Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-23 / 197. szám

1977. augusztus 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 mm Ünnepen Kétnapos pihenőnk- volt a hét végén. Az alkotmányna­pi rádióműsorokból volt mit meghallgatni, volt mire fi­gyelni. Talán a reggeli fél­órás ünnepi riport, Kispista István emlékeztetője az illa­tos kenyerekre, búbos ke­mencékre. Igazán sikerült! Az új kenyér ünnepén a hét­köznapok hangján beszélt az „életről”, s „az élő testről”, a kenyér tésztájáról, öreg pékek szólaltak meg, akik olyan avatott szakértői a kenyérsütésnek, hogy a liszt szagáról, tapintásáról meg­mondják, milyen kenyér lesz belőle. És megszólalt a ceg­lédi öregasszony, akinek kis udvarán nem áll már a ház tövéhez rakott búbos, de aki emlékszik még arra, hogy kötőjében hogyan vitte ha­za a darabokra hullott, mál­lóit kukoricakenyeret a há­ború idején. Ugyancsak a kenyérről szólt egy irodalmi műsor is szombaton. Áprily Lajos, Berda József, Erdélyi József, Falu Tamás és Simon István verseiben, jó előadóművé­szek tolmácsolásában gyö­nyörködhettünk. A Történelmi Arcképcsar­nok című sorozat az állam- alapításra, I. István király­ra emlékezett Érszegi Géza szerkesztésében. Ha mindehhez hozzávesz- szük, hogy végig, az ünnep mindkét napján rendre friss és jó hírekkel, közvetítések­kel örvendeztetett bennünket a sportrovat — lévén úsző- és vízilabda Európa-bajnok- ság — nem unatkozhattunk a rádió mellett. Brigádfórum Ügy tűnik, régen hallot­tunk egészórás, élő műsort a szolnoki stúdió 222 méteres középhullámán. Hétfőn este ezért vártuk nagy érdeklő­déssel a szocialista brigádok fórumát, amelyben az idei, jubileumi munkaverseny ed­digi eredményeiről, az ipar, a mezőgazdaság szocialista brigádjainak erőfeszítéséről hallottunk. A műsor meghí­vott vendégkoszorúja ugyan­is a megye nagyüzemeinek és gazdaságainak egy-egy brigádvezetőjéből állott. Amit a vendégek elmond­tak, érdekes, izgalmas volt. A műsor mégsem pergett jól — amiben ludas lehetett a több. néhány másodperces, perces adáskimaradás is. Az adás előtt ugyanis nagy vi­har vonult végig a városon. Ennek tudjuk be a techni­kai zavarokat, s talán azt is, hogy. kevesen telefonáltak az élő műsor szerkesztőjé­hez. Röviden Az NSZK gazdasága — szabadságon volt a címeLi- povecz Iván műsorának. A félórás összeállítás őszintén kendőzetlen képet adott az egymillió munkanélküli ha­zájának idei nyaráról, a gaz­dasági élet nehézségeiről. Folytatódott a kétnyelvű Ady-emlékezés. Ezúttal az NDK és a magyar rádió két­nyelvű Ady-estjét hallhat­tuk a Kossuth adón vasár­nap délután a berlini Ma­gyar Kultúra házából. A 3. műsorban pénteken este jó Műsorleltár hangzott el, a magyar szatíra és hu­mor kiváló alkotásaiból. (SJj Összeszokott közösségek, jó hangú dalosok ♦ az előző tiszakürti napon dr. Baros Gábor Liszt-díjas kar­nagy volt. Az eredményhir­detés után megkértük, hogy foglalja össze a bemutató tapasztalatait. — Míg az előző, a két évvel ezelőtti ver­senyen akadt néhány fel­tűnően gyenge csoport is, az idén csupa jól összeszo­kott közösséget, szakmailag felkészült karvezetőket, jó hangú dalosokat hallhat­tunk. Amiben kivetnivalót találtam, az a műsorválasz- |ás. Némelyik pávakör az eredeti, tiszta népdalok mel­lett sajnálatosan műdalokat is tűzött a műsorára. — Jól ismeri nemcsak me­gyénk, hanem az egész or­A tiszakürti arborétum év­százados faóriásainak árnyé­kában, verőfényes napsütés­ben, majálist idéző hangu­latban ünnepelték meg a ti­szazugiak augusztus 20-át, alkotmányunk ünnepét. Tizenegyedik alkalom­mal hangzott fel szombaton a tiszazugi nap kezdetét jel­ző szignál, vonultak fel a kunszentmártoni