Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-03 / 155. szám

1977. július 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 MEGVÁLTÁS ÁZ NB III? Á Szolnoki MÁV labdarúgó-szakosztályának múltja és jelene A Szolnoki MÁV labda­rúgó-csapata nem vágott túlzott reményekkel az NB ll-es bajnokságnak. Mindössze meg akartak kapaszkodni az osztály­ban. Nem látszott elérhe­tetlennek - a kék-fehérek erejét mégis meghaladta: Bajnokcsapat! — újjong- tak mámorosán a szurkolók tavaly a Véső utcai pályán, amikor az együttes megnyer­te az NB III-as bajnokságot. Nagy volt az öröm — ért­hetően — az egyesületnél is. Kevesen gondoltak akkor ar­ra, hogy az egyesület nem készült fel eléggé az NB Il-re. Pedig a szakosztály gyenge alapokon állt, a já­tékosok edzettsége és tudá­sa nem érte el a magasabb osztály követelményeit. Ám az ünneplés hevében minden megoldhatónak tűnt. Kiss György szakosztály- vezető: — Túl sokáig tartott az ünneplés- Közben elment az edző, s néhány játékossal is szegényebbek lettünk. Mi­re észbekaptunk, már késő volt az átigazolásokra. Egye­dül Árvái István jelentett erősítést, a többiek vagy nem ütötték meg a mércét, vagy még nem voltak „kész” lab­darúgók. Mindössze öt-hat játékos volt, aki megfelelt az NB II. szintjén is. Sokan azt hitték, itt is bejönnek ugyan­azok a cselék, mint az NB Ill-ban. Földes János technikai ve­zető: — A csapaton belül klikkek alakultak ki. A ré­giek az újakat okolták a vereségekért. Nem tudtak egymásért küzdeni, s ha az ellenfél vezetéshez jutott, ele­ve lemondtak a győzelemről. A végén már nem is hittek benne. Árvái István labdarúgó: — Akik nem kerültek be a kez­dő 11-be, azok azért drukkol­tak, hogy kikapjunk. Most persze, sokan menekülnének a süllyedő hajóról, ahelyett, hogy magukba szállnának- Viszont az is igaz, hogy nem lehet mindent a játékosok számlájára írni. Földes János: — Sok volt a sérült, ugyanaz a csapat legfeljebb háromszor lépett pályára egymás után. Emiatt aztán se stílus, se taktikai fegyelem nem alakulhatott ki. Kiss György: — Nem ta­láltuk meg az összhangot ä játékosokkal, s emberileg sem kerültünk közel hozzá­juk. Szervezetlen volt a szakosztályi élet is. Az új ve­zetőedző szinte az utolsó pil­lanatban érkezett, s nem ma­radt elég ideje arra, hogy szakmailag és emberileg meg­ismerje a labdarúgókat. Árvái István: — Szerintem a vezetőedző ambícióival tel­ve érkezett, de érzésem sze­rint az NB II mezőnyét és légkörét nem ismerte elég­gé. Ziegler János vezetőedző: — Hihetetlen állapotok és légkör fogadott. Ha tudtam volna, nem vállalom. A já­tékosok nagyon el voltak „eresztve”, ugyanakkor be­csapott emberek is voltak. A sok felelőtlen ígérgetés ala­posan visszaütött. Voltak olyanok is, akik a két pszi­chológiai felmérés szerint nem vágytak már másra, csak könnyű életre- Az után­pótlás sem volt megnyugta­tó. Űj alapokra kellett min­dent helyeznünk. Kiss György: — A legfon­tosabb, hogy új modellt épít­sünk fel. Olyan piramist, amely erős alapú, és egyetlen lépcsőfok sem hiányzik be­lőle. A szakosztályi élet már megváltozott. Munkarendi ülés szerint dolgozunk — ed­dig nem beszélhettünk ilyes­miről. Az üléseken nem a mérkőzések tárgyalásával töltjük az időt, hanem a já­tékosok problémáival, embe­ri magatartásukkal, tanulá­sukkal, vagy mondjuk az utánpótlás helyzetével fog4 lalkozunk. Rendszeresen be­számoltatjuk az edzőket. Akadtak, edzők akik megsér­tődtek ezért, s elmentek. Né- hányan egy hónap elteltével visszajöttek... Földjes János: — Végre megszilárdult az utánpótlás gárdánk is. A két ifjúsági és a három serdülő csapatban közel százan fociznak- Bár az NB Ill-ban nincs szükség ennyire, mégis fenntartjuk mindhármat, sőt van egy 20—25 tagú előkészítő együt­tesünk is. Labdarúgó tobor- zót tartottunk, amelyen 128 tíz-tizenkét éves gyerek mu­tatkozott be. Közülük húszat igazoltunk le, nyolcvanketten pedig hét hetes táborba kap­tak meghívást, ahol eldől, ki a legalkalmasabb. Ziegler János: — Nagy kár lenne, ha az első csapat szét­hullana. Meg kell tartani azokat az egészséges szelle­mű labdarúgókat, akik a jö­vő csapatának gerincét al­kotnák. A fiatalok rutint szereztek, rájuk is lehet szá­mítani. Minden egyéb fel­tétlenül adott a csapatépítés­hez, de a nyolc együttesnek szüksége van még az edző­pályára. Pákái György ügyvezető elnök: — Ezután jobban oda­figyelünk a szakosztályra. Ügy érzem, mindenki levon­ta a tanulságot, és tudja a kötelességét. A játékosoknak felelőtlenül semmit sem ígérünk, azzal gazdálko­dunk, ami van. A régi hibák nem ismétlődhetnek meg. A kiesés másutt tragédiát jelent, nálunk megváltást — jegyezte meg keserűen Ár­vái István. Megváltást csak azoknak jelent a kiesés, akik­nek meghaladta erejét a bennmaradásért folytatott küzdelem. Csodák viszont nincsenek- Tények vannak, amelyek azt bizonyítják, hogy a kék-fehéreknek tör­vényszerű volt a kiesése. Az NB Il-ben töltött röpke esz­tendő mégsem volt haszonta­lan. A hibák, a tévedések enélkül talán csak jóval utóbb kerültek volna felszín­re. Ügy tűnik, a Szolnoki MÁV tanult az esetből: a jö­vő csapatát a jelenben kell megalapozni. Constantin Lajos Megkezdődött a Damjanich Kupa Nem termett babér Befejeződött a megyei ifjúsági labdarúgó-válogatottak tornája. Szolnok megye válogatottja Csongrád, Bács, és Békés me­gye legjobb fiataljaival. Szen­tesen játszott. Sajnos, megyénk ifjúsági labdarúgói számára nem termett babér, mindhárom el­lenfelüktől vereséget szenved­tek. Eredmények: Csongrád—Szol­nok 3-0, Békés—Szolnok 2-1, Bács—Szolnok 4-2. Végeredmény: 1. Csongrád 3 2 — 17-4 4 2. Bács 3 2 — 19-7 4 3. Békés 3 2 — 15-4 4 4. Szolnok 3-3 3-9 — A megyei úszószakszövet­ség rendezésében tegnap dél­előtt két mérkőzéssel meg­kezdődött a Damjanich Ku­pa nemzetközi ifjúsági vízi­labda torna. SZEOL—CH Kosice 8:4 (2:1, 2:li, 3:0, 1:2). Vezette: Hasznos, Baranyai. Góldobó: Szilágyi 4, Nagy, Lengyel, Márkus, Széppál, ill. Szyko- ra 2, Hoza, Szalonna. Szolnoki Vízügy SE—Eger A megyei sporthivatal min­den évben megrendezi a leg­jobb serdülő sportolók két­hetes edzőtáborát. A tábor­nak — közmegelégedésre — évek óta Mezőtúron a DA­TE kollégiuma ad otthont. Az idei serdülő tábor öt sport­ágban — atlétika, birkózás, Autó, Pelikán Kupa országos meghívásos túraverseny: rajt Szolnokon, a Pelikán Szálló előtt 10. Evezés, Tisza Kupa nemzetkö­zi verseny: Szolnok, 15. Cél a Tisza Szálló előtt. Kézilabda, megyei bajnokság, férfi: Mezőtúr—Honvéd Gyulai ÖE, Mezőtúr 10. Labdarúgás, Vasutas Totó Ku­pa: Szolnoki MÁV—Ceglédi VSE Szolnok, MÁV-sporttelep 17, Makó. Nyári Totó Kupa, Mátra- csoport: Lehel SC—Hatvani Ki­nizsi, Jászberény 17, Geiger. Körös-csoport: Mezőtúri Hon­véd—Nagyszénási Tsz SK, Me­zőtúr 17. Kával, SE 11:4 (3:1. 3:1, 3:1, 2:1). Vezette: Bellányi, Lihóczki. Szolnok: Bors — Andrási, Horváth E., Földi, Tóth I., Hasznos, Tóth Cs. Csere: Pintér I-, Hudacsek, Lengyel. Góldobó: Tóth I. 4, Tóth Cs. 3. Hasznos 2, Andrási, Pin­tér I„ illetve Búza 3, Fodgr. A szolnoki fiatalok helyen­ként szellemes, ötletes já­tékkal, szép gólokkal győz­tek. labdarúgás, kajak-kenu. ví­vás — ma nyílik■ A száz­ötven 15—16 éves fiú és le­ány szakvezetők irányításá­val, napi több edzéssel ké­szül fel az előtte álló fel­adatokra. A tábor 16-án zá­rul. Teke, Tisza Kupa országos verseny: Szolnok, MÁV-teke- csarnok 8. Tömegsport, Falusi Dolgozók XXVI. Spartakiádjának városi és városkörnyéki döntője: Me­zőtúr, városi sporttelep 9. Vízilabda, Damjanich Kupa nemzetközi ifjúsági torna: Szol­nok. Damjanich, uszoda 10. Idegenben szerepelnek: a me­gye ifjúsági atlétái az országos ifjúsági bajnokságon a Népsta­dionban, a serdülő atléták Deb­recenben az A-, Kecskeméten a B-korcsoportos vidékbajnoksá­gon, a kajak-kenu versenyzők Dunaújvárosban a vidéki se­regszemlén. Ma nyílik az edzőtábor Események Bizonyítva nyosztás a megye diáksportjában A bizonyítványosztás az iskolai sportban is a tanév végére marad. Az úttörő olimpia országos döntője a középfokú tanintézetek atlétikai bajnokságának finálé­ja hozza az utolsó érdemjegyeket az értesítőbe. Mind­kettő lezajlott, így hát számot vethetünk az oktatási intézmények sportéletével. Labdajátékokban: épphogy elégséges Sem az úttörő olimpiákon, sem a középiskolás versenye­ken nem képes megyénk szá­mottevő sikert elérni a lab­dajátékok kupaversenyein, bajnokságain. Apró műhe­lyekben önmagukhoz képest igen tisztességes eredménnyel előállnak olykor a kunhegye- si úttörő röplabdázók, közép- iskolás fokon egy-egy orszá­gos döntőbe jutás bravúrjára képesek a tiszaföldvári, túr- kevei kézilabdázók, jászapáti labdarúgók, de tervezhető következetességgel egyetlen iskolában sem vetették meg egyetlen csapatsportág alap­ját. A jászberényi Lehel Ve­zér Gimnázium röplabda-csa­pata ugyan volt az ország legjobbja, de csak azért, mert néhány Lehel röplabdázó éppen a gimnáziumban ta­nult. Magyarázat a szürke­ségre akad: sem kosárlabdá­ban, sem röplabdában, sem kézilabdában, de még labda­rúgásban sincs élvonalban szereplő megyei felnőtt együttese a megyének az egy- szem Lehel NB I-es női röp­labdacsapatot kivéve. A szakosztályok edzői a te­hetségeket hiányolják az is­kolákban — a testnevelők vi­szont arra hivatkoznak, hogy nincs érdeklődés a labdajá­tékok iránt, hiszen az egye­sületek nem tudják felkavar­ni egy-egy sportág állóvizét. Valami igazság lehet ebben, s bizonyításul álljon itt a kecskemétiek példája: a vá­ros élen járó röplabdasport­jának árnyékában szinte minden nyerhetőt megnyer­tek a középiskolás bajnoksá­gok és kupák országos finá­léjában Dunszt Ferenc tanít­ványai. És akkor a torna? Persze ellenérv is akad, ezt pedig a tornászok szolgáltat­ják. Megyénkben jóformán nyoma sincs a versenyszérű tornasportnak az egyesüle­teknél, mégis egy-egy orszá­gos középiskolás bajnokságon olykor két leánycsapatunk is porondra lép. Dunaújváros­ban az elmúlt esztendőben a karcagi Gábor Áron Gimná­zium diákjai és a szolnoki Varga Katalin Gimnázium leányai az ország legjobbjai­val viaskodtak, nem is ered­ménytelenül, hiszen a karca­giak a hatodik helyen végez­tek. Az idén a szegedi dön­tőn is ott volt mind a.két is­kola. Hogy mi hozza ezeket az eredményeket? Néhány testnevelő megszállottsága és a sportág „csak azért is meg­mutatjuk” élniakarása. Az már azonban érthetetlen, hogy egyetlen klub sem tart igényt az iskolákban kibá­nyászott tornásztehetségekre! Az atlétikát — talán mert az eredmények egyértelműek és mérhetőek — megyeszer - te mindinkább felfedezik az iskolák. Ebben a sportágban éreztetik leginkább jótékony hatásukat a sportiskolások is. A szolnoki Sportiskolának máris jó híre van, de minden bizonnyal hallunk majd a tö­rökszentmiklósi, a jászberé­nyi és a mezőtúri sportisko­lás apróságokról is. Az ugró, dobó és futószámokban né­hány normál iskola is nagyot lépett előre. Jászladányban, Jászszentandráson, Abádsza- lókon, Szolnokon a Költői, a Mátyás király úti és az Áchim úti iskolában éledezik mind­inkább az atlétikai élet. Az úttörő olimpián a jászszent- andrási Donkó Ildikó két aranyérme azt bizonyította, hogy a lehető legszerényebb körülmények között is kama­tozik az edzői munka. (Ildi­kó sikerében végül is nem ki­mondott szakemberek, de pe­dagógus édesapjának van a legnagyobb érdeme.) Szolnok megye az országos középfokú iskolai atlétikai banjokságon nem számít „szegény rokonnak”. Ver­senyzőinket jegyzik még ak­kor is, ha a pontverseny vég­ső kimenetelében nem sike­rül beleszólnunk. Debrecen­ben a fiúk és a lányok 70—70 iskolából álló mezőnyében mind a 605-ös DSK, mind a Varga Katalin Gimnázium a legjobb tíz közé verekedte magát. Valamit az ellenfe­lekről: a főszerepet játszó középiskolások általában „mammut” oktatási intézmé­nyek. A miskolci Földes Fe­renc Gimnázium másfél ezer tanulóját öt testnevelő oktat­ja, de hasonlóan népes jó né­hány fővárosi középiskola is. A vendéglátó szakközépisko­lának nem kevesebb mint öt­ven (!) osztálya és hat testne­velője van. A pécsi Komarov — amelvnek egy sportiskola és négy testnevelés-tagozatos általános iskola szolgáltatja a tehetségeket — vagy a du­naújvárosi Münnich Ferenc középiskola szintén a nagy iskolák közé számít. A két- százvalahány tanulóval ren­delkező törökszentmiklósi Székács Elemér Mezőgazda- sági Szakközépiskola, a ha­sonlóan szerény létszámú szolnoki Varga Katalin Gim­názium, a túrkevei Ványai tehát jóval kevesebb lehető­séggel gazdálkodik. És így is hallat magáról. Megyénk nagy iskolái azonban — a jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnázium, vagy a jászberé­nyi Erősáramú Szakközépis­kola — nem élnek kedvező adottságaikkal. A szakmun­kásképző intézetek közül is mindössze a szolnoki 605-ösre kell figyelni. Nincs tehát szebb eredmé­nyekre kilátás országos ver­senyen a nagy iskolákkal szemben? De igen, — ehhez azonban a „manufaktúrák­ban” kell következetes, lelki- ismeretes munkát végezni. A túrkevei Ványai gimnázium tanulói Debrecenben másod­szor nyerték meg a diszkosz­vetők csapatversenyét. Túri Imre egy-egy esztendei mun­kájára teszi ilyenkor fel a ko­ronát. Ugyanebben a ver­senyszámban szereztek ezüst­érmet a szolnoki közgazdasá­gi szakközépiskola lányai, Bajúsz Katalin testnevelő se­gítségével. Iskolája van a rúdugrásnak, távolugrásnak, súlylökésnek Törökszentmik- lóson a Székács Elemér Me­zőgazdasági Szakközépiskolá­ban. A Varga Katalin Gim­náziumban a magasugrók, gátfutók és a váltók hozták össze a harminc pontot. A 605-ös DSK-ban Kocsis Ist­ván testnevelő két remek versenyzővel állt elő: Törő- csikre és Szalaira felfigyeltek a szakemberek, de az orszá­gos csúcsot dobó gerelycsapat valamennyi tagja maradékta­lan elismerést érdemel. A Ti- szaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola színeiben bajnokságot nyerő Fazekas Beáta eredménye mögött azonban az egyesü­letben végzett munka húzó­dik meg és nem a magas­színvonalú iskolai sporttevé­kenység. És persze az egyesület Közismert ugyanis, hogy a középiskolás bajnokságok résztvevői közül sokan egye­sületekben sportolnak. Így a szolnoki 605-ös DSK verseny­zői, a Varga Katalin Gimná­zium csapatának legígérete­sebbjei a Szolnoki Sportisko­lának, vagy a Szolnoki MÁV szakosztályának is tagjai. És máris adódik egy probléma, mégpedig az egyesületi edzők felelőssége, a középiskolás bajnokságokon való helytál­lásért. Természetesen a klu­bok mind a tehetségek kibá- nyászásában, mind a testne­velői munkában számíthat­nak az iskolákra. Az oktatási intézmények is elvárják azonban, hogy az edzők a le­hető leglelkiismeretesebben készítsék fel a versenyzőket a középiskolás bajnokságok­ra. Ez a seregszemle ugyanis nemcsak egy a sok verseny közül, sokkal több annál, így hát az egyesületekben spor­toló tanulók csúcsformáját illik erre az összecsapásra időzíteni. Ahol így volt — köszönettel tartozik az isko­la. ahol azonban nem ... A további előrelépéshez jó­val nagyobb figyelmet kell szentelni az iskolákban az at­létikának. Való igaz, hogy egyetlen testnevelőt sem le­het arra kötelezni, hogy a tanórán kívül a versenysport­tal is foglalkozzék. Kötelezni nem lehet — de ösztönözni igen. Ezért tartják hát úgy, hogy az iskola sportéletének két kulcsembere a testnevelő és az igazgató. Az együttmű­ködésre van jó példa. Túrke- vén a testnevelő katonai szol­gálatát töltötte, ezalatt Kő­rizs István igzagató vette át a karmesteri pálcát olyany- nyira, hogy még a tanulókat is ő szállította saját gépko­csiján a versenyre. Ami' pedig Szolnok diák- snortjának jövőjét illeti: nem elérhetetlen perspektíva, hogy biztosítsák a tehetségek tö­retlen ívű fejli Jését. Mert mi van ma? A sportiskolából özönlenek a tehetségek, aztán a középiskolák kapuiban szétválnak ügyes ki atléta­csapatok, tehetséges váltók, mivel az egyil gyerek itt, a másik amott folytatja tanul­mányait. Egy, jövőben épü­lő iskola alapjainak leraká­sánál már kié Ikedő szem­pontként keilen« számon tar­tani azt, hogy a falak között a magas szin sportélet is meghonosodjál Épüljön a Széchenyi lakótelepre terve­zett oktatási intézmény szá­mos sportlétesítménnyel, ahol a testnevelői ellátás is átla­gon felüli lehetne. Az út nem járatlan, a pé­csiek, miskolciak, dunaújvá­rosiak már jóval előttünk ki­taposták. Palágyi Béla Törőcsik (balról) és Szalai a 605. DSK két sokoldalú at­létája Marlies ülsner az SC Mo­tor Jena 19 éves verseny­zője az NDK atlétikai f bajnokságán a 100 mé­teres női síkfutásban 10,88 másodperces ered­ményével új világcsúcsot ért el.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom