Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-09 / 160. szám

1977. július 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Fenékpusztán szovjet és magyar régészek együttműködésé­vel az idei nyáron is folytatódtak az ásatások. Nemrég egy bronzkori lakóház maradványait tárták fel. Julius 13: Eszperantisták találkozója Az egészségügyi dol­gozók első eszperantó találkozójának prog­ramját szervezi e napok­ban a hódmezővásárhe­lyi orvos-egészségügyi eszperantó szakcsoport. A július 19-én kezdődő, egy hétig tartó találko­zó — amelyre megyénk­ből is többen jelentkez­tek — ünnepélyes meg­nyitóját a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola' kollé­giumában rendezik. Szekcióüléseket, szak­mai tapasztalatcseré­ket, egésznapos kirándu­lásokat (Szegedre, Gyu­lára, Békéscsabára) is szerveznek a résztve­vőknek. A helyi város­néző útjuk során a Ma­jolikagyárat és a mú­zeumot is meglátogat ják. Pihenésként nyelvtanulás Az első idegen nyelv, amellyel az iskolában a diá­kok találkoznak: az orosz. Herbály Katalin számára ez a találkozás „szerelemmé” változott. Az első óra után a legkedvesebb tantárgya lett, szabad idejében levele­ket írt szovjet diákoknak, fáradhatatlanul forgatta a szótárt, tanulta a szavakat. Hetedikes volt, amikor megnyerte Mezőtúron a vá­rosi orosz versenyt, a me­gyein pedig második lett. Ju­talomként a Szovjetunióba utazott, ahol igazán próbára tehette orosz tudását. Jó nyelvérzékére hivatkozva ta­nárai azt javasolták, hogy tagozatos osztályba jelent­kezzen. Az orosz mellé az angolt választotta a karcagi Gábor Áron Gimnázium és Szakközépiskolában. — Tavaly az érettségi után ért az első kudarc — emlé­kezik vissza —, nem sikerült a felvételi vizsgám az egye­temen, az angol írásbeli dol­gozatom miatt. Egy éve gyógyszertári asszisztensként dolgozom szülővárosomban, Mezőtúron. A munka mellett azonban továbbra is tanul­tam a két nyelvet; az angolt magánúton, az oroszt pedig a Gorkij nyelviskolában. So­kan azt mondják, hogy csak magnóval, lemezekkel lehet nyelvet tanulni. Nekem csak szótáraim és könyveim van­nak. S ezek mellé persze nagyon nagy akarat. Szerin­tem ez a legfontosabb. — Jelentkezett az egye­temre az idén is? — Közben megváltoztak a terveim. A DATE mezőtúri főiskolai karán felvételiztem; még nem tudom, milyen eredménnyel. Biztosan fur­csállja, hogy a nyelvek he­lyett a gépeket választottam. Gyakran megfordultam a fő­iskola nyelvi laboratóriumá­ban, megismerkedtem a ka­ron folyó képzéssel, megtet­szett a gépészmérnöki pálya ezért döntöttem így. Az orosznak, angolnak ott is hasznát vehetem majd. Sze­retnék nyelvvizsgát tenni, utána németül és lengyelül is megtanulok. Sok levélbeli ismerősöm van az NDK-ban, Lengyelországban, Japánban, Kanadában, Finnországban. Egyébként a levelekből ren­geteget lehet tanulni. Majd­nem olyan, mintha élőszóban beszélgetnék valakivel az anyanyelvén. Oroszból hamarosan ismét lehetősége nyílik erre. A Gorkij nyelviskola által meg­hirdetett versenyen ugyanis Herbály Katalin a legjobbak között végzett az idei tanév­ben. s jutalomként szovjet­unióbeli társasutazást nyert. T. G. Irodalmi - Gyűjtemé­ritkacánnk nyem alapja riindbdyur meg gyermek. koromból való — mondja Kun Imre. — Baján éltünk és egy napon édesapám Mikszáth Kálmántól kapott levelet. Nekem ajándékozta. Attól kezdve rajongtam a nagy írók kéziratáért. Kéz­irataim vannak. Thomas Manntól, budapesti tartózko­dásának idején előadását kel­lett volna lebonyolítanom. Az akkori igazgató elhárította közreműködésemet a meg­rendezésében. Irt nekem Franz Werfel, Conan Doyle, és H. G. Wells. Móra Ferenc­nek két levelét őrzöm. Bródy Sándor, Molnár Ferenc ép­pen úgy szerepel gyűjtemé­nyemben, mint Jókai Mór. A nagy mesemondó Párizs­ból írta ezt a levelet Révai nevű kiadójának, aki két operajegyet szerzett neki. A levél szövege: „Köszönettel visszaküldöm a két opera­jegyet, mert nem tudom fel­használni. Feleségem ugyan­is nem jól érzi magát.” Tom­pa Mihály egyik levele így szól: „Kedves kurátor uram. Vettem a 100 új frt-t. Most éppen jókor jött, mert azóta talán el is költöttem volna.” Bartók- - Bartók-ieve­IpvpIpIí leimet a Bartok­icvcien archívumnak ad­tam át. A Széchenyi Könyv­tár zeneműtára, valamint az archívum kapta a szocialista országok Bartók-cikkeinek másfél évtizedes gyűjtemé­nyét. Ezenkívül 3000 hang­versenyműsort 1918-tól 1948- ig. A zenei gyűjteményem legszebb darabjai közé tar­tozik Pjotr Iljics Csajkovsz­kij névjegye, Liszt Ferenc és Wagner közös autogramja, Igor Stravinski három leve­le, Maurice Ravel rádiószer­ződéséről szóló írása. Kodály számtalan levele és előadá­sainak kézírásos szövege van nálam. Mint koncertirodai vezető jutottam Pablo Ca­sals, Bronislav Hubermann, Emil Sauer, Yehudi Menuhin, sőt a sztratoszféra-repülő Piccard leveléhez is. Leve­leztem Rabindranath Tagore hindu költővel és Stokows- kival. Fél évszázados barát­ság fűzött Szigeti József he­gedűművészhez, s tőle is sok dokumentum van birtokom­ban. Klemperer karmestertől Anday Piroska énekesnőig sok művész nevét tudnám felsorolni... Gyűjteményem egyik legféltettebb darabja egy Rodin-rajz és Bruno Walter emigrációs levelei. Zenei - Gyűjtöm a hólvpnpk Plaketteket, ame- ueiyeyen (yejj zenei vonat­kozásúak. Megszereztem va­lamennyi zenei verseny pla­kettjét, húsz nemzet zenei bélyegeit a hozzávaló aláírá­sokkal, levelekkel, elsőnapi bélyegzővel és záróbélyeggel. Ez a különlegesen ritka ösz- szeállítású gyűjtemény már több kiállításon szerepelt, nemcsak idehaza, de külföl­dön is. — Legközelebb hol látha­tunk valamit a Kun Imre- féle ritkaságok közül? — A Dohnányi Ernő szüle­tésének 100. évfordulója al­kalmából rendezendő emlék- kiállításon a Nemzeti Mú­zeum dísztermében. Dohná­nyi amerikai éveiből valók a különféle levelek és szer­ződések. Ezek közül egyet idézek. A zeneszerző, zongo­raművész és karmester egye­sült államokbeli tallahasee-i egyetemen tanított. Onnan írta Andrew Schulhofnak, magyar származású me­nedzserének: „Egy pár sze­mélyes megjegyzéssel vissza­küldöm a mellékelt kritikát. A bácsi mindenesetre nem jóindulatú. Érdekes. hogy ezek a .modernek’ mennyire* dühösködnek, ha valakinek, aki nem tartozik hozzájuk, sikere van. Már rég akar-' tam megírni, hogy a New York-; Union (a zeneművé­szek szövetsége. A szerk.) milyen rondán visekedik. A Minneapolisban játszott Mo- zart-koncertről se engedik meg, hogy tápét (magnóte- kercs-fevétel) adjanak ne­kem. Ügy látszik, ritkán van úriemberekkel dolguk. Ölel Ernő.” Kristóf Károly ■ ** "I H I ■■ . „Cserjenyuvok közt KISKÖRÉN A KISZ Szolnok megyei Bizottsága védnökséget vál­lalt a Tisza II. tározótava körül kiépülő üdülőkörzet munkálatai fölött. „Védnök­ség” — ez kissé papírízű­nek hangzik. Mondjuk in­kább úgy: ahol a megye KISZ-tagsága tud, segít... A fentiek jegyében nyitot­ta meg kapuit — az idén el­ső ízben — Kiskörén a Szol­nok megyei KISZ-esek épí­tőtábora. A résztvevők nem akármilyen munkát végez­nek: a tó medrének alakítá­sában segédkeznek, a ko­rábban kiirtott erdők he­lyén fölburjánzott cserjése­ket, bozótokat vágják ki. A tábor vezetőjével, Juszr tin Lászlóval és helyette­sével, Nádházy Sándorral (mindketten a szolnoki 633. sz. szakmunkásképző ’szak­oktatói) beszélgetünk. — Hányán, honnan jöttek diákok a most dolgozó cso­portba? Jusztin László válaszol: — összesen 78 diák dolgo­zik most — a legtöbben kö­zülük a jászberényi erősára­mú szakközépiskolából és a szolnoki vízügyiből érkez­tek. Néhány, a nyolcadikat most befejezett fiú Karcag­ról és Mezőtúrról jött. Hogy telik el a táborozok egy napja? Erről Nádházy Sándor beszél: — Reggel hatkor ébred­nek a srácok, mosdás, reg­geli —i aztán 7 órától kezd­Szolnok megyei diákok építőtábora a Tisza-parton ve hat órán keresztül irt­ják a bozótot. Ebéd, utána pihenő, játék, foci, séta. Es­ténként „klubos” programo­kat csinálunk magunknak. — Milyen a munka? — kérdezem Nagy Zoltánt, ő Jászberényből jött Körére dolgozni. — Nem könnyű, de meg lehet tanulni. A cserjezúzó gépek után tisztogatjuk meg a talajt. — Kesztyűs kézzel bá­nunk a munkával — teszi hozzá Nagy Zoli osztálytár­sa, Magyar Ferenc, — tud­niillik kaptunk kesztyűt, hogy ne törje föl a szerszám meg a fa a kezünket. Per­sze nem tudom, hogy idáig mit irtottunk ki többet: ■ cserjét a földről, vagy szú­nyogot a saját bőrünkről. — Csipkedjétek magato­kat, akkor nem csipked a szúnyog — szól közbe vala­ki az ellenlábas szolnoki brigádból. „Ellenlábas” — azért, mert a 9 brigád kö­zött munkaverseny „dúl”. Birkás Szabolcs most vé­gezte Karcagon a nyolcadi­kat — ősztől esztergályos szakmunkástanuló lesz. Ve­le a duzzasztó hídján egy kis „felderítő” séta közben találkoztam. — És már másodszor va­gyok Kiskörén — mondja a bennfentes büszkeségével. — Az iskolává] voltunk itt kirándulni tavaly. És magyaráz a társainak: a mélyben hömpölygő víz felé mutatva. — Látjátok, hát ott bent megemelik a zsilipeket, ak­kor hatalmas robajjal meg­indul a víz és működésbe hozza az áramfejlesztő tur­binákat. A szavai után pár perccel — mintha összebeszélt volna a duzzasztómű személyzeté­vel — megemelkednek a zsi­lipek és a víz hatalmas ro­bajjal ... A séta végeztével a fiúk lakóhelyére, a munkásszál- láj épületébe megyünk. Büszkén mutatják a négy­ágyas erkélyes szobákat. Tö­kéletes a kényelem. Néhányan képeslapot ír­nak, vagy a vacsorához ké­szülődnek, mások fociznak lent a pályán, megint má­sok a kesztyű ellenére kelet­kezett vízhólyagoíkat ápol- gatják. Őket így vigasztalja a munkásszálló egyik állan­dó felnőtt lakója: — Sebaj, fiúk. Bőrkemé- nyedés lesz azokból mire ha­zamentek. Férfias lesz lega­lább a kézfogásotok ... Szabó János Imrédytől Szálasiig Karsai Elek új könyvéről Vízgazdálkodási Ifjúsági Napok Szolnokon Kétszáz fiatal részvételé­vel Szolnokon a tiszaligeti KISZ-táborban rendezik meg a Vízgazdálkodási If­júsági Napok kétnapos ren­dezvénysorozatát. Az ország különböző mezőgazdasági üzemeiből, vízgazdálkodási vállalataitól tegnap érkezett fiatal szakemberek találko­zójára a Szolnok megyei Tisza II. KISZ Védnökségi Hónapok programjában ke­rül sor. Külföldi hallgatók a Savaria nyári egyetemen Kubai, spanyol és finn hallgatója is lesz az idei Savaria nyári egyetemnek. A hazaiakkal együtt össze­sen 14 ország képviselteti magát a 10. jubileumi kur­zuson, amely augusztus 11—20-ig működik a Szom­bathelyi Tanárképző Főisko­lán. A nyári egyetem kere­tében első ízben rendezik meg a magyar városok fó­rumát. Ezen 45 város kép­viselői vesznek részt. A Népszerű történelem so­rozatban — a Kossuth Könyvkiadó kiadása — jelent meg Karsai Elek ítél a nép című tanulmánykötete, amely a magyar háborús főbűnösök peréről szól. Karsai, a történelemtudós fnár számos alkalommal bi­zonyította, hogy a toll mes­tere. „1945. október 3-án szer­dán délben egy órakor Doug­las típusú amerikai utasszál­lító repülőgép szállt le a má­tyásföldi repülőtéren. Ez a repülőgép hozta a magyar háborús főbűnösök első cso­portját. A politikai rendőrség nagy készültséggel vonult ki Mátyásföldre, ahol Grainville hadnagy adta át a gép utasa­it a politikai rendőrség veze­tőjének. Az utasok névsora: Bárdossy László, Imrédy Bé­la, Szálasi Ferenc, Jaross An­dor, Endre László, Reményi Schneller Lajos, Kunder An­tal, Szöllősi Jenő, Kassai — Schallmayer Ferenc, Hellen- broth Vilmos...” — így in­dítja könyvét a szerző, s vé­gigvezeti az olvasót — a per látószögén keresztül — a kor félelmetes politikai szövevé­nyein, bemutatja az ország- vésztők által járt utat. Karsai könyve, amely az oknyomozó történeti munka, s a valóságot ábrázoló riport jól sikerült ötvözete, nem csupán „fekete krónika”, nem a per dokumentumanyagá­nak tényszerű közreadása, hanem a szerző, sajátos ese­ménymontázs technikájával, széles horizontú történelmi tablót ad az olvasók számára. Ugyanakkor a személyiség­krónikát sem mellőzi, a hábo­rús főbűnösökről készített protréi egvtől egyig újságírói bravúrnak számítanak. Külö­nösen izgalmas Szálasi Fe­renc és a 2. magyar hadsereg pusztulásáért felelős Jány Gusztáv vezérezredes jellem­zése. Az események feltárása és értékelése kapcsán gróf Tele­ki Pál öngyilkosságának okairól is világos képet ka­punk, csakúgy mint a kassai- provokáció körülményeiről, az ország háborúba kénysze­rítéséről. A kiváló történész könyvei eddig is nagy segítséget ad­tak egy tragikus időszak pon­tos megismeréséhez, s a most megjelent ítél a nép című kötete tovább növelte Karsai Elek tudományos és írói ér­demeit. — ti — Ovonénik és nevelők lesznek a „Kállai Éva” Egészségügyi Szakközépiskola másodéves hall­gatói. Érdekesség, hogy a lányok mellett fiúk is nyári gyakorlatukat a budapesti Tihany téri bölcsődében végzik Egy műgyűjtő jubileuma Nyolcvanötödik születés­napja alkalmából felkeres­tük Kun Imrét; Bartók Bé­la, Kodály Zoltán, Szigeti József és Casals budapesti impresszárióját. Mint mű­gyűjtő. mindmáig kölcsönöz kiállításokra relikviáiból.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom