Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-19 / 168. szám

1977. július 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ötödik sebesség Nem véletlen, ha egy mű­sor aránylag rövid idő alatt „befut”. Az ötödik sebesség című ifjúsági műsorról ugyanis csak a népszerű jel­zővel lehet beszélni. Ez a hetenként kétezer jelentke­ző ifjúsági adás ugyanis lépten-nyomon szól — strandon és játszótéren, ut­cán és személyautókban. Az is megfigyelhető, hogy hall­gatói nem kizárólag fiata­lok, mint ahogy a Táska­rádiót se csak a tizen- ék huszonévesek hallgatják. A műsorokban mindig van va­lami izgalmas, mindig meg lehet belőlük tudni valami újat vagy újdonságot — s ha úgy tetszik, lehet e mű­sorral, szerkesztőivel beszél­getni te. Állandó telefon- ügyelete, s valószínűleg nagy postája van. Talán a legérdekesebbek a játékok, amelyekre mindig szívesen szakít időt az ember, együtt játszik a fiatal hallgatókkal. Ami a műsor csere-bere ro­vatát illeti, időnként a vi­dékiek irigykedhetnek is. A pestiek ugyanis alaposan ki­használják, hogy egy-egy kedves tárgyat megszerez­zenek meguntért. összessé­gében kedves, kellemes órá­kat szerez szerdán és pén­teken délutánonként az Ötödik sebesség. Rádiónapló Igazán időszerű témát vá­lasztott a Rádiónapló szer­kesztője. A nyár veszélyei­ről szólt a műsor, beleértve mindent, ami ilyenkor nyá­ron gondunk-bajunk lehet. Talán mégis a legérdeke­sebb az az összeállítás volt, amely Az' autóstop és a büntetőjog címet viselte. A nyáron oly gyakori stop né­hány károsultja elmondta tapasztalatait, bajait, amely mindössze az együttérzés­ből, az országút vándorain való segítésből fakadt. Egy bizonyos: az autósok —már akik hallgatták a műsort — biztosan meggondolják, fé­kezzenek-e, ha integet va­laki az út szélén. Röviden Kína — Mao után, ez volt a címe P. Szabó József so­rozatának. Az általában ké­sőn este sugárzott, s más­nap reggel ismételt 10 per­ces írások jól megmutatták a kínai politikát, a nagy ország embereinek életét. Kellemes jeleneteket hal­lottunk többször is a héten Más muzsika kell címmel Hidas Antal regényéből. Az Ifjúsági Rádió műsora egyál­talán nem korhoz kötődően, maradandó élményt adott. Szilágyi János a Fekete­tenger üdvözletét hozta ma­gával a Szovjetunióból. Meg­ismertetett a gyönyörű üdü­lőhellyel, a hajón utazók él­ményeivel. Mindezt szépen szóló zenével fűszerezte. Egyszóval: jó idegenvezető­nek bizonyult. Még egy hétvégi műsor­ról: a Szombat délelőtt ösz- szeállításában olyan embe­rekkel beszélgetett három riporter, akik ingáznak, vagy hetenként csak egyszer jár­nak haza. Különösen a bor­sodi építőmunkások portré­ja sikerült. (SJ) Harmadszor nyitotta meg kapuit Nagyatádon a nemzet­közi faszobrász-tábor. A meghívott művészek alkotásaikat a művésztelepen hagyják, ahol az elkészült művekből Sza­badtéri tárlatot rendeznek. Az idén meghívottak közűi ket­ten, Jorge Dubon metxikói, valamint Mészáros Mihály ma­gyar szobrászművész már a művésztelepen dolgozik Szeptember 17—25: Képzőművészeti világhét Szeptember 17 és 25 kö­zött immár harmadik alka­lommal kerül sor a képző- művészeti világhét esemé­nyeire. A világhét idei ma­gyarországi rendezvényei­nek központi gondolatául ezúttal „A művész, mint a társadalom hasznos tagja” — . jelmondatot választották. E gondolat mindenekelőtt a művészek munkásságának azt a forintokban nem mér­hető hasznát, jelentőségét állítja reflektorfénybe, amely a művészi alkotások hatásával segíti az embe­rek esztétikai nevelését, szel­lemi, erkölcsi, tudati fejlő­dését, s ezáltal járul hozzá a társadalom kulturális fel- emelkedéséhez. E gondolatok jegyében számos kiállítást, ankétot, játékos gyermekfoglalkozá­sokat, vetélkedőket és kö­zönség—művész találkozó­kat rendeznek országszerte. A hazai események közpon­ti megnyitó ünnepségét szeptember 17-én az Ipar- művészeti Múzeumban tart­ják, ahol várhatóan a kul­turális miniszter nyitja meg a „Designipari formák a la­kásban” című országos ki­állítást Ezzel egyidőben ha­zai és külföldi alkotók mun­káiból rendeznek kiállításo­kat a fővárosban és vidé­ken. üdülőterület I Kiski iréti íl-I iszafi Íredig Jegyzetek, beszélgetések A Tisza-tó környéke nagy­szerű hely lesz üdülésre, pi­henésre, maga a tó pedig ví­zisportok színtere lehet. Lesz? Inkább: máris az, de legalábbis elindult az üdülő­hellyé válás útján. Poroszló: szépülő, gyarapodó falu Bárki meggyőződhet erről, ha Tiszafüred alatt a Kis-Ti- sza környékén, vagy a porosz­lói ártéren nem sajnál egy kiadós sétát. Sátraktól, lakó­kocsiktól, motoroktól, gépko­csiktól tarka a környék. (Egy nyári hétvégén a Tisza-híd- tól Tiszafüredig 52 sátrat szá­moltam össze.) Csak egy kö- hajításra van a 33. számú fő közlekedési úttól a part, a fű, a liget. Nyaranta alighanem több ezren vannak, akik hosszabb-rövidebb ideig Po­roszló és Tiszafüred határá­ban sátoroznak, horgásznak, és egyre gyakrabban állnak meg itt a csónakosok, kaja­kosok, túrázók is. Hogy így van: jó is, rossz is. Jó, mert élő bizonyítéka, hogy reme­kül lehet pihenni a környé­ken, jól számítottak a terve­zők, amikor üdülőhelynek je­lölték a majdani tó vidékét. Rossz — mert a szervezetlen, „vad” — noha romantikus — táborok csúfítják a táj képét, s több ezer ember után ma­rad hulladék, szemét. Pilla­natnyilag „szabályszerű” kempinget csak a tiszafüredi strandon találni a környéken. Tiszafüred „testvértelepü­lése” a Tisza Heves megyei oldalán a négyezernégyszáz lakosú Poroszló. A két köz­ség múltjában — jelenében sok az azonos vonás, Horváth Imre, a poroszlói nagyközségi tanács VB-titkára néhány példával bizonyítja a mosta­ni jószomszédi viszonyt. Rendszeresen kicseréljük tapasztalatainkat, megbeszél­jük az üdülőterület előké­szítésével kapcsolatos közös gondjainkat. Több, Ti­szafüreden székelő gazdasági egységtől kaptunk hathatós támogatást. Ezekben a hetek­ben például a Betonútépítő Vállalat füredi telepétől szál­lítunk útbontásból származó anyagot, amit a poroszlói üdülőterülethez vezető útba építünk be. Poroszlón is, mint Tiszafüreden, Abádsza- lókon, Sarudon, az üdülőte­rület szempontjait figyelem­be véve történik minden fej­lesztés. Erre, külön keretből, évi félmillió forintot kapunk. Talán nem mellékes megem­líteni, hogy ezt a pénzt — évről-évre — az üdülőövezet vízhálózatának építésére for­dítjuk. Ne hasson frázisnak, a falu apraja-nagyja a külön­böző — meglehetősen gyak­ran szervezett — társadalmi munkában úgy vesz részt, mint aki tudja, a jövője függ tőle. Rengeteg vadkempinge­ző van évről évre Poroszló környékén. Közbevetve jegy­zem meg, égető szükség len­ne egy igazi kempingre, mi­előtt gyorsan jött népszerű­ségét elveszti a terület. Kem­pinget mi nem tudunk létesí­teni, de egyebet igen. Most épül a festői környezetben lévő Cserőháton ifjúsági park színpaddal, sportpályákkal, úttal. A területet az ÉVIZIG- től kaptuk, a tennivalók zö­mét fiataljaink végzik társa­dalmi munkában. De sorol­hatnám a különböző faluszé­pítő, parkosító, faültető ak­ciókat is... Poroszló ... Csinosodó, szé­pülő, szemmel láthatóan gaz­dagodó falu. Új üzletek, par­kok, rendezés alatt álló ut­cák. A gát víz felőli oldala kis dőléssel éri el a meder alját — ennyiből is sejteni lehet, remek szabadstrandok lesznek itt, ha megtörténik az árasztás. Tervezett fürdő és valódi kacsaúsztató Tiszanána ... A falu hatá­rától 4—5 km-re folyik a Ti­sza. Közelebb van viszont az a néhány éve fúrt hévízkút, amelynek 54 °C-os vize per­cenként ezer literes „lendü­lettel” ömlik. A távlati ter­vek szerint hőfürdőépül majd Nánán. Kisköre — főleg, ami a Ti- sza-partot illeti, olyan, mint a képeslapokon. Lenyűgöző! Legalábbis addig, amíg a duzzasztómű-hídjáról meg nem nézzük a megállított vi­zet: műanyagdobozok, faágak törik meg a sima felületet, mindez meghatározhatatlan eredetű úszó szennyfoltokkal „színesítve”. Vajon jó még et a víz fürödni? Bizonyosan. A duzzasztó fölött néhány kilométerrel az abádszalóki szabadstrandon fürdőzők hada. Itt tűrhetően tiszta a víz — hatalmas a fo­lyó öntisztító képessége, de vajon meddig? Elégedettségre nincs okunk Sallós Gyula, a tiszafüredi járási hivatal mezőgazdasági osztályvezetője nemcsak be­osztásával járó kötelességből, hanem magánemberként, lel­kes amatőr természetfilmes­ként — fotósként is állandó­an figyelemmel kíséri a vi­dék változásait, s a változá­sok következményeit. Talán ez a magyarázata, hogy szen­vedélyesen beszél mindarról, amit a környezetvédelemben aggasztónak talál. — Vegyes a kép a tiszafü­redi járás tsz-eiben is. Az egyikben buzgón fásítanak, a másikban vadvédelmi szem­pontból értékes fasorokat ir­tanak ki. Az egyikben szépen rendbehozzák a határbeli dü- lőutakat, a másikban a ma­jorok udvarát fölveti a gaz. Mindenhol megoldatlan a hígtrágya tárolása, tájat csú­fító homok-, agyagbányákat nyitnak, tönkrement gépek maradványai éktelenítik a különben gondozott táblák széleit. S nem szükségszerű az sem, hogy egy-egy telepü­lés határában (Tiszafüred is ilyen)' szeméttelep füstölög­jön. Szóval: ahhoz, hogy ez a vidék valóban az üdülők paradicsoma legyen, elsősor­ban az itt lakók munkájára lesz szükség. Ami a legna­gyobb területek gazdáit, a tsz-eket illeti: hamarosan több szövetkezetben környe­zetvédelmi tanulmányt ké­szítünk, amelynek a végcélja ágazatonkénti intézkedések foganatosítasa. Szabó János A Gyulai Várszínházban TÁVOLLÉVŐK Páskándi Géza tragikomikus bohózata Még bizonyára s^tfst tartogat számunkra a „csil­lagszínházak!” szezonja, de máris megállapítható, hogy Páskándi Géza Távollevők című tragikomikus bohóza­tának előadása a nyári évad egyik legizgalmasabb ese­ménye. A szerző nyilatkozata sze­rint a Távollevők elsősor­ban történelmi bohózat, tra­gikomikus felhangokkal. Máris meg kell jegyezni, Valló Péter felfogásában nem időhöz kötött mű. A törökök — mint ellenség — exponálása csak fikció, amennyire a másik tábor is vegyes: a kalapos királytól a markotányosnőn, a K. u. K. katonán keresztül ott van Páskándi különösen szerkesz­tett „hadseregében” a hadfi­vá sosem váló polgár is — akik egy-egy pillanatra egy­séges szurkoló seregként kia­bálnak. Ebből a történelmi panoptikumból csak Demeter válik ki, akit a megpróbál­tatások — és egy másik igaz­ságra ébredt ember, Szelim közelsége — eljuttatják a lényeges kérdések fölismeré­séig. Páskándi nemcsak az em­berhez méltatlan nacionaliz­mus „gyilkos” kritikáját ad­ja az úszítást megbélyegző parabolájában. Az üres szó­lamok puffogását mozsár­ágyúk hangerejére növeli, és a bomlott kaotikumban a hal­kan kimondott igazságok döb­benetes erővel hatnak. Nincs szükség olyan győzelemre, amelyben mind a két fél el­pusztul, mondja Páskándi összefonódó gondolatai egyik láncszeménél. Ugyanekkor — közvetve — a torz hatalom manipulációiról is véleményt mond. Nem a nyers erőszak mechanizmusa áll érdeklődé­se előterében, hanem a kény­szerpályák természetrajzát tárja fel. Egy dialógus, amely az előző gondolatot magya­rázza: („— Muszáj szabadon döntenem, úgy, ahogy te aka­rod? / — Nem muszáj, aján­latos!) A szerző útja a pszi­chológiai erőszak boncaszta­lához vezet, amelyen föltá­rul a lényeg: hiába a de­magóg uszítás, az azonos elvj platformra jutott emberek emberségből jóbaráttá vál­nak. Az író néhány ponton na­gyon is rejtett gondolatsorát Valló Péter rendezése mes­terien teszi egyértelművé, közérthetővé. A bohózaton belül — talán ama bizonyos tragikus felhangoknál — Val­ló csontcsattogtató minidrá­mákat játsszat el színészei­vel. Nos, ezek a lényegi pon­tok — jó néhány van belő­lük — egyben az előadás mű­vészi csúcsai. Éppen ritku­lásuk okozza a második rész időnkénti ellaposodását, de ezt nem írhatjuk egyértel­műen a rendező rovására, mert úgy tűnik, a darab- vé­gére mindenkiből fogyott va­lamicskét a „spiritusz”, amelynek itüze a bohózat első részét oly izzóvá tette. A torz hatalmak gyakorlói­nak találkozása — a török szultán és császári, királyi őfelsége — már elég tanme­seszerű, túl beszéltetett, sko­lasztikus ízű jelenet volt. De­meter és Szelim igazságra ébredésének nagyerejű meg­jelenítése után a két kitűnő színész, Huszár László és He- tényi Pál sem tud szerepével mit kezdeni, és tulajdonkép­pen ekkor csúcsosodik az elő­adás eklektikus volta. Nem jut kellőképpen fölszínre az a nagyon fontos, ide kívánkozó írói mondanivaló sem, hogy a torz hatalmak csúcsán ál­lóknak könnyű humánusnak látszaniuk, hiszen az ember­telen, szennyes munkát alá- redeltjeik végzik el. Valló Péter első szabadtéri rendezése semmivel sem ma­rad el „kőszínházbeli” mun­káinak művészj színvonalá­tól. Rég láttunk a gyulai Vár­színház színpadán ennyi ren­dezői bravúrt': harsány tö­megjelenetek közepette is szinte kamaraszínpaddá ala­kult át a várudvar, ahol minden négyzetméteren tör­tént valami fontos. A népes szereplőgárdából Szombathy Gyula alakítása kívánkozik az első helyre. Trázsamestere a hatalom manipulációitól és önmaga korlátoltságától velejéig rom­lott korrupt emberféreg. Szombathy a mindenkori esz­telen parancsvégrehajtók mo­rális széthullását tárja elénk, még tőle is szokátlan erős­séggel, Páskándi figurái bel­ső világához azonosulva. Tolnai Miklós — a Kapi­tány — spekuláns robotem­bert alakít, akiről érződik, hogy az általa használt, és emberei butítására, bajba jut­tatására felhasznált demagó­giát nem ő találta ki, csu­pán ordítja a torz hatalom halandzsa „ideológiáját” s ezt szajkóztatja embereivel is. Tolnai mindent tud és érez, ami egy ilyen kicsi­nyességben is nagy ívű ala­kításhoz szükséges — így re­mekel a Gyulai Várszínpa- ,don. Demeter szerepében Hege­dűs D. Géza tette nagyon megnyerővé és hihetővé az igazságra ébredt embert; a török tiszt jelmeze mögül pedig Hídvéghy Miklós érez­tette nagyon jól, hogy a torz hatalom végrehajtó szerepé­ben sem mindenki olyan go­nosz és ostoba, mint az el­lentábor kapitánya. Érdekes figura az L ma­------------- gyár katona — K ránitz Lajos, aki végig für­dőköpenyben, civilben, hábo­rúzik — olykor habzó száj­jal —. csak a demagógia csúcsain kerül fejére a ka­tonasapka. A szerep talán még több lehetőséget kínálna, de az is szenzációs, ameny- nyit Kránitz kibont. Káldy Nóra Magdalénája a min­denkori kitartottak, uborka- faszukák prototípusa, mindig azé, akiből több hasznot húz­hat, akitől nagyobb rangot kaphat. Szakácsi Sándor nem tudott mit kezdeni szerepé­vel, ellentétben Bősze György, Lukács József, Kézdy György nagyszerű figuráival. A háremhölgyek szerepük paródiájának sem feleltek meg, a máskor oly kitűnő Lázár Katiról sem tudjuk mit akart kezdeni a cigány­nő szerepével. A jelmeztervező Hruby Mária nagyszerűen szolgálta Valló rendezői alapkoncep­cióját, amennyire Namjányi László díszletterve is na­gyon praktikus, áttekinthető, a játékot jól segítette. Tiszai Lajos Hélszáz néptáncos Szegeden Vasárnap Szegeden a Szé­chenyi téren ünnepélyesen nyitották meg a hatodik nemzetközt szakszervezeti néptáncfesztivált, amely egyben a magyar csoportok tizenkettedik szegedi nyári találkozója. Tíz ország, ti­zenöt együttesének mintegy hétszáz tagja menettánccal vonult fel a belváros utcáin, majd a Széchenyi térre érve felsorakozott a városi tanács épülete előtt. A fesztiválon részt vevő csoportokat az eseményre érkezett külföldi szakszervezeti delegációkat Földvári Aladár, a SZOT el­nöke köszöntötte. Bányainé dr. Birkás Mária, a szegedi tanács elnökhelyet­tese átadta a város jelképes kulcsát a folklóregyüttesek képviselőinek, a résztvevő nemzetek zászlóival díszített téren pedig ünnepélyesen felvonták a fesztivál lobogó­ját. A megnyitóünnepségen ezt követően rövid, a nemzeti sajátosságokat tartalmazó táncokkal mutatkozott be több külföldről jött tánc- együttes,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom