Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-28 / 176. szám
1977. július 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tető helyett per Továbbra is beázik a Szolnoki Galéria Politizáljon-e a közművelődés? örültek a tárlatlátogatók, amikor 1972-ben megnyílt a Szolnoki Galéria. A volt izraelita imaházból öt éven át tartó munkával- (!) alakították ki az építők a reprezentatív kiállítási csarnokot. Az átalakítás közel 6 millió forintba került, de senki sem sajnálta - rá a pénzt, gondolván, hogy időálló hajlékot kapnak a művészetek és a tudományok a Tisza- partján. Az átalakítás minősége azonban hamar megmutatta hiányosságait. 1973. tavaszán már-a Galéria beázásáról készült jegyzőkönyv. 1974. végén a tetőszerkezet javítását végző Szolnoki Építő- és Szakipari Szövetkezet — garanciális kötelezettségéből következően — két bádogos ' szakmunkást küldött fel a Galéria tetejére. .. Az épület ezt követően is beázott. Ez év február 8-án a megyei bíróság jogerős ítéletben kötelezte az említett szövetkezet jogutódját, a Szolnok és Környéke Egyesült Építő Szakipari Szövetkezetei „a hibák maradéktalan kijavítására.” Részlet az ítélet indokolásából: „Az alperes (a Szolnok és Környéke Egyesült Építő Szakipari Szövetkezet) elismerte javítási kötelezettségét és vállalta, hogy a munkaterület biztosításától 25 napon belül az átázásokat megszünteti.” Nem így történt. Május végén „felvonultak” ugyan a szövetkezetiek, dolgoztak is a tetőn, lefestették a beázások nyomait és elvonultak. A legközelebbi esőnél a Ga^ léria újra beázott, azóta is beázik, mintha semmit sem csináltak volna az építők. Szeptember közepén nyitnák meg az épületben a Szolnoki Művésztelep jubileumi kiállítását. A múzeumok megyei igazgatósága már nem tud mit tenni, a Tempó KSZ- szel újból kifesteti a Galériát és az ezután várható beázásokat paravánnal takarják majd el. Tehát újabb százezer a Galériára, amely várhatóan tovább ázik és mállik. Iskolákban, óvodákban Nyári nagytakarítás Tanévkezdés előtt Karcag minden iskolájában és az óvodákban is elvégzik a szükséges festési és épületkarbantartási munkákat. A „nyári nagytakarításhoz” idén is sok segítséget nyújtottak a szülők és a vállalatok, az üzemek szocialista brigádjai. A Győrffy István Általános Iskolában a szülők csaknem negyvenezer forint értéket dolgoztak. A Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet építőbrigádja az iskola udvarának egy részét lebetonozta, munkájuk értéke megközelíti a nyolcvanezer forintot. Szintén társadalmi munkában a kiskulcsosi általános iskola régi épületszárnyának tantermeit, a világítási követelményeknek megfelelő modern fénycsövekkel szerelte fel a SZIM egyik szocialista brigádja. Ugyancsak korszerű világítást kapott a Kálvin út 9. sz. általános iskola, ahol a sportudvar betonelőterét is bővítették. A zeneiskolában az idén nyáron bevezették a gázt, így ősztől a hagyományos tüzelés helyett, már gázkonvektorok melegítik a tantermeket. Ötszáz pályamunka vár elbírálásra A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére a Kulturális Minisztérium — a Magyar—Szovjet Baráti Társasággl és a Fővárosi Tanáccsal közösen — nagyszabású képzőművészeti pályázatot írt ki az elmúlt évben. A pályázatra eddig kétszáznál is több művész jelentkezett, akik ötszáz alkotásukat nyújtották be. A pályamunkákat augusztus első napjaiban népes — művészekből, művészettörténészekből és műkritikusokból álló — zsűri bírálja felül és dönt a pályázatban kiírt négy 20 ezer forintos első. négy 12 ezer forintos második és ugyancsak négy 8 ezer forintos harmadik díj odaítéléséről. A pályázatra készült legsikerültebb művészeti alkotásokat a Műcsarnokban november 4-én nyíló jubileumi kiállításon mutatják be a közönségnek. ÍGY KÉRDEZNI, mondhatni, képtelenség. Inkább a meghökkentés kedvéért teszem. Hiszen aki közművelődésben munkálkodik, lehetetlen nem politizálnia. Persze, ennek vannak közvetlenebb, meg áttételesebb formái. Kezdjük a sok áttételen keresztül érvényesülő politizálással. Végső soron a köz- művelődés a személyiség alakítását segíti, befolyásolja. Nyilvánvaló, hogy a művelődési intézményeknek, egész közművelődési hálózatunknak szocialista személyiséget kell formálniok társadalmunk számára. Az egészséges közösségi szellemet, haladó világszemléletet, néphűséget, a kulturált életmód szocialista változatát hivatott „betáplálni” az emberekbe. Ha ezt teszi, akkor jól politizál, bár nem csinál mást, minthogy az ember és az egész emberiség értékeit őrzi-élteti. A népművelő szervezhet bármilyen „politikamentes” műsort (lehet az akár szórakoztató rendezvény), végső soron többé-kevésbé találkozik a politikával, amennyiben köze van emberhez, az ember életmódjához. Szokást, ízlést, készséget sugall és fejleszt általa. Midőn az egész nép kulturális felemelkedéséről beszélünk, lényegében arról a feladatról szólunk, hogy lehetőséget adjunk minden embernek, az egész népnek az átalakulásra, amelyet a szocializmus építése igényel. Legátfogóbban tehát így függ össze a művelődés mindennapi élete a politika mindennapjaival. Persze vannak közvetlen egybekapcsolódások is. Ezúttal nem a különböző politikai-ideológiai oktatásokra gondolunk (ami szintén közművelődés), nem is az akadémiák és szabadegyetemek sorozataira, amelyek valamilyen politikai-történelmi jubileumhoz kapcsolódnak. Az idén egyik ilyen fontos évforduló a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hat évtizedes jubileuma. Üzemi vetélkedők brigád „Ki mit tud...?”-ok bővítik ismereteinket a Szovjetunióról, a forradalomról. Ám művészeti rendezvények is szólnak e témában. különös fényt adva az októberi emlékezésnek. Művelődési szakemberek feladata, amatőr művészeti csoportok, illetve csoportvezetők hivatása erről meggyőzően, a tiszta szó, a művészeti hatás erejével beszélni a közönség előtt. Hogy az októberi jubileum megünneplése ne kampányfeladat legyen, hanem az ünnep politikai mondanivalójához kapcsolódjanak a különböző rendezvények. Lehet ezt szolgálni kiállítással, könyvekkel, versmondással, színjátszással. Az a jó, ha a jubileum szelleme szervesen beleilleszkedik egész kulturális életünkbe. Ugyancsak egész évre szóló jubileum az Ady-cente- nárium. A közművelődés irányítóinak és mindeneseinek arra kell vigyázniok, hogy (hozsannák helyett) Ady szellemiségét, forradal- miságát hozzuk a ma közelébe. Azt az elvet engedjük érvényre jutni, amellyel a költő a közép-európai népek egymásrautaltságát hirdeti. Október és Ady találkozása a jubileumi megemlékezéseken kölcsönösen erősítheti egymást, hiszen mindkettőben azonos politikai mondandó — a forradal- miság. A forradalom szelleme és a szellem forradalma édestestvérek. A KÖZMŰVELŐDÉS tehát nem élhet politika nélkül. Aki nem kíván „politizálni”, az végül is rosszul politizál a művelődésben. Úgy jár, mint a hanyag gazda. aki nem veti be földjét nemes magvakkal —, ott aztán gyom terem. Vigyáznunk kell tehát a művelődési élet egészséges, szocialista Szellemére. Átgondolt művelődési koncepciót, politikai érzékenységet, az elhivatottság és tudatosság együttlétét feltételezi mindez a népművelőktől. B. Ö. Ügy hisszük, a Szolnoki Galéria ügye túlnőtt azon, hogy egyszerű és mindennapos építőipar kontra beruházó huzavonaként kezeljék. A kisajátítás összegével együtt eddig csaknem 8 millió forintot költöttünk már a kiállítási csarnokra. Példázza ez az összeg is, hogy kultúrpolitikai célkitűzéseink megvalósítása érdekében nem vagyunk szűkmarkúak. Az épületre szüksége van a megyeszékhelynek. Úgy véljük az aktákkal nem lehet megszüntetni a műemlék további pusztulását sem. X. L. Szobormuhely lfillänyban A villányi szoborműhely A Baranya megyei Villány határában különös látvány fogadja az arra- járót: szobrok sorakoznak egy elhagyatott kőbánya mélyén. Szobrok? Inkább afféle mértani alakzatok. Itt egy tojásdad formáción csillan meg a nap, ott spirál csavarodik a magasba, amott meg kockák igazodnak egymáshoz... A mértani alakzatok száma felsorolhatatlan, ám anyaguk azonos: mindegyiket a környékbeli hegyek nemes anyagából, a zöldes, barnás, vöröses márványból, félmárványból faragták ki, csiszolták fényesre a szorgalmas művészkezek. A villányi szoborműhelyben éppen most tíz éve. 1967-ben kezdődött meg a munka. Az alapítók célja az volt, hogy az elhagyott kőbányában olyan szabadtéri szoborműhely létesüljön, amely egyrészt munkaalkalmat ad a kővel dolgozó szobrászoknak, másrészt pedig az, hogy az elkészült művekből állandó kiállítás álljon össze. A kezdeményezés sikeresnek bizonyult. Legjobb művészeink egész sora töltött el rövidebb, hosszabb időt Villányban, s aki mostanában látogat el a kőbányához, rendre megcsodálhatja Vargha Imre, Kovács Ferenc, ifj. Szabó István, Bocz Gyula meg a többi pályatársuk munkáit. Olyan alakzat is van, amely nem hazánk- beli szobrász ízlését, ügyességét dicséri, hiszen dolgozott már ott japán vendég éppúgy, mint olasz formaalakító. . . Villány ' ma már igazi — elismerést, bejegyzett — művésztelep. A Baranya megyei Tanács és a Képzőművészek Szövetségének közös meghívására odaérkezett vendégek szállást, ösztöndíjat kapnak, s mindezért egyetlen kjjaragott munkával kell „fizetniük”. Érthető, hogy ez a különös látványosság nagyon sok érdeklődőt vonz. Hogy a szobrászok miként fogadják ezt a tömeges és szakadatlan érdeklődést? Néha bizony zavarja őket a sok látogató, akiknek kérdéseire kénytelen-kelletlen válaszol- niok kell. Persze, azért szorgalmasan felelgetnek: elmondják, hogy miért ilyen „semmire sem hasonlító” művek formálódnak ki a márvány óól. — Azért — hangzik el újra a magyarázat —, mert a természet mozgását, alakulását igyekeznek megörökíteni; a folytonos alakulást, újjászületést, s ehhez már nem elegendőek a hagyományos alakzatok, kifejezésükhöz a fantázia szabadabb játéka kell. A vendég —, ha nem is tud mindig azonosulni a látottakkal — mégis páratlan élmény birtokában vesz búcsút a szoborműhelytől. Ha más nem, az ott hajlongok türelme, kitartása feltétlenül csodálatra készteti. Meg az a látvány is, ahogy a záporozó napfényben szikrát vetnek a fényes derekú kövek. .. Akácz László A belga folklór megmentői Vendégünk a Houvari együttes Tegnap este már a budapesti Park Színpadon léptek föl, ezt megelőzően két előadást tartottak a megyében. Martfűn és Szolnokon, a Járműjavító Vállalat művelődési házában. A mindösz- sze két évvel ezelőtt alakult brüsszeli együttes nagy és nemes célokat tűzött ki maga elé. Paul Claeys, az együttes művészeti vezetője és Lou Flagel koreográfus nagy lelkesedéssel beszéltek terveikről. — A belga néptánc a századfordulót követő évtizedekben gyakorlatilag elhalt, megszűnt létezni. Sajnos, már azok többsége is eltávozott közülünk, akik még értői és hordozói voltak a vallon és f lamand táncoknak — magyarázta Paul Claeys. — Hivatásos, hogy úgy mondjam állami népi együttes nem őrzi Belgiumban a névtánc tradícióikat? — Sajnos, nincs ilyen tánccsoportunk, nem titkoljuk. szeretnénk eljutni addig. hogy hivatalos támogatással működhessünk. — S jelenleg? — Az együttes minden tagja havi tagsági díjat, havi 150 belga frankot fizet, ebből tartjuk fenn magunkat. A kosztümöket, díszleteket magunk fedezzük, s természetesen az utazgatásaink költségeit is. A teljesség kedvéért hozzáteszem, hogy a szegedi nemzetközi szakszervezeti néptánc fesztiválra utazásunkhoz a belga kulturális minisztérium fedezte az útiköltségünk felét. A többit a saját pénzünkből fizettük. — Gazdag emberek gyermekei talán az együttes tagjai, vagy önmaguk vagyonosak, hogy ennyit áldozhatnak a néptáncra? — Dehogy vagyunk gazdagok. Szerény jövedelmű munkások, tanítók, diákok az együttes tagjai. Vállaltuk a missziót, hogy megmentjük a belga folklórt a feledéstől, másrészt szeretnénk megismertetni a belga közönséggel a különböző népek táncait, elsősorban a magyar néptáncot, mert ezzel is segíteni kívánjuk a barátság, a béke eszméinek erősítését. Ezért költünk munkabérünkből, keresetünkből az együttes fenntartására. — Táncaikban nagyon sok az úgynevezett oldalozó mozgás, a keringő, a polkamotiváció. Mindez a környező népek táncainak hatását mutatja. — A belga néptánc a maga eredetiségén belül német, francia és holland motivációkból építkezett. Együttesünk kezdetben, hogy úgy mondjam „natúrban” mutatta be népünk táncait, de napjainkban már koreogra- fált, tehát előre tervezett táncokat állítunk színpadra. Nagyon sokat tanultunk a magyar koreográfusoktól, módszereik alapján dolgozunk a belga néptánc „feltámasztásán”. — Először vannak nálunk? — Negyedszer vagyunk Magyarországon, sőt hozzáteszem még, amikor csak tudunk, mindig eljövünk. — ti — TÍZ ÉVE nuplíonáK