járás pá­vakörei, amatőr művészeti csoportjai, hogy a nagygyű­lés után — amelynek szóno­ka Sípos Károly, a megyei tanács elnökhelyettese volt — bemutassák műsoraikat a nagyszámú érdeklődő közön­ségnek. A nagygyűlésen részt vettek a járás és a községei­nek párt-, és állami vezetői, köztük Fehér József, az MSZMP kunszentmártoni já­rási Bizottságának titkára is. Az arborétum színpadán nyolc, — a tiszasasai, a kun­madarasa, a tiszaugi, a jász­berényi, az öcsödi, a cibak- házi, a mezőtúri s a vendég­látó tiszakürti — pávakör dalosai mérték össze tudá­sukat a szakemberekből álló zsűri előtt, mivel a bemuta­tón egyben megyei minősí­tést is szerezhettek az éne­kesek. A zsűri döntése alap­ján kiváló minősítést a ti- szasasi, a mezőtúri és a ti­szakürti, jó minősítést a ti­szaugi, az öcsödi és a cibak- házi pávakör kapott. A jász­berényiek és a kunmadara- siak pedig „megyeileg minő­sült” oklevelet vehettek át. A zsűri elnöke, akárcsak Sokan nézték meg az általános iskolában az amatőr fafaragók, festők kiállítását Fotó: T. K. Az öcsödi pávakör dalosai szág pávaköreit. Hol áll me­gyénk ebben a mozgalom­ban? — Nem szeretek rangso­rolni, de ha mégis valami­lyen sorrendet kellene felál­lítani, Szolnok az elsők kö­zött szerepelne Borsod, Nóg- rád, Somogy, Baranya me­gyével együtt. Többek kö­zött ezért is jövök mindig szívesen Szolnok megyébe; lelkes vezetők állnak a pá­vakörök élén, jó 'szakembe­rek kezében van a mozga­lom sorsa, amely — remé­lem — nemcsak divat ma­rad. Amíg a zsűri elnökével beszélgettünk, a kunszent­mártoni járás amatőr mű­vészeti csoportjainak műso­rával folytatódott a nap programja, s nem maradt el a közös éneklés sem, ame­lyet ezúttal Kávási Sándor, a mezőtúri pávakör vezető­je tanított meg a közönség­nek. S akiknek nem jutott hely a nézőtéren, azok a köz­ség általános iskolájának tantermeiben rendezett kiál­lításon gyönyörködhettek a tiszakürti nyári alkotótábo­rok amatőr fafaragóinak, festőinek munkáiban vagya kunszentmártoni művelődé­si központ népi díszítőmű­vész szakkörében dolgozó hímzők térítőiben, párnái­ban. Délután ismét amatőr mű­vészeti csoportok álltak pó­diumra. Fellépett többek kö­zött a mesterszállási általá­nos iskola bábcsoportja, a kunszentmártoni Mátyás ki­rály úti Általános Iskola né­pi táncosai, s a tiszaföld- vári Nagyközségi Tanács ci- terazenekara. A műsorral egyidőben az Alkotmány Kupa és a Kőrös Kupa kis­pályás labdarúgómérkőzé­seire került sor. Végül tánc- mulatsággal zárult a nap programja, amelyen az Asz­falt együttes húzta a talp­al á valót. T. G. Pávakörök bemutatója Tiszakürtön Szabó Ervin 1S7T -1918 Foglalko­zása sze­rint jogot végzett, de az ala­csony, véz­na, baju­szos, sze­müveges, beteges Szabó Er­vin élete végéig könyvtáros volt. Gyors karrierje 1899 végétől 1904- re mindössze két közbeeső ál­lomáson át vezette a megala­kítandó Fővárosi Könyvtár élére. Bárczy István buda­pesti polgármester és Wild- ner Ödön kulturális tanács­nok támogatásával, nagyfo­kú függetlenséggel és a kor világszínvonalán építette ki Budapest máig működő nyil­vános és tudományos (a szo­ciológiai és a politikai) könyvtárat. Édesanyjának orosz rokon­sága révén került kapcsolat­ba 1898—99-es bécsi tanul­mányai idején az orosz for­radalmárok — szociálde­mokraták, ökonomisták, esz- szerek — egyes kiemelkedő képviselőivel. Egyben az osztrák szociáldemokrácia vezetőivel is szoros baráti vi­szonyt alakított ki. A bécsi környezetben vált szocialis­tává. Mindkét kapcsolata élete végéig elkísérte. Egyik összekötője lett az oroszor­szági forradalmi mozgalmak­nak. Embereket és kiadvá­nyokat segített továbbítani, különböző — egymással is ri­valizáló — orosz irányzatok­nak segített. Ugyanakkor rendszeres cikkírójává vált a Neue Zeit-nak, a kor vezető marxista folyóiratának. Hazatérve igen hamar a Népszava főmunkatársa, ál­landó cikkírója lett — egye­lőre ideálisan összeegyeztetve könyvtárosi-tudományos és pályakezdő mozgalmi tevé­kenységét. Már ekkor komoly fenntartásai voltak azonban a hazai szociáldemokrácia színvonalával — provincializ­musával, időszerűtlen beteg­pénztári jellegével, eseten­kénti amoralitásával szem­ben. Úgy érezte; magasabb, korszerűbb és forradalmibb szintre kel leemelni a magyar mozgalmat. Elvi állásponttá vált idegenkedése a fegyel­mezett pártkeretektől meg­könnyítette számára a frak- ciós tevékenység vállalását. Fiatal értelmiségiek-egyete- misták csoportját (a Polányi- testvérek, Pór Ödön, Mérő Gyula, Vágó Béla, Beck Sa­lamon, László Jenő) gyűjtöt­te maga köré, nevelve-képez- ve az alig fiatalabbakat. Tu­lajdonképpen neki köszönhe­tő a szocialista diákmozgalom önálló, az agitációt és a kul­túrmunkát segítő-fejlesztő te­vékenységének megindítása. 1903-ban megvált a Nép­szavától és hajlamainak és képzettségének megfelelően a kor legszínvonalasabb és leg­hatékonyabb haladó értelmi­ségi folyóiratával, a Husza­dik Századdal és az azt ki­adó Társadalomtudományi Társasággal lépett kapcsolat­ba. Ez mindenképpen lehető­vé tette, hogy a haladó- és liberális polgári értelmiség jelentős csoportjaival ismer­tesse meg a szocializmust. 1903-ban a Társadalomtu­dományi Társaság vitáján „A szociológia újabb irányzatai­ról” Szabó Ervin ismertette a szocializmust. Történelmi Rillanat volt ez. „Magyaror­szágon, magyar nyelven ek­kor jelent meg a marxizmus teljes tudományos fegyver­zettel. Magyar tudományos fórumon először lépett fel va­laki a marxi és engelsi élet­mű ismeretében, ráadásul a kor szociológiai műveltségé­nek birtokában” — írja egyik életrajzírója. S hogy "a vitá­ban végső soron győztes szocialista (marxista) világ­nézet a szűk értelmiségi kö­rön túl is terjedjen, azért Szabó Ervin sokat tett. Nagy marxista szociológiai szinté­zisét a társadalmi osztályok­ról és az osztályharcról ugyan nem sikerült megírnia, az eredeti Marx és Engéls-szö- vegek kétkötetes kiadásával, és a 48—49-es magyar forra­dalom és szabadságharc első marxista igényű monogra­fikus feldolgozásával évtize­dekre befolyásolta a marziz- mussal ismerkedő hazai ér­deklődőket. hogy a pártról vallott felfogása végső soron A késleltette a forradal­mi, újtípusú munkás­párt megalakítását, an- tidialektikus és ese­tenként etikai idealista néze­tei a marxizmus teljességé­nek átélésében és alkalmazá­sában gátolták. írásai, cik­kei, tanulmányai mégis a mai napig tartalmaznak fon­tos, meglepően aktuális mon­danivalót, mindenekelőtt a marxista tudományos alapál­lásnak az elmélet és a gya­korlat kapcsolatának elvá- laszthatatlanságának igényét. „Nem szabad elmaradnunk az elméletben. Régi megisme­réseink állandó és folytonos revízió alatt kell, hogy legye­nek. Le kell vonnunk a gya­korlati próbák tanulságait. És új megismeréseket kell sze­reznünk”. Szellemi-gondolko­dói nyughatatlanságának, a fennállót állandóan megha­ladni törekvő marxi igényes­ségének értékes vallomása ez. — Dérer — io. Ez, a határ még Soha ek­kora termést nem adott, mint most ősszel.. Talán úgy gondolta a grófi föld: no, még ez egyszer, utoljára ... A cséplést elvégezték idő­ben, de a kukorica, a répa, a krumpli jó része kint ma­radt a földeken. Az emberek nem merték kimenni a me­zőre, de aki nem felt, az hordott annyi mindent haza, amennyit nem szégyellt. Most még olyan emberis vermet ásott, akinek más­kor dér jöttéig se volt elég a krumplija. Hát ha még a híd is állt volna... Ladikkal nehezen boldo­gultak. A híd: az a legnagyobb csapás, hogy a németek fel­robbantották. Vajon lesz-e híd tavasz­ra? De nem mindenkinek ez a legnagyobb gondja. Mert van a nagygazdák közt, aki esküszik rá, de csak súgva meri mondani, hogy két hó­nap alatt úgy kitakarítják innen az oroszokat... Az, hogy valaki a híd felépíté­sében részt vesz, a németek előtt se lehet bűn! Kénysze­rítették rá... De akiknek a fejében megfogant, akik kitalálták, azok felelnek, Bálint tanár úr meg a többiek. Az éhes nép ... akiket az Isten se tudna jóltartani, mert nem ismerik, mennyi az elég! Itt van ez az Angyal Sán­dor! Mért lett kilenc gyere­ke? Mert nincs esze. Nem azért szegény, mert nem le­het megélni ebben az or­szágban. Mostanában nemcsak itt­hon okvetlenkedik, átmegy más faluba is! Éjszakánként átjár a Szamoson a Tisza grófok tanyájára, mit látni, mit hallani. Azt mondja, hogy ő a gróftól jussolni fog: ami ott van, az az ő ke­ze munkája, az ereje, az éle­te. De hát az igavonó ökör számot tarthat-e az örök­ségre, ha meghal a gazda? Az intéző esze tartotta a gróf birtokát! Nem az, aki benne dolgozott — így véle­kedtek a gazdák. Angyal Sándor egész nap csákányoz, gerendát hord a hídnál, de este még van ere­je, átcsónakázik a • Szamo­son ... Azt mondta tegnapelőtt: — No, emberek, melyikő- tök mert volna most egy esz­tendeje olyat álmodni, mint ami van! Meg ami lesz, elv­társak. Elhiszitek-e, hogy odaát a gróf birkanyáját nem őrzi senki? Csak úgy le­gel a nyáj... megy, amerre lát; se juhász, se kutya, se szamár mellette. Az fog be­lőle, aki akar! És annyit, amennyit a kedve tartja. — Te miért nem loptál néhány birkát? — Loptam volna? Ez nek­tek lopás? Amit a gróféból elhoz az ember, az már nem lopás, elvtársak! Hogy mondhattok ilyet? Tavasszal, ha osztjuk a földjét, az is lopás lesz? Dehogy! Jusso- lunk, emberek! — Azt mondd, miért nem hoztál a nyájból? — Szeretnétek tudni? Nem azért, amiért ti gondoljá­tok ... hogy nem mertem. Most már nem írja senki, hogy ki mit visz a gróféból. Az intéző könyve tele volt! Mindent belelírt, ki mit vitt el. Még azt is, aki egy hát szalmát kötött a szérűn. Az intéző eltűnt... A könyv is odavan! Azt beszélik, most negyedik napja elment Kun Mihály lakására, fenye­gette Misát, ha nem megy a juh után, baj lesz. — Misa! Sok van a rová­sodon, az ember életében el­jön az idő, amikor számot kell adjon arról, amit rábíz­tak! Misa felállt az asztaltól, odament az intéző elé, össze­húzta a szemét. — Ide figyeljen, intéző! Én többet magának nem vagyok Misa! Aki énbelőlem még egyszer cselédet akar csi­nálni, azt én megfojtom... ha utána meg kell döglenem, akkor is. — Adod te még lejjebb is, Misa! — Én Kun Mihály elvtárs vagyok! — Felvette a botját. — No, ki vagyok én? Az intéző az ajtóhoz lé­pett, elfehéredett, ki akart ugrani. Misa nem engedte! — Ide a könyvet, amibe mindent felírtál! — Letegez­te. — Ki vagyok én mostan­tól? Halljam! — Kun Mihály elvtárs! — dadogta az intéző. — Mondd hozzá azt is, hogy forradalmár, Az intéző mondta. — Honnan tudod te ezt ilyen pontosan, Sándor? — kérdezték az emberek. — Én ne tudnám? Ott vol­tam Misánál akkor este. Amikor jött az intéző, be­húzódtam a felső szobába, de az ajtót nyitva hagytam. A sötétbe nem lehetett be­látni, de én láttam és hallot­tam mindent. — Elbújtál, Sándor! Azt gondoltad, nem jó, ha ott lát az intéző, mert felírja a ne­ved. — Soha! Eltűnt! — Vízre tettétek, ugye? így beszélgettek akkori­ban az emberek a hídépítés­nél ebédszünetben. Nem ke­veredték össze. A gazdák külön, a szegény emberek is külön. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom