Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-28 / 202. szám

1977. augusztus 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 — Itt, ha esik az eső, ak­kora a sár, hogy mozdulni nehéz benne. Tudja, mit pró­bált az én leánygyermekem? Óvodába is járt, innen az is­ten háta mögül. Hogyan? A tanyához közel a Kétpóra vezető vasút megállója. El­ballagott odáig. A vonaton várta egy tanító néni, aki Szolnokról napjában oda utazott. Állt a peronon, s hívta a gyerekeket, oda szánjanak fel. Mint kotlós a csibéit, összegyűjtötte őket. Most is így van, csakhogy már iskolába jár vonaton. Hát ennek is vége lesz jö­vőre! Várja már nagyon a feleségem is. Ha megbeteg­szik a gyerek, gondolkodhat: böjtölje ki a heti egyszeri rendelést Kétpón, vagy in­duljon neki, a messzi gya­logúinak Miklósra? Mert hiába, Törökszentmiklós szenttamási kerülete ez, messze esik a várostól! Rajzik Mátyás tizedik éve lakik családjával az egykori cselédlakásban. Valamelyest javítottak már rajta. Van villanyuk, és nem döngölt föld a parányi lakás alja. Csakhogy két gyerekkel alig férnek benne. A hosszú há­zat egy hónapja egyedül lak­ják, két szomszéd már el­költözött a sorról. Rajzikék is odamennek, ahová a töb­bi állami gazdasági építkező. A város szélén új utcasor emelkedik. Ingyen telken, 60—70 ezer forintos gazdasá­gi kölcsönnel gyönyörű nagy házakat húznak fel. Rajzik Mátyás most ala­pozott. Ahogy a leendő ott­honhoz érkezünk, köszön er­re is, arra is. Munkatársai dolgoznak egy-egy házon. — így szoktuk. Egy sza­bad szombat, egy vasárnap, pár nap az éves szabadság­ból, és felhúzunk egy házat. Mivel sokan építünk, így ki­segítjük egymást. Nekem is jól jön majd a komák se­gítsége. Az egyik új ház ablakából nézzük az utcasort, a szor- goskodókat. Pár kilométerrel odébb, így néztük Rajzikék mellett, a kiszedett ablakú házból az elköltözők elha­gyott, felesleges holmiját. Ócska tűzhely, fazekak, lo­mok. Az új, szép családi há­zakba már nem kell ilyes­mi. — Azért nincs már abla­ka, ajtaja a lakásnak — mondja Babinszki Mihály, a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság vállalati szakszer­vezeti bizottságának titkára — mert így bizonyosan nem „foglalja el” senki. Ugyanis átmenetileg vállalnák fia­tal családok, hogy elélnek a régiben, míg jobb nem ke­rül. De hiába, ezek a házak csak arra valók már, hogy anyagát megkapja az elköl­töző, hogy nyoma se radjon. Felejtse el még az is, aki itt élte élete nagyját, hogy lehet, lehetett így is élni. Az út mellett, ahol gépko­csink fut, hatalmas traktor húzza a tárcsákat. A titkár itt is, ott is kimutat. Egyko­ri cselédházak helyére em­lékszik még. Ott is sima, szántva már a föld, legfel­jebb vályogos színe mutatja, valamikor családok éltek rajta. A megye állami gazdasá­gaiban több mint három­százötven egykori cselédla­kást tartanak számon, ame­lyek állnak még, s bennük családok élnek. Törökszent­miklós környékén van a leg­több. Hetvenkilenc cseléd­lakás felszámolására készí­tettek tervet. Ügy, hogy épí­tési kölcsönnel, lakásvásár­lási támogatással segítik az ott élőket. Csak az idén har­minchat cselédlakásban élő gazdasági dolgozónak majd­nem kétmillió forintot adnak. A kölcsön a törzsgárdaszabály- zat szerint vissza is fizeten­dő, meg nem is. Ha valaki tíz évig hűséges marad a munkahelyéhez 20, ha tizen­ötig újabb 20 ezer forint visszafizetésétől mentesül. Rajzik Mátyás bognár is kapott hetvenezer forintot. Mivel rövidesen húszéves dolgozója a gazdaságnak, negyvenezer visszafizetése már nem fájdítja a fejét. A szomszédja, Csordás Miklós —, aki épp egy hónapja köl­tözött ei —házat vett Török- szentmiklóson, hasonló mun­kahelyi támogatással. — Ebben az ötéves terv­ben 8—10 millió forintot szánunk arra, hogy dolgozó­ink cselédlakásokból családi házba költözzenek. Persze nem ilyen egyszerű a do­log, hiszen nekik is takaré­koskodniuk kell, nagy pénz egy ilyen szép ház, amit itt, az újsoron látunk. — Ba­binszki Mihály nagyon bí­zik benne, hogy sikerül a tervük. — Akkor van nehéz dol­gunk, valóságos agidációs munkánk, amikor egy-egy idősebb házaspár ügyén, sor­sán szeretnénk segíteni. Azt mondják, ők már nem vál­lalják a sok kiadást, nem vállalhatják. Aztán az is igaz, hogy a pusztán, a ta­nyán rengeteg állatot, apró­jószágot tarthatnak. Bár na­gyok az ingyentelkek, s ál­talában a miklósj eladó há­zaknak is van nagy udva­ra, mégse biztos, hogy ugyan­úgy pénzelhetnének a házi tájiból, mint a cselédportán, A fiatalok gondolkodása egé­szen más. ók jobb körülmé­nyek között akarják feine» vélni a gyerekeiket, s maguk is vágynak a kényelmesebb életre. — Azt mondom én is, ví­gasztalom a feleségemet: meglásd, elmehetsz te még a tanult szakmádba is dol­gozni, ha a városban élünk. Aztán a most egyéves kis­fiúnk már nem vonaton jár majd Kétpóra, óvodába, is­kolába. •— A harmincötéves Rajzik Mátyás kedvtelve né­zi a múlt vasárnap készí­tett százhúsz műkövet. Dí­szes. cifraköves aljú lesz az új ház. És legalább ötször akkora, mint a mostani haj­lék! Szép családi, házak. 100 négyzetméteres, két-három- szobás lakások épülnek egy sorban Törökszentmiklóson. Az egykori cselédházak em­léke velük, általuk vész a homályba. S. J. Épül az új ház Fotó: Kőhíd! Imre Magyar számítógépek Csehszlovákiának Tejbisztró, étterem Bővítik az üzlethálózatot Még az idén jelentősen korszerűsíti és bővíti üzlet- hálózatát a tiszazugi közsé­gekben a Kunszentmárton és Vidéke Áfész. Öcsödön már a nyár végén megnyit­ják a régi szikvízüzem és cukrászüzem-helyiségek- ből kialakított ifjúsági presz- szót. Az átalakítási munkák­ra és új berendezések vásár­lására 200 ezer forintot köl­tött ,a szövetkezet. November 7-re átadják a kunszentmár­toni piactéren épülő tej- bisztrót. Tiszasason egymillió forin­tos költséggel felújítják a szövetkezeti kisvendéglőt, amelynek egyúttal a kony­háját is korszerűsítik. Egy háromszáz négyzetméter alapterületű ABC-üzletet építenek Szelevényben, amelynek megvalósításához 3 millió forint támogatást kap a szövetkezet a SZÖVOSZ- tól. Ugyanott a régi vegyes­bolt helyiségeivel bővítik a vendéglőt és a presszót. A felújítási, hálózatbővítési munkákkal egyidőben még az idén megkezdik a helyi Tö- VÁLL kivitelezésében, tíz­millió forintos költséggel épülő, 600 négyzetméter területű kunszentmártoni új Körös étterem alapozását is. Az év utolsó negyedében szerelik fel egy prágai nagy­áruházban az 50. magyar R—10-es számítógépet, ame­lyet a Videoton szállított ed­dig a csehszlovák partnerek­nek. A vállalat 1973-ban 500 ezer, az idén pedig nyolc­millió rubel értékű számí­tástechnikai berendezés és felszerelés csehszlovákiai szállítására kötött szerződést. A KGST egységes számítás- technikai rendszeréhez il­leszkedő R—10 számítógépen kívül sokféle adatgyűjtő be­rendezést, displayt, sornyom­tatót is exportálnak Cseh­szlovákiának, SZEMÉLYES CIZDISÍGI DÖNTÉSEK ellenőrizhetjük önma­gunkban: mi jut eszünk­be a „gazdálkodás” szó hallatára. Aligha­nem csupa millió meg milliárd — amit köznapi, olvasói nézőpontból soknak, vagy kevésnek minősíteni sem könnyű —, csupá bonyolult fogalom: a beruházás, az érté­kesítés, az export és társai... De mi a helye a szélesen hömpölygő gazdasági fo­lyamatokban a soknullás számok özönében az egyénnek; jut-e egyáltalán hely itt szá­mára? Sok látszat és nem kevés tévhiedelem utalja a kizárólagos magánügyek sorába mindennapos kapcsolatainkat a gazdálko­dással. Első látszatra valóban már-már a szerelmi vallomás személyességével roko­nítható a bolti pultnál előadott vásárlói kérelem, annak a döntésnek a magánjel­legéről nem is szólva, hogy egyáltalán el- költjük-e pénzünket, vagy inkább OTP számlánkat gyarapítjuk. A látszatokat — s bevezetőül ez a csekély önbírálat sem felesleges —, a tájékoztatás, tehát a sajtó, a televízió bizonyos sajátos szóhasznála­ta is fölerősíti. Ki ne hallotta volna a nyi­latkozó kereskedelmi illetékest, aki nem arról beszél, hogy áruját eladja, hanem hogy a lakosságot „ellátja”, sőt: „gondos­kodik” az áruellátásról... Innen pedig már egyenes út vezet az egyén gazdasági szerepét torzító látszatok társadalmi-termelési okaihoz. Nyilvánva­ló ugyanis, hogy a hiánygazdálkodás, a túl­zottan központosított gazdaságirányítás egy egész történelmi korszakban szükségképp állította elő azt a nézetrendszert, amelyben nem jutott hely a személyes gazdasági dön­téseknek. Hogyan is jutott volna, ha — mondjuk — a kabátvásárlás intézménye­sen azt jelentette, hogy jut-e mindenki­nek lódenkabát? Maradjunk is példánknál: a ruházati for­galomnál, amely kitűnően szemlélteti az egyéni gazdasági döntések teljességgel megváltozott szerepét. Nos, a ruházati for­galom most már tartósan elmarad a ter­vezettől: a kiskereskedelem ruházati el­adásai, folyó áron, 1976-ban 1 százalékkal, az idén májusig pedig az előző év azonos időszakához képest, a tervezett 6,6 helyett 4,8 százalékkal nőttek. Gyorsan tegyük hoz­zá: a folyó ár megjelölés ebben az eset­ben azt jelenti, hogy az áremelkedéseket figyelembevéve a ruházati forgalom való­jában nem nőtt, hanem csökkent. Vagyis: a lakosság — az adott árakon és választéki összetételben — nem hajlandó az értéke­sítési tervet teljesíteni. Más szóval: a le­hetséges vásárlók közül sokan úgy dön­töttek, hogy köszönik szépen, ezt nem ké­rik .... Talán mondani sem kell, hogy ez a döntés valójában széles népgazdasági ha­táshullámzást kelt, hiszen befolyásolja az iparág kapacitáskihasználását, nyeresé­gét, anyaggazdálkodását. Azt pedig vég­képp felesleges hozzátenni, mennyire ódon, már-már nevetséges, ha ilyen körülmények között a ruházati cég igazgatója azt nyi­latkozza, hogy ellát bennünket és gondos­kodik rólunk, ahelyett, hogy — szíves el­nézésünket kérve — jelezné: mit akar ten­ni, hogy értékesíthessen. Ez a mi képzeletbeli igazgatónk azonban korántsem áll egyedül nézeteivel. A világ közgazdasági szakirodaimában — és a gaz­dálkodás gyakorlatában — megoszlanak a nézetek az egyén döntési szerepéről, lehe­tőségéről. Bármily különösen hangzik: a tő­kés monopóliumok modern gyakorlata vol­taképpen az iménti igazgatói állásponttal rokonítható. J. K. Galbraith, a kapitaliz­mus raffináltan okos védelmével világhí­rűvé vált amerikai közgazdász sokrétűen ábrázolja azt a folyamatot, ahogyan a mo­nopóliumok megtervezik, természetesen a fogyasztói beleszólás teljes mellőzésével, mit állítanak elő öt-tíz év múlva, gondos­kodván arról is, hogy reklámmal, a termék presztizs-rangra emelésével, a vásárló — ha tetszik neki, ha nem — feltétlenül meg­vegye azt. Másfelől pedig, a nyugati köz- gazdasági elméletben mindmáig érvénye­sül e nézetek ellenkezője is: az odaát nagy­hatású, úgynevezett határhaszon-elmélet — túlzó végletességgel — kizárólag a szemé­lyes döntésekből, a szubjektív haszonérzés­ből kiindulva próbálja ábrázolni a gazda­ságot. Nálunk a tervezett-szabályozott piaci ha­tások érvényesülnek a gazdálkodásban, ami azt jelenti, hogy az országos tervek végre­hajtása közepette messzemenően számol­nunk kell az egyéni igényekkel, döntések­kel. A gyakorlatban ez bonyolult folyama­tot jelent, mivel a személyes — de tö­meges — gazdasági döntések egész sor pon­ton meghatározóak. Példánkban utaltunk már a fogyasztói keresletre, mint e döntési folyamat lényeges mozzanatára; ide sorol­hatók a lakosság megtakarításai, továbbá: a divatigények, s bizonyos megrögzött — például étkezési, szórakozási — szokások. Ez Utóbbiak ny°mban jelzik azt is, ' hogy a személyes gazda­sági döntéseket, Uletve az országos, népgaz­dasági terveket, prognózisokat korántsem valamilyen merev és hajlíthatatlan kap­csolatrendszer fűzi össze. Ellenkezőleg: kétoldalú és szüntelen kölcsönhatás érvé­nyesül itt. A vásárlói, fogyasztói szokások sorában nem kevés akad, amelyet — az igénykielégítés mellett — változtatni, kor­szerűsíteni kell; elég csupán bizonyos egészségtelen étkezési szokásokra utalni. A kölcsönhatás másik oldala pedig, hogy az egyéni gazdasági döntéseket tanulmányoz- va-mérlegelve célszerű mindig pontosítani és módosítani a terveket is. Tábori András Feldolgozzák, úgy kerül a piacra Huszonnyolc vagon halat értékesít az idén a most hu­szonöt éves Felszabadulási Halászati Termelőszövetkezet. Az élő Tiszán, a holtágakon és a nagyobb csatornarendsze­reken, mintegy 3800 hektárnyi vízfelületen halászó 97 szövet­kezeti tag zsákmányának egy részét — 3—4 vagonnal éven­te — élőhalként exportálják. A szövetkezet szolnoki feldol­gozótelepén naponta két-három mázsa keszegfélét és minő­ségi halat tisztítanak, szeletelnek és csomagolnak a megye élelmiszer- és vendéglátóüzletei részére. A jubiláló halászati termelőszövetkezet idei árbevétele megközelíti a 15 millió forintot. A szeletelt hal nagy ré­szét - havonta mintegy 3 ezer tálcával - zsugor­fóliába csomagolva adják el (Fotó: T. F.) Pacsér Bélán« amúrt és busát darabol az elektro­mos szeletelőgéppel (Fenti képűnk) Cselédlakásból — családi házba ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom