Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-09 / 160. szám

1977. július 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 a felnőné válás küszöbén Vidra László kőműves, a 633. $z. Szakmunkásképző Intézet vezetőjétől veszi át szakmunkás-bizonyítványát Tanulók százait nevelték a szakma becsületére, sok fia­talból képeztek jó szakmun­kást az évek során a me­gyei ÉPSZER Vállalatnál. Szokássá vált, hogy a „fel­szabaduló” tanulóknak a vál­lalat tiszaligeti üdülőjében rendezett ünnepségen nyújt­ják át a bizonyítványt. Teg­nap délelőtt ilyen ünnepség­re került sor, amelyre a na­pokban eredményes szak­munkásvizsgát tett harminc­két fiatalt és szüleiket hív­ták meg a vállalat vezetői. Rakoncátlan fürtjeiket le­simítva, ünnepélyes komoly­sággal hallgatták a fiúk a felnőtté válás küszöbén azo­kat az intelmeket, amiket a három év alatt oly sokszor elmondtak már nekik okta­tóik, vezetőik. Pásztrai Fe­renc, a vállalat személyzeti osztályvezetője munkájuk szépségére hívta fel figyel­müket, a kezük nyomán emelkedő épületekre. — Ügy dolgozzatok, hogy jóleső büszkeséggel mutogat­hassátok, ebben már az én munkám is benne van... Érezzétek az alkotni vágyás igényét, az alkotás örömét. Herczeg Balázs, az üzemi pártvezetőség titkára is szólt az „ifjúmunkás szaktársak”- hoz, majd Csőke Lajos, a 603-ös és Pillió Imre, a 633- as Ipari Szakmunkásképző Intézet gyakorlati vezetői át­adták a szakmunkásbizonyít­ványokat férfias kézszorítás­sal, további jó munkát kí­vánva. A legjobb eredménnyel végzőknek Kiss Sándor, a vállalat igazgatója könyvju­talmat nyújtót); át, arra kérte valamennyi fiatalt, hogy az ifjúsági parlamenten elindí­tott gondolatot szívleljék meg: segítsenek az építőipar­ral szemben helyenként ki­alakult előítéletet megváltoz­tatni, közös erővel, jó mun­kával. Véget ért a rövid ünnep­ség. Beszélgetünk. Ki-ki ho­gyan tovább? Huszonheten már írásban nyilatkoztak: a vállalatnál maradnak. Kőművesek, asz­talosok, ácsok, műkövezők, villany-, víz- és gázszerelők, szobafestők. Jól érzik magu­kat, megízlelték már az „igazi” munkát, hiszen az utolsó félévben az „öregek” között, brigádban dolgoztak, teljesítménybérért. Tetszik nekik. A most végzettek 80 százaléka vidéki, volt aki kollégiumban lakott, volt aki bejárt. Katona Jóska műkö­ves szakmás lett, jászladányi fiú. Eddig kollégista volt, mostantól ingázó lesz, de nem bánja. Szakoktatója sza­vaival élve: három éven át példásan tanult dolgozott, kitűnően végzett. Majoros Jóska Mezőtúrról járt be, ezt teszi továbbra is, ő hidegburkoló. Műköves a kis Bódi Misi, az évfolyam egyik legkellemesebb csaló­dása. Az első évben — Be ez maradjon köztünk! — bi­zony igazgatói fegyelmit ka­pott, mert locsolni támadt kedve a negyedik emeleten, s most mégis „jelesen meg­felelt”. Az első év ... Mondják, hogy a mester elküldött egy tanulót, hozzon egy fél cse­resznyét, mert fáj a gyomra. Honnan, honnan nem, hozott is a gyerek egy fél üveg be­főttet ... Kedves jelenetre bukkanunk, kemény fogással karolja át nagyfia vállát Mé­száros József. Tizenöt éve dolgozik a vállalatnál, ács­állványozó. Az lett a fiúból, Józsiból is. Egy brigádban dolgoznak. Nem tudni ki a büszkébb: apja a fiára, vagy az újdonsült „szaki” az édes­apjára, akitől már gyerek­korában elleste a fogásokat. Ott áll mellettük a család legifjabbja, a tízéves Zolika. Ö a legbüszkébb. * Kilencven végzős szakmun­kást fogadtak tegnap délután bensőséges ünnepségen a Járműjavítóban. Az üzem vezetői, az iskola és a leen­dő munkatársak, valamint a szülők közösen köszöntötték a fiatalokat. A most végzett szakmun­kások egyhavi szabadságot kapnak. A Járműjavító ki­lencven fiatal közül harminc­nak szakszervezeti üdülőbe szóló beutalót adott, egy ki­rándulásra szövetkezett cso­portnak pedig ötezer forintot az országjárás költségeire. Az ünnepségen adták át valamennyi végzősnek a szakmunkás oklevelet. Jo eredménnyel zárta a félévet a közlekedés A vasút több mint 64 millié, a Volán 78 millió tnnna árut szállított A MÁV dolgozói jeles eredménnyel ünnepelhetik a XXVII. vasutasnapot. A MÁV Vezérigazgatóság gyors- jelentése szerint ugyanis a vasút az első félévben 64.7 millió tonna árut szállított el, 1,1 millió tonnával többet, mint a múlt év azonos idő­szakában. Annak ellenére, hogy az első. félév jobban sikerült a tavalyinál, elégedetle­nek a vasút vezetői, mert tervüktől mintegy 140 ezer tonnával elmaradtak. Ennek oka egyebek között az, hogy az éjszakai, valamint a szombat-vasárnapi kocsi­kirakások visszaestek s a va­sút sem mindig tudott igé­nyelt kocsit pontosan az igé­nyelt napra kiállítani. Nagyon nehéz második fél­évnek néz elébe a vasút, hi­szen erre az időszakra 67,1 millió tonna árut, az első fél­évinél is 2,4 millió tonnával többet kell továbbítania, s ez azt jelenti, hogy havonta több mint 11 millió tonnán felüli teljesítményt kell nyújtaniuk a vasutasoknak. Éppen ezért most fokozottabban szükség van a vasút különböző szolgá­lati helyeinek és a közlekedési ágak egymást segítő együtt­működésére, a közlekedés és a fuvaroztatók kapcsolatának további javítására. A szállíttatókat arra kéri, hogy a tényleges igényeknek megfelelően rendeljenek ko­csit, mindenkor valóban csak annyit, amennyire az adott időben szükségük van. A másik nagy közlekedési ágazat, a Volán, — átlépve az évekkel ezelőtt még elérhe­tetlennek tartott 16 milliós határt — rekordteljesítmény- nyel 16 millió 240 ezer tonna áru elfuvarozásával zárta jú­niust. Jól fejezték be a Volán- vállalatok az első félévet is, összesen 78.6 millió tonna árut szállítottak el, 3,6 millió tonnával töb­bet, mint egy évvel ko­rábban. Összességében az év első fe­lében kielégítette az igénye­ket a Volán, amelyre a va­súthoz hasonlóan a második félévben jut a feladat na­gyobb része. Teljesítményét csaknem 10 millió tonnával kell növelni ahhoz, hogy az éves tervben meghatározott 167 millió tonna árumennyi­séget továbbítani tuja. Vasutasnapi kitüntetések A XXVII. vasutasnap ese­ményei tegnap — a nehéz szolgálatot példamutatóan, áldozatos és mindenkor szi­gorú fegyelemmel, hibátlanul ellátó — kiváló vasutasok kitüntetésével folytatódtak. A vasutasnap alkalmából a közlekedés- és postaügyi miniszter 51 dolgozónak ado­mányozott „Kiváló Vasutas” 34-nek „A Közlekedés Kiváló Dolgozója” kitüntetést, 70 va­sutas miniszteri, 125 pedig vezérigazgatói dicséretben részesült. A kitüntetéseket tegnap a Nyugati pályaudvaron tar­tott központi ünnepségen Pullai Árpád közlekedés, és postaügyi miniszter és Ur- bán Lajos államtitkár adta át. A dicséreteket a vasút- igazgatóságokon rendezett ünnepségeken vették át az arra érdemes vasutasok. C rrwrr /. f ozoloszaporito üzem A villány-siklósi történelmi borvidéken alakítják ki a ha­zánk egyik legnagyobb szőlő­szaporító üzemét. A fejlesztés eredményeként 1980-ra megduplázódik a sző­lőoltvány termelése: évente 2—2,2 millió jó minőségű gyökeres oltványt készítenek Villányban. Országszerte nő a fogyasztók igénye a jó vö­rösbor iránt, ennek megfele­lően az üzemek bővíteni akarják a vörösbort adó sző­lőültetvényeik területét, Az utolsó lehetőség Izzó hangulatú pártalap- szervezeti taggyűlés zajlott le május 11-én, az Egyesült Jászsági Áfész 5. sz. alap­egységében. A kommunisták­nak véleményt kellett mon­daniuk : betoltsön-e ipari elő­adói munkakört a jászalsó- szentgyörgyi áfész volt el­nöke. Voltak, akik higgadtan, mások szenvedélyesen mond­tak eléggé egybehangzó vé­leményt: „Vezetése alatt ér­tünk el eredményeket, de azokat kizárólag a sajátjá­nak tulajdonítja. És. hogy milyen áron születtek azok, azt csak a közvetlen munka­társai tudják ... Alapegysé­günkben az ipari előadó munkaköre is vezetői beosz­tás, mert 120—130 ember tartozik hozzá, azt javaslom, ne töltse be ezt az állást se ... A munkások azt mond­ják: nem kívánják vissza... Ha így el mertük volna mon­dani neki a véleményünket amíg vezető volt, már más­nap vehettük volna a mun­kakönyvünket, mert aki bí­rálni merte, az mehetett más munkahelyet keresni... Ha mindenáron vissza akar jön­ni, , dolgozzon fizikai mun­kásként ...” A taggyűlés ha­tározata: ne kerüljön oda ipari előadónak. Milyen ese­mények előzték meg ezt a taggyűlést? Egy vizsgálat ás következményei Két évvel ezelőtt, 1975. szeptember 10-én, a jászberé­nyi járási párt-végrehajtóbi­zottság pártvizsgálatot ren­delt el Jászalsószentgyörgyön a gazdasági egységekben és a tanácsnál, a vezetők ma­gatartása miatt. A vizsgálat­ról készült jelentés egyebek között azt is megállapította, hogy az áfész-elnök vezetői módszere ellen sok a jogos kifogás. Major Tibor a járási pártbizottság első titkára így nyilatkozik az akkor történ­tekről : — Láttuk, hogy az áfész- nél problémák vannak, de az emberek nem merik nyíltan elmondani véleményüket, fél­nek elnöküktől, aki maga­tartása miatt elvesztette munkatársai bizalmát. Ezért abban a közösségben nem maradhat vezető. Ugyanak­kor tudtuk, hogy jó szervező képességgel rendelkezik, so­kat dolgozik. Mivel már úgyis napirenden volt az áfészek egyesülése, egyetér­tettünk a MÉSZÖV javasla­tával, hogy ő legyen az egye­sült szövetkezet általános el­nökhelyettese. Az Egyesült Jászsági Áfész a megye legnagyobb fogyasz­tási szövetkezete, tizenhárom község és Jászberény lakói­nak ellátásáról kell egyebek között gondoskodnia. Megvá­lasztásuk után az áfész veze­tőit arra kérte a járási párt­Közben 1976. július 19. és szeptember 7. között revizori vizsgálat zajlott le a jász- alsószentgyörgyi áfész alap­egységében az 1974—75-ös évek gazdálkodásáról. (Ezt az egyesült szövetkezet veze­tősége mind.en jogelőd áfész­nál elvégeztette, hogy lássa, hányadán állnak.) Jászalsó­szentgyörgyön a vizsgálat eléggé súlyos hiányosságokat állapított meg. ezért az egye­sült áfész igazgatósága fe­gyelmit kezdeményezett a volt elnök és főkönyvelő el­len. A fegyelmi vizsgálat még be sem fejeződött, ami­kor Tóth Imre írásban kérte felmentését új beosztása alól és kihelyezését a jászaláó- szentgyörgyi alapegységhez vezetőnek. Mivél korábban már döntöttek abban, hogy ott vezető nem lehet, azt kérte, hogy ipari előadóként dolgozhasson. Csakhogy a pártalapszervezet vezetősége — élve véleményezési jogá­val — ez ellen tiltakozott és bejelentette ezt a felettes pártszervnél is. — Közöltük az alapszerve­zet vezetőségével, hogy mi a párttagság álláspontját fő­bizottság titkára: dolgozza­nak jól együtt. Csakhamar azonban az egyesült áfésznál sem ment minden rendben. Miért? Nánási Károly elnök szerint: — Az egyesülést előkészítő bizottság elnöke Tóth Imre, a jászalsószentgyörgyi áfész vezetője volt. Az első össze­ütközésünk abból adódott, hogy láttam, túlzott önállósá­got akar biztosítani az alap­egységeknek. Elnökhelyettes­ként hozzá tartozott a ke­reskedelmi és a felvásárlási főosztály irányítása. ö úgy gondolta, hogy a szövet­kezet többi vezetőjétől füg­getlenül dolgozhat, egyedül dönthet például a beruházá­sokban. Ezért vezetői meg­beszélésen ki kellett monda­nunk, hogy minden beruhá­zás megkezdéséhez az elnök, az elnökhelyettesek egyetér­tése szükséges. Hangsúlyo­zom, hogy abban az időben már megkezdődött a jászal­sószentgyörgyi alapegység­ben, a fedéllemezgyárfó üzemben a harmadik húzó­szalag építése terv és enge­dély nélkül, és már beépí-. tettek 1,5 millió forint érté­ket. A vezetői megállapodás hiábavalónak bizonyult, Tóth Imre nem változtatott ma­gatartásán, ellenintézkedése­ket tett. A viszony közöt­tünk is egyre inkább elmér­gesedett, végül azt mond­tam: vagy ő vagy én. gadjuk el, döntsön az alap­szervezet — mondta Major Tibor. — A taggyűlés nem járult hozzá, hogy az emlí­tett munkakörbe kinevezzék Tóth elvtársat. Az egyesült áfész küldött- értekezlete 1977. április 1-én kiszabta a fegyelmi bünte­tést: szigorú megrovást adott a jászalsószentgyörgyi áfész volt elnökének és főkönyve­lőjének, valamint egyhavi il­letményük összegével kárté­rítésre kötelezte őket. Ezek- után a járási, a városi párt- bizottság titkárainak javas­latára a ZÖLDÉRT Vállalat igazgatója kikérte az áfésztől Tóth Imrét anélkül, hogy a jászberényi telephelyen dol­gozó pártalapszervezet veze­tőségének véleményét meg­kérdezte volna. Így lett Tóth Imre a jászberényi telep ve­zetője, több mint száz em­ber irányítása tartozik hozzá. Hogyan juthatott idáig ez az ügy? — Az áfész dinamikusan fejlődött, jók voltak a gaz­dasági eredményei. Igaz, az alapszervezet titkára több­ször szólt, hogy baj van Tóth Imre magatartásával. Akkor úgy tűnt, hogy figyelmezte­tésünkre a viták megszűntek az áfésznál — mondja Tu- gyi Lajos, a községi pártbi­zottság titkára. Miért nem figyelmeztették korábban az elnököt az alap­szervezet kommunistái? „Féltünk tőle ... Hamar megkapta az ember, ha szólt valamiért, hogy én fizetek, én parancsolok... Vagy azt csinálod, amit én parancso­lok, vagy veszed a munka­könyved ... Azért mentünk be a járási pártbizottságra is, mert szeretnénk nyugod­tan dolgozni, és azt az irá­nyítása alatt nem lehetett” — ez a pártalapszervezet ve­zetőinek a véleménye. Hogyan vélekedik Tóth elvtárs a történtekről ? — Én ezt nem érdemel­tem meg — mondja. —Több mint húsz évig dolgoztam Jászalsószentgyörgyön. Ami­kor odakerültem, négy kis- ker egység volt. meg egy vendéglő. Ottlétem alatt hu­szonhatra nőtt az egyégek száma, én teremtettem meg az ipari részleget. Én szer­veztem meg az áfészek egye­sülését. Nem, nekem soha senki nem szólt, hogy hely­telen az emberi magatartá­som. Azt mondja féltek tő­lem? Attól függ, ki?! Ha valaki nem végezte el a dol­gát . .. Jogtalan, amit velem csinálnak, s ezt nem ha­gyom annyiban! Szembenézni önmagunkkal Valószínűleg nehéz napo­kat él most át Tóth Imre, de nem könnyebbeket a jász­alsószentgyörgyi áfész alap­egység kommunista közössé­ge sem. Szembe kelf nézniük önmagunkkal, azokkal a té­vedésekkel, hibákkal, amik­ből lehet és kell is okulniok. Az alapegység kommunis­tái és a jászalsószentgyörgyi pártbizottság is felelős azért, hogy Tóth Imre ügye idáig jutott. Az alapszervezet tag­jainak nem lett volna sza­bad ennyire következetlen­nek lenniök Tóth Imre ma­gatartásának bírálatában. Ne­kik kellett volna az évek so­rán őszinte jó szándékkal, tárgyilagosan, de szigorral rádöbbenteni volt elnöküket, az elvtársukat, hogy helyte­len úton jár. Ezt a tanulsá­got a községi pártbizottság is levonhatja a maga számá­ra, mert a gazdasági eredmé­nyek nem mindegy, hogy mi­ként születnek, milyen esz­közökkel érik el azokat. A legnehezebb most Tóth Imrének. Abban nincs iga­za, hogy most egyszerre, min­denki ellene fordult, mint ahogyan abban sem, hogy idők folyamán senki sem fi­gyelmeztette rossz vezetői módszereire, magatartására. Végig kell gondolnia — és ez nem könnyű a húszéves áfész múlt után —, miben hibázott, és min kell vál­toztatnia. Most újra és utol­jára lehetőséget kapott a bizonyításra. Van még arra idő, hogy megmutassa: egy kommunistának kötelessége, hogy tanuljon az elkövetett hibákból. A ZÖLDÉRT vezetői, a jászberényi telep kommunis­tái minden bizonnyal segítik az újrakezdésben Tóth Im­rét — az elvtársukat. Ha kell intő, figyelmeztető szó­val, ha kell következetes szá­monkéréssel. Varga Viktória Fegyelmi lett a vége Nyolc termelőszövetkezeti szakember költözött csa­ládjával új, korszerű la­kásba Cibakházán. A he­lyi Vörös Csillag Tsz há­zilagos építőbrigádja épí­tette fel háromszobás, kétszintes otthonaikat. A munkát az építőanyagok kedvezményes szállításá­val és hosszú lejáratú kölcsönnel segítette a kö­zös gazdaság

Next

/
Oldalképek
Tartalom