Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-04 / 182. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. augusztus 4. Gyorsított ütemben épül a Nip folyó vizét hasznosító Yen Lap víztároló. A 230 millió m* ürtartalmú tároló 20 ezer hektárnyi terület öntözését teszi lehetővé (Fotó: KS) A nők szakmunkásképzésének tapasztalatai Tanulmányúton az NDK-ban A Német Demokratikus Köztársaság alkotmánya, törvényei lehetőséget biztosítanak, a társadalom pedig igényli, hogy a nő a családi otthon falai közül kilépjen a közéletbe, a termelőmunkába. A Magyar Nők Országos Tanácsa küldöttségének tagjaként lehetőségem volt ar­ra, hogy tanulmányozzam, hogyan élnek a német asz- szonyok a törvényekben biztosított lehetőségekkel. S mit tesz a társadalom azért, hogy a törvény adta egyen­lőség tényleg egyenjogúsággá váljon. A háborút követő újjáépí­tés éveiben aligha folytak viták az egyenlőségről. Nem volt rá idő, és nehezen is le­hetett volna elvitatni a nő jogát a munkától. K' takarí­totta volna el a romokat, ha a nők nem vesznek részt az újjáépítésben? De arról sem vitatkoztak, hogy vajon egy nő a közösség, egy falu vagy egy város élére állhat-e? Ahol nem voltak férfiak, ott valakinek meg kellett szer­vezni a közellátást, a szolgál­tatásokat. Az NDK-ban min­den második munkavállaló nő, a munkaképes korú nők 86,8 százaléka dolgozik. A népgazdaság nem nélkülöz­heti a nőket, a mindkét nem­beli egyenlőségét a munká­ban. A nők a népgazdaság valamennyi ágazatában je­lentős arányt képviselnek, és ma már nehéz lenne a gazda­sági ágazatokat „férfias” vagy „hagyományos nőies” szakmára osztani. Természe­tesen vannak női munkaterü­letek, mint például a textil­ipar, a pedagógia, az egész­ségügy, de bérezésben már ezek sem tartoznak a hagyo­mányosan rosszul fizetettek közé. A dolgozó nők 65,6 száza­léka szakmai képzettséggel rendelkezik, a szakmunkások 50 százaléka, a felsőfokú ké­pesítéssel rendelkezők 33 százaléka nő. Az utóbbi évek­ben a mezőgazdaságban szak­mai képesítést szerző dolgo­zók felé nő. A vezetők köré­ben is.magas a nők aránya. A legtöbb női gyárigazgató a textiliparban van. Sok nő található a tervezőmérnö­kök, főépítészek, építésveze­tők között és „betörtek” a nehéziparba is, ahol diszpé­cserek, művezetők az erőmű­vekben, az acélművekben. Tsz-elnöki funkcióban száz­nál többen vannak. Kombájnokat vezetnek Tanulmányútunk során el­látogattunk az északon fek­vő Neubrandenburg megyébe is. Ez a megye jellegét tekint­ve agrár-ipari megye, terme­lésében a mezőgazdaság do­minál. Lakossága mintegy 620 ezer, a megyeszékhely Neubrandenburg valamivel kisebb, mint Szolnok. A me­gyében a keresőképes korú nők 87 százaléka dolgozik, mintegy 20—22 százalékuk rövidített, 4—6 órás munka­időben. A mezőgazdaságban dolgozó nők magas szakkép­zettségi szintjét adatok is igazgolják: a mezőgazdaság­ban dolgozó nők 77,4 száza­léka szakképzettséggel ren­delkezik. Többségük mező- gazdasági gépeken, illetve az állattenyé&tésben dolgozik. Ebben a megyében a kom- bájnosok túlnyomó többsége nő, 800-an vannak. Csodálko­zó kérdésünkre a strasburgi tsz-ben elmondták, hogy né­hány évvel ezelőtt náluk sem ment könnyen a női kombájnosok elfogadtatása. Munkába állításukat széles körű egészségügyi- tudomá­nyos vizsgálat előzte meg, melynek során bebizonyoso­dott, hogy a mai modern kombájnok kezelése, vezetése semmivel sem megerőltetőbb, mint egy személygépkocsié, nem károsítja a női szerve­zetet. Új pályákat nyitnak meg A nők „térhódítása” a ha­gyományos férfi szakmákban nem csak a mezőgazdaságra jellemző. Az NDK-ban céltu­datosan vizsgálják, hogy a technikai, műszaki fejlődés eredményeként milyen új szakmák, pályák nyithatók meg a nők előtt és azokban a munkakörökben, amelyek számukra megfelelőek, alkal­mazzák is őket. A nők töme­ges munkába állításának, a hagyományos férfi szakmák­ba való átirányításának az az egyik oka, hogy az ország munkaerőhiánnyal küzd. Lét- szükséglet, hogy a nők mun­kaerejük, tehetségük, szelle­mi kapacitásuk teljes beve­tésével vegyenek részt a gazdaság fejlesztésében. Te­hát szakképzett női munka­erőre van szükség. Az NDK- ban az elmúlt évek során megteremtették és jól kihasz­nálják a dolgozók — különö­sen a munkásnők — szakmai képzéséhez szükséges feltéte­leket. A szakmunkásképzés­ben elért óriási eredmények láttán — évente 40—45 ezer munkásnő szerez szakmai ké­pesítést — részletesen érdek­lődtünk az úgynevezett „üze­mi szakmunkásképzés” elő­készítő-szervező munkájának tapasztalatai iránt. Ezek a következők: Az üzemek fej­lesztésekor, korszerűsítésekor nem betanított munkások, hanem szakmunkások számá­ra hoznak létre új munkahe­lyeket. Köztük szép számmal olyanokat is, ahol nők dol­gozhatnak, amelyek megfe­lelnek a nők pszichológiai és alkati igényeinek. A mun­kásnőket felvilágosító mun­kával nyerik meg a szak­munkásképzésben való rész­vételre. Ebbe bekapcsolód­nak a pártcsoportok, az üze­mi szakszervezeti szervek, a gazdasági vezetők, sőt több helyen a már eredményes szakmunkásvizsgát tett dol­gozók is. Az előzetes beszél­getéseken szó esik az anyagi ösztönzésről, a közvetlen munkahelyi kollektíva patro- nálásáról. Az előkészítés so­rán messzemenően figyelem­be veszik a tanuló munkás személyes problémáit is. A felnőtt üzemi szakmun­kásképzés ideje 1 év. A kép­zés állami tantervek szerint folyik. A tanfolyamok szer­vezése előtt tanulmányozzák a résztvevők élet- és munka- körülményeit. Ezek ismereté­ben alakítják ki a legkedve­zőbb szervezési formát. En­nek megválasztásában ma­guk a résztvevők is közre­működnek. Figyelembe ve­szik a tanulók családi körül­ményeit, a házastárs műszak- beosztását, az üzletek, gyer­mekintézmények nyitvatar­tási rendjét. Az oktatást az egyes üze­mek sajátosságainak megfe­lelően (műszakszám, techno­lógia, munkaerőhelyzet, stb.) munkaidő alatt vagy azon túl tartják. Van, ahol többhetes „intenzív” tanfolyamot szer­veznek, másutt heti egy, vagy több napos oktatási formát választanak, sőt arra is le­hetőség van, hogy valaki egyéni tanulási formát vá1 lasszon, esetenkénti konzul­tációval egybekötve. Ez utób­bi esetben a heti munkaszü­neti napon túl még egy „ta­nuló” nap jár a dolgozónak. A gyakorlati képzés a munkafolyamatban történik, tehát plusz megterhelést nem jelent. A cél a szakmunkás számára megállapított nor­ma mennyiségi és minőségi teljesítésére való készség el­sajátítása. Egyéni tanulás esetén a tanulót a munkás­kollektíva egy tagja patronál­ja. Csoportos tanulásnál a gyakorlati oktatás egységes program alapján célgépeken történik. Az egyes gyártási folyamatok összefüggésének megértetése céljából a mun­kásnők számára más gyárak­ba tanulmányi látogatásokat szerveznek. A munka és a család Tanulmányútunkon tájé­kozódtunk arról is, hogyan segíti a társadalom a dolgozó nőket kettős hivatásuk: a munka és a család ellátásá­ban. Legfrissebb hír, amit örömmel újságoltak: 1977. május 1 óta valamennyi két-, vagy több gyermekes dolgozó nő heti munkaidejét 40 órá­ra csökkentették. 1976. óta a szülési szabadság letelte után a gyermek egyéves koráig minden dolgozó nő otthon maradhat gyermekgondozási szabadságon. Erre az időre az anya a táppénznek megfe­lelő havi összeget kapja. Nagy ütemben fejlesztik a gyermekintézmények hálóza­tát. Jelenleg 100 gyermek kö­zül 46 járhat bölcsödébe, 82 óvodába. Az iskolások 68 szá­zaléka részesül napközi ellá­tásban. Látogatásunk alatt meg­győződtünk arról, hogy az NDK asszonyainak élete is merőben új, más tartalmú élet, nem hasonlítható az sem anyáik, sem nagyanyáik éle­téhez. A törvényékben bizto­sított egyenjogúság tudatos intézkedésekkel válik egyre inkább tényleges egyenjogú­sággá. Balázs Andrásné a megyei pártbizottság munkatársa Közös biolágiai kutatások Tudományos akadémiák együttműködése Az NDK gazdasági és tu­dományos-műszaki együtt­működése a Szovjetunióval és a többi szocialista ország­gal a társadalmi haladás alapja. Az erősödő integrá­ciós folyamat példája a Szo­cialista országok tudományos akadémiáinak sokoldalú együttműködése. A főtitká­rok IX. konferenciáján (Ber­lin, 1975. november) elfogad­ták az 1976—1080-ra szóló együttműködési tervezetet. Ennek alapján az NDK Tu­dományos Akadémiája és felsőoktatási intézményei a molekuláris biológia és az orvostudomány területén a neurofiziológiát és a maga­sabb idegműködést (INTER­MOZG), valamint a mole­kuláris biológiát kutatják. Az INTERMOZG kutatási bizottságának felállítását 1972-ben hagyták jóvá Moszkvában. A Magdeburgi Orvosi Akadémia Toxikoló­giai és Pharmakológiai Inté­zete az INTERMOZG kere­tében koordinálja az emlé­kezet fiziológiai, strukturális és biokémiai mechanizmu­saira vonatkozó kutatásokat. A molekuláris biológiával foglalkozó bizottság műkö­dését a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központja irányítja. A bi­zottság összehangolja az ele­mi életfolyamatok és Szabá­lyozó mechanizmusainak molekuláris biológiai vizs­gálatait, meghatározza a szo­cialista országok molekulá­ris biológiai kutatásainak stratégiáját. A tudományos bizottságok felállítása a szocialista or­szágok akadémiáinak magas­szintű egységesülését jelen­ti. Különös figyelmet érde­mel a vezető káderek és el­sősorban az új nemzedék tudósainak kiképzése és to­vábbképzése. Ezt a célt szolgálják a kon­ferenciák. nemzetközi tudós­kollektívák, a tapasztalatcse­rék, téli és nyári iskolák fel­állítása a tudományos és nyelvi ismeretek növelésére és a testvérországok rokon intézményeinek személyes kapcsolatteremtése. Naponta 900 lengyel család költözik úi lakásba Lengyelországban az idén na­ponta 900 család költözik új lakásba. A lakásépítési prog­ram keretében mintegy 277 000 lakás épül. ebből 200 000 a vá­rosokban. Az 1970-es évhez viszonyítva most évente 40 százalékkal több Lakás kerül tető alá. Ebben az ötéves tervben — 1976—80 k őr­zött — másfél millió lakásnak kell felépülnie; 400 000-rel több­nek, mint az 1971—1975-ös évek­ben. Az új lakások szebbek és nagyobbak is, mint néhány esz­tendővel ezelőtt. Az átlagos la­kóterület 6 m2-rel nőtt. a fel­szerelés, berendezés pedig gaz­dagabb. A szakemberek szerint — figyelembevéve a lengyel csailládok átlagos lélekszámút — a jelenlegi ötéves tervidőszak 5 millió személy lakáshelyzetén javít. Peking és Európa A kínai diPlomá«a és------------- propaganda az é v elejétől, különösen pedig p. belgrádi találkozó köze­ledtével észrevehetően mind nagyobb figyelmet fordított az európai ügyekre. Gyak­rabban vendégeskednek Pe- kingben a legkonzervatívabb nyügat-európai pártok kép­viselői: járt ott Hans Fil- binger, a nyugatnémet CDU elnökhelyettese és Margaret Thatcher, a brit konzervatí­vok vezére. Filbingernek és kíséretének azt magyarázták Pekingben, hogy „az enyhü­lés a népek ópiuma”, That­cher asszony előtt pedig Li Hszien-nien miniszterelnök­helyettes hangoztatta, hogy a helsinki értekezlet óta a vi­lágban megszűnt az enyhü­lés, és kifejezte óhaját, hogy Nyugat-Európa „erőteljeseb­ben és egységesebben” száll­jon szembe Kelet-Európával. Az új kínai vezetés a je­lek szerint arra igyekszik felhasználni ezeket a látoga­tásokat, hogy ismét igazolja Mao elutasító magatartását az európai biztonsági érte­kezlet és a kelet—nyugati enyhülés ügyében. A kínai propaganda nagy teret szen­tel a nyugat-európai vendé­gek nyilatkozatainak arról, hogy a „Nyugatnak növelnie kell védelmi erőfeszítéseit a keleti fenyegetés miatt”. Jel­lemző, hogy az Üj Kína hír- ügynökség, az újságok és a rádiók az utóbbi hónapokban milyen gyakran idézik a NA­TO képviselőit, a nyugat­európai katonai vezetők nyi­latkozatait, amelyek a Kelet­ről fenyegető állítólagos ka­tonai veszély miatt követelik a katonai előirányzatok nö­velését új fegyverfajták lét­rehozására. Kommentárok serege „agresszív tömbnek” kiáltja ki a Varsói Szerző­dést. ugyanakkor már-már szinte a pacifisták klubjá­nak tüntetve fel a NATO-t. A kínai sajtó európai té­mákkal foglalkozó írásai ugyancsak nagy hangsúllyal Cikkeznek arról. milyen előnytelen a nyugat-európai államok számára a Szovjet- ünióval folytatott kereskedel­mi és gazdasági egyeüftmű- ködés. Június elején a Kö­zös Piac brüsszeli központ­jában járt egy küldöttség, a kínai Állami Bank alelnöké- nek vezetésével és arról tár­gyalt, hogy a közeljövőben kereskedelmi egyezményt kötnek a Kilencekkel. Úgy látszik, kedvező üzletkötések ígéretével próbálják rábírni a közös piaci országokat, mond­janak le a Szovjetunióval és más szocialista országokkal folytatott kereskedelemről. Az európai ügyek iránt ta­núsított fokozott pekingi ér­deklődésből és az európai biztonsági értekezlet eluta­sításából arra következtethe­tünk, hogy a kínai külpoliti­ka irányítóinak nem tetszik a belgrádi találkozó kedve­ző kimenetelének, földré­szünk országai közti kapcso­latok további javításának kedvező távlata. Miért el­lenzi Peking az Európában és a világon tapasztalható enyhülést? A kínai politikai stratégiá­nak ellentmond az európai enyhülés, a katonai feszült­ség csökkenése, a kereske­delmi és a gazdasági együtt­működés fejlődése. Ez a stra­tégia ugyanis a nemzetközi enyhülés megakadályozására, feszültséggócok megteremté­sére, a hidegháborúhoz, vagy talán ami Peking szerint még jobb — a forró háború­hoz való visszatérésre irá­nyul. Ez a külpolitika jó­részt a pekingi birodalmi geopolitikai koncepcióra ala­pul és kifejezi a kínai veze­tés törekvését, hogy a világ­ban vezető szerephez jusson. A mai vezetés köztudomá­súan azt a célt tűzte ki, hogy „Kínát az évszázad végére a leghatalmasabb állammá te­gye”. Ezeknek a terveknek a realitásában kételkedik a Kína-szakértők nagy része. A kínai stratégák maguk se nagyon hisznek a gazdasági és a katonai potenciál gyors növelésének lehetőségében. A jelek szerint jobban bíznak a régi bölcsek tanácsában, hogy „a hegyen ülve kell fi­gyelni két tigris párharcát”. Könnyű rájönni, hogy Pe­king éppen a Nyugat és a szocialista világ katonai ösz- szecsapását szeretné. Mivel pedig a két előző világhábo­rú Európában robbant ki. a Kelet és a Nyugat közt meg­levő ellentétek ismeretében Peking arra számít, hogy pontosan Európában csapnak majd össze a „tigrisek”. Az európai földrészen fel­izzó háborús tűzfészek azért is jól jönne Pekingnek, mert messze esne Kína határaitól és azoktól az országokétól, amelyekre a kínai stratégák elsősorban szeretnék kiter­jeszteni az ellenőrzést. Mao Ce-tung életében nemegyszer sajnálkozott amiatt, hogy Kína elvesztette a távol-ke­leti. a dél- és délkelet-ázsiai országok fölött évszázadokon át érvényesült vezető szere­pét. HITS számítanak, hogy a------- nagyhatalmak nem t udnák „megtartani pozíciói­kat Ázsiában”, ha sikerülne megvalósítani azt a pekingi tervet, hogy Európában fe­szültséggócot teremtsenek, amely nyílt konfliktussá te­rebélyesedne, Kína akkor el­lenőrzése alá vonhatná ezt a térséget. A Paracelsus-szige- tek elfoglalásával Peking már az egész világ előtt be­bizonyította, hogy kész való­ra váltani elképzeléseit. Jurij Vagyimov (APN—KS) ÜJABB AKADÁLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom