Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-29 / 177. szám
1977. július 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 nndS LAKÁSBÉRLŐK Mi épülhet félmillió fprintból? Levelezünk, levelezünk Most már cselekedni is kellene Mit lehet építeni félmillió forintból? Legalább egy háromszobás családi házat; vagy tatarozni lehet egy 44 lakásos épületet; vagy el lehet végezni 50—60 lakás belső tatarozását, — azaz lehetne, ha meglenne az a félmillió. Csakhogy az IKV- nak éppen ez az 503 415 fo- hiányzik, ennyi lakbérrel tartoznak a szolnokiak. Illetve nem minden szolnoki, „csupán” a bérlők mintegy 14 százaléka. A megyeszékhelyen ugyanis 6 300 bérlakás van, és ebből 893-nak a tulajdonosa „sáros” az IKV- nál a havi lakbérrel. Ez a szám ma országos „csúcsnak” számít, — sajnos negatív értelemben. Ha ehhez hozzáadjuk azt a 265 ezer forintot ami a ki nem fizetett távfűtési díjakból „jött össze”, akkor igazán szép ez a summa, megelégedne vele az ember, ha lottón nyerné. Van olyan bérlő, aki valóban szorult anyagi helyzete miatt marad adós: betegség, haláleset, esetleg hónapokig táppénzből kell élnie a családnak. Előfordul olyan is, hogy egyszerre több gyereket kell egy családból szeptemberben iskolába küldeni, és hát a lakbérfizetés elmarad. Ez érthető, — bizonyos mértékig. De a többség nem ilyen hátralékos. „Hagyomány” a tartozás Bánfalvi Lajos lakbérhátraléka például 6 ezer forint. A jelenlegi, a Tisza Antal út 1. szám alatti lakásába 1973 június 1-én költözött. Mennyi lakbért fizetett amióta ott lakik? Könnyű kiszámítani: a havi lakbére 160 forint, ott lakik 50 hónapja, az annyi mint... Dr. Bene János (Madách utca 33.), az ő ügyét, most viszi bíróság elé az IKV. Lakbérhátraléka 2210 forint. Balogh Elemérné a Magyar utca 21. szám alatt lakiig az ő hátraléka csak 973 forint. Vannak házak, ahol szinte „hagyomány” a lakbértartozás. Ilyen például a Liget utca 13. számú ház. Bak Lászlóné — lakásának havi bére 147 forint — hátraléka 3221 forint. Hajnal Lajos — 294 forint havi lakbért kellene fizetnie — adóssága 2652 forint. A lista sajnos hosszú. Mondhatják: miért nem perel az IKV? Nos erre egy kis statisztika: 1976 december 8-án 15, az idén februárban 19 keresetet nyújtott be a bírósághoz — most újabb ügyeket adnak át —, de hiába a bírói ítélet, végrehajtani a legritkább esetben lehet. Egy áruvásárlási hitel is megelőzi a levonásban az IKV keresetét, azaz legtöbbször az adós fizetése már úgy le van terhelve, hogy nincs miből levonni a hátralékban levő összeget. Mint például Bánfalvi Lajos esetében. Bírság a hátralékosoknak A bíróság kimondja, hogy valaki jogcím nélküli rosszhiszemű lakáshasználó. Azu- átn az ügyet átadják végrehajtásra a városi tanács vb igazgatási osztályának. Az kiszabja a bírságot — ez a lakás évi bére egy összegben —, ezt és a lakbért kell kifizetnie az adósnak. Az eredmény? Az adós most már nemcsak' a lakbérrel tartozik, a bírság összegével is. „Tudom, hogy nem rakhatnak ki az utcára, nem fizetek” — mondta már nem egy hátralékos az IKV-nál. Ha valaki nem fizeti ki a gáz-, a villanyszámlát, a víz- díjat, az illetékes vállalatok leszerelik az órákat és így a további fogyasztás lehetetlen. Csak a lakást lehet használni ingyen? A teljesség kedvéért még néhány adat: 1975-ben 2393, 1976-ban 2440 fizetési felszólítást küldött ki az ingatlankezelő, a két évben összesen 320 fizetési letiltás, 185 felmondás és 25 nem jogerős bírói íélet „született”. Voltak akik ezután' fizettek, d.e voltak olyanok, akik mindezt figyelmen kívül hagyták. A városi tanács vb tavaly tárgyalt az ingatlankezelő munkájáról. Ott is szóba kerültek a notórius nem fizetők. A vb határozatba foglalta: „a lakbérhátralékosok felszámolásánál a jogi eszközök mellett a társadalmi, a munkahelyi lehetőségeket is fel kell használni”. Azaz, az IKV most már nemcsak az adóssal, a munkahelyekkel is levelez. Kiszámoltuk: egy-egy ügygyei így 7—8 szerv foglalkozik. Mennyi munka, energia, hasznosabb dolgokra fordítható munkaidő megy így Veszendőbe. Bírói ítélet Mit lehetne tenni? Egyetlen megoldás van: érvényt szerezni a bírói ítéleteknek. Ha egyszer valaki nem becsüli azt a nemzeti ajándékot, amit egy-egy modern lakás jelent, aminek a használtba vételi díját és a bérét kell csak fizetnie, az viselje a következményeket is. (Gondoljuk csak el: mennyivel nehezebb azoknak, akiknek nem jut állami lakás, hanem maguknak kell összekuporgatni a vásárlásra, az építkezésre való több százezer forintot.) Most azt is mondhatják: és a sokgyerékesek? Nem antiszociális az előbbi vélemény? Egy szülő éppen azért, mert szereti a gyerekeit, igyekszik nyugodt otthont biztosítani számukra, és ebben benne van az is, hogy rendszeresen kifizeti a havi lakbért. A nagycsaládok többsége nem is tartozik —, bár kétségtelen, hogy ahol több a gyerek, több a kiadás, a napi gond. Mit lehetne tenni? Például alacsonyabb színvonalú lakásba költöztetni a nagy összegű hátralékosokat. Ha nincs elegendő ilyen lakás, akkor cseréltetni olyanokkal, akik megbecsülik az otthonukat, akik tudják: ha egyszer lakást kaptak, kapnak az államtól, akkor kötelességük megfizetni azt a keveset — ami érte bérleti díjként jár. — v — Ismerkedés az építőtáborok múltjával, a környezet szépségeivel Munka után gazdag szabadidős program várja a fiatalokat Az építőtáborozás 20., jubileumi évében közép, iskolások tízezrei segítenek az időszerű munkákban. A több mint félszáz táborban nemcsak a munkát, hanem a szabadidős programokat is nagy gonddal készítik elő. A nyári táborozok öt turnusa több mint 600 előadást tekinthet meg. Az irodalmi és a zenei események középpontjában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 60. évfordulójáról való megemlékezés áll. Mint a KISZ KB építőtáborok bizottságán elmondták: a magykőrösi Absolon Sarolta építőtábor első turnusa felhívással fordult az ország összes táborlakójához, hogy mindenütt készítsenek dokumentációt, fotóalbumot táborhelyük történetéről. A mozgalom az utóbbi hetekben országossá terebélyesedett, ezért ősszel országos zsűri értékeli majd a nagykőrösiek által meghirdetett „pályázatot” ... Valamennyi táborhelyen rendszeresen tartanak aktuális politikai, ifjúságpolitikai témákban fórumokat. Hetek óta járja az országot a KISZ Központi Művész Együttesének irodalmi színpada, a Vígszínház fiatal művészeinek „együttese”, valamint a Színház és Film- művészeti Főiskola hallgatóinak egy csoportja is. Jelenleg Vas megyei és zalai diákok dolgoznak hazánk legnagyobb ipari beruházásán, a Paksi Atomerőmű kivitelezésén. A nagy hagyományokkal rendelkező egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola ifjúsági táborát nemzetközi kollektíva lakja. A magyar fiatalok szovjet, bolgár, lengyel, NDK-beli és szlovák társaikkal együtt alakítják ki a szórakoztató programokat is. A táborban egymást váltják a nemzeti estek, Szekszárdon a régmúltat vallatják a tanárképző főiskolák történelemszakos hallgatói. Az országos ása- tótáborozás második turnusa a város szélén avar falut tár fel július végéig. A szolnoki építőtábor Tolna, Komárom és Győr—Sopron megyei „lakói” a város különböző építkezésein dolgoznak. Szabad idejükben a tiszaligeti sporttelepen, a strandon szórakoznak, eveznek a Tiszán, vagy éppen az észt testvérvárosból, Tal- linnból Szolnokon nyaraló fiatalokkal ismerkednek, barátkoznak. Szolnok megye másik építőtábora Kiskörén az idén első ízben nyitotta meg kapuit. Mivel a KISZ megyei bizottsága védnökséget vállalt a Tisza II. tározó tava körül épülő üdülőkörzet munkái felett, ki is tesznek magukért a nehéz földmunkáknál a táborbeliek. Ám a feltört tenyerek, a fájó derekak sem rontják a hangulatot, délutánjaik sok játékkal, sportolással telnek, esténként „klubos” programokat szerveznek a karcagi, a mezőtúri, a jászberényi diákok. A Törökszentmiklósi Állami Gazdaság szenttamási kerületében is több turnusban 250—300 szabolcsi diáklányt fogadott a KISZ KB Bagi Ilona építőtábora. Ök sem unatkoznak a hibridkukorica címerezése után. Vendéglátóik is segítik a kellemes időtöltést, a gazdaság kiszeseivel sok közös programot szerveztek. Több nemzet fiataljai töltik napjaikat munkával és vidám szórakozással a mosonmagyaróvári nemzetközi szolidaritási építőtáborban is. Napi 6 órát dolgoznak a Lajtahansági Állami Gazdaságban, a táborlakók gyakori vendégei a környező üzemeknek, KlSZ-szervezetek- nek. A munkák végeztével kirándulnak a Hanság és a Szigetköz vadregényes tájaira útjuk során megismerkednek a vidék néprajzi emlékeivel. Ellátogatnak távolabbi vidékekre, Sopronba, Pannonhalmára is. Babakocsik az úttesten n néplap pAlyAzata A fék idegtépő hangon fel- sikoltott, a tehergépkocsi keresztbe fordult, azután lassan csúszott a gyerekkocsi felé. Szerencsére a hatalmas jármű néhány centiméterre megállt a gyermekkocsitól. A kerekek mögött, széles fekete csík, előttük a gyerekkocsi, a csodálkozó szemű aprósággal. A jelenet színhelye Jászberény, Lenin út, a város egyik legforgalmasabb része. De lehetne máshol is, kevésbé forgalmas, vagy még forgalmasabb utcában. Jászberényben ugyanis, újabban divattá vált, hogy a gyerekkocsikat nem a járdán, hanem a forgalmas, balesetveszélyes úton tolják a mamák. Még ott is, ahol az út egyik, vagy mindkét oldalát járda szegélyezi. A divatnak mind több édesanya hódol. A száguldó gépkocsik között „gyermekkocsizó” anyukák véleménye, hogy a járda nem olyan sima mint az út, és a gépkocsivezetőknek kötelességük vigyázni, meg, hogy a KRESZ nem tiltotta ki a babakocsit a közutakról. Lehet, hogy a járda nem mindenhol olyan sima mint az út, de mindenhol és mindenkor nagyobb biztonságot nyújt. Az sem vitás, hogy a gépkocsivezetőknek kötelességük vigyázni, nemcsak a gyerekkocsikra, de mindenre és mindenkire, aki részt vesz a közút forgalmában. I)e ha mégsem tudják elkerülni a balesetet? Egy fiatal mama erre azt válaszolta: a sofőr akkor megkapja a magáét. A büntetés talán kárpótolja az édesanyát, ha a gyereke baleset áldozata lesz? Végül, a KRESZ tényleg nem mondja ki egyértelműen, hogy nem szabad babakocsival a forgalmas úttesten közlekedni. Megalkotói valószínűleg úgy gondolták, hogy ennek belátásához bőven elég a józan ész. — illés — Élményeim a Szovjetunióból A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfor- dulója tiszteletére szerkesztőségünk Élményeim a VV I) Szovjetunióból címmel sajtó- és fotópályázatot hirdet. A pályázat célja, hogy felelevenítsük, közkinccsé tegyük a testvéri szocialista országban járt olvasóink emlékeit, élményeit, és ezzel is erősítsük barátságunkat a szovjet emberekkel. I. A pályázatot olvasóink számára hirdetjük — írók, újságírók nem vehetnek rajta részt — minden műfaji megkötöttség nélkül. Minden pályázó a Számára legmegfelelőbb, a sajtóban szokásos műfajban írhatja le a Szovjetunióban tett utazás, a szovjet emberekkel való találkozás élményeit. Az írások terjedelme három ritkán gépelt oldalnál hosszabb nem lehet. A pályázat jeligés. Kérjük a pályázókat, hogy nevüket, lakcímüket és foglalkozásukat a pályamunka mellett lezárt borítékban küldjék be szerkesztőségünk címére. (5001 Szolnok, PF. 105.) A pályamunkákat szakemberekből álló zsűri bírálja el. I. díj 3000 Ft II. díj 1500 Ft III. díj 1000 Ft A legjobb írásokat lapunkban megjelentetjük, és értük a szokásos szerzői honoráriumot fizetjük. A beküldési határidő 1977. október 15. A pályázat eredményét az 1977. november 4-i lapszámunkban közöljük. II. A Szovjetunióba látogató olvasóink többségének nélkülözhetetlen útitársa a fényképezőgép, ezért az amatőr fotósok számára is pályázatot hirdetünk a fentebb megjelölt témakörben. Pályázni lehet minden olyan, Szovjetunióban készült fényképfelvétellel, amely a testvéri szocialista ország megismerését szolgálja, a szovjet emberek életét mutatja be. Egy-egy pályázó maximálisan öt felvétellel vehet részt a pályázaton műfaji megkötöttség nélkül. A képek hosszabbik oldala 18 cm. (riportkép, képriport, montázs, portré, zsánerkép, stb.) A képriport egy felvételnek számít. A képekhez tartozó aláírást — képszöveg — írógéppel írva kérjük a fotókhoz mellékelni, s terjedelme a képriport esetében sem lehet 20 sornál hosszabb. A pályázatra beküldött felvételeket szakemberek bírálják el. I. díj 2000 Ft II. díj 1000 Ft III. díj 800 Ft A legjobb felvételeket megjelentetjük, és a szokásos ho- noráiumot fizetjük. Ez a pályázat is jeligés. A beküldési határidő 1977. október 15. A bíráló bizottság döntését az 1977. november 4-i lapszámunkban tesszük közzé. Kéziratokat, fotókat — az általános szerkesztőségi gyakorlatnak megfelelően — nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Minden kedves olvasónknak sok szerencsét kívánunk a pályázaton való részvételhez! A Szolnok megyei Néplap • szerkesztősége Nyáron is fűteni kell... A ház, amelyben a műhely áll, már több mint kétszáz éves, akárcsak ez a fazekasdinasztia. Nagy László és öccse dédapjuktól számolják a korongozás örökségét. — Tizennégy éves korom óta csinálom, húszéves jrol- tam, amikor felszabadultam — mondja Nagy László. — Én még az apámtól tanultam, az öcsém már a mezőtúri szövetkezetben ismerte meg a mesterséget. Megváltozott a munka — hallom lépten-nyomon, amikor elmondják, hogyan készül a virágcserép. — Az agyag kint szikkad az udvaron, dehát egyre messzibbről kell hozni, nem tudom, mi lesz, ha a környéken elfogy. Ami itt volt, azt elhasználtuk a dédapa óta. Nyáron az udvaron, télen a pincében tartjuk, nylonnal letakarva, ne érje levegő. Ravasz jószág az agyag, nem mindegy, mikor esik neki az ember. — Hát látni, nem nagyon lehet, a kezével érzi az ember, hogy jó. Télen még talán pu'- hább is, ha jól tettük el. Szóval, ha már jó, jöhet a formázás. Látja, ott a sarokban a kis korong, két évvel ezelőttig még kézzel formáztuk a cserepeket. Azóta se sokkal gyorsabb, de könnyebb, kevesebbet kell erőlködni. A korongot se a láb hajtja már, hanem villanymotor, de így is toporgunk előtte éppen eleget. A háztetőn cserép cserép hátán: tetőcserépen száradnak a virágcserepek. — Szárítjuk mindenhol, ahol csak - lehet, a műhelyben, az udvaron, a tetőn. Nekünk mindig csak a meleg lenne jó, télen úgy 40—45 fok van a műhelyben, de még nyáron is sokszor fűteni kell. — Mennyit dolgoznak egy nap? — Mi nem órában számoljuk, de nyolcnál többet, az Villanymotor forgatja a korongot, acélkés formálja az agyagot, fle szükség van a fazekas kézügyességére is (Fotó: T. F.) biztos. Hogy megéri-e? Ezt tanulta az ember, ezt szereti, hát ezt csinálja. Húszféle cserepet csinálunk, a legkisebbért 1,60-at, a legnagyobbért három forintot kapunk. — Mi a legnehezebb ebben a munkában? — Most már nem kell sok erő, inkább figyelni kell. Főleg a szárításnál, hogy el ne ferdüljön a cserép, mert ha a napfény vagy a meleg „elhúzza”, akkor megkajszul. Könnyebb már a munka, dehát csak sok ez. Hogy jól járjunk, ahhoz kétezer cserepet kell csinálnunk havonta, — ÍQ — A tornácos kis tószegi házban már kétszáz éve cserepet formáznak
