Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-26 / 200. szám
1977. augusztus 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Energiagazdálkodás a villamosiparban Több szén, kevesebb szénhidrogén A vándorgyűlés elnöksége szén részarányának csőkkén magyar Elektrotechnikai Egyesület vándorgyűlése Szolnokon, a Ságvóri Endre megyei Művelődési Központban tegnap megkezdődött a Magyar Elektrotechnikai Egyesület XXIV. vándorgyűlése. A tanácskozás megnyitóján többek között részt vett Szűcs János, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának titkára, Szili Géza nehézipari miniszter- helyettes, valamint dr. Be- reczki Lajos, a Szolnok megyei Tanács elnökhelyettese. Kukri Bélának, a szolnoki Városi Tanács elnökének köszöntője után Szili Géza emelkedett szólásra. Előadásában beszélt a vil- lamosenergia-források fejlesztéséről, energiagazdálkodásunk feladatairól. Elmondta, az elmúlt tizenöt esztendőben a villamosenergia igények dinamikusan növéked.- tek, átlagos emelkedésük ebben az időszakban évenként mintegy 7,9 százalék. A nemzeti jövedelem megteremtéséhez a magyar népgazdaságnak kevesebb villamos energiára volt szüksége, mint más KGST-országoknak. Megállapítható, hogy ez nem utal feltétlenül gazdasági lemaradásra, a nálunk fejlettebb Franciaország és Belgium ezen mutatója hazánkéhoz képest lényegesen alacsonyabb. Az elmúlt másfél évtizedben enegiaellátásunk szerkezetének változását a szénhidrogének „előretörése”, a nese jellemezte. Négy évvel ezelőtt a nyugiati világban bekövetkezett olajárrobbanás új energetikai helyzetet teremtett. A szocialista gazdálkodás lehetőséget ad arra, hogy a megváltozott viszonyokból következő feladatokat tervszerűen végrehajtsuk. Az 1973—1975 között született intézkedések elsősorban a szénhidrogének, ezen belül az olajfelhasználás csökkentését, illetve a szénfeldolgozás és az energiagazdálkodás hatékonyságának növelését szolgálják. Megszigorították páldául az energiafelhasználási engedélyek kiadását, elrendelték az erőműrendszer szénnel dolgozó létesítményeinek maximális — technikailag lehetséges határig —• terhelését s a szénhidrogénnel működők „visszafogását”. A fejlesztések elbírálásánál megvizsgálták többek között milyen energia- és villamos- energia-igények kielégítésére kell a népgazdaságot felkészíteni. Ellátásunknak mi legyen az energiahordozó bázisa, vagy: hogyan lehet még jobban kihasználni a nemzetközi együttműködés lehetőségeit. Mindezek alapján megállapították, 1990-ig villamosenergetikai igényeink mintegy 7—7,5 százalékkal nőnek. Az erőműépítési program szerint tizenöt esztendő alatt 8—9 ezer megawatt teljesítményt kell üzembe helyezni. Az ötödik ötéves tervidőszakban kiépül, s működni kezd a 860 megawattos tiszai hőerőmű, s 1980—1984 között üzembe helyezik a paksi atomerőművet. A tanácskozás második előadását Kovács Ferenc, a Magyar Villamos Művek Tröszt hálózati igazgatója tartotta meg, beszélt a vil- lamosenergia-rendszer hálózati fejlesztéséről és gazdaságos üzemeléséről. A vándorgyűlés mai beszámolóiban többek között szó lesz a villamos teljesítménygazdálkodásról, a takarékosságról, a mezőgazdasági fogyasztások fejlődéséről. H. J.- Nyugdíjba mentem 1972-ben, de nem nyugalomba! Nem tudok munka nélkül élni nyolcvanévesen sem. A magamfajta addig friss és egészséges, amíg dolgozhat. Nem én találtam ki, nézzen szét, kérdezze meg az idős embereket. Mind így mondja, így éli .. . Bölcső a dédunokának Pirosodó nagy almák a dúslombú fán, nehéz szőlő- fürtök, későnyári rózsák. Kis kert, de gazdag. Az alacsony, sárgafalú ház Mezőtúron, a Bacsó Béla utcában áll. Hogy tágas, műhely is van benne, csak akkor látja az ember, .amikor megnyílik az ajtó. Ősz kis ember a házigazda: F. Kiss Gyula asztalosmester. — Az újságtól, a Néplaptól, kérem? Abban is benne volt az én örömem, azt járatom. Hozzák a barátok, rokonok az újságokat, egyszeribe híres ember leszek, azt mondják. Ném vágyom én arra, nyolcvanévesen, dehogyis. Sose is voffam olyan. Csak egészség legyen, meg munka! És én sokat elbírok. A beteg feleségem helyett ellátom a házat, a konyhát. A kert? Az is az én gondom, kicsit most el is hanyagoltam. A munka, a műhely? Bemehetünk oda is, csak elébb felveszem a köpenyem. Oda úgy megyek, munkaköpenyben. Van ott is mit tenni. Ámbátor most gondolkozom! Szeptemberben érkezik a második dédunokám Mondom a feleségemnek, bölcsőt, szép túri bölcsőt csinálnék a- kisdednek. Ügy gondolom, egy hét alatt meglennék vele. És ugyebár manapság megint szeretik a bölcsőt. „Hatvanhét éve dolgozom a gyalupad mellett. 1897. október 29-én születtem Mezőtúron, tízgyermekes szülők első gyermekeként. Az apám asztalos kisiparos .volt. Tizenkét éves koromban odahaza maradtam asztalos inasnak.” Tizenhárom gépelt oldal, sok rajzzal, fényképpel. Egy életpálya, egy szakmáját szerető öreg asztalos élete, munkája, megpróbáltatásai története. A Kisiparosok Országos Szövetségének pályázatára küldte. „Életem és szakmám” ez volt a pályázat címe. A mezőtúri F. Kiss Gyula nyolcvanévesen tollat fogott. — Nem először, nem ez az első írásmunkám nékem. Az történt ugyanis, hogy a szülővárosom készülődik a hatszázadik évfordulójára. Írnak a városról könyvet. Jött egy megbízott, egy tanárember. Hogy azt mondja, írnám le annak az olvasókörnek a történetét, amelynek 1925-től tagja, sőt elnöke voltam. Amiből a fölszabadulás után megalapítottuk a földmunkások és kisiparosok szabad szakszervezetét! Hát, mondom, lehetséges, mert sokat tudok, sok régi írást is megőriztem. És megírtam, szépen melléillesztve a dokumentációkat. Azt mondták utóbb, a leghasználhatóbb és leghitelesebb munka eddigelé az enyém. Lehet, ez is kedvet adott, hogy a pályázatra írjak. Dehogy gondoltam, hogy első leszek. Csak az életemet, a sorsomat, az asztalos szakmában megjárt utamat írtam én meg. Ekkora sikert, országos elsőséget nem reméltem. Íróasztalán ott még, keretezésre várva a díszes oklevél, s ott a boríték is, a nagy, amelyben tízezer forintot kapott a KIOSZ-ban Budapesten. A tizenhárom oldalon egy hosszú élet sok küzdése. A pesti gyári évek, s a feketelista a 19-es tettek bosszújaként. Aztán a túri kisiparosok, jókezű mesterek nehézségei, majd a megbékélés, a fölszabadulás. — Elvittek engem, mikor több újításomat is elfogadták és gyártották a nagy bútorgyárak, el Pestre. Dolgoztam a Könnyűipari Minisztériumban is, mindig az újon, a szebben, a kornak megfelelően izgultam. Csakhát megfáradtam, haza kívánkoztam. Pedig Pesten lakást is kaptam! Visszavittem a kulcsot a tanácsnak, s jöttem haza. Túri vagyok, itt akartam dolgozni! Ezerkilencszázhetvenkettő- ben ment nyugdíjba. Működési engedélyt kért, s máig dolgozik a műhelyében. Nem kever évszámokat, és nem szépít régmúlt dolgokon. — Kérem én nyugdíjba mentem, ez igaz, de nem nyugalomba. Nem lehet munka nélkül élni. Aztán lehet, megint íráshoz fogok, mert a maguk lapja is azt írta, a KIOSZ megalakulásának közelgő 30. évfordulója tiszteletére újfent pályázatot indítanak. Engem most kötött a háromszáz sor, az volt a határ. Tudnék én a szakmámról, meg az életemről kétszer annyit is írni még! Azért most, a legközelebbi időkben csak a bölcső lesz az első. Szeptemberben megérkezik a második dédunoka. Szép ajándék lesz! A fa hálás anyag. Megőrzi mestere kezevonását. Lehet, az ükunokát is abban ringatja majd a mostani várvavárt. így marad meg az élet, a szakma emléke. Sóskúti Julia Fotó: Kőhidi Imre Új öntözőgép A Tisza II. Termelőszövetkezetben új, K—70—K típusú öntözőberendezést mutat- reknek. Ez a gép a Körös— 200-as öntözőgépnek egy kisebb teljesítményű, automatikus üzemelésű, konzolos változata. A hydromotor meghajtású berendezés megfelel a termelési rendszerek igényeinek, megoldja a magasnövésű növények öntözhe- tőségét és minimálisra csökkenti a kézi munkaerő-szükségletet. A korábbi típusokkal szemben rendkívül nagy előnye, hogy a járószerkezetnek nem kell a már megöntözött felületen mozogni, ami az áttelepítéseknél nagy gondot okozott eddig. A gép 72 méter szélességben képes öntözni, — az üzemeltetési rend és a táblaméret változtatása esetén is. Alkalmas a félstabil öntöző- rendszerek automatikus üzemeltetésére. A Körös 70—K hasznosítható a meglévő berendezések rekonstrukciójában és új öntözőtelepeknél. Huszonöt vagon szilva exportra Befejeződött az exportra szánt szilva szürete a Tisza- földvár környéki gyümölcsösökben. Az idei szezonban nyolc átvevőhelyen 25 vagon export minőségű szilvát vásárolt fel a körzeti áfész a homoki, a cibakházi és a tiszaföldvári termelőktől. A kiváló minőségű gyümölcsöt a ZÖLDÉRT Vállalaton keresztül nyugati országokban értékesítik. Jelenleg hazai értékesítésre szedik a környékbeliek a szilvát, amelyből még mintegy 170 mázsa felvásárlására számít a szövetkezet. Erdemes-e várni? fl meaVG építőipari szö- "*— vetkezetei meglévő berendezéseikkel és a jövőben vásárolandó gépekkel — négy szövetkezet kap nemsokára, mintegy 20 millió forintnyi támogatást — felépíthetik a vállalásaikban szereplő lakásokat és más épületeket. Csak a dologhoz az is hozzátartozik, hogy a daruk, a betonszivattyúk, a markolók száma csak elvileg elegendő. Elvileg, mert az építők munkáját gyakran géphiány akadályozza. Az egyik szövetkezetnél árokásó gépért rohangálnak, amikor egy másiknál esetleg dologtalanul áll egy, az alapok kiásására alkalmas masina. A szövetkezeti építő gépek tehát gyakorlatilag azért bizonyulnak kevésnek, mert nem képesek munkájukat úgy összehangolni, hogy egymásnak kölcsönadhassák a nagy értékű berendezéseket. Márpedig egyik megyei szövetkezetnek Sincs annyi pénze, hogy a technológiai lánc minden fázisához megvegye a szükséges gépeket. Az „eszközszegénység” azonban csak viszonylagos: az egyes szövetkezeteknél fejlesztésre jutó kevés pénz elegendő lehetne, ha a gépvásárlásokat összehangolnák, a meglévő darukat, földgépeket közösen használnák. A géptársulás ügyes fogását alkalmazva áthidalhatnák a fejlesztés pénzügyi nehézségeit, szinte teljesen megszüntethetnék a géphiányt, közösen kihasználhatnák a nagy értékű építőipari berendezéseket. A géptársulásról tehát csupán pozitív dolgokat mondhatunk. A KISZÖV műszaki vezetői szerint megvalósítására lenne is lehetőség. Mégis, hiába jöttek rá már évekkel ezelőtt a sok gondot enyhítő megoldásra, a megvalósítás ma még gyermekcipőben jár. Igaz, papíron van már négy tagja a társulásnak, többet azonban alig lehet mondani róla. A KISZÖV vezetői csak két példamutató együttműködést említhettek. Hosszú huzavona után a szolnoki és a túr- kevei építőszövetkezet közösen használ egy darut, a tö- rökszentmiklósiak és a tisza- földváriak pedig a földmunkagép kihasználásában értek el sikereket. Jó, ám a lehetőségeket figyelembe véve minimális eredmények ezek. Hogy miért csak-h szóba jöhető szövetkezetek fele, a gépeknek töredéke „társult”? Mert a szövetkezetek húzódoznak a belépéstől. Érthető okok miatt. A társulás tagjaiként újabb „terheket” vennének vállaikra: szigorúan be kellene tartaniuk építkezéseik határidejét, hiszen az ígért időpont után már máshol dolgoznának a gépekkel. Ekkora fegyelmezettség azonban az eddigi tapasztalatok alapján sajnos jelenleg még elképzelhetetlen. Ügy látszik, a késve érkező tervek, az anyaghiány és nem utolsó sorban a munka szervezetlensége miatti határidőcsúszások megakadályozzák a géptársulás ki- terjesztését. A szövetkezetek tartózkodása tehát magyarázható, de nem igazolható, hiszen az ismert nehézségek például szakemberhiány — ellenére is érdemes lenne erőfeszítéseket tenni a szervezettség javításáért. Hogy ez több munkát igényelne? Igaz, azonban ennek ellen- súlyozására elegendő kárpótlás lenne a géphiány megszüntetéséből, a berendezések jobb kihasználásából származó gazdasági eredmények. És nemcsak a hatékonyabb munka követeli meg a közös géphasználatot és az ennek feltételét jelentő magasabb színvonalú szervezettséget. A társulással kínálkozó lehetőség elszalasztása végül a szövetkezetek működését akadályozhatja. A megváltozott igények kielégítéséhez a szövetkezetek áttértek a többszintes házak építésére — olyan nagy értékű gépekre van szükség, melyekből mindegyiket egyikőjük sem képes egyedül megvásárolni. amíg határidő- csúszások előfordulnak addig nem is érdemes a géptársulás megvalósítására gondolni? Kétségtelen, hogy a szervezettség színvonalának javítása előfeltétele a közös géphasználatnak. Azonban már ma is, amikor az épületek elkészültének napja még gyakran változik, megtehetők az első lépések a társulás megvalósításáért. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az új szervezet állandóan változtatott határidők mellett kifogástalanul működhet. Csupán arról van szó: a gyorsan megszüntethető szervezetlenségi tünetek felszámolása után a géptársulás létrehozását el lehet kezdeni. A feltételek ugyanis a közös géphasználat kiterjesztésével párhuzamosan is kialakíthatók. A csak hosszú távon megszüntethető határidőcsúszások addig az együttműködés szervezésekor bekalkulálhatok. Az ideális feltételek létrejöttére várva a már most is elérhető előnyöktől eshetne« el a szövetkezetek. V. Sz. J. Hídépítés - folyó nélkül. Bár a Nagykunsági Főcsatorna építői még nem érték el a török- szentmiklós-mezőtúri utat, a Hídépítő Vállalat munkásai már alapozzák a fölötte átívelő hidat. Az 50 méter hosszú, 12 méter széles híd elkészülését a jövő nyárra ígérik