzésének módját egy­ségesíti. Kimondja, hogy az állami statisztika egységes rendszerében gyűjtött, s el­lenőrzött adatokat tartalma­zó mágnesszalag iratnak számít. Ugyanúgy kell tehát nyilvántartani, kezelni, mint egyéb hivatalos bizonylato­kat. Minden mágnesszalag­ról két másolatot kell készí­teni, s ezeket egymástól el­különítve biztonságos he­lyen kell tárolnia az adat­gyűjtő szervnek. Így értékes adatbankok jönnek létre, amelyek valamennyi illeté­kesnek rendelkezésére áll­nak . .. hogy az adat átvéte­lére ki illetékes azt az az ál­lami szerv dönti el, amely az adatgyűjtést eredetileg elrendelte. Az KSH évenként kataló­gusban ad tájékoztatást ar­ról, hogy melyik szerv mi­lyen jellegű adatokat gyűjt, sőt az 1981-ig terjedő idő­szak adatgyűjtési tervét is közreadta a statisztikai hi­vatal. Két hónapja, a jászbe­rényi járási-városi NEB ellenőrei a Jászságban vizsgálták a tsz-ek és a társulások húsüzemeinek szakmai munkáját, a hús­ipari szabványok betartá­sát és az árképzést. A vizsgált üzemek közül kettő, a jászapáti Velemi Tsz és a jászárokszállási Kossuth Tsz húsüzeme társulásos rendszerben működik. A jászboldogházi Aranykalász és a jászszentandrási Hala­dás saját üzemet tart fenn. Vizsgálataik során a népi ellenőrök megállapították, hogy a húsfeldolgozó üzemek működéséhez általában meg­vannak a feltételek. Ügyel­nek a húsipari szabványok betartására, a technológiai fegyelemre, az érvényes jog­szabályok betartásával meg­felelő az árképzésük is. Ugyanakkor megállapítot­ták : nem gondoskodnak meg­felelően az ott dolgozók szo­ciális ellátásáról, a munka- védelmi, az egészségügyi elő­írások betartásáról. Az ellen­őrök kifogásolták, hogy. a húskészítmények gyártásánál nem mindig tartják be az anyagösszetételre vonatkozó szabvány előírásokat, az ár­képzéssel, gazdálkodással kapcsolatos bizonylati fegyel­met. A vizsgálatok tapasztalata­it a NEB ismertette a hús­üzemek tulajdonosaival, és felhívta figyelmüket: tegyék meg a feltárt hiányosságok megszüntetéséhez szükséges intézkedéseket. A vizsgált tsz-ek a NEB javaslatait fi­gyelembe véve példás gyor­sasággal intézkedtek. Jászboldogházán az Arany­kalász Tsz-ben 200 ezer fo­rintos költséggel felújították, több helyen kibetonozták a húsüzem padlózatát, hulla­dékaknákat építettek. Átdol­gozták a bizonylati rendszert, olyan szoros elszámolási ren­det vezettek be, aminek se­gítségével „naprakészen” kí­sérhetik figyelemmel a hús­üzem gazdálkodását. A Jász-Húsüzem gesztora a jászapáti Velemi Tsz újabb takarítónő munkába állításá­val tett eleget a jogosan ki­fogásolt higiéniai követelmé­nyeknek. A TIGÁZ szabvá­nyainak megfelelő perzselőt helyezett üzembe, a külső kazánrendszer kialakításával megszüntette az üzemen belüli levegőszennyeződést. A munkavédelmi előírások­nak szerzett érvényt a füstö­lőkamra körülkerítésével, mintegy 100 ezer forintot költ az üzem padlózatának felújí­tására. A jászárokszállási hús­üzemnél a dolgozók szociális ellátását szolgáló mosdókat, öltözőket hiányolták a nép! ellenőrök. A tsz 100 ezer fo­rint költséggel — saját kivi­telezésében — egy volt ta­nácskozóterem átalakításával fekete-fehér női és férfiöltö­zőt, mosdót, pihenőhelyiséget épített. Az érvényben levő rendelkezéseknek megfelelő tételekkel egészítette ki a húsüzem működési és bizony­lati rendjét. I. A. A válogatószalagon színük és minőségük szerint osztályoz­zák a dohányleveleket

Next

/
Oldalképek
Tartalom