Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-30 / 203. szám
1977. augusztus 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IwMámítCMTün A számok mögött Múlt héten hétfőn, késő este Ami a számok mögött van címmel félórás riportot hallgatott — bátran mondhatjuk talán így — a fél ország. A rádió műsorszerkesztése a legjobban időzítette ezt az adást. A pedagógusok ugyanis akkor éltek a várakozás, a találgatás, a számolgatás időszakában. A májusi kormányrendelet a pedagógusbérek rendezését, általános emelését írta elő, amely szeptember elsejétől lép életbe. Negyedmillió embert érint ez hazánkban, s ha hozzávesszük a családtagokat is, már hihető, hogy rengetegen voltak kíváncsiak Bakonyi Péter riportjára. A számok mögül, a nagy számok, az átlagok kosarából ez a kiválóan szerkesztett riport ugyanis szinte személyre szabva megmondta, ki, mit, mennyit várhat. És megszólaltak pedagógusok is, akik nemcsak azért voltak jókedvűek, mert a nyári szabadság alatt pihentek, szórakoztak — azért is, mert bíznak abban, hogy sorsuk, családjuk élete jobb lesz szeptembertől. Ha van szolgáltatás, hallgatószolgálat — márpedig á rádió naponta bizonyítja, hogy igen — akkor ez a riportműsor az volt, a javából. Mondanivalója mellett az időszerűsége dicséretes. Hiszen másnaptól kezdődtek' a tantestületi értekezletek, ahol valóban mindenki személyre szólóan megtudta, hogy 350, 400, vagy ennél is több forinttal emelkedik majd elsejétől a havi jövedelme. A román kultúra hete Románia fölszabadulása 33. évfordulójának köszöntésére néhány nagyon szép műsort hallhattunk a rádióban a múlt héten a román kultúra hetében. Hétfőn Bukarestből komolyzenei hangversenyt közvetített a Kossuth adó, a Petőfin pedig szórakoztató zenei műsort hallhattunk ugyanonnan. Kedden, a román felszabadulás napján, nemzeti ünnepén két elbeszélést hallottunk, valamint fiatal román költők verseit. Szerdán Hámori Éva Ez is, az is című műsorában román népdalokat, Enescu muzsikáját, verseket és elbeszéléseket kötött csokorba. Pénteken este a Rádiószínház Alexandru Ki- ritescu: Szarkafészek című színművének rádióváltozatát mutatta be. Az irodalomtörténet a két világháború közötti legjobb, legmaradandóbb román drámájának értékeli ezt a művet. Az ítéletet igazolja, hogy Romániában lassan negyven éve ismét és ismét műsorára tűzi egy-egy színház. A történet egy gazdag román család széthullását, a kor embertelenségét mutatja be. A rádiójáték néhány perccel volt csak több, mint félóra, de olyan mélységeket, olyan „világot” tárt fel, amely hitelessé, s egyben művészi erejűvé tette a drámát. Elsősorban a fordítók, a rádióra alkalmazó Nemlaha György és a rendező, dr. Cserés Miklós érdeme ez. Megjegyzés Valami baj van az adóval. Egyre inkább ez a meggyőződése annak, aki esténként szeretné tisztán élvezni a 222 méteres középhullámon a szolnoki stúdió műsorát. Az utóbbi napokban a Petőfi adó gyakran „beleszól” a szolnoki műsorba. Négy rádiókészüléken tapasztaltam a múlt héten. (SJ) „...mert Magyarország és Oroszország most egy test...” Kun Béla felhívása Lenin zárszavával Újabb dokumentumok, ereklyék Expedíció nem lehetett volna ennél sikeresebb: élő emléket tárt fel Magyarországon és a Szovjetunióban. Soprontól, Budapesttől, Egertől Leningrádon, Moszkván át Taskentig, Szamarkandig, Irkutszkig a győzelmes október újabb dokumentumainak nyomára bukkant. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum és a Szovjetunió Központi Forradalmi Múzeumának munkatársai együtt kutatták a szovjet hatalomért harcolt magyar internacionalisták és a Magyar Tanácsköztársaságot védelmező bolsevikok tárgyi és írott emlékeit. Felhívásukra mindkét országban számos, egykori harcos jelentkezett, ismert és kevésbé ismert veteránok találkoztak. Hajdani bajtársak látták viszont egymást hat évtized óta először. Moszkvában például a Habarovszknál harcolt internacionalisták gyűltek össze, köztük volt Kucz tábornok. Mindannyiukat megörvendeztette a találkozás. A hősi múlt kutatóit pedig minden bizonyítéknál jobban meggyőzte : „a rendíthetetlen százezer” szelleme él. Hat évtized óta megfogyatkozott ugyan a harcosok száma — jelenleg Magyarországon mintegy ezer, a Szovjetunióban mintegy 200 — de mindannyian, a legidősebbek is jól emlékeznek a dicsőséges forradalomra. Előkerült többek között — Bocz Károly Taskentben élő magyar veterán jóvoltából — a turkesztáni internacionalisták egyik zászlaja. Sza- markandból származik az a fénykép, amely a polgárháborúban elesett internacionalisták emlékművének avatásakor, 1921-ben készült. Egykori harcosokat és azok hozzátartozóit ábrázolja. Különösen értékes egy kissé megsárgult, de sértetlen nyomtatvány: a Taskentben kiadott Világszabadság című lap különkiadása. 1919. április 23-án keltezett, Kun Béla külügyi népbiztos felhívása volt a magyar hadifoglyokhoz. így szólt: „Magyar elvtársak, vörös proletárok! Lelkesítsen benneteket az a büszke tudat, hogy az orosz tanácsköztársaság a legszorosabb szövetségre lépett a magyar tanácsköztársasággal... .. .Most ti, magyar vöröskatonák, akik Kolcsak bandáival és az ellenforradalmárokkal harcoltatok Oroszország földjén, éppen úgy küzdőtök a Magyar Tanácsköztársaságért, mint mi Magyar- országon, mert Magyarország és Oroszország most egy test. Az orosz volt hadifoglyok, akik még Magyarországon élnek, védik a nemzetközi proletárforradalom magyar frontját.” A záradékban Lenin sorai olvashatók: „Csatlakozom a felhívásban foglaltakhoz”. A történelmi sorsforduló tanúi és közvetett részesei segítik az események minél hűbb rekontruálását. Moszkvában az egyik ilyen találkozóról készült tudósítás után egy katonai derékszíj rézcsatját vitték el a Központi Forradalmi Múzeumba: — Ez maradt apámtól — mondta Kidais Viktor, a szovjet felderítő szolgálat egyik vezetőjének leánya. — A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum gyűjteményébe ajánlja. Hevesi Ákosnak, az orosz- országi, majd a spanyol polgárháborúban részt vett, Hu- escánál elesett harcosnak leánya apja újságíró igazolványát és számos fényképét ajándékozta a múzeumnak. A szovjétunióbeli levéltárak, könyvátrak is hozzájárultak az akció sikeréhez. A leningrádi Szaltikov Scsedrin könyvtár a magyar internacionalisták 1912-22 között a Szovjetunióban kiadott újságjainak másolatát adják át. Ezek között van a Szocialista Forradalom, a moszkvai Vörös Üjság minden száma, az omszki Forradalom, a Novo Nyikolajevszk-i Kommunizmus, a bamauli Tanács- magyarország, a penzai Világszabadság című lapok több példánya. Történészeknek és minden érdeklődőnek vallanak majd ezek a dokumentumok és tárgyak. A korábbi szerzeményekkel együtt kiállításra kerülnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából. Budapesten a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum és a Hadtörténeti. Múzeum már készül a „Magyar internacionalisták a szovjethatalomért — bolsevikok a Magyar Tanácsköztársaságért’” című kiállításra. M. E. flz Iba-Novák teremben A nyári idegenforgalom idején elsősorban az apróbb ajándékoknak van nagy sikere a szolnoki Aba-Novák teremben 16. Nem sokáig maradtak a vendégek. Szívélyesen búcsúztak el. Az úton egymás között beszélgettek. Ivan kapitány se ült előre a sofőr mellé, mind a négyen hátul szálltak fel. A főispán azt mondta: — Mekkora erő van ebben a népben! Ezeket nem lehetett megtérni megalázással,, robottal, tizenharmados aratással... A szolgabíró — műszaki ember: — Nem biztos, hogy fel tudják ezek építeni a hidat. De iskolának jó lesz! Majd tavasszal megnézzük, mire mentek. Ivan kapitány: szívesen segítené a hídépítőket, eddig is küldött nekik szeszt, csizmatalpat, szalonnát, de a felsőbb parancsnokság leállította az ide irányított szállítmányt. Mindent a szatmári hídhoz kell küldeni, az katonailag fontosabb. Azt, amit ők négyen beszéltek, Bálint és a hídépítők nem hallották, csak a bíztató szavakra emlékeztek. A gazdákat azonban elkeserítette ez a beszéd. — Az istenit neki, a végén csakugyan elvesznek tőlünk mindent, a gróf után mi következünk. És még dolgozzunk is nekik a hídnál... A főispáni látogatás jelentős dátum volt a híd építésében. Másnap reggel otthon maradt minden gazda. A teljesítmény így is volt olyan, mint az előző napokon. Akik maradtak, azok tudták, miért dolgoztak ... Minden fejszecsapással közelebb akartak jutni valamihez! Ügy érezték, valamitől elválasztja őket a víz, a Szamos vize... de ha egyszer túljutnak rajta! Bálint este korábban ment Zsuzskához. — Reggel volt itt egy ember ... hadifogságból szökött, azt mondta, látta Bercit, találkozott vele, de nem beszéltek, mert Berci a tiszti különítményben volt, ő meg a legénységgel. Egy hídépítésnél dolgoznak ... Hála istennek, él! — mondta Zsuzska. — Igen — felelte rá Bálint. Aztán sokáig nem beszélgettek, nézték, kutatták egymás arcán az öröm, a boldogság, az együvétartozásuk nyomait. Bálint fogta Zsuzska kezét, a mama folyton ki-be járkált, és mogorvább volt, mint máskor. A Berciről érkezett hír zavarhatta meg? Mindenki ideges a családban, még a gyerek is nyugtalanabb, mint máskor. — Beszélgetni se tudunk! így nem lehet... Kétpercen- ként nyílik az ajtó. Tudod mit? Kísérj ki.. jobb, ha megyek... Zsuzska nem vesztette el sem a türelmét, sem a kedvességét. — Jobb, ha úgy teszel, mintha mennél. Bálint magára terítette a kabátot, köszönt. A mama visszamorgott valamit. Amikor az előszobába értek, ott az ajtónál megálltak egy pillanatra. Nézték a padlót. Kijött utánuk a mama. — Megfázol, kislányom! — mondta mogorván. Elindultak, maguk se tudták hova. Sötét volt, csak a templom fehér fala világított. Oda mentek. Behúzódtak Egy olvasótábor tapasztalatai Elöljáróban le kell szögezni, a tiszaőrsi nyári olvasótábor jól sikerült, elérte célját. A járás területéről összeverbuvált harminckét 9—11 éves cigánytanuló felejthetetlen napokat töltött az úttörő- és népdalok, valamint a betűtenger birodalmában. Valamennyien először voltak táborban, s sokan világra csodálkozó szemekkel kérdezték: — Hányszor eszünk? Ma már kétszer ettünk és még mindig kapunk? Furcsa módon a nappal oly eleven, zsibongó közösség esténként babonás rémülettel bújt össze. Dalokkal űzték el az éjszakai félelmet, s a serkenő hajnal olykor három-négy gyereket is ösz- szebújva talált egyetlen férőhelyen. Lassan szűnt meg a tartózkodás és a félelem érzése. Bánatos-vidáman kígyóztak a dalok, s a cigányfolklór legszebb strófái hangzottak fel a széphangú kórus előadásában. Olykor borzas fejekkel fúrták magukat- Lófia Jankó kalandjaiba, a tündérország varázsába: egyesek sebesen, mások lassú szájmozgással kóstolgatták a betűsorok örömét. Vágyódtak haza, meg r.em is. Tartotta őket a jó szó, a kitűnő ellátás, a biztonságot adó sátor, a mesevilág sokszínű szőttese, a mondák, elbeszélések varázsa. A tiszafüredi Horváth Dezső és Csömör Lőrinc, valamint a ti- szaburai Fehér Sándor tapló módra szívták magukba az ismereteket. Hármójuknál biztos, a többieknél remélhető, hogy felébredt az olvasási kedv, s falujukba visszatérve valószínű sűrűbben kopogtatnak a könyvtár ajtaján. Ha másért nem, a jó emberi szóért, az olvasás és az írott szöveg varázsáért. S akkor a kezdő mondat utolsó része újra idekívánkozik ... — D. Szabó — Aki nem tud arabusul... Slágerpódium ’77 címmel zenés estet rendeztek szombaton Szolnokon a szabadtéri színpadon. Az előadók Jó- zsa Éva, Bontovics Kati, Zá- ray Márta, Vámosi János és Aradszky László enyhén szólva már nem, vagy még nem tartoznak táncdalén<e- keseink élvonalába. Ez a tény bizonyos fokig meghatározta a műsort is; a néző hiába várta az 1977-es év slágereit, helyette Zárayék évtizedes sikerszámait, Aradszky banális szövegű Szolnokot üdvözlő saját szerzeményét kapta. Az év táncdalaiból csak néhányat hallhatott a szúnyogokkal hadakozó közönség. Ám ezeket is inkább csak sejtette mint felismerte. A nagy hangerő ugyanis eltorzította, érthetetlenné tette az éneket. Ami persze slágereink többségének közhelyeket tartalmazó szövegét illetően — talán, nem is nagy baj. Külön említést érdemel a külföldi táncdalok bemutatása. Csak néhány elkapott szóból lehetett megtudni, hogy angolul vagy olaszul énekelnek a színpadon. „Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul” — régi megállapítás. A jelek szerint viszont még nem mindenki tette megáévá e jó tanácsot. Ezek után felüdülést jelentett a kiváló parodista Angyal János pódiumra lépése. Műsorával kellemes, derűs perceket szerzett a nézőknek akárcsak az Expressz együttes. Expresszék — miután hűségesen kísérték az előadókat — végre egyedül maradtak a színpadon. S mintha csak ők vették volna komolyan a műsor címét, valamennyi megszólaltatott daluk a legújabbak közül való volt, kivéve természetesen azokat a régi slágereket, amelyeket a közönség kért. S engedtessék meg még egy megjegyzés az ifjúsági park vezetőihez. A szolnoki fiatalok nem valószínű, hogy csak a szombatihoz hasonló táncdalműsorokat, s disco- programokat igénylik nyáresti szórakozásként, hanem szeretnének kiváló művészeket látni, hallgatni. Ez utóbbi sajnálatosan kimaradt a park idei programjából. Reméljük azonban a jövő évi tervek között ez is szerepel majd. T. G. a széles téglalábazat mögé. Ide senki se lát az útról. — Szeretném, ha megcsókolnál ! — A templom falánál?! Bolond vagy! Itt igazán nem ... nem akarom ... ! Itt a templom falánál... — Szép egy kis papné vagyok én, Bálint! — Szép vagy! — Nem úgy gondoltam... De nem bántam meg semmit ... Jobb így. Erős vagyok, ragaszkodók hozzád. Ha Berci visszajön, bátran fogok elébe állni. Azt mondom neki: nem vétkeztem ellened, mert már nem vagyok a tied... és a szemébe nézek! Ügy búcsúztak, hogy holnap este nem találkoznak. Bálintnak be kell menni a városba, hívatja főispán, kétnapos értekezlet lesz. — Akkor majd holnapután ... Másnap az értekezletre meghívottakat teherautó gyűjtötte össze a falvakból. Eljöttek Bálintért is. A munka vezetésével Sándor bátyját bízta meg. Zűrzavaros volt aznap a helyzet a hídnál. Egyetlen szekeres gazda se jött, délig nem kaptak rönköt az erdőről, pedig ott kint vágta a brigád. A hídnál csak nézték az emberek az utat, mikor jönnek már a szekerek? Nem jöttek. Délre Járó Sándor mégis előállított két ökör- és két lófogatot. Azok fordultak délután kétszer. (Folytatjuk)
