Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-26 / 174. szám

1977. július 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Aratók Virággal ékesített búzakoszorú Palugyay Imre Jász-Kun kerületek, s Külső Szolnok vármegye leírása című, az 1890-es évek közepén megje­lent művében olvashatjuk: „Aratás végével énekszóval hoznak az aratók tiszta bú­zából kötött pipacs, búza, s több mezei virágokkal ékesí­tett koszorút a gazdának, az viszont étellel, borral, s ze­nével fogadja őket... A bar­mokra, különösen az igavo­nókra nagy gondot fordíta­nak, kedvök tellik sokaknak, ha a szarvadzó kötélnek vé­gére fehér lószőr-bojtot köt­hetnek: s ha a járomnak ve­res bél deszkája van, büsz­kén pattant ja a bokrétával ékesített karikás kalapot vi­selő béres, sokszor három, párjával befogott hat ökre fe­lett túlterülő hatalmas os­torát.” r Ma már ez sajnos nem szo­kás. Habár furcsa is lenne a traktor üvegkalickájában cso­korral díszített kalapot viselő erőgépkezelő... Mostanság az aratást — szentimrei fo­galmazással élve — bankett követi. Ahol mindenkire, még a vízhordó fiúra is legalább egy kiló birkahússal és négy üveg sörrel számítanak. A nevezetes eseménynek múlt hét péntekjén kellett volna lezajlania, — eddigre haza­jöttek volna a Tiszaszőlősön segédkező kombájnok is, — de a Hortobágyi Állami Gaz­daság lábon álló gabonája miatt továbbra is a vezető­fülkében izzadó munkálok csak e hét valamelyik napján juthatnak hozzá a finom fa­latokhoz. S nem ehetnek a birka mellé valódi, kemencében sült házi kenyeret, mert ilyen idestova húsz éve nem készül a faluban. Az ebédosztó Ma­riska néninek is össze kell szedni a gondolatait: hogyan is volt akkor? — Elővettük a nagy sütő- teknőt, felébe ment a kenyér­nek való szitált liszt, felébe pedig a kovász, amit legké­sőbb este 9—10-kor fel kel­lett verni. Másnap aztán haj­nal háromkor ébredtünk: vi­zet melegíteni, sót tenni bele, összekeverni a liszttel, a ko­vásszal és jól kidagasztani, — ez volt az első teendő. A2 anyatésztából kivettük a morzsolkát, ebből egy-egy da­rabot az összes többi sütésnél felhasználtunk. Utána szakaj­tóba raktuk a tésztát és ahogy dagadt, úgy kezdtünk fűteni. Mire befűtöttünk megkelt a kenyér. Eközben sütöttük a lángost. Én úgy csináltam, hogy a sütőlapáton kinyújtot­tam a tésztát, körben felhaji tottam a szélét és a közepébe tejfölt öntöttem. Mire kivet­tem, föl'volt fűtve a kemen­ce, mert szikrázott az alja. Ekkor bevetettük az egy he­lyen keresztbe felvágott tész­tát. és hat órára készen Is voltak a szép magas, gyenge belű, 4—5 kilós kenyerek. Aztán kivettük, megmosdat­tuk, és akkor már csak a hű­lést kellett kivárni, de a lán- gossal a hasban ez már köny- nyebben ment. A gyári kenyeret evők, az aratók hogyan élhetnek majd falujukban? Abban a község­ben, ahol közszájon forog a mondás: „az öregek oda épí­tettek házat, ahol elakadt ve­lük a vályogos szekér.” Ez is, mint minden más, összefügg a termelőszövetke­zettel, hiszen Szentimrén nemigen van a tsz-en kívül jelentősebb munkahely. Te­hát ahogy boldogul az Arany­kalász, úgy boldogulnak az emberek is. Bozsó Sándor tanácselnök erről így vélekedik: — Az utóbbi három eszten­dőben és a közeljövőben töb­bet fejlődik Tiszaszentimre, mint az előtte való 29 év alatt, összesen. Októberre be­fejezzük a vízmű építését és akkor a mostani 5 kút he­lyett több mint 40 közkifolyó lesz a faluban. Addigra 16 ki­lométer vízvezetéket építünk, nem álom többé a fürdőszo­ba se... — Legnagyobb „fekete” pontunk továbbra is a köz- művelődés területén marad, hiszen például a járásban egyetlen olyan község va­gyunk, ahol nincs művelődési ház. Ezt átmenetileg valahogy pótolják a volt tsz-székház- ban létesülő KlSZ-klubhelyi- ségek, viszont a végleges megoldást csak az 1980-ig a moziüzemi vállalattal közös új művelődési ház és film­színház jelenti majd. Felújít­ják a körzeti általános isko­lát, az egészségházat, javí­tunk a pedagógusok lakás- és életkörülményein, változta­tunk az öregek napközi ott­honában uralkodó, eléggé ál­datlan állapotokon. — A szolgáltatás úgy-ahogy rendben van, a kereskedelmi hálózat azonban korszerűtlen. Szeptemberben viszont meg­kezdődik egy 300 négyzetmé­teres ABC-áruház építése, a tanáccsal szemben. A vendég­látás ... És a tanácselnök egyre csak sorolja a végeláthatat­lannak tűnő tennivalókat Szentimrén, Tomajmonosto- rán, Üjszentgyörgyön. Az ed­diginél szebb, rendezettebb jövőről beszél. Braun Ágoston VÉGE Azok a láthatatlan, belső szálak Egy ifjú szakmunkás monológja S zakállas, keménykötésű fiatalember dolgozik a Magyar Hajó- és Da­rugyár tiszafüredi gyáregysé­gének forgácsoló műhelyé­ben: Földvári János, 21 éves — egyike az MHD azon szak­munkásainak, akik az „inas­évek” kezdete óta hűségesek a gyáregységhez. — Hűség?! Így még sose mondtam — és letisztítja a fémhulladékot a köszörűgép­ről. — Pedig elég sokszor gondolkozom azon, hogy mi is az, ami engem ehhez a gyárhoz köt. Főleg olyankor próbálom magamnak megfo­galmazni ezt, amikor jobb kereseti lehetőségekkel csábí­tanak a régi iskolatársak ide vagy oda. Egyszer már az NDK-ba is mehettem volna — aztán maradtam. Szóval — mostanában már csak legyin­tek, ha azt hallom, hogy ott így-úgy... — Komolyan mondom, itt Füreden a gyárban igazán jól érzem magam. Van egy bri­gádunk, a Május 1, most let­tünk másodszor is kiválóak. Nem is ez a két „kiváló” cím a lényeg, ami hivatalos elis­merés, hanem az, hogy vi­dám, baráti társaság a mienk — legalább nyolcvan száza­léka fiatal a brigádnak. Ezer­nyi apró szállal kötődünk egymáshoz, amelyek külön- külön nem is tűnnek olyan lényegesnek, de mind együtt nagyon fontosak. Olyasmit értek ez alatt, hogy köztünk nincs szakmai féltékenység, természetes, hogy segítünk a másikon, ha megakad a mun­kában. Én például nem rég­óta dolgozom ezen az egye­temes szerszámköszörűn, vannak műveletek, amiket még meg kell tanulnom rajta. Van, kihez fordulnom segít­ségért. Én is segítek, ha hoz­zám jön valaki. — Pár hónapja nyulat te­nyésztek, persze két barátom­mal közösen. A „szakmai” ta­nácsokat azóta is a brigád legaktívabb tagjától, Rózsa Sándortól kap juk, akit én kü­lönben is sok tekintetben pél­daképemnek tartok. Ilyen ap­róságoktól jó ez a brigád . nem hivatalosan”. Ha meg a „hivatalos” vállalásokról van szó, valami egészséges virtus jellemzi az egész tár­saságot: ezt mi csináljuk, ez legyen minél tökéletesebb ... — így aztán jobb kedve van az embernek akkor is. amikor kilép a gyárkapun. Füreden — szerintem — fia­tal embernek lehetetlen unat­koznia. Most vettem egy szet­Jó kedve van az embernek akkor is, amikor kilép a gyár­kapun ... szedhető kajakot — nagyon olcsón, — most már kirán­dulhatok a hétvégeken. Tag­ja vagyok a művelődési köz­pont irodalmi színpadának, hetente két-három estémet ez tölti ki. Focizok, strandra, moziba, könyvtárba járok. Most fejeztem be, az estin a második gimnáziumot, ki­használom a szünidőt. — Tervek? Előttem van még a katonaság. Leszerelés után jó lenne ugyanebbe a társaságba visszakerülni és folytatni a tanulást a gim­názium után is. Elindítja a gépet. „Jó kis masina” — mondja és össze­húzott szemmel figyeli amint a köszörűéi jókora szikraeső kíséretében, alig hallható zi- zegéssel belemar a megmun­kálandó acélidomba. Sz, J, Mélyhűtőit gondok mirelit ételeket! Télen is friss és tápláló a gyorsfagyasztott gyümölcs! Igyon jéghideg Márkát! Ilyen és ehhez hasonló hir­detéseket naponta olvasha­tunk. A gyorsfagyasztott élelmiszerek árusításánál azonban elengedhetetlen, hogy légyen az üzletekben hűtőkamra, -«pult, -szek­rény, -vitrin. Természete­sen még mindig vannak olyan boltok — főleg a kül­területeken és a kisebb községekben — amelyekből hiányoznak vagy hiányosak ezek a hűtőfelszerelések. Mi ennek az oka? Szolnok megyében az áfészeknek és az élelmiszer kiskereskedelemnek 36 mo­dern ABC-áruháza, 416 élelmiszerboltja, 415 élelmi- szer-szaküzlete és 66 vegyes­boltja van. De szükség van a hűtőkre a 669 vendéglátó helyen — étteremben,' biszt­róban, kisvendéglőben — is. Az élelmiszerüzletek két­ezer hűtőkamrával, vitrin­nel, hűtőszekrénnyel rendel­keznek, a vendéglátásban pedig nyolcszázzal. Ezekkel az eszközökkel legtöbb he­lyen csak az alapvető cik­keket — tej, tejtermék, hús és húskészítmények — tud­ják hűteni. A megye élelmiszerboltjai­ban egy év alatt például 230 ezer hektoliter tejet, 14 ezer hektoliter tejfelt, 600 tonna vajat, sajtot, túrót hű- tenek. Húsból több mint 4600 tonnát, húskészítmé­nyekből pedig 3000 tonnát tárolnak a hűtőberendezé­sekben. Nemcsak az élelmi­szereket kell hűteni, hanem az üdítőitalokat, a Sört is. A boltok évente 15 millió pa­lack különböző üdítőt és 100 ezer hektoliter sört, a ven­déglátóhelyek 15 millió pa­lack üdítőitalt és 29 millió üveg sört tartanak hidegen. Ezek nem kis mennyiségek, és még így sem teljes a hű­tést kívánó áruk listája. A Belkereskedelmi Minisz­térium meghatározott ösz- szeggel támogatja a hűtőbe­rendezések vásárlását. A megye az V. ötéves tervben 25 millió forintot kapott technikai eszközök — így a hűtőberendezések — beszer­zésére. A felmérések szerint a megye üzleteiben minden évben általában hatszázzal gyarapodik az ilyen beren­dezések száma. Miért fordul elő akkor, hogy itt is, ott is panaszkodnak a kereskedők: nem tudnak elegendő árut rendelni, mert a boltnak nincs hűtőkapacitása. Erre is válaszoltak az illetékes szakemberek. A megyében még mindig sok a régi elavult élelmi­szerbolt, amelyben nincse­nek meg a technikai feltéte­lek — kicsi, zsúfolt eladótér, korszerűtlen villanyhálózat — ahhoz, hogy nagy telje­sítményű hűtőkamrát, önki­szolgáló hűtőpultot lehessen elhelyezni, üzemeltetni. Ezekben a boltokban általá­ban 150—170 literes hűtő- szekrények helyettesítik -f- ha helyettesítik — az emlí­tett berendezéseket. fl megyei tanács vb ke­---------—— reskedelmi osztályának későbbi tervei­ben szerepel egy elképzelés a gondok enyhítésére. A kis­községek, kültelki boltok kör­nyékén úgynevezett „törzs ABC-áruházakat” építenek^ — hiszen arra nincs elegen­dő pénz, hogy minden bol­tocskát átalakítsanak, kor­szerűsítsenek, hogy hűtőka­pacitással rendelkezzenek. A „törzsüzletben” mélyhű­tött árukat a megrendelések alapján minden nap kiszál­lítanák a kisebb boltokba, fgy elérhető lenne, hogy egy beruházással több bolt kor­szerűsödnék, és a kisközsé­gekben élők is helyben meg­vásárolhatnák a mirelit gyü­mölcsöt, a zöldségfélét, a hűtött halat, a csirkét, a tő­kehúst, a hideg üdítőt, a sört. Sz. E. Fogyasszon Négyszáz hektáron termeltek az idén vetőmagborsót, ugyan­annyi területen takarmányborsót a túrkevei Vörös Csillag Tsz-ben. Felvételünk a közös gazdaság nagytanyai, kettes kerületben készült, ahonnan vetőmag, és takarmányborsót összesen 107 vagonnal szállítottak a Gabonaforgalmi Válla­lat törökszenmiklósi és a Vetőmagtermelő Vállalat mezőtúri telepeire Újabb acélmű a Dunai Vasműben Egy ország ipari fejlettsé­gét, nem is olyan rég, az egy főre jutó acélfelhasználással mérték. Ha a gazdaság jelen­tős mennyiségű acélt gyártott és feldolgozott — ez önmagá­ban is minőségi jellemző volt. Volt, — mondhatjuk, hiszen ma már nem csupán az acél tonnái számítanak meghatá­rozónak, legalább ilyen fon­tos az energiafelhasználás a vegyipar produktuma stb. Ám az utóbbi évek gyorsuló fejlődését nem lehet elszakí­tani továbbra sem az acél­gyártás alakulásától. Az ipar, a mezőgazdaság termelésének bővítése nagybon függ az acélipartól, a vaskohászattól. A tervezéssel foglalkozó szakemberek ezt egészen pontosan számokkal is kife­jezik: jelenleg a gépipar 1 százalékos termelésnövelésé­hez a kohászat termelését csaknem ilyen mértékben szükséges emelni. Ahhoz te­hát, hogy legyen elegendő árucikk a boltokban, legyén megfelelő exportterméke a külkereskedelemnek, fejlesz- teni-bővíteni kell a kohászat termelését. Például a duna­újvárosi Dunai Vasműben ... Részlet a népgazdaság ötö­dik ötéves tervéből: „A nyersacél termelést 1980-ra 4,3—4,5 millió tonnára,a hen­gereltacél termelést 3,1—3,3 millió tonnára kell emelni. A szükségletek jobb kielégítése és a gazdaságosabb termék- szerkezet kialakításának foly­tatása érdekében növekedjen az értékesebb termékek, el­sősorban az ötvözött és ne­mes acélgyártmányok, acélle­mezek, betonacélok, valamint kohászati másodtermékek gyártása ... Meg kell építeni a Dunai Vasmű új, konverte- res acélüzemét. Meg kell kez­deni a Dunai Vasmű új kok­szoló-blokkjának építését.. A tervtörvény egyértel­műen fogalmaz, összhangban egy korábbi, ugyancsak magasszintű döntéssel ame­lyet a kormány a kohászat 15 éves fejlesztési program­járól hozott, még 1974-ben. Ennek ellenére a Dunai Vas­műben megvalósuló fejlesz­tés ma sem mentes a gon­doktól és bonyolult körül­ményektől. Magáról a ki­emelt nagyberuházásról, és értékéről, a megvalósítandó termelésbővítésről is vita folyt még a közelmúltban is. Ám abban ma már az il­letékesek egyetértenek, hogy a kiemelt beruházási prog­ram megvalósítását minden erővel elő kelj segíteni. De mi is lesz tulajdonkép­pen a Dunai Vasműben? Elő­zetes döntés alapján több mint tízmilliárd forintos költ­séggel itt valósul meg kohá­szatunk ötödik ötéves tervé­nek legnagyobb fejlesztése. Lényegében az acélgyártó ka­pacitást növelik, gondosan meghatározott ütemezéssel. Három konverteres acélmű épül és ehhez oxigéngyártó üzem. (Az alkalmazott kor­szerű technológia szerint nagymennyiségű oxigént fú- vatnak az acélgyártó beren­dezésbe, az így készült acél minősége is jobb és a mun­ka termelékenysége is lénye­gesen nagyobb.) A korszerű berendezések nagy részét a Szovjetuniótól vásároljuk, a berendezések elkészítésében, a technológia kialakításában a szovjet ter­vezők is részt vesznek. Az el­képzelés szerint a Dunai Vas­mű bővítése áthúzódik a ha­todik ötéves tervidőszakra, és előreláthatóan szakaszosan 1983-ban fejeződik be. A du­naújvárosi gyáróriásban meg­valósuló beruházás eleget tesz az ötéves tervben meg­fogalmazott célnak: növeli az ország acélgyártó kapacitását, de talán még fontosabb: fej­lettebb, korszerűbb gyártmá­nyok készítését teszi lehető­vé. Az új technológia igénye­sebb, jobb minőségű alap­anyagot teremt a feldolgozó- és a gépiparnak. Aligha elég néhányszor be­járni a dunaújvárosi kohók környékét, ahhoz, hogy a lá­togatónak akárcsak fogalma legyen a munkafolyamatok­ról, az itt folyó tevékenység­ről. Miközben a három mű­szakban szakadatlanul dol­goznak az acélolvasztók; a fo­lyamatos acélöntőműből meg­állás nélkül kerülnek le a hatalmas, még izzó „acél­szeletek” — a csarnokok mel­lett építők dolgoznak. Beto­noznak, alapoznak, geodéták műszereikkel határozzák meg az érkező berendezések maj­dani helyét. Érdemes elmondani: egyes szerkezeti elemeket a beru­házáshoz a Dunai Vasmű ál­lít elő magának. Az építke­zés még a kezdetén jár — egyelőre csak a körvonalai bontakoznak ki a születő új acélműnek, az acélgyártó konvertereknek. Ám az elő­jelek most már egyértelmű­en kedvezőek: a munka, az építkezés fölgyorsult. Bizony­ságául annak — a Dunai Vasmű bővítésének sorsa át­került a tervezők kezéből a kivitelezők, megvalósítók ke­zébe. Az idén 3,7 — 3,8 millió tonna acélt gyárt kohásza­tunk, s ennek megközelítően egyharmada a Dunai Vasmű­ben készül. A beruházás be­fejezését követően a dunaúj­városi kombinát hozzávető­leg 1,8 — 2 millió tonna acélt gyárt majd. M. I, Gy. Épül az V. ötéves tervben

Next

/
Oldalképek
Tartalom