Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-14 / 164. szám

1977. július 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mit lehet tenni Készletgazdálkodás a kapun belül? az Rpritógépgyárban A készletezés, ha pénzügyi szempontból nézzük, ráfize­tés. Hiszen mit is takar a készlet szó? Ellentmondást: a vállalatnak van pénze — és mégsjncs, mert a terme­léshez szükséges anyagok, be­fejezetlen termékek és el­adatlan készáruk formájában, a raktárakban és műhelyek­ben található. Vásárlásra for­dítani ezt az összeget nem, vagy csak bizonyos idő után lehet. És rögtön tovább is bo­gozhatjuk az ellentmondások hálóját: a készlet rossz, de nélküle lehetetlen termelni. Soha el nem érhető, hogy a A körülmények Ez pedig nem is egyszerű feladat. Legnehezebben a gyártáshoz használt anyagok­nál érhető el, hogy a vállalat­nak minél kevesebb pénzét kényszerítsék nyugvásra. Az Aprítógépgyár például még a viszonylag gyorsan be­szerezhető acéllemezekre is hat hónapot vár a rendelés feladása után. Annyit kell te­hát a fémtáblákból raktároz­niuk, amennyi a következő szállítmány megérkezéséig kitart. Használnak azonban olyan alkatrészeket is, ame­lyekre 18 hónapot várnak. A hosszú szállítási határ­idők nemcsak azért kedve­zőtlenek, mert növelik a rak­tárkészletet. Az egyedi gépe­ket készítő Aprítógépgyár gyakran arra kényszerül, hogy már akkor feladja a rendelést, amikor egy gép vagy berendezés tervei még rajzasztalra sem kerültek. Nem tudják, hogy melyik anyagból pontosan mennyi szükséges, de már rendelniük kell, nehogy anyaghiány mi­att csak később kezdhessék a gyártást. Szinte természe­tes: nem mindig találják el a tényleges szükséges mennyi­séget. Inkább többet igényel­nek. A gondokat tovább sza­Ezek az Aprítógépgyár készletgazdálkodásának gond­jai Pedig a negyedik ötéves terv óta különösen gyorsan fejlődő vállalatnak minden fillért meg kell fognia. Nem költheti pénzét fölösleges készletekre. Nem maradna termelő gépek vásárlására — nem használhatnák ki az egyedi nehézgépek iránt a vi­lág minden táján egyre nö­vekvő keresletet. A külső környezet adottságain azon­ban nem változtathatnak. szállítók pontosan arra a percre szállítsák az anyago­kat, amikor azokat éppen munkába veszik. Az is szin­te elképzelhetetlen, hogy a termékeket elkészültük pilla­natában elvigyék és kifizes­sék a vevők. És ha mindez meg is valósulna, marad még a befejezetlen termelés. A lemezek, villanymotorok hal­mazából ugyanis nem másod­percek alatt lesz szénőrlő ma­lom . . . Egy megoldás marad: a készleteket a körülmények megengedte legkisebb szinten tartani... Gazdálkodni ve­lük. porítja, hogy több hónapra elegendő mennyiséget gyak­ran egyszerre kap meg a vál­lalat. Az említett nehézségek ellenére azonban az Aprító­gépgyár még kényelmes helyzetben van, ha a közvet­lenül az árut készítő iparvál­lalattól rendel. A gazdasági vezetők igazi gondjai akkor kezdődnek, amikor a szüksé­ges árumennyiség nem ér el egy bizonyos súlyhatárt. Ek­kor már nem a gyártótól, ha­nem egy termelőeszköz-ke­reskedelmi (TEK) vállalattól kell vásárolni. A TEK válla­latok azonban gyakran ké­sőbb teljesítik a rendelést, mint a gyártók. A két ipar- vállalat közé ékelődő keres­kedelmi szervek nem töltik be a fő feladatukat. Nem tár­tanak raktáron elegendő árut a kis tételű rendelések gyors teljesítésére. Az „aprí­tósok” ezért inkább a tény­leg szükséges 35 tonna he­lyett ötvenet vesznek — köz­vetlenül az előállítótól. így legalább idejében elkezdhetik a munkát. A felesleg aztán a raktárakban hever, amíg vég­re be nem építhetik valame­lyik termékükbe. Mégsem állnak tehetetlenül az eléjük tornyosuló akadá­lyok előtt. Két évvel ezelőtt összes készleteik 102 nap alatt cserélődtek ki, az anya­gok forgási ideje 65 nap volt. A következő évben — 1976- ban már csak 95, illetve 62 nap volt a két szám értéke. Az idén további javulást vár­nak. Nem kell nagyon ma­gyarázni, nogy mit jelent egy vállalatnak, ha sok tízmillió forintjával 5—6 nappal ko­rábban rendelkezhet... Má­sik fontos eredményük: 1975- ről 76-ra árbevételük tíz és fél százalékkal, készleteik ér­téke viszont csak 1,9 száza­lékkal emelkedett. Relatíve tehát kevesebb pénzüket kö­tötték le az anyagok, eladás­ra váró áruk. A megoldás Az eredmények igazi jelen­tősége akkor tűnik elő, ha tudjuk, hogy napjainkban ál­talában egy százalékos ter­melésnövekedéshez legfeljebb 0,5 százalékos készletnöveke­dés tartozhat. Jó ismerni azt is, hogy abban az alágazat- ban, ahová az Aprítógépgyár tartozik, a készletek átlagos forgási ideje 1975-ben és 1976-ban is 112 nap, ezen be­lül az anyagkészleteké 73, il­letve 74 nap volt. Hogyan jöttek ki az átla­gosnál kedvezőbb gazdasági mutatók? A számok mögött fegyelmezettség, megfeszített munka rejlik. A vállalat gaz­dasági vezetői az anyagnyil­vántartási rendszer korszerű­sítésében, a készletgazdálko­dás és a termelés közötti „na­gyon élő kapcsolatban” lát­ják a siker titkát. Néhány év­vel ezelőtt, amikor egyre nyilvánvalóbbá vált: dinami­kusan fejlődő vállalatnál na­gyon fontos a pénzügyi egyensúly és így a készletgaz­dálkodás az üzemi munka egyik legfontosabb területe, gépesítették ügyvitelüket. Könyvelőautomatákat vásá­roltak. A nyilvántartási rend­szer átszervezése után lehe­tővé vált, hogy havonta elle­nőrizzék az egyes készletek nagyságát. A havi adatokat állandóan egyeztetik a ter­melési programmal, így el­dönthető, melyik anyagból van több, vagy kevesebb a kelleténél. Hiány esetén le­hetőség szerint módosítanak a gyártási terveken is. Egy- egy termék munkálatainak elkezdését előbbre hozzák vagy elhalasztják. Az ügyvi­telszervezés korszerűsítése mellett fontos szerepe van olyan „kiegészítő” módsze­reknek is, mint a használha­tatlan készletek felderítése és értékesítése, a hiánycik­kek más anyagokkal történő pótlása. A külső környezet kedve­zőtlen adottságait a kapun belüli jó munkával ellensú­lyozva, az Aprítógépgyárban elérték, hogy évről évre egy­re optimálisabban kihasznál­hatják fejlesztési lehetőségei­ket. V. Szász József Az eredmények Negyvenháromezer libát nevelnek az idén a rákóczifalvi Egyesült Rákóczi Tsz-ben. Hatezer tenyészludat meghagynak törzsállománynak a tsz szandaszőlősi hármas kerületében levő libanevelő telepen - ott készült felvételünk, - a többit értékesítik. A sokhasznú tejsiló Házilag épített „óriás” tároló a tejipari vállalatnál Rozsdamentes acélból készült a 40 ezer liter űrtartalmú tejsilő (Fotó: T. F.) Óriási „tejeskanna”, be­tonalapba ágyazva. Egy­szerre 40 ezer liter tej fér el benne, egy kisebb város la­kóinak napi tejigénye. A Szolnok megyei Tej­ipari Vállalat szolnoki üze­mében május elején fel­épült, és azóta működik a tejsiló. A rozsdamentes acélból készült építmény több hasznú: meggyorsult a tejátvétel, jelentősen növe­kedett a tárolási kapacitás és lehetőség nyílt a tárolás­ra is. A négy milliméter vastag acélhengerbe úgyne­vezett „önmosó rendszert” építettek be, a silóban — gép segítségével — készítik elő a tejet fogyasztásra. Az építménynek jó a hőtartása, az eltelt időszak tapasztala­tai szerint a nyersrtej 4—6, a pasztőrözött 10—12 óra hosszáig tárolható benne minden minőségi károsodás nélkül. Az 50-es évek elején épült szolnoki üzemegységet napi 20 ezer liter tej feldolgozá­sára „méretezték”, de ma már napi 80—100 ezer litert fogadnak és dolgoznak fel. A Törökszentmiklóson fel­épült — 40 ezer literes — mélyhűtőállomás és a köz­ponti telepen májusban el­készült rtejsiló megoldja leg­égetőbb gondjukat, a táro­lást. A vállalat tmk-műhelyé- nek Béke Szocialista Bri­gádja derekas munkát vég­zett a tejsiló építésében: az alapozásitól, a zsaluzástól, a fémszerkezet összeszerelé­séig, felállításáig, mindent ők csináltak. A 800 ezer fo­rintba kerülő „tejeskanna” építése során a brigád tag­jai mintegy 40 ezer forint értékű társadalmi munkát is végeztek. A vállalat kivá­ló brigádja nagyszerű és hasznos munkával folytatta eddigi sikersorozatát. Az új tárolóhely működé­se óta naponként — átlago­san — 85 ezer liter tejet gyűjtenek be a szolnoki te­lepen, és a szállítóautók 55 ezer, már fogyasztásra al­kalmas, feldolgozott tejet visznek Szolnok és környéke üzleteibe. Étkezési túróból 8 ezer liter, poharas és kan­nás tejfölből 5 ezer liter ké­szül egy nap alatt, emel­lett Rákospalotára 18 ezer liter, fogyasztásra alkalmas tejet szállítanak az üzem­ből. — t. sz. e. — A központi és a helyi érdekek összhangjának szolgálata 10 éves a vállalati és szövetkezeti pénzügyi revízió intézménye A gazdaságirányítás 1968-ban bevezetett új rend­szerének megfelelően hozták létre az állami ellenőrzés új rendszerét, s ennek új típu­sát a vállalati-szövetkezeti pénzügyi revíziót. Az ebből adódó feladato­kat a megyében a tanácsi vállalatoknál és szövetkeze­teknél, illetve ezek társulá­sainál a Pénzügyminisztéri­um Bevételi Főigazgatóságá­nak Szolnok megyei Hivata­la látja el. A pénzügyi ellenőrzés, jogszabályban előírt kötele­zettsége alapján, a gazdasági és pénzügyi folyamatokkal szoros összefüggésben vizs­gálja: a gazdálkodó szervek által készített mérlegek va­lódiságát; az állami költség- vetéssel bonyolított pénzügyi elszámolásokat; a nyereség­ből (jövedelemből) képzett érdekeltségi alapok (részese­dési, fejlesztési, stb.) helyes­ségét, azok felhaszriálá'sában a jogszabályok betartását; a számviteli rend és okmány- fegyelem helyzetét, illetve egyéb pénzügyi szabályok betartását. A megyei hivatal évenként 3 milliárd forintot elérő költségvetési kapcsolat (adó- befizetések, illetve támoga­tás-igénylések) elszámolá­sát, mintegy 1,5—2 milliárd forint nyereség (jövedelem) felhasználását, továbbá kö­zel 15 milliárd forint válla­lati — szövetkezeti vagyon nyilvántartását, változásai­nak bizonylatolását és elszá­molását vizsgálja felül. Mindebből következik, hogy fontos feladatot kell ellátni a társadalmi tulajdon védel­mében, illetve annak sérel­mére elkövetett cselekmé­nyek megelőzésében és feltá­rásában is. A pénzügyi revízió intéz­ménye a központi, népgaz­dasági érdekeik szolgálata mellett helyzeténél fogva kellően elő tudja segíteni a gazdálkodók közvetlen, jog­szabályon alapuló érdekei­nek érvényesülését is. A pénzügyi ellenőrzés gya­korlata tanúsítja, hogy nem elsődleges cél a minden áron való hibakeresés, a jogsza­bálysértések alapján való fe- lelősségrevonás, a bírságo­lás. Elsősorban a hibák meg­előzése a cél, ennek érdeké­ben a lehetőségekhez képest maximális segítségnyújtás a jogszabályok intencióinak megismeréséhez, azok gya­korlati alkalmazásához, to­vábbá segítség a gazdasági vezetésnek a szabályozók út­ján kifejezésre jutó közpon­ti akarat érvényesítésében, a fegyelmezett, minél eredmé­nyesebb gazdálkodásban. Természetesen nem tekint­het el a pénzügyi ellenőrzés a fegyelemsértések, a nép­gazdaság érdekeivel ütköző magatartások esetében a fe- lelősségrevonás kezdemé­nyezésétől sem. A pénzügyi revízió ható­sági tevékenységét egyre in­kább a konstruktív jogalkal­mazás jellemzi, a jogszabá­lyok intencióinak szemléle­tében történő megítélés és intézkedés. A pénzügyi revízió, fel­adata ellátásában széles tár­sadalmi bázisra is támasz­kodik, így elsősorban a szö­vetkezeti tagságot képviselő ellenőrző bizottságokra, az érdekképviseleti szövetsé­gekre, a helyi párt-, tanácsi szervekre. A vizsgálatok ma már szélesebb társadalmi nyilvánossággal folynak le: a gazdálkodó szervek előre értesülnek a vizsgálat idejé­ről, részletesen megismerik annak programját, és egy­ben felhívják őket önrevízió megtartására. A belső elle­nőrzés szerveit (ellenőrző bi­zottságokat, belső ellenőrö­ket) egyre eredményesebben tudják a vizsgálatokba be­vonni. A vizsgálat zárótár­gyalásán nemcsak a vál­lalat, szövetkezet párt- és gazdasági vezetése, ellenőrző bizottsága vesz részt, hanem egyre több esetben az álla­mi felügyeletet gyakorló ta­nácsi szervek, a helyi párt­szervek és az érdekképvise­leti szövetségek is. Ennek keretében a vizsgálat nem­csak a hiányosságokat is­merteti, hanem az eredmé­nyeket, a tapasztalt helyes módszereket is. A pénzügyi ellenőrzés fi­gyelemre méltó fejlődést ért el munkamódszerében, te­vékenysége közgazdasági tartalmában. Ez a fejlődés az egységes apparátus létre­hozásával 1971-től érezhető­en felgyorsult. A pénzügyi revíziós tevé­kenység eredményei ismere­tesek, nemcsak a szakmai közvélemény, hanem a vál­lalati és szövetkezeti kollek­tívák előtt is. E munka tár­sadalmi hasznosságát egyre inkább általánosan elfogad­ják. Mind kevesebben van­nak, akik az ellenőrzést bi­zalmatlanságnak, zaklatás­nak tekintik, egyre többen ismerik el a Gogol „Revi­zorának mottójába megfo­galmazott igazságot: ..Ne a tükröt hibáztasd, ha képed ferde”. Harangozó Károly hiyatalyezetQ

Next

/
Oldalképek
Tartalom