Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-26 / 174. szám
1977. július 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nyitány Szegeden Képünkön: a Lear király szombati előadásának egyik jelenete, előtérben a címszerepet játszó Bessenyei Ferenccel Nyulacskáim Vészi Endre a játék íurcsa szabályaival egy összebogozott ügyet bontott ki, hogy bemutassa: életünk fonákságait, mi magunk, emberek terveljük ki, s valósítjuk meg. A kiváló képességű mérnök üzeme új igazgatót „kap”. Az igazgató sorra megismerkedik beosztottjaival, s köztük régi ismerősként fedezi fel a mérnököt. Diplomája megvédésekor — évekkel ezelőtt — a mérnök az egyetemen dolgozott, s a vizsga lázában némi kellemetlenséget is okozott mostani főnökének. Az igazgatóban felidéződik a kellemetlen emlék, S elhatározza, megkeseríti immáron beosztottja életét. Mellőzi olyan munkákból, amelyekkel korábban a mérnök nagy sikereket szerzett munkahelyének is, nemcsak magának. Mindezt közli vele. Ogymond; megkaphatja a fizetését, de amíg ő az igazgató, feladatot nem! A keserűség, majd a tehetetlenség és tenniakarás holmi otthoni elfoglaltságok keresésére készteti a mérnököt, fgy alakítja meg házi nyúltenyésze- tét, amely idővel életének beteges szenvedélye lesz. Közben azonban az igazgatót is éri hasonló kellemetlenség, kátyúba jut a pályáján, s cso- dák-csodája, maga is a nyulacskákhoz, a nyúltenyésztés- hez menekül. Mondhatnánk lehetetlen történet, — de tanulságos história — aki másnak vermet ás ... A lengyel kultúra hete Lengyelországgal, a nép életével, tája szépségeivel, gazdagságával bőven volt alkalmunk megismerkedni a múlt héten. Hétfőn Krassó Lászlóval utaztunk végig gondolatban ezer kilométert a lengyelek földjén. Kedden Dél-Lengyelországból hallhattunk kitűnő zenei összeállítást. Szerdán este slágerturmixot közvetítettek Varsóból, pénteken pedig a lengyel nemzeti ünnep alkalmából irodalmi összeállítást. Röviden A Falurádió azt elemezte heti műsoraiban, miért nem növekszik a termelő üzemek és az ipar, — nevezetesen a mezőgazdaság és az élelmiszeripar együttműködése. Szinte az ország valamennyi táján megfordultak a riporterek, véleményeket és tapasztalatokat gyűjtöttek. Ugyancsak falurádiós téma: szombaton szerkesztőségi beszélgetés hangzott el, Nem Csáki szalmája címmel. Időszerű volt megvitatni, milyen lehetőségek vannak a gabonaszalma hasznosításában', s hogyan lehetne, kellene élni ezekkel. A Főszerepben a riporter című sorozatban legutóbb Radnóti László, mutatta be önmagát, érdeklődési körét, munkája egy-egy jelentősebb állomását. Igyekezett valóban hangulatosan szerkeszteni, tömöríteni egyórás műsorát. Zengjen a muzsika címmel pénteken jelentkezett a már megszokott, ének-zenekari mozgalomról, az amatőrökről szóló híradó. Mivel az amatőrök társaságai és társulatai egyre nőnek, hallgatósága is növekedett. Szombaton ismét remekelt a 168 óra. Valóságos telefonhadjárat indult adás közben a Ferihegyi repülőtér szomszédságában épült, a négyes főút mentén húzódó lakóházak ügyében. Zajos környéken nem szabad lakótelepet építeni — helyeselték a telefonálók a rádió véleményét. (SJ) Lear Király Néptánc-gála Nyári tárlat Kisgrafikai Kiállítás Lassan megszokottá válik, hogy július utolsó hetébe fordulva a nyári Szeged pulzusa sűrűbben ver. A szabadtéri játékok hétvégi nyitányára, a Lear király bemutatójára és a szüreti mulatságokat koreográfiái csokorba gyűjtő néptáncgálára tetőzik a vendégforgalom és zsúfolt' a műsornaptár. Befejeződött a pedagógiai nyári egyetem, hogy átadja helyét a művelődéselméleti konferenciának, másfélszáz művész több mint 200 alkotásával megnyílt a hazai képzőművészet hagyományos seregszemléje, a 18. Szegedi Nyári Tárlat, az időszaki kiállítások közül nagy érdeklődés kíséri a 4. Országos Kisgrafikai Kiállítást, Eifert János táncfotóit, a Szak- szervezeti néptáncfesztivál 9 külföldi együttese vidéki turnékat bonyolít le, a város utcáin pedig ezrek figyelték a maratoni verseny befutóit. Egyetlen nyárra sem rendeltek ennyi szállást; a Dóm téri estéken úgyszólván minden hely foglalt. A környező szocialista országokból Számtalan csoport jelezte érkezését, egyéni turisták főleg az NSZK-ból, az Egyesült Államokból, Ausztriából, Hollandiából, Franciaországból és Angliából. Nem sokkal azután, hogy a Tisza-part- ján megnyílt az új Hungária Szálló, átadták a felújított Hági éttermet is — a Dóm téri pavilonokban ezekben a hetekben 900 hektoliter sör, 50 mázsa kolbász, 20 ezer pár virsli és 80 ezer üveg üdítő ital fogy el. Shakespeare háziszerzője Gazdag filmprogram a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára Az év hátralévő részében gazdag filmprogrammal köszönti a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját a MOKÉP. A következő hetekben, hónapokban ennek keretében folytatódik tovább az „Ember a felvevőgéppel — Ember a felvevőgép előtt” címmel, áprilisban indított háromfordulós országos vetélkedő, amelynek során a résztvevők szeptember 15-ig küldhetik be a szovjet filmművészet múltjáról, jelenéről, illetve a közelmúltban bemutatott új és felújított szovjet filmalkotásokról készített pályázataikat. Szeptemberben ugyancsak az évforduló jegyében díszelőadáson mutatják be a szovjet—magyar koprodukcióban készült „Fedőneve: Lukács” című filmet, amely az internacionalista harcos, a spanyol szabadságharc legendás, magyar származású tábornokának, Zalka Máténak állít méltó emléket. A tavalyi sikeres csepeli és szegedi munkásfilmnapok folytatásaként szeptember 8. és 28. között az ország több ipari nagyüzemében a SZOT-tal és a megyei moziüzemi vállalatokkal közösen újból megrendezik a mun- kásfilmnapokat, amelyekben a magyar és a szovjet filmművészet már klasszikussá vált ’alkotásai mellett munkástémájú magyar és szovjet filmeket vetítenek majd, a szegedi szabadtérinek. A Szentivánéji álom, a Hamlet, a Rómeó és Júlia, után a Lear király folytatja ezt a sort, az ország legkiválóbb művészeinek tolmácsolásában, a címszerepben Bessenyei Ferenccel. Az előadás díszleteit Vilt Tibor, a kitűnő szobrászművész tervezte, a rendező Vámos László pedig így nyilatkozott: Októberben újabb állomásához érkezik a szovjet filmstúdiókat bemutató rendezvénysorozat is: ezúttal a középázsiai szovjet köztársaságok filmstúdióinak alkotásaiból tartanak bemutatókat Budapesten és néhány vidéki városban. A premierekre szovjet vendégeket is várnak. A térvek szerint erre az alkalomra nagyszabású kiállítást rendeznek eredeti szovjet és szovjet filmekről készült magyar filmplakátokból a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A 60. évforduló tiszteletére az idén november 3. és 16. között rendezik meg a szovjet filmek fesztiváljlátl. Hazánkban itt vetítik először J. Ozerov „A szabadság katonái” című négyrészes filmjét, amelynek a napokban lezajlott moszkvai film- fesztiválon volt az ősbemutatója. A fesztivál programján további új szovjet filmek is szerepelnek. A fesztiválhoz kapcsolódva az ország valamennyi városában és számos községben ünnepi filmvetítések lesznek, a stúdióhálózat mozijaiban pedig a szovjet filmművészet kiemelkedő alkotásaiból összeállított sorozatokat vetítenék majd. A legfiatalabb nézőknek egy- egy szovjet mesesorozatot is összeállítanak. A fesztiválra — a hagyományokhoz híven — rangos filmművészekből és film- szakemberekbő] álló szovjet küldöttség érkezik Budapestre, akik részt vesznek a műsoron szereplő filmek egyes vidéki díszbemutatóin is, — A nagy tér a darab kozmikus jellegét, biblikus lélegzetvételét emeli ki. Nekem a Lear király azt mondja, hogy kitaszítottságukban, nyomorukban az emberek végigélik az egész emberiség történetét, szenvedéseit, s visszamenően értik meg az életnek számúikra addig föltáratlan összefüggéseit. Zalaegerszegen Tudomány és Technika Háza 1978—1980. között mintegy 80 000 000 forintos költséggel épült fel a kialakítás alatt levő új városközpontban a zalai megyeszékhelyen a Tudomány és Technika Háza. Az épületben kap elhelyezést több társadalmi és gazdasági szervezet, közötte a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének megyei szervezete. Az épület alkalmas lesz a különböző szakmai és tudományos üléseik bonyolítására, kiállítások rendezésére is. Alkotótábor Békésen Vasárnap befejeződött a III. békési alkotótábor, amelyen képzőművészek, amatőr filmesek és néprajzgyűjtők vettek részt. A közel hatvan művész a táborozás idején mintegy százötven alkotást készített. Ezek egy részéből vasárnap kiállítás nyílt a helyi Jan- tyik Mátyás múzeumban. Erdei kertmozi Jó nyári ötletet valósított meg a Győr—Sopron megyei Moziüzemi Vállalat. A győriek kedvelt kiránduló- helyén a Kiskúti liget szabadtéri színpadát építette át kertmozivá. A nézők idilli-, kus környezetben, erdei tisztáson élvezhetik a szélesvásznú mozit. A 480 személyes erdei kertmoziban hetente két filmet vetítenek. Fedőneve: Lukács A szabadság katonái Az építészet mértéke az ember !^j|g||j^ tudnánk meg- lezen fogalmazni, hogy mi az építészet, építkezés, építés. Téralakítás — mondja a tudomány, tágabban értelmezve: az élet színterének alakítása. De közelítsük meg az építészetet úgy, ahogyan a valóságban — mindennapjaink felől szemléljük. Ha ruhaanyagot választunk, ízlésünknek megfelelő, éveinkhez illő színt, mintákat keresünk, s könnyű vagy nehéz anyagot, az alkalomhoz, időjáráshoz megfelelőt. Válogatunk testhezálló és hibáinkat rejtő anyagok között, tudva és ösztönösen. De ha építményeinkről van szó —, „családi fészkekről”, vagy középületekről — előbb arra gondolunk: csak végre lakáshoz jussunk, hogy elférjünk benne. S néha arra is; csak nagyobb legyen és hivalkodóbb a miénk, mint a szomszéd háza, s ha éppen művelődési otthonról van szó: rangosabb a szomszéd községénél. Vagyis, ha építkezünk, praktikus és hivalkodó szempontok vezetnek inkább, semmint önmagunk őszinte kifejezése. Pedig a ruha rövid életű, gyorsan elkopik, az épület viszont nemzedékekrre marad örökségül. Ha egy kép nem tetszik, elfordulunk tőle, ha a zenét nem szívesen hallgatjuk, lehalkítjuk a rádiónkat. Megbíráljuk a színházat, televíziót, a regényt, verset, ha ízlésünknek nem felel meg. És ugyanakkor megtűrjük, hogy ízlésünkkel nem egyeztethető házak, utcák, városrészek épüljenek fel, egyetlen mentséggel: egyelőre örüljünk ennek is. Hát ne örüljünk, ne lelkesedjünk. Fogadjuk el, amit kényszerű-kelletlen el kell fogadnunk, mert például a házgyári lakás nem szívet vi- dámítóan hozzánk szabott, de a lehetséges megoldások között átmenetileg a legjobb. A sátortetős „kis cserepes tanyák” annál kevésbé. Sőt, a sok megoldás között is hátul kullognak. Egyformák? Egyformák voltak a parasztházak is. Nem praktikusak? De többé-ke- vésbé igen, mert jól „kihasználják a teret”. , Hol van hát a hiba? A múlt jellemző építészeti stílusai maradandóan és tökéletesen kifejezték korukat, és azt a társadalmat, mely építette. A mi építészetünk többnyire gyengéinket fejezi ki. Házgyáraink nem tudnak elég változatot hozni építészetünkbe, a mai formákat kereső családiház építkezésünk megrekedt, valahol a húszas évek tájékán. Sőt a század elején, amikor nádfedeles parasztházak helyébe máról-holnapra a legkorszerűbb szecessziós otthonok épültek mezővárosainkban, Nagykőrösön, Kecskeméten, Félegyházán, Hódmezővásárhelyen. Ezek javára írható, hogy tágas, nagy ablakos, egészséges, biztonságosan felépített otthonok és középületek egyaránt. Gyengéink közé sorolható, hogy a lakótelepeket behozzuk a város szívébe, mint például Debrecenben, s ezzel megzavarjuk a város- központ egygségét, hivatását, éppen úgy, mint a lakótelepét. Sokféleképpen építkezhetünk: másképp a japánok, másképp a finnek, spanyolok, átmentve a jövőbe történelmi hagyományaikat, mások viszont a jellegtelen- séggel megalkudva. Dehát az építészet a mi tágabb értelemben vett öltözékünk! A finn építészet példánk lehet. A mai embert tekinti mértékének, s nem tagadja meg múltját. Tudja jól, hogy a közvetlen szükségleten, igényeken, lehetőségeken, adottságokon túl van az embernek fizikai „téralakító”, „térformáló” képessége. Az építészek a természet tágabb tereit, erdőket, mezőket, hegyeket is figyelembe veszik, az ember közvetlen környezetének kialakításában, felépítésében — a lélektani tér is fontos. Mi ez a lélektani, vagy pszichológiai tér? Amit illúzióink és igényeink ezen a síkon megkövetelnek. Hogy milyen ruhát veszünk magunkra, abban is van illúzió. Azt hisszük, hogy másnak látszunk benne, mint amik vagyunk. Ez az illúzió kell az építkezéshez is. Persze nem úgy, hogy másnak látszunk, mint amik vagyunk — például a szegény gazdagnak —, mert így csináljuk általában. A lélektani tér arra kell, hogy a szabad mozgásnak, a nagyobb természetnek, a napfénynek, a tiszta levegőnek, a biztonságnak illúzióját átvigyük a magunk teremtette térbe, építményeinkbe. Vagyis egyensúlyt teremtsünk épületeink és a természet között, a mi kisebb világunk és a tágabb egész között. És sohasem tagadva meg magunkat, igényeinket, vágyainkat, hozzá való anyagi képességeinket. történelmi korszakok, stílusok azzal váltak naggyá és jellemzővé, hogy ezt az egyensúlyt a népi építkezésben, vagy éppen ellentétében, a barokk építészet korában egyformán őszintén kifejezték. Az építészet éppúgy tükre az embernek, mint bármely más művészet, festészet, irodalom, zene, nem mindegy, milyen környezetben élünk, mert ez a környezet visszahat ránk, mindennapjainkra. K. Á. I nagy Ausztrál gyűjtök ajándéka Törzsi felszerelések, harci eszközök A tatai Kuny Domokos Múzeum gyűjteményéből érdekes néprajzi kiállítást nyitottak vasárnap Tatabányán a Komárom megyei Munkásmozgalmi és Ipartörténeti Múzeumban. A tárlat a bennszülöttek használati eszközeit, a törzsek életére, szokásaira utaló néprajzi tárgyakat mutatja be. A különleges néprajzi és régészeti anyagot Ausztráliában élő magyar származású gyűjtők ajándékozták nemrégiben a tatai múzeumnak. Értékes darabjai vadászatra használt bumerángok, a kőeszközök, a nyíl- és dárdahegyek, a csiszolt bazaltbalták, az emberi hajból rendkívüli ügyességgel font kötelek, a lapos, korongformájú, két tenyér nagyságú festett kövek, az őslakók nyelvén a „csurin- gák”. Látható a kiállításon acélkemény fából csiszolt „nanonna” amelyet ásóbotként használnak a bennszülött asszonyok: gyíkot, kígyót vagy ehető gumókat, gyökereket kaparnak ki vele. Érdekes néprajzi lelet a „gyilkoló ember papucsa” is, amit szőrméből, emutollból készít a törzs varázslója. Népművészeti remek, bár komor rendeltetése van: ha valaki vét a közösség törvényei ellen, halállal lakói, s a nyomot nem hagyó, zajt nem ütő papucsban topáznak a bűnös közelébe, hogy végrehajtsák rajta az ítéletet,
