Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-01 / 153. szám

1977. július 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 BOLGÁR FIATALOK KÖZÖTT ,Modle csúcsok” A mikor tízezer méter ma­gasan repültünk és le­pillantva megláttuk a hófedte csúcsokat, még nem sejthettük, hogy ezek a zord ormok számunkra mindörök­re hegyfödte csúcsok lesznek. Történt ugyanis, hogy Bulgá­ria Kjusztendil megyéjének csodálatos vidékén, a Rila hegységben ámulván, bámul­ván Csömör István résnyire húzott szemekkel meredt a havas ormokra, majd elra­gadtatva felkiáltott: „Látjá­tok ezeket a gyönyörű hegy­födte csúcsokat?” A nyelv­botlás bizonyára az elragad­tatástól eredt. Ez a gyönyörű vidék a maga remekmívű ko­lostorával, a Tűhegy csúcs­csal, a száz pisztrángos tóval valóban annyira megbabo­názta az embert, hogy össze­zavarta a dolgokat. Volt aki az elragadtatás lázában nem tudta aznap van-e, vagy másnap. Egy másik magyar ifjú állt a Rila hegység Par­tizán mezején, s imigyen kez­dett magyarázni e sorok író­jának: „Já nyet sztárij cse- lovek. Já szoldát...” vet, fát ismer. Ó mutatta be a Partizán mezőről nyíló pa­norámát, idézte a történel­met (1944. szeptember 4-e óta nevezik így ezt a helyet, ahol sok partizán lelt menedéket), s ő hívta fel a figyelmet a turistabázisra, a munkások pihenőhelyére. Ugye, már ennyiből is ki­derül, hogy nem egyedül jár­tam bulgáriai testvérme­gyénkben, Kjusztendilben? Ugyanakkor a Dimitrovi Komszomol vendége volt me­sénk négy KISZ-fiatalja — nevük talán felbukkan majd néha-néha e beszámolóban, valahogy úgy, ahogyan a 7. számú Volán Vállalat KISZ- titkárának a neve felbukkant a fenti sorokban. Szándékom zerint azonban elsősorban a bolgár fiatalokról igyekszem képet adni. Talán azért, mert Kjusztendil megye a fiatalok megyéje — így éreztük az ott töltött napok alatt. Ha már a Rila hegységet emlegettük: a környéken lévő Dohányipa­ri Kutató Intézet huszonhét (!) esztendős igazgatónője volt itteni idegenvezetőnk, aki szabad idejében megszál­lott hegymászó, s minden kö­A rengeteg élmény között csapong a krónikás gondola­ta, fejében az emlékek kör­tánca. Apropó, körtánc! Vagy ahogy Bulgáriában nevezik: hóró. Sodró erejű lépéskom­binációit lelkesen tanultuk, s a bolgár fiatalok talán elis­merésként égyik népdalukba behelyettesítve e sorok írójá­nak nevét jókedvűen ropták. A rilai kolostor fölött van egy barlang, ahová egy da­rabig autóval is lehet menni, de néhány száz méter hegy­mászás is vár a kíváncsira. Igen, a kíváncsira, aki biztos akar lenni bizonyos fontos dologban. Ennek a barlang­nak legendája van, mely sze­rint aki ide bemegy és a bar­lang másik kijárataként szol­gáló rendkívül szűk lyukon, kürtőcskén nem fér át, az megcsalja a férjét, illetve a feleségét. Örömmel jelenthe­tem az aggódó hozzátartozók­nak, hogy az összes kint lévő magyar úgy átcsusszant, mint a pinty — pedig a legszebb öltönyeikben és ruháikban indultak a lyuknak (egy fo­gadás után), s egyetlen folt nem esett féltett öltözékükön. Pontosan ilyen szép ruhák­ban táncoltak egy lakodalom résztvevői Szófiában, a már említett hórón kívül egy ra- csenica és egy kücsek nevű népitáncot, melyek közül fő­leg az utóbbi volt elragadó és rendkívüli hatású. Reme­kül táncoltak a bolgár fiata­lok és idősek, ahogy monda­ni szokták a vérükben van a ritmus, nagyon érzik a ze­nét. Zene. A bolgárok nagy nemzeti ünnepének előesté­jén egy ünnepségen, s az azt követő műsoron is részt vet­tünk. Itt remek szimfonikus zenekart ismerhettünk meg, a műsornak otthont adó kjusztendili városi művelő­dési központ együttesét. Eb­ben a zenekarban hegedült még nem is olyan régen egy teltkarcsú lány, aki most az együttes ragyogó szólóéneke­se, az operaáriák nagy tehet­ségű előadója. Láttuk ezen az estén a Bolgár—Szovjet Ba­ráti Társaság énekkarát: a főként pedagógusnőkből álló kórus hamisítatlan sztyeppéi, amolyan nyírfás hangulatot varázsolt a hatalmas szín­házterembe a — természete­sen — oroszul előadott da­lokkal. Kisgyermekek is föl­léptek, méghozzá olyan töké­letes produkcióval, amit itt­hon is szívesen látnánk: re­mekül ötvözték a gyermek­játékokat és a néptáncot (is­mét a hóró), s a háttérben állandóan ott lüktetett a vér­pezsdítő délszláv muzsika. Bolgár költeményeket is hal­lottunk : diáklányok szaval­tak szuggesztív módon, s bár a szöveget nem értettük, de megéreztük a bolgár nyelv zenéjét, ritmusát, szépségét, s kell-e jobb előkészítés a nagy ünnepre, május 24-re, amikor az egész ország a szláv írásbeliséget ünnepli ? Jelen voltunk Kjusztendil központjában ezen az óriási népünnepélyen. Végeláthatat­lan sorokban vonultak az em­berek, egyebek között a szláv írásbeliség megteremtőinek, Cirillnek és Metódnak az arcmását emelve fejük fölé. A bolgár kultúra nagy ünne­pén tizenegy iskolai fúvós ze­nekart számoltam meg Kjusztendilben, s mint kide­rült, itt minden iskolának saját zenekara van, méghoz­zá kitűnő. Talán a hagyományokban s a nevelésben találjuk meg a választ arra a kérdésre, mi­ért van a bolgároknak a vé­rében a zene? Mert ugye az nem kétséges, hogy a „hegy­födte csúcsok” szépsége, a táj harmóniája csak úgy tel­jes, ha fölfedezzük mellé az itt élő ember külső és belső szépségeit, a lélek harmóniá­ját. Bulgáriát igazán a bol­gár emberen keresztül sze­rethetjük meg. Körmendi Lajos Következik: Dedikált ubor­kák Film készül Hemingway életéről A Metro Goldwyn—Mayer Vállalat bejelentette, hogy filmet készít Ernest Heming­way életéről. A film forga­tókönyvét az író özvegyének Mary Hemingway-nak .,Mi­lyen volt?” című könyve alapján készítik el. A forgatási költségekre több millió dollárt irányoz­nak elő. A forgatókönyv író­ja Waldo Salt, aki Midnight Cowboy című filmjével Os­car-díjat nyert, rendezője pe­dig Sydney Pollack. Mielőtt' a forgatást meg­kezdhetnék, a vállalatnak meg kell szereznie mind­azoknak az élő személyisé­geknek a beleegyezését, akik jelentős szerepet játszottak Hemingway életében■ Töb­bek között meg kell nyerni­ük Marlene Dietrich, Fidel Castro és az író előző fele­ségeinek hozzájárulását. fl gyógyító automata Moldavai szakemberek hipnotizáló hatású automata berendezést készítettek. A gép többfajta betegség — da­dogás, álmatlanság, magas vérnyomás, légcsőasztma — gyógyításában alkalmazható. Az automata berendezés rit­mikus elektromos impulzu­sokat bocsát a beteg agyá­ba, fény-, hang- és hőhatást alkalmaz. Ezzel arra kény­szeríti az idegrendszert és a belső szerveket, hogy megta­lálják a helyes fiziológiai ritmust. Július 14—29 Nemzetközi néptáncfesztivál Szegeden Szervátiusz Jenő romániai magyar szobrászművész Pápa város megbizásából Jókai Mór szü­letésének 150, évfordulója alkalmából emlékművet készít, amelyet ez év szeptemberében a pápai kollégium udvarán állítanak fel Hatodik alkalommal ren­dezik meg Szegeden a nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivált. Az idei monstre műsor minden ed­diginél látványosabbnak, színvonalasabbnak ígérke­zik: kilenc külföldi és hat magyar együttes lép szín­padra. Az opocznai Tremblanka táncegyüttes a mazurkák elő­adásában „verhetetlen”, a meadelai földművelők tánc- együttese az Ibériai-félsziget tüzes portugál ritmusaival ragadja meg a közönséget; az üzbég táncegyüttes eszközös táncaival káprázatos; a bu­karesti Autobuzal együttes­ben is virtuóz táncosok van­nak; a jihlavai Vysocsán együttes a csehszlovák nép­táncművészet élvonalába tar­tozik; a tuzlai „Mitar Trifu- novics-Ucso” szólótáncosai ismertek hazájuk határain kívül is; a brüsszeli Hourva- ri táncegyüttes is több nem­zetközi fesztivál sikeres résztvevője; a berlini Her­man Duncker együttes a ré­gi német folklór kitűnő be­mutatója; a trnovói Pobeda táncegyüttes Bulgária egyik legismertebb együttese. A magyar néptáncművészet „színeit” az Építők Vadró­zsák-, a miskolci Avas-, a diósgyőri Vasas-, a Bihari-, a Zala-, és a szegedi ÉDOSZ Táncegyüttes képviselik. A július 17-én, 19-én és 23- án rendezett bemutatók után a külföldi és magyar együt­tesek a Szegedi Szabadtéri, Játékok Dóm-téri színpadán július 24-én tartják gálaest­jüket Szüret címmel. A szü­ret, amely talán legtöbb tré­fás játékra ad lehetőséget: ahol bor van, ott vidámság is van. A műsor első részé­ben hat magyar együttes táncosai előadásában a kö­zönség a szüretet megelőző legszebb vidám szokásokban gyönyörködhet. A gálaműsor másik részében a nagy szü­reti felvonulásra megérkez­nek kilenc különböző európai ország táncosai, akik a saját szokásaik, szüreti mókáik be­mutatásával gazdagítják a játék látványát. * — ti — Üresen maradt katedrák PEDAGÓGUSGONDOK A TISZAFÜREDI JÁRÁSBAN A pedagógusokat képző egyetemeken, főiskolákon még javában zajlanak az ál­lamvizsgák; a pályázatok a meghirdetett állásokra azon­ban már lezárultak. A má­sodik fordulóban is pályázó fiatalok június 10-ig értesül­tek arról, hogy a kiválasz­tott iskolában fogadják-e őket vagy sem. Az egyete­meken. főiskolákon három- ezer-ötszázhetven pedagógus- jelölt végez az idén, a meg­hirdetett állások száma pe­dig négyezer-négyszáznegy- venöt. A két adat eleve jel­zi, hogy több mint nyolcszáz katedra marad üresen, illetve a szeptemberi becsengetésig valamilyen megoldást kell keresniük az iskolák veze­tőinek. _ Javuló személyi feltételek Abádszalókon az elmúlt tanévben tizenegy képesítés nélküli nevelő dolgozott. Né- hányan közülük a napokban államvizsgáznak, mások munkahelyet változtatnak a következő tanévtől. Az isko­la egy tanítói és két tanári állást hirdetett meg. — Sikerült-e betölteni? — A tanítói állást csak a forma kedvéért kellett meg­hirdetnünk, hogy az ösztön­díjasunk, aki most végzett Jászberényben, megpályáz­hassa — mondja Pólyák Csa- báné igazgatóhelyettes. — Az egyik tanári állást megpá­lyázták, a másikat is be tud­juk tölteni- Egy magyarsza­kos nevelőre azonban még mindig szükségünk van. — Milyen kedvezmények­ben részesülnek a pályakez­dők? — Letelepedési segélyt nem adhatunk, kedvezményes ét­keztetésre van lehetőség, s szolgálati szobát kaphatnak a pályakezdők, ha igénylik. — Ha most végzett volna, elvállalná ezeket az álláso­kat? — Több mint tíz éve taní­tok Abádszalókon. a férjem is tanár. A tantestületben hét pedagógus házaspár dolgozik, ők alkotják a tanári kar csaknem felét. Tapasztalata­im szerint azok a pályakez­dők maradtak meg Abádsza­lókon, akiket idekötött a családjuk, vagy a szüleik él­tek itt. Egy egyedülálló fia­talnak aligha lehet álmai ne­továbbja ittmaradni. Ráadá­sul az oktatás tárgyi felté­telei sem megfelelőek. Az is­kola nyolc épületben van ; egy kivételével valamennyi a múlt században vagy az 1900-as évek elején épült. A huszonhárom tanteremből hét szükségtanterem. Az új szemléltető eszközöket rend­szeresen megkapjuk, de te­kintettel az iskolaépületek szétszórtságára, sokkal több kellene. Abádszalókon szeptember­től jobbak lesznek az okta­tás-nevelés feltételei, mint az elmúlt tanévben. A tiszafü­redi járásban azonban to­vábbra is gondot okoz a pe­dagógushiány. A tizenhat meghirdetett állásra hat pá­lyázat érkezett. Az iskolák fogadták is a jelentkezőket, de a jelöltek egy része még­sem tölti be az állást­Magyar és testnevelés szakosok kerestetnek Czeglédy József a járás ál­talános iskolai szakfelügyelő-' je szerint a kedvezőtlen ered­mény oka a lakáshiány, s az álláshirdetésekben feltünte­tett, —meglehetősen átlagos szintű alapfizetés. — Az elmúlt' tanévben já­rásunkban a pedagógusok 16 százaléka (a megyei átlag duplája. A szerk.) volt képe­sítés nélküli. Nyolcvan szá­zalékuk azonban már el­kezdte tanulmányait a főis­kolákon. Nagyobb eredmény­ről csak akkor adhatunk szá­mot, ha valamennyien meg­szerzik a diplomát. — A képesítés nélküliek többsége szerencsére helybe­li, így valószínűleg ott is maradnak az iskolájukban. Viszont azzal is számolnunk kell. hogy idővel családot alapítanak, akkor a szolgá­lati lakás sokat segíthetne. Ha lenne. — Milyen képesítésűek hiányoznak a legjobban? — A járás tizenöt általá­nos iskolájában legjobban magyar és testnevelés sza­kos pedagógusra lenne szük­ség. Minél kevesebb képesítés nélkülit Papp Béláné, a megyei ta­nács vb művelődésügyi osz­tályának főelőadója így ösz- szegezte a pályázat eredmé­nyeit: — A pályakezdőknek hir­detett százkilencvenöt állás­ból kilencvenkettőt sikerült betölteni, — ez megfelel a korábbi évek átlagának. A legtöbb, szakképzett neve­lő továbbra is a tiszafüredi és a szolnoki járásból hiány­zik. — Az új típusú pályázati rendszer ezek szerint nem hozott döntő változást me­gyénkben. — A fő okát mi abban lát­juk, hogy kevés Szolnok me­gyei pedagógusjelölt végez a felsőoktatási intézmények­ben. A pályázatoknál pedig elsősorban rájuk számíthat­tunk volna. — Hogyan oldják meg a pedagógushiányból adódó gondokat? — Képesítés nélkülieket csak a legvégső esetben al­kalmazunk. Az általános is­kolák felső tagozataiban és a középfokú oktatási intézmé­nyekben túlórával, átszerve­zésekkel esetleg nyugdíjas nevelők visszahívásával pró­báljuk enyhíteni a pedagó­gushiányt. így szeptember­től —, ha nem is ugrássze­rűen — csökkenni fog a ké­pesítés nélküliek száma me­gyénkben. Tál Gizella

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom