Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-17 / 193. szám

1977. augusztus 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ma órabérben csinálják... Minőségi putricsere A kenyér története, a hoz­zá fűződő szokások, hiedel­mek sok-sok — tragikus és komikus —■ históriát tarto­gatnak számunkra. A törté­netkutatóle megállapították, hogy minden időben az em­beriség egyik legfőbb táplá­léka a lisztes anyagú kenyér volt. Amikor a tudósok rá­akadtak az ősemberek bar­langjaira, településeire. a vastag földrétegek alatt, sok évtizedes, többé-kevésbé megkövesedett, konzerváló­dott maradványok között bú­zára és elszenesedett ke­nyérre is találtak. S mivel tény, hogy a mai örök hó és jég birodalmában, a Déli­sarkon valamikor pálmák virágoztak, feltehető, hogy ennek a földrésznek lakói is kenyérrel, vagy ahhoz hason­ló lisztes anyaggal táplálkoz­tak. Kínában találjuk a búza termesztésének legrégibb nyomát, de annál jóval több adatunk van az ősegyiptomi búzatermesztésről, ahol kő­be vésett írások és a pirami­sokban talált búzaszemek igazolják a 6000 évvel ez­előtti fejlett gabonatermesz­tést. Európában a svájci cö­löpépítményekben és aggte­leki barlangunkban is hat évezredes, 'kőkorszaki búzát találtak. A zsidóknál, amint azt a Bibliában több helyen olvas­hatjuk: a földművelés igen megbecsült foglalkozás volt. s a gabonaérés megállapítása nevezetes vallási ünnepség keretében történt. Az aratás megkezdésének idejét a templomban hirdették ki ün­nepélyesen. Húsvét első nap­jának estéjén a szántóföldön néhány kalászt letörtek, ez­után megvárták, amíg a nap lenyugodott, majd az ég felé forduló csoport énekelve há­romszor megkérdezte: érett-e már a gabona, itt van-e már az ideje az aratásnak? Egy másik csoport igenlő felelete után néhány kévét levágtak, a templomba menve nyom­ban kicsépelték, megőrölték, s olajjal keverve áldozatul mutatták be. Pünkösdor az aratás befejezése szántén nagy egyházi ünnepség kere­tében folyt le- Ábrahám ide­jében kovászolt, tehát sava­nyított kenyeret ettek, de Mózes már eltiltotta a zsi­dókat a kovászolt kenyér fo­gyasztásától, mert a meleg égöv alatt a kovászolt ke­nyérben olyan bacilusok te- nyésztődtek, melyek a ke­nyeret emészthetetlenné tet­ték, s járványos betegséget okoztak. Ezért parancsolta meg Mózes, hogy a húsvéti bárányt csak kovásztalan ke­nyérrel szabad enni. A görögök az egyiptomiak­tól tanulták a kenyérsütést, de Dionüszoszt tartották fel­találójának, s ünnepein nagy kenyereket hordoztak körüL Tőlük kedvelték meg a ke­nyeret a rómaiak körülbelül i. sz. 170 körül, de már Augusztus császár idején, 300 nyilvános római sütődében készítették a rabszolgák a négyszögletes, 4 centi vastag, nyolc harántbevágásos ke­nyeret, a szigorú kasztrend­szernek megfelelően 3 féle minőségben. (A plebsz ke­nyere korpás árpa és zab keverékéből készült.) Rómában a földművelés ál­lami védelemben részesült, s minden római a harci tudo­mányon. kívül a földműve­lést is köteles volt megtanul­ni. Aki silány, vagy kevés gabonát termelt, azt szigo­rúan megbüntették, a szor­galmasak, a mezőgazdaság fejlesztői nyilvános dicséret­ben és jutalomban részesül­tek. Rómában a legrégibb és legértékesebb kitüntetés a kalászkoszorú volt. Tőlük a gallok tanulták meg a ke­nyérsütést, ők használtak hozzá először élesztőt s las­san elterjedt Európában is. A németek viszont csak a középkorban kezdtek kenye­ret sütni, a svédek egészen a XVI- századig nem ismer­ték a sütött kenyeret. Ma­gyarországon a sütőipar böl­csőjét már I. István korában megtaláljuk. Sok érdekes szokás kap­csolódik a kenyér sütéséhez, például az ősi ételáldozat maradványa volt hazánkban egészen a legutóbbi évtize­dekig az elajándékozás: a bizonyos jeles napokon kol­dusoknak sütött cipó. A ke­nyérsütés tiltott napjai vol­tak a kedd, a péntek, főleg az újholdi péntek: ilyenkor a kenyér — már egy 1670- ből származó feljegyzése szerint is keletien marad, az „asszonynapok” (Kisasszony, Boldogasszony, Luca) kenye­re, továbbá a nagypénteken. vasár- és ünnepnapi mise alatt vetett kenyér pedig kővé válik. Az ősi szokások maradvá­nyainak a keresztény hitvilág elemeivel való érdekes keve­redését láthatjuk a követke­ző rítusokban: a kovászhoz frissen hozzák a vizet, még­pedig szótlanul és háttal mennek a kúthoz; dagasz- táskor nem jó idegennek je­len lenni. Egy korabeli leírás szerint: mielőtt kezüket a tésztába nyomják, istenhez fohászkodnak, dagasztás köz­ben magasra hányják a fa­rukat, dagasztás után tenye­rüket domborúra formázva megütögetik a tésztát, aztán keresztet vetnek rá. Bevetés­kor az első kenyérbe tesznek egy seprűfűt meggyújtva vagy nyírfacsomót, rácsavart olajos vagy zsíros ronggyal- melyet szintén meggyújtanak, hogy a kemencében világít­son, s egy miatyánkot mon­danak a purgatóriumban levő lelkekért. Mikor minden tész­ta bent van, az asszony két kézzel fogva, combja felé emelgeti ruháját, mondván: „hasadj föl, repedj föl, csúcs kerekedj, lapos domborodj!” A kiszedett kenyereket egy­más mellé rakják a földre, azután valamennyit lemos­sák: a vizet napkeletnek kell kiönteni! Ma már egyszerűbb a ke­nyérsütés. Órabérben csinál­ják. A legendák ideje le­járt .. • Azonban a mai em­ber is szereti és becsüli a jő kenyeret. Egy hódmező­vásárhelyi öregember, hajda­ni kaszás, így vall szülőföld­je kenyeréről: „A határ ki­tűnő fekete földje teremtette a legsikérebb búzát minden időkben. Ennek lisztjéből sült olyan fölhasadt, gálánt ke­nyér és nyalka cipó, hogy a nem idevalósi vendég nem győzte csodálni, dicsérni és jó ízűén enni a feslőbélű vá­sárhelyi kenyeret.” Csóti László Kunhegyes Rajz- és sakkverseny, zenedélután szombaton Alkotmányunk ünnepére a kunhegyesi művelődési köz­pont egésznapos programmal várja a nagyközség lakóit. Délelőtt aszfáltrajzversenyt rendeznek a kisdobosoknak és az úttörőknek, ezzel egy- időben indul a felnőtteknek kiírt sakkverseny. Délután a Kunhegyesen élő ifjú zené­szek adnak hangversenyt. Es­te 8 órától Tamási Eszter „háziasszony” mutat be né­hány neves művészt a szóra­koztató műsorban. „Füredi hisszinház” Neves művészek irodalmi műsorai Nagy sikere volt a korábbi években Tiszafüreden a mű­velődési központban rende­zett „Füredi kisszínház” iro­dalmi bérletsorozatnak. A közeltmúltban elkészült az új rendezvénysorozat program­ja. Az idén is kitűnő művé­szek lesznek Füred vendé­gei: Kozák András, Drahota Andrea, Koncz Gábor, Bits­key Tibor, Béres Ilona. Ko­vács István, Pécsi Ildikó, Al- mási Éva, Balázsovits Lajos. Az első estre szeptember 10-én kerül sor Kozák And­rás és Drahota Andrea sze­replésével. A bérletsorozat hat műsorán a Calcutta-trió működik közre. Pécset* Török fürdő maradványait tárták fel Pécs történelmi városrészé­ben, a Hotel Minaret előtt, XIV. századi kolostortemp­lom és XVI. századi török fürdő maradványait tárták fel. Az ásatások során előkerült az 1301-ben épült Ferences templom eredeti szentélye. Falait a törökök rombolták le, hogy kialakíthassák Merni pasa dzsámiját. A templom padozata alatt kriptákat ta­láltak, bennük csontvázakat és csontmaradványokat. A XIV. századi szentély mellett feltárták Merni pasa fürdőjét, amelyet Pécs elfoglalása után — körülbelül négyszáz évvel ezelőtt — építettek a törökök. Pécsett három török fürdő volt, kettő közülük tel­jesen elpusztult, ezt viszont rekonstruálni lehet. Merni pasa fürdőjének ma­radványait konzerválják, majd a rekonstrukció tervei­nek elkészülte után hozzáfog­nak az objektum műemléki helyreállításához. A török fürdő minden jellegzetes részlete megmaradt, s így nagyszerűen rekonstruálható tudományos szempontból és bemutatás céljára egyaránt AZ ÖCSÖDI CIGÁNYTE­LEP nádfedeles putrijai kö­zül egyetlen kőépület tűnik ki, az is a helyi tanács ku­darcát hirdeti. Az történt ugyanis, hogy közpénzen egy illemhelyet építettek a- telep „főterére”, de... Kézzelfogható a tanulság: az elmaradottság felszámo­lása nem megy máról hol­napra. S főleg akkor nem, ha anyagi álozatokat is kö­vetel, — mint például a la­kásépítés. Ezért az öcsödi ci­gánytelep felszámolását csak „hosszú távon” tervezik. Az ott lakók egy része munka- viszony hiányában nem. is kaphat segélyt, s aki kap is, népes családja miatt nehe­zen boldogul az építkezéssel. Sokkal inkább megfelel számukra a közművesített területen készen vett lakás. Ez a gyakorlat a községben. Igenám, de ha nem futja a pénzből új ház építésére, még kevésbé futja jó álla­potban lévő épü'et megvéte­lére. Így aztán a telepről ki­költözők jobb körülmények közé kerülnek ugyan, de la­kásuk műszaki állapota meg­közelítően sem kifogástalan. Egy kis túlzással úgy fogal­mazhatnánk: minőségi put­ricserére került Sor. Eseten­ként a szó szoros értelmében ez történik, mivel a hitel fel­vétele után le kell rombol­ni a putrit. Előfordul, azon­ban hogy a lebontásra ítélt putri jobb állapotban van, mint a többi. Ilyenkor a te­lepen belül is megindul egy költözési láncolat, s a leg­rosszabb putrit döntik össze. A tanácsnak mindegy, hogy melyiket, az a lényeg, hogy eggyel kevesebb legyen. Mivel a faluba költözők már a megvételkor rossz ál­lapotban lévő lakóházuk fel­újítására a tapasztalatok sze­rint évek múltán sem gon­dolnak, idővel ismét lakás­igényükkel ostromolják a ta­nácsot. öt-hat család kiköltözése a putrisorról korántsem le­ien ti egy idejétmúlt életfor­ma gyökeres megváltozását. Már csak azért sem, mert a faluba költözők gyermekei sok esetben visszaháza sód­nak a telepre, s oda is köl­töznek. A putrik világának Legátó címmel öt év után újra nagyjátékfilmet forgat Gaál István Balázs Béla díjas filmrendező, a Sodrásban és a Magasiskola című nagysike­rű filmek alkotója. A mai társadalmi problémák iránt fogékony művész legújabb filmjének témája is ízig-vé- rig mai történet: egy fiatal egyetemista házaspár vaká­ciója során elevenednek meg az egykori partizán apa éle­kihalása így nehezen képzel­hető el. Állandóan újulnak az igények a C-hitelre, ami százezer forintos kamatmen­tes kölcsönt jelent. A helyi tanács úgy próbál­ja ennek elejét venni, hogy egyszerűen nem engedi a te­lepre való bejelentkezést. Megoldást jelent ez? Egy­magában véve nem, de any- nyi bizonyos, hogy a község lakóinak egyértelmű helyes­lésével találkozik. Azt tart­ják, segíteni kell a cigány­telep felszámolását, de az anyagi ráfordítást nem le­het az oda újonnan beván­dorlók esetében is természe­tesen és időtlen időkig biz­tosítani. Mi akkor a megoldás? Az, amit a község lakóinak többsége követ: a becsületes munkával szerzett jövede­lemből felépített családi ott­hon. Ehhez a lehetőség min­denki számára adott. Örven­detes, hogy — legalábbis a munkást illetően — a kez­deti lépéseket sokan megtet­ték. Ma már a telep munka­képes férfiainak 80—90 szá­zaléka rendszeresen dolgo­zik. Ez azonban még ko­rántsem hozza a cigánycsa­ládoknak azt az anyagi fel­lendülést, ami természetes volna, főleg a nagy család és a helytelen beosztás mi­att. A rendszeres munka tehát még nem minden. Kell né­hány év ahhoz is, hogy a megszerzett javakkal gazdál­kodni tudjanak. Életmód, életszemlélet kérdése ez, aminek kialakítását gyer­mekkorban kell kezdeni. Ezért jó kezdeményezés a községi cigánynapközi. Még jobb lenne, ha a nevelés már óvodáskorban megkez­dődhetne. Hiába kapnak' azonban erre lehetőséget, ha a szülők nem hajlandók óvo­dába járatni a gyerekeket. A KÖZSÉGI TANÁCS vb titkára azt mondta: a ci­gányok jelenlegi helyzetét össze se lehet hasonlítani a nyolc-tíz évvel ezelőttiveL Akkor állandóan segélyezni kellett őket, most viszont döntő többségük rendszere­sen dolgozik. Ez a jövőjük megbízható alapja. S. B. tének már-már a hősiesség ködébe tűnő, mítoszokkal övezett eseményei, s ennek kapcsán változik meg a fiata­lok véleménye az időnként unalmasságig agyonemlege­tett múltról. A film főszerepeit Dayka Margit, Tolnay Klári, Hege­dűs D. Géza, és Orosz Lujza romániai magyar színésznő játsszák. Legitó Új magyar film 7. Bálint korán reggel ment be az iskolába, még hét óra sem volt. Tóth Lajos bácsi, az altiszt kopogott a tanári ajtaján: — Szigethy igazgató úr hí­vatja a tanár urat! Ahogy Bálint belépett, az igazgató kérte, tegye be ma­ga után a belső ajtót is. Jó barátságban voltak. Bé­la bácsi tanította annak ide­jén Bálintot, érettségi után ő járta ki, hogy Bálint egyházi ösztöndíjjal egyetemre kerül­jön. Bálint néha a pénz miatt lelkiismeretfurdalást érzett. Egyház pénzén tanult, az­tán ... Beszéltek erről Béla bácsi­val ... Az öreg azt mondta, kisebb gondja is nagyobb legyen en­nél! „Megdolgoztunk mi az­ért a kis pénzért régen a pa­poknak!” — N«n azért hívattalak! Te tagja voltál az egyetemen a „Szocialista Magyarország­ért'’ körnek. Ezt nem említet­ted nekem! Nem megrovás- kéooen mondom! Örülök, hogy tudtad, hol a helyed! — Ártatlan tanulócsoport voltunk,.. Nem csináltunk semmit! Németh Lászlót, Illyést, Veres Pétert, Darvast olvastuk... — Minden ártatlanul kez­dődik ... Bálint... nekünk is alakítanunk kell itt egy kört. Ártatlan kört! Hetedi­kesekből, nyolcadikosokból és a tanárokból. Figyelj ide, fi­am! A tantestületben besú­gó és rongyember nincs. Én azokat már elpateroltam idő­ben. De ostoba akad köz­tünk ... Nem szólunk min­denkinek! Az első feladatunk az lenne, hogy megmagyaráz­zuk órákon: ez a háború el­veszett! De okosan ám, fiam! Nem elvesztettük, mert nem is volt a mienk! Létrehozzuk ezt a Kört... ez lesz az első lépés! Mentsük, akit lehet, egy csepp vért se többet a nemzet ereiből! Kell az erő a háború utánra. Óriásak a veszteségeink. A béketárgya­lásokon, minél gyengébben kerülünk ki ebből a disznó- ságból, annál nagyobb pofont kapunk! Bálint szívesen hallgatta az igazgatót. — Nézzük csak, fiam kik is lennének, akikkel szót érthe­tünk ... Egy hétre rá a Magyar Ki­rályi Tanfelügyelőségtől át­irat érkezett: az intézetet az ilyen és ilyen számú határo­zat alapján adják át a szö­vetséges német csapatoknak, akik hadikórházat fognak az épületben berendezni. Az igazgató közölte Bálint­tal: most a legfontosabb fel­adat, hogy ilyen körülmények között is folytassák a taní­tást, ne engedjék szét az if­júságot". A németek által igénybe nem vett helyiségek­ben kell megszervezni a tan­órákat. Kemény, kétnapos munka volt; a szenespincékből kipa­kolták a tüzelőt, átrendezték a szertárakat, a tornacsar­nokból négy tantermet ala­kítottak ki, a raktárak anya­gát a padlásra hurcolták, hogy legyen elég hely. Akkor éjszaka minden ed­diginél súlyosabb bombázás érte a várost. Az állomás és környéke volt a fő célpont, egyetlen ép sínpár sem ma­radt. A reggeli vonatok jóval a város előtt vesztegeltek, a nyílt pályán. A távolra uta­zók kiszálltak a szerelvény­ből, és ültek a töltésoldalon, a környékbeliek begyalogol­tak a városba, vagy vissza­mentek oda, ahonnan jöttek Rengeteg ház romba dőlt, és sok halott volt. Másnap reggel még tanítás előtt — a pincében elhelye­zett irodában — megjelent egy német hadnagy, bemutat­kozott, és jól érthető magyar­sággal közölte Béla bácsival, hogy dr. Biezerbach alezre­des kórházparancsnok kéreti a parancsnoki irodájába. Béla bácsi felállt, kihúzta magát, és azt mondta: — Kérem, ennek az intéz­ménynek az igazgatója én vagyok! És hogy úgy mond­jam, itt mindennek a gazdá­ja is. Elvárom, ha a parancs­nok úrnak bárminemű közöl­nivalója van velem, keressen fel az irodámban. A hadnagy elnézést kért, és távozott... Béla bácsi sápadt volt, a tanári kar szótlan. Visszajött a segédtiszt, és szó nélkül letett a Béla bácsi asztalára fél ív papírt, rajta két mondat — megszólítás nélkül: „Megparancsolom, hogy ta­nulóit a legrövidebb időn be­lül távolítsa el az iskola terü­letéről. Mindennemű parancsmeg­tagadást és szabotázscselek­ményt az érvényben levő né­met haditörvények szerint büntetek. Dr. Biezerbach alezredes” Béla bácsi sápadt lett, és ahogy a levél elolvasása után összehajtotta a papírt, reme­gett a keze. Bejelentette, hogy azonnali hatállyal tantestületi értekez­letet tart, és megkért néhány tanárt, hogy menjenek be az osztályokba, igazítsák el a gyerekeket; csendben és fe­gyelmezetten maradjanak a helyükön, a további utasítá­sig, ők pedig azonnal jöjjenek vissza az igazgatói irodába, hogv haladéktalanul meg­kezdhessék az értekezletet! (Bolytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom