Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-24 / 198. szám

1977. augusztus 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Népdal vagy magyarnóta? Tarczai Zoltán, a nyíregy­házi Bessenyei György Ta­nárképző Főiskola docense, az ének-zene tanszék veze­tője, több országos zenei szervezet tagja. Vezetője a tanárképző főiskolák ének­zene szakbizottságának, ugyancsak ő az irányítója a zenepedagógusok szakszer­vezete iskolai tagozatának. Társszerzője a készülő ál­talános iskolai új tanterv alapján megírandó zenehall­gatási gyűjteménynek. — Mi a véleménye a népzene jó ismerőjé- nek az országos mére- tű Röpülj páva vetél­kedők utáni csendidő­szakról? — Az ország legnagyobb hangversenyterme, a televí­zió nyilvánossága indította el az elmúlt években azt a pezsgést, amely országos ér­deklődést váltott ki a nép­dal, a népzene, a néphagyo­mányok ápolásában. Amikor a pávaköri mozgalom elin­dult, a csoportok műsorában nemcsak népdalok kaptak helyet, hanem egyes népszo­kások is megelevenedtek. Később viszont az újjáala­kuló népdalkörök elsősor­ban a népdalhagyományok ápolását, gyűjtését vállalták, örvendetes, hogy a tévésze­replések után újabb és újabb csoportok alakultak, a régiek pedig tovább élnek, fejlőd­nek. S a tévé Tojáspatkoló műsora után újabb vetélke­dősorozat várja a legjobb együtteseket. — Vannak-e még mostanában gyűjtött és megmentett dallam­kincsek? — Éppen a KÓTA (a Kó­rusok Országos Tanácsa) szervezetei a megmondha­tói, hogy a népdalkörök szorgalmas tagjai ma is ta­lálnak kallódó gyöngyszeme­ket Többek között a pász­tordalokat, s különböző si­rató énekeket . veszik fel magnószalagra, hogy a szak- zsüri véleménye után a he­lyi gyűjtésű anyag bekerül­jön a dalkörök műsorába. — Népdal vagy ma­gyarnóta? A kérdés nem új, mégis jel kell tenni: haragudjunk a nótára? — Meglehetősen bonyolult és tényleg nem új keletű a kérdés. Köztudott, hogy a Beszélgetés Tarczai Zoltán füisfcolai docenssel a zenei fzlésformálásrdl magyar ember igazán jól szórakozni nótázva tud. melyhez bizonyos atmoszféra is szükséges. Bartóknak és Kodálynak is sok gondja volt az emberek megénekel- tetésével, amikor a népda­lokat gyűjtötték. Sehogyan sem akartak énekelni, a nők különösen húzódoztak. A fa­lusi emberek azt mondták: józan ember nem énekel, az énekléshez bor, pálinka kell és valamilyen családi ünnep. Sokáig így élt a köztudat­ban: a magyar dal az, amit a múlt században tehetséges, vagy kevésbé tehetséges nó­taszerzők alkottak. Ez any- nyira elterjedt nézet volt — ezt népszerűsítették hosszú ideig a cigánybandák is — hogy ezt ismerték meg a hozzánk külföldről érkezett muzsikusok is. Hivatalosan népies műdalnak nevezzük ezeket a dalokat, amelyek egészében nem értéktelen termései a múlt századi ze­nének. Ugyanakkor, éppen a kisebb tehetségű szerzőktől egy sereg szentimentális, ér­téktelen dallam is született. De nem egy generáció nőtt fel ezen a zenén, még az úgynevezett műveltebb ré­teg is, éppen az alkalomhoz kötöttség miatt, kellemes emlékeket őriz róla. — Tehát ne dobjuk el a magyarnótát? — Kár lenne kirekeszteni. megbélyegezni általában a magyarnótát' s gyanúsan méregetni azokat, akik al­kalmanként szívesen ének­lik. Az viszont kinek-kinek általános műveltségén, zenei ízlésén múlik, hol vonja meg a határt. — Mit tesz vagy te- het az iskola (sőt az óvoda), hogy a jelen­leginél többen ismer­jék és szeressék a népdalokat? — Valóban, már az óvo­dában el keli kezdeni a munkát és ennek szép pél­dáival találkozhatunk. Saj­nos azonban elég kevés a jó hangú óvónő, és ez sem mellékes a daltanításnál. Az iskolák között példamutató szerepet töltenek be a zene- tagozatos általános iskolák, ahol mindennap van ének­óra, s ez egyáltalán nem fá­rasztó a gyermekeknek. Statisztikai adatok igazolják, hogy ezekben az iskolákban — amelynek célja nem ze­nei szakemberek nevelése — az általános tanulmányi eredmények is magasabbak. — S mi vár a több­ségre. akik nem zene- tagozatos iskolába jár- nak? — Sajnos a többi általá­nos iskolában egyre inkább háttérbe szorul a művészi, így a zenei nevelés. A test­nevelés szükségességére — ha megkésve is — rájöt­tünk, s úgy tudom, ennek egyik tapasztalatát a kato­nai sorozások adták. Ha len­ne esztétikai ..sorozás”, ame­lyen a gyermekek ízlésbeli fejlettségét vizsgálnák, félő, hogy a követelményeknek sokan nem felelnének meg. Az ének-zene órák csök­kentése, az iskolai énekka­rokban való részvétel fakul­tatívvá tétele nehezíti az egyébként is kevés énekta­nár munkáját. — Milyen kutatási témája, hobbyja van Tarczai Zoltánnak? — Nemrég láthattunk egy nemzetközi bélyegkiállítást, ahol az egyik bélyeg kora­beli lovaspostást ábrázolt, kezében egy kürttel. Keve­sen tudják talán, hogy haj­danán a lovaspostásnak egé­szen kis szótárra való jelzé­se volt. amellyel messziről hírt adott arról, mit tartal­maz a táskája, levelet, cso­magot. stb. Nemrég hallot­tam, hogy Sopronban él egy idős postás, aki még kürttel járta a vidéket. Hozzá ké­szülök. Kutatási témám még a vadászkürthöz kapcsolódó jelzések feldolgozása is, hisz más-más kürtjelet használ­tak nyúlra, fácánra vadász­va, kezdéskor, a vadászat lefújásához és így tovább. De még az úgynevezett kur- jantások is izgatnak. Való­ságalapja van annak a stró­fának: „Ha egyet-kettőt kurjantottam, mindjárt tud­ták, hogy én voltam”. Kü­lönböző hangjelekkel sok fa­luban jól megértették egy­mást a gyermekek, felnőt­tek. Ezeknek a hagyomá­nyoknak a megmentésére, tudományos jellegű feldolgo­zására is gondolnunk kell. P. G. 58 ezer fiatal a szakmunkásképző iskolák első évfolyamán Szeptember 5-én évnyitó, 6-án pedig megkezdődik a tanítás az ország szakmun­kásképző iskoláiban is. Kö­zülük mintegy 58 ezren első­évesek. Az utóbbiak létszáma ösz- szességében megfelel a nép- gazdasági terv előirányzatá­nak. Mind a jelentkezők, mind pedig a felvettek szá­ma és aránya egyaránt nőtt az előző évekhez képest. To­vább javult a lányok ará­nya, erősítve a Szakképzés terén már az előző eszten­dőkben is kimutatható ten­denciát. Az előirányzathoz hasonlít­va azonban az idén is elté­réseket mutat a jelentkezet­tek szakmánkénti illetve szakcsoportonkénti érdek­lődése. Változatlalnul van­nak szakmák, amelyek a vártnál kevésbé vonzzák a fiatalokat, másokban pedig még mindig nagy a túlje­lentkezés. Gépiforgácsoló­nak például csak a tervezett létszám háromnegyede je­lentkezett, ugyanakkor, ami­kor az autószerelőknél más- félszeres volt a túljelentke­zés. Az aránytalanságokat a szakmunkásképző iskolák a tanulók átirányításával igye­keztek enyhíteni. A lányok egyrészének is például a könnyű, tiszta munkával já­ró műszeripari szakmákat ajánlották, mert az idevágó, kézügyességet és precizitást igénylő munkakörökben jól megállhatják a helyüket. Az idei elsőéveseknek megközelítőleg 75 százaléka az ipari és építőipari szak­mákban kezdi meg válasz­tott életpályájára felkészítő tanulmányait. Az I. évfolya­mon tanulók több mint 9 szá­zaléka mezőgazdasági és élelmiszeripari, csaknem 20 százaléka pedig kereskedel­mi illetve vendéglátóipari szakmunkát tanul. A szakmunkástanulók egy- részét nemcsak új iskolák, új otthonok, hanem az új tanévre további, újabban korszerűsített szakmai tan­könyvek is várják. Film készül Karcagon A Karcagon élő ifj. Szabó Mihály fazekasról, a nép­művészet ifjú mesteréről a MAFILM — Kiss József rendező és Zöldi István operatőr közreműködésével — ezekben a napokban szí­nes kisfilmet készít. A film a fiatal, tehetséges mester mindennapi munkáját mu­tatja be. Berényi nyár '11 Klubvasárnapok Ifjúsági pódium A kertmozi első előadásá­val kösfcönt be Jászberény kulturális életébe — immár harmadik éve — a nyár. A szabadtéri filmszínház má­jus közepétől szeptember vé­géig várja műsoraival az ér­deklődőket. A jó vagy ke­véssé jó filmeken kívül va­jon milyen szórakozási, mű­velődési lehetőségeket kínált, és kínál még az idei nyár a jászberényieknek ? Játékdélutánok, daltanulás Először is a fiataloknak né­hány jó beat-koncertet a sza­badtéri színpadon. Június­ban a Sprint és a Piramis együttes, a következő hónap­ban az Illés-együttes műso­rát láthatták, és még hátra van e hónap 29-én a Skorpió együttes jászberényi bemu­tatkozása. Ha már a fiata­loknak szervezett műsorok­nál tartunk, meg kell emlí­teni a berényi klubokat, me­lyek a nyár folyamán sem zárták be kapuikat, sőt két új kezdeményezésről is be­számolhatnak. Az egyik a Lehel klub „Klubvasárna­pok” elnevezéssel indult új szabadidő programja, melyet kéthetenként rendeznek meg. A zenés-táncos délután új­donsága tartalmában rejlik. A klubvasárnapok házigaz­dája minden alkalommal más-más klub, melynek tag­jai gondoskodnak a betétmű­sorokról, hivatásos és ama­tőr művészek fellépéséről. Az idei nyáron a klubvasárna­pok meghívottjai voltak Nagy Tibor és Bacsa Ferenc pol-beat énekesek, valamint fellépett a művelődési köz­pont ifjúmunkás színjátszó­csoportja is. A másik kezde­ményezés a szövetkezeti if­júsági klub nevéhez fűződik. A klubtagok elhatározták, hogy fiatal művészek fellé­pésével új irodalmi soroza­tot indítanak. Az „Ifjúsági pódium” első vendége Hem- mert László volt, majd au­gusztus 12-én a szolnoki Reo-Csep irodalmi színpad tagj ai „Szerelem! Szerelem ?” című műsora, de nemcsak fiataloknak, a Pannónia bár­ban évenként nyolc-tíz alka­lommal megrendezendő Pol- presszó, ahol a nyáron két fiatal művésszel találkozhat­tak az érdeklődők. Az iskolai szünidejüket töltő gyerekek az Állami Bábszínház előadásának, a Jászsági Népi Együttes gyer- mektánccsoportjának tapsol­hattak, és több alkalommal vettek részt a Déryné Műve­lődési Központ játékdélután­jain, daltanulásokon. Ugyan­csak kulturális műsort állí­tottak össze a célgazdaság­ban dolgozó, táborozó diá­koknak is az intézmény dol­gozói. A kiállításokat kedvelő kö­zönség júliusban Bordás Fe­renc kisgrafikáit tekinthette meg a városi-járási könyv­tárban, és nagy érdeklődés mellett tartott nyitva a Dé­ryné Művelődési Központ dí­szítőművészeti kiállítása is. Jászsági művészeti napok A jászberényi nyárnak vannak hagyományos kultu­rális eseményei is. így pél­dául a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese évek óta a városban kezdi vidéki tur­nésorozatát. Erre a minden­kor nagy művészi élményt nyújtó eseményre idén au­gusztus 5-én került sor az 1400 személyt befogadó sza­badtéri színpadon. Nem ki­sebb sikerrel tartotta meg műsorát ugyancsak a szabad­téri színpadon, az Állami Né­pi Együttes július 4-én. Vár­hatóan sok örömet okoz majd a jászberényi közönségnek, a város immár országhatárain­kon túl is ismert táncosai­nak, a Szövetkezetek Jászsá­gi Népi Együttesének fellé­pése szeptember 12-én. A szabadtéri színpad nézőtere ezt megelőzően a IV. jászsági népművészeti napok idején népesült be. Augusztus 20- án itt léptek fel a meghívott citeraegyüttesek, néptánco­sok, énekkarok és este a sza­badtéri színpad közönsége a népművészeti napok gálaest­jének műsorát tekintette meg. T. E. Bmalörök kiállítása Az „Alkotó ifjúság” pályá­zat jegyében tegnap kiállí­tás nyílt a MÁV jászkiséri Építőgépjavító Üzem kiállí­tótermében. Az alkotók — gépszerelők, szerszámkészí­tők, takarítók és portások — olajfestményekkel, intarzi­ákkal, fafaragásokkal, bőr­díszművekkel mutatkoznak be. A több mint félszáz alko­tásból — köztük ipari tanu­lók díjazott vizsgamunkáiból — álló kiállítás nyolc napig várja a látogatókat. Zenei világnap Az UNESCO Nemzetközi Zenei Tanácsának határoza­ta alapján október 1-én im­már harmadszor — rendezik meg a zenei világnapot. A világ több mint 50 országá­ban ez alkalommal sorra ke­rülő zenei rendezvények központi gondolatául a nem­zeti zenei kultúrák és a mu­zsika nemzetközi világának kapcsolatát választották. A tervek szerint október 1-én az iskolák, a zeneisko­lák és a közművelődési in­tézmények is megemlékez­nek a világnapról. Köszön­tik azt a hangversenyeken, az operaelőadásokon is és több, az eseményhez kap­csolódó műsoron. 11. A hídépítésnél Bálint hol az egyik csoporttal ebédelt, hol a másikkal. A szegények lelkesedtek érte, a gazdák tartottak tőle. Ebéd után Angyal Sándor engedélyt kért Bálinttól, hogy hazamenjen, van egy kis dol­ga. Ha a gazdák el is marad­tak a munkáról, ők sose. Megkérdezték tőle, hogy mit keresett akkor este Kun Misánál? Ahogy Angyal Sándor el­ment, az emberek még egy ideig az intézőről beszéltek, meg a juhász Kun Misáról. Hogy az a Misa már ezelőtt is ... Egyszer egy csendőr — valami lopás miatt — bilin­cset akart tenni a kezére. Ö meg szétvetette a lábát, ma­rokra fogta a botot: — lehet, csak közelebb kell jönni! — mondta. A csendőr nem ment... Azt mondta ^ Misá­nak nincs semmi bűne, nem volt benne a lopásban ... Kun Misával nem jó ki­kezdeni. Bálint ebéd után a rönkfa­ragókhoz ment. Jól érezte magát. Az ebé­det ma Elvira hozta, tegnap a mama. Apa eszik a szilké­ből, Bálint szed magának a tányérba. ^ Ha anya jön, mindig sze­retne valamit mondani, de nincs rá alkalom, egymáshoz közel ülnek az emberek. Tegnap is elmenőben csak nézte a fiát, és azt mondta: — Fiam! Fiam! Bálint tudta, mit jelent ez, vidám képet vágott: — Na, anyám, ugye csak lesz itt híd ... Az anya arrafelé nézett, ahol a híd épült. — Te tudod, fiam... — Nem a hídra gondolt. — „Gyereke van, a pap felesé­ge, te tudod, fiam!” Beszélni kellene erről, de mikor? Hajnalban kél, jön a hídhoz. Este hazamennek, megva­csoráznak; alig időznek egy kicsit, Bálint szedelőzködik, minden este megy! Az a csuda, hogy a szájára nem vette még őket a falu. Mi lesz ennek a vége? Zsuzska szép és kedves. Azon nem lehet csodálkozni, Hogy Bálint megszerette. Apa és anya úgy beszélgettek, hogy a lányok ne hallják. Apa keményebb: — Ha szeretik egymást, ak­kor nem számít! Mással is megtörténhet, hogy elvált. — Nemhogy elébb megis­merkedtek volna! Nem sze­rencsés ez így; se Bálintnak, se a tiszteletes asszonynak. Az se szerencsés, hogy ép­pen őszre esik a hídépítés, meg hogy ősz után tél követ­kezik, jeges árral, ami nem épülő hídnak való. Ezért kell igyekezni, szor­galmazni a munkát. Bálint néha beállt a fara­gók közé, megfogta a szeker- cét, mint a többiek. Néha fel­felnézett, úgy, hogy a tornyot láthassa. Jó érzés a templom- tornyot látni, és arra gondol­ni: aki ott lakik a fehér templom árnyékában, az az övé. Kényes szerszám a szeker- ce, pattog ide-oda, kézben kell tartani. A legnagyobb baj az, hogy nyers a fa. De nem lehet ar­ra várni, hogy kiszáradjon a most vágott rönk. Volt, aki azt mondta, várni kell. Bá­lint megmagyarázta: ha az Isten is így gondolkozott vol­na a világ teremtéséről, ak­kor most még fán ugráló majmok lennénk... Az első lábhoz faragott ge­rendát rakták. Bálint kiszá­mította: egy hétig tartott ez a munka. Nem kell a követ­kező lábhoz a fát faragni, be­rakhatják egymás mellé a rönköket, csak a háncsot húz­zák le. Ha ezt nem . tennék, később levedlené a fa, s úgy nézne ki az oszlop, mint egy rongyos ember. Mondanak a hídra így is mindent, legalább ezt az egyet ne mondhassák! Bálint — hogy tartsa az emberekben a lelket — hall­gatott róla, hogy miért nem faragják a második lábhoz a rönköket. Nem akarta, hogy megtudják: gyengén halad­nak nagyon. A kart, a felső hídtestet, azt faragni kell, más fát nem használhatnak, mert a kerek rönk nem fekszik meg úgy egymáson, mint a faragott. Apa mondta egyszer: — Fiam, erősebb a faragott oszlop a faragatlannál akkor is, ha vékonyabb. . Lemenőben volt a nap, zengett a Szamos-part a sze- kercék csapásaitól, csengett a bárdok éle, az emberek el­nyújtott kiáltása hallatszott: „Emeld meg!” A Szamos kotyogó hullá­mokat vert a faoszlopokhoz, habzott a víz, a hegyesre fa­ragott gerendákat egymás után engedték a folyó iszap­jába, az óriás kosfejjel rá­vertek, hogy minél mélyebb­re menjen az oszlop. A második láb is kész lesz nemsokára. Ez már bent van a vízben. Ügy számítanak, a túlsó partra kell még egy, a szárazon, aztán a folyó köze­pére kettő, összesen hat lá­bazat. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom