Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-30 / 178. szám
1977. július 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Premier Szegeden: az Aida, vendégművészekkel szakmák - Hiányzó szakmunkások A szakmunkásképzés helyzete Szolnok megyében Az 1976—77-es tanévben a megye intézeteiben összesen hatezer-ötszázan tanultak szakmát. A szakközép- iskolákban érettségizettek pedig szakmai gyakorlat után jelentkezhetnek szakmunkásvizsgára. Jelentős változás, hogy 2 év óta egyes szakközépiskolákban a tanulók az érettségivel együtt szakmunkásvizsgát is tehetnek. Ezen felül lehetőség van arra is, hogy valaki munka mellett szerezzen szakmunkás-bizonyítványt. Így például 1976-ban több mint ezer felnőtt tett vizsgát. A szakmunkások iránti fokozódó keresletet képzésünk még csak részben tudja kielégíteni, ugyanis az utánpótlásra évről-évre kisebb létszám áll rendelkezésre. Ebben több tényező játszik közre. A demográfiai hullámvölgy miatt a 70-es években fokozatosan csökkent az általános iskolákban végző tanulók száma. Megyénkben az 1975/76-os tanévben 27 százalékkal kevesebb tanuló végzett, mintáz 1970/71-es tanévben. Emellett csökkent a szakmunkás- tanulónak jelentkezők aránya is. Az 1976/77-es év elején a hat évvel korábbinál 30 százalékkal kevesebb volt az I. évfolyamos szakmunkástanuló. o A szakmunkásképző intézetekbe jelentkezők számának mérséklődése mellett igen jelentős az évenként lemorzsolódók aránya is. A lemorzsolódás fő oka a gyenge tanulmányi előmenetel, valamint a szakmától való elidegenedés. Ez részben arra utal, hogy a fiatalok pályaválasztás előtt nem ismerik meg eléggé a választandó szakmát, annak nehézségeit, illetve saját készségüket a szakma elsajátításához. A szakmától való elidegenedés azonban a II. és III. évfolyamos tanulóknál már kevésbé fogadható el indokként, a valóságban más okok játszanak közre, például a munkahelyi környezet. A gyenge tanulmányi eredmények pedig az iskolák és a vállalatok nagyobb segítségét sürgetik. A nem az iskola székhelyén lakó tanulóknál igen lényeges szempont, hogy tudnak-e szállást biztosítani számukra, vagy naponta kell ingázniuk. Az összes nem helyben lakó tanulónak alig több mint negyedrészét tudják csak a 11 otthonban — ebből 7 az intézeti — illetve munkásszálláson elhelyezni. így a tanulók 46 százaléka vidékről jár be. s viseli annak hátrányos következményeit. Az 1976—77-es tanév elején az általános iskola elvégzése után szakmunkástanulónak felvett fiatalok döntő többsége — 93 százaléka — a munkásosztályhoz, illetve a parasztsághoz tartozó Szülők gyermeke (62 százalékuk munkás, 31 százalékuk paraszt származású) volt. Továbbra is érvényesül tehát az a tendencia, hogy a szakmunkások utánpótlása főként a fizikai foglalkozásúak gyerekeiből történik. Míg azonban az elmúlt évtizedekben a szakmunkások többsége a parasztságból került ki — a megye korábbi mezőgazdasági jellegéből következően —, addig jelenleg már a tanulók között a murtkásszármazásúak aránya nagyobb. e A szakmunkástanulók Száma jelentősen növelhető a lányok fokozottabb bevonásával. Az utóbbi években örvendetes javulás mutatkozott, ugyanis, amíg az 1970—71-es tanévben a tanulóknak csak 23 százaléka volt leány, addig az 1976— 77-es tanévben már 32 százaléka. Ennek az aránynak a növelésére továbbra is reális lehetőség van. A megyében jelenleg 14 önálló szakmunkásképző intézetben folyik a tanulók képzése. Az új iskolák építése, a meglévők bővítése révén a 6 év alatt 73-ról 101-re nőtt a saját tantermek száma és egyúttal 30- ról 5-re csökkent a bérelteké. Az intézetek 26 előadóteremmel és 15 saját tanműhellyel rendelkeznek jelenleg, számuk jelentősen bővült az utóbbi években. A tanműhelyek nagy része (78) a vállalatok tulajdonában van. Javultak a képzés személyi feltételei is. Az elmúlt 6 év alatt kétszeresére emelkedett a tanerők száma, ezen belül a nem főhivatá- súaké 361-ről 946-ra. A szakoktatók száma lényegében nem változott. A főhivatású tanerők fele pedagógiai képesítés nélküli. Hiány mutatkozik tanárokból — a közismereti tantárgyak oktatására —, valamint a mérnök-tanári kép- zettségűekből. Ennek nagyrészt az az oka, hogy egy sor szakmában nem megoldott a műszaki tanárképzés. Az 1976—77-es tanévre — lényegében az engedélyezett létszámkeretnek megfelelően — 2405 tanulót vettek fel az intézetek. Ezzel szemben a vállalatok és szövetkezetek mintegy 5000 tanuló felvételére jelentették be az igényt. Ezek az igények azonban nem minden esetben megalapozottak. A jelentkezők csökkenő létszáma mellett még mindig nem megfelelelő a szakmák szerinti beiskolázás. Emiatt egyes területeken fokozódik a szakmunkáshiány, ugyanakkor más szakmákban túlképzés van. így az 1976—77-es tanévben — annak ellenére, hogy igény lenne rá — nem jelentkezett senki öntőnek, faesztergályosnak, szőrmeki- készítőnek, tetőfedőnek, vasbetonszerelőnek, gumijavítónak, kéményseprőnek. Továbbá a szakmák többségénél elmarad a jelentkezők száma a szükséglettől, például a hegesztő, az esztergályos, a géplakatos, a mezőgazdasági gépszerelő, a villanyszerelő, a villamos- gép-szerelő, a bútorasztalos, a cipőfelsőrész-készítő, az ács-állványozó, a kőműves Szakmákban. Az igényelthez, illetve az engedélyezett kerethez képest viszont lényegesen többet vettek fel például rádió- és tévéműszerésznek, kerámiakészítőnek, fényező- mázolónak, férfiszabónak, kozmetikusnak. Feltehetően egyes szakmákban a mennyiségi túlképzés és a megfelelő munkaalkalom hiányának a következménye, hogy jelentős azoknak a száma, akik a végzettség megszerzése után egyes „divatos” szakmákat elhagynak. Országos adatok szerint az autó- és motorszerelőknél, a csőszerelőknél az elektroműszerészeknél arányük eléri, illetve meghaladja a 30 százalékot. Más esetben a végzett szakmunkások a magasabb bér és a jobb munkakörülmények miatt térnek át eredeti szakképzettségüknek nem megfelelő munkaterületre. Az 1974. évi országos felmérés szerint az állami iparban foglalkoztatott szakképzett munkásak 12 százaléka nem a szakmájában dolgozik. Ezek a népgazdasági szempontból meg nem térülő képzési ráfordításokat jelentenek; ezen felül munkaerő-utánpótlási gondokat is okoznak, amennyiben olyan szakmát hagynak el, ahol kevés a szakképzett munkaerő. A statisztikai adatok is már hosszú ideje jelzik, hogy oktatási ' rendszerünk a lehetségesnél kevesebb általános műveltséget, s a szükségesnél több és specializál- tabb szakképzést ad. Ez csökkenti a szakmai rugalmasságot, nehezíti a szükségletekhez való viszonylag gyors alkalmazkodást. o Összességében megállapítható, hogy a szakmunkások iránti túlzottan nagy keresletet célszerű mérsékelni, mert a Szakmunkástanulók csökkenő létszáma mellett az utánpótlás úgysem biztosítható. Ezért a szak- munkástanó-képzésnek a reális igényeknek megfelelően kell történnie, hogy a népgazdasági veszteségek minél kisebbek legyenek. Szabó Rudolfné közgazdász Miközben a művelődéselméleti nyári egyetem 250 résztvevője — népművelők, könyvtárosok, tanácsi dolgozók — előadásokat hallgatnak a művelődéspszichológia legújabb hazai és külföldi eredményeiről, a hétvége újabb nagyszabású eseményeket tartogat a Szegedi Ünnepi Heteken. Az ifjúsági napoké- rendezvénysorozatát, valamint az Aida bemutatóját. Tizenegyedik esztendeje visszatérő program itt több mint tízezer fiatal nyári randevúja, Az ország legkülönbözőbb vidékeiről érkeznek különvonatokkal, különbu- szókkal az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda meg a városi KISZ-bizottság háromnapos nonstop rendezvényére, az elmúlt évtizedben tehát jó százezren látták a karneváli fölvonulásokat, vettek részt politikai nagygyűléseken, táncoltak késő éjszakákig az . utcabálakon. Idén új színfolt gazdagítja a hagyományos műsorokat.; az első magyar—lengyel barátsági napok eseménysorozata. A lengyelek mellett jugoszláv, belga, szovjet, NSZK- beli és francia fiatalok is bejelentkeztek. Bár az Aida utoljára 1968- ban ment, ez a Verdi-opera a legsikeresebb produkciók emlékét hagyta a szegedi dómszínpadon. Az elmúlt 19 évadban háromszor mutatták be, mindannyiszor rangos külföldi vendégművészekkel. Akikben most sincs hiány: a címszereplő Lorenza Canepa Itáliából, Radames: FrancesRiportkonyv Lidércnyomás Ügy hiszem, hiába utaznánk el New Yorkba, Kansasba, vagy máshová, évekig kellene ott élnünk hogy valami keveset is megtudjunk mindabból, amit Rolf Winter — a Kossuth Kiadó jóvoltából — tálcán kínál számunkra. Európai látókörű, polgári humanista szemléletű könyv a Lidércnyomás. A cím a 17 riport elolvasása után válik teljességében érthetővé: az író számára az amerikai életforma olyan, mint a lidércnyomás. Nem is titkolja, hogy munkája egy nagy felkiáltójel: „Elfogult könyvet írtam, de a világítótorony őrének elfogultságával, aki a közelgő viharra, a hazája partjait fenyegető veszélyre figyelmeztet.” Mi a „vihar” és mi a ^fenyegető veszély”? Maga az amerikai életforma, amely a világjáró riporter számára is elviselhetetlennek tűnik. A „hazája partjait” kifejezést használja az író, — kiderül Európát érti ezen. Gyönyörűen, gazdagon öltöztetett beteg test az amerikai életforma, — ezt állapíthatja meg az olvasó —az íróval együtt minden riport végén. A felszín a csillogás, mögötte a bűnözés, az erőszak, a korrupció, a képmutatás, a szexuális torzulás. A 17 riport ugyanannyi jól sikerült röntgenkép. Mégpedig tudományos alapossággal készített felvétel. Rolf Winter nem szenzáció vadász újságíró, minden jelentős mondatában érződik az emberiség jövőjéért érzett felelősség, a korrekt tárgyilagosság. A 17 riport közül az erőszakról, a bűnözésről, a magánéletről szólókat érezzük a legsikerültebbnek, de a csaknem 400 oldalas könyv minden szava lebilincselően érdekes olvasmány, a műfajában — riport, a fogalom legjobb értelmezésében — mestermunka. co Ortiz Spanyolországból, A'mneris: Gisela Schröter az NDK-ból, Amonasro: Nikola Szmocsevszki Bulgáriából érkezett — ime a nemzetközi stáb. Miké András rendezte az eddigi Aida-premiereket, ő állította be most is a színpadot Forrai Gábornak az Bordás Ferenc 1937-ben, negyven évvel ezelőtt mutatta be először kiállításon fametszetű könyvjegyeit, kis- grafikáit. A jászberényi városi könyvtárban e negyven év terméséből válogatott lapokat tekinthetik meg a látogatók. A kiállító művész 1911-ben született, Szegeden járt középiskolába, majd a tudományegyetem orvoskarára. A fiatal medikus mestere a fametszésben Buday György, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának vezetője volt. Az ekkor már világhírű Buday György mellett Bordás Ferenc sajátos, egyéni stílust alakított ki, munkásságáról rövidesen nemcsak a hazai, de olasz,-osztrák, francia, holland lapok is megemlékeztek. A ma már nyugdíjas Bordás Ferenc művészetét mindvégig a felelősségteljes orvosi hivatás gyakorlása mellett valósította meg. Képgrafikái, festményei számos hazai és külföldi kiállításon szerepeltek. Olasz- országi bemutatók eredményeként a firenzei Képzőművészeti Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Az elmúlt években Szovjetunióban, Japánban voltak kiállításai, festményeit ez év májusában ismerhette meg a jászberényi közönség. Bordás Ferenc kisgrafikái- ra közlendőinek frappáns poentírozása jellemző. Kisméretű lapjain messzi távlatokba tekintő kompozíciók jelennek meg, melyeknek szemmel való bejárása, elvont gondolatiságuk értelmezése a monumentális alkotások hatására emlékeztet. Fokozza ezt a hatást a feketefehér foltok változásának Bács-Kiskun megyében a mostani ötéves tervben ha szerényebb mértékben is, de minden évben bővítik, korszerűsítik a művelődési otthonok, könyvtárak, klubok, filmszínházak hálózatát. Az idei őszre Kalocsán és több községben teremtik meg a egyiptomi művészetet nagyhatású tablóképben fölmutató díszletei között. A karmester Pál Tamás viszont először dirigálja Verdi remekét, melyben a külföldi énekesek partnerei szegedi szólisták: Gregor József, Sinkó György, Karikó Teréz, Réti Csaba. drámaisága, a túlnyomóan sötétebb részekből felvillanó fehér vonalak játéka. Változó tematikájú, másmás technikai megoldású lapjain gyakran visszatérő motívum a hold. Sejtelmes éjszakai tájképein vagy egészen leegyszerűsített metszetein — mint pl. dr. Bordás Sándor részére készített újévi lapján — ez az égitest azonban sohasem válik szükséges. kellékké, hanem értelmet nyer, ahogy halai, madarai, különös virágai az élet jelképeivé tudnak válni. Ilyen az 1967. évre szóló újévi köszöntő lapja, amely szinte bolygóközi állapotot tükröz: sejtetve, hogy a 'krátereit mutogató égitest sorsához nagyon is közeli lehet a még virágos, de kicsit mégis sivár Földünk. A kiállított képék természetesen számos merész asszociációt rejtenek magukban. A grafikáknak éppen ez a sokszólamúsága, szóbelisége át nem ültethető gazdag képi mondanivalója biztosít kiemelkedő szerepet ennek a tárlatnak a könyvtár kisgrafikai kiállítássoro- zatában. A. A. közművelődés alapvető feltételeit. Kalocsa új városi művelődési központját egy régi nagy épületben alakítják ki, amelyben szépen berendezett kamaraterem, számos klub és szakköri helyiség, előadóterem áll majd a közönség rendelkezésére. Ólomkristály dísztárgyak exportra Az Üvegipari Művek budapesti ampullagyárában ólomkristály dísztárgyakat is készítenek. A csiszolt üvegtermékek iránt külföldön is nagy az érdekődés, így termékeik 85 százaléka tőkés exportra kerül. Képünkön: Bondár Zsuzsanna ólomkristály vázát csiszol. (MTI Fotó) Bordás Ferenc kisgrafikái Jászberényben Kalocsán Új művelődési központ ti —
