Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-17 / 167. szám

1977. július 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Illem kell abba beleszakadni Szolnokon a Tisza bal partján a háború előtt év­százados fáival, vad szépsé­gével csalogatta a város la­kóit a Móricliget, amelyet a harcok vihara és a tűzre- való nélkül maradt szolno­kiak kályhája emésztett el. A hajdani kedves kirándu­lóhely éledt újjá évekkel ezelőtt Tiszaliget néven. Uszoda, sportpályák, stadi­on, sportcsarnok, kemping, KISZ-tábor, vállalati üdü­lők, étterem, kisvendéglő, csónakázó tó... Minden, amit a szórakozni pihenni vágyó óhajt. Valóságos Szol­noki Paradicsom, népliget. Hol van ehhez a Móricli­get —, hol van ehhez a rendezett, a dolgozók ké­nyelmét szolgáló létesítmé­nyekkel beépített zöldterü­lethez. Beépített, nos ez az! Épp erről jegyezte meg az egyik ismerősöm, hogy hovato­vább már nem tudja eldön­teni, liget, vagy építési te­rület lesz a Tiszaliget. No persze nem hogy örülne, milyen szépen sorjáznak a gát mentén a vállalati — tehát közösségi! — üdülők, s milyen kedves, ha össze­összejön egy-egy kis társa­ság a cég megfáradt dolgo­zóiból. Vagy néha nem a cég dolgozóiból, de hogy társaság, az biztos. Hiba lenne ismételgetni az' évek óta lapunkban vissza-visz- szatérő rosszallásokat, hogy azokban a vállalati üdülők­ben sem mindig a vállalat dolgozói, még kevésbé mun­kásai pihentetik megfáradt idegeiket, hiszen hagyjuk ezt a kollektíváknak, döntsék el ők, kit, mikor, hogyan látnak vendégül. Kisétáltunk á Tiszaliget- be —, s elfáradtunk. Elfá­radtunk azért, mert hosszú zsákutca. Ha netán nem futballmeccsre vagy uszo­dába készülünk, ' s mégis rászánjuk magunkat, hogy épp ptt kapcsolódjunk ki, marad számunkra egy fo­lyosó. Betonúton, betonjár­dán legyalogolunk —, ha jobb ötletünk nincs — a KISZ-táborig, aztán vissza. Na persze, ki az, aki gya­logolni jár a Tiszaligetbe? Senki, Oda pihenni járunk kérem! El-elüldögélünk a hús ár­nyat adó fák lombja alatt, lekucorodni egy padra. Padra ám, de hol? A betonsétány mellett ülő Alapvető emberi természet: a kíváncsiság. Ha nincs egy létra a repülőhöz, hát majd elvesszük azt a né­hány padot is, készítünk belőle egy ingatag áll­ványt, s megnézzük belül­ről a repülőt. orra előtt húsz centire in­gáznak a járókelők, két-há- rom méterre száguldoznak — bocsánat, sebeSségkorlá- tozottan! — az autók. Nyűgös vagy barátom, mondja erre egy másik is­merős. Hát miért lenne a Tiszaliget egy folyosó, mi­kor kétoldalt ott van a jókora erdő jobbra-balra. Erdő! Az igen, de mintha a kutyának se lenne jó. Üres! A nyárfák alatt a maholnap gyomnak számí­tó gyalogakácok buja bok­rai mellett elvétve van egy- egy szebb cserje, S hogy pihenőpad, vagy — uram bocsá’ — asztalka (sakk­asztalka?) lenne? Az sajnos nincs. Vigyük oda a gyerekeket? Jó, de minek? A vállalati bokrok mögé bújt hintákat és az egyébként is hasznos KRESZ-parkot leszámítva egyetlen játszótérnek alig nevezhető terecsike várja az apróságokat. Egy hintaáll­vány, három hinta, egy mászóka, egy forgókerék. Kész. De jó lenne, ha több is lenne! Lesz majd, tervezik, mondja Magossányi József a városi tanács illetékes osz­tályvezető-helyettese. Lesz, csak majd később, mert most ennél még játszótér­ügyben is fontosabb dolga­ink vannak. Széchenyi lakó­telep. Kétszázhetven család, keli az új játszótér, épül is. Arra van pénz, erre most nincs. Megérthetjük, bár­mennyire is borongunk, hogy ez így nem elég ott­honos. Addig nyújtózz, ameddig a takaró ér, jut eszembe, s magyarázom a gyerekem­nek, ne legyen már úgy oda azért a Tiszaligetért, hi­szen nemcsak most nincs az, amit ő szeretne, nem volt az évekkel ezelőtt sem! No de ilyen makacsok ezek a kölykök, csak bömbölnek, hogy ők bizony el tudná­nak képzelni oda egy nagy dombot, amire föl-lemászni lehetne, meg még rönkvár is épülhetne a tetején és (olyan isteni fatuskó, fa­rönk figurákat láttunk má­sutt apu!) falovat is meg­lovagolnának, aztán (no elég már a fantáziálásból!) lipi- tyókázni is tudnának, mi­közben a nagypapa ott (va­lahol a közelben) ultizna, vagy sakkozna az erdő ne­ki is otthonossá tett zugá­ban. Hogy, mit össze tud hor­dani egy alig óvodás gye­rek, s őt az sem érdekli, hogy „kapacitás”, meg „üte­mezés”, ő csak visít, hogy akkor meg mi a csudának cipelem én ki, ha — szerin­te — nincs miért. Mit tehetek, megkérdezek néhány szolnoki vállalatve­zetőt, mit szólnak ehhez a butasághoz — még, hogy játszótér, pihenőpark! Vasadi János, a Tisza- menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat igazgatója. Ö bizony — mondja — annak idején nem ilyen agyonépített — zsúfolt „zöldvárosnak” kép­zelte a ligetet. Ligetnek! S természetesen nem zárkóz- na el a vállalat a segítség- nyújtástól, ha végre az ott­honosabbá tétele érdekében is kezdődnének munkálatok. Ambrus János a Jármű­javító igazgatója helyszíni szerelési, festési, stb. „élő­munkát” ajánlott, Vigh Sán­dor a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárának igazgatója a kérdésre meg­lódult fantáziával már a nyugdíjasoknak szánt sakk­asztaloknak, ülőalkalmatos­ságoknak az elhelyezését is kezdte részletezni, amelye­ket —, ha ilyen kéréssel a vállalatot megkeresnék! — szívesen elkészítenének. Rácz Gyula a 605. sz. Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet igazgatója a fiatalok Sok vasas szakmához értő se­gítségét tenné le a közös asztalra. Gyerekjátékok el­készítése, vasipari munkák.­Váradi József az Érdért szolnoki 2. számú telepének vezetője földmunkát és fű­részárut, Nagy Zoltán a Nagykunsági Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság igaz­gatóhelyettese farönköket ajánlott a várhoz, s amihez még kell, Kádár Zoltán a SZOLNOKTERV igazgatója szerint pedig a felajánlott rönkökből néhány játékot megtervezniük gyerekjáték lenne... Na tessék, még a végén kiderül, hogy AKKORA aka­dálya sincs is annak, hogy CSAK ÜGY is ki lehessen menni a Tiszaligetbe. Le­het, hogy ennyi jóakarathoz, a kezdeményezéshez csatla­kozik a hivatalos „egyetér­tés” is? Mindenesetre már megvettem a lapátot, hogy kéznél legyen, ha társadal­mi munkára hívnának... A tanács kér a brigádok segítenek Jászladányban a nagyköz-í ségi tanács az idén 3 millió! forint értékű társadalmi) munkát kért a lakosoktól. A gyermekinitézmények fejlesz­tésűéhez, felújításához azon­ban ennél jóval több pénzre; lenne szükség. A községi pártbizottság, a Hazafias Népfront és a nagy­községi tanács ezért további] segítséget kért a szocialista brigádoktól. A közelmúltban együttes ülést tartottak, me­lyen részt vettek a helyi üze­mekben, szövetkezetekben, hivatalokban dolgozó szocia­lista brigádok vezetői. A rendező szervek ismer­tették a jelenlevőkkel, hogy milyen, a gyermekintézmé­nyek fejlesztésével kapcsola­tos feladatok megvalósításá­hoz kérik segítségüket. Az 50 szocialista brigád képvi­seletében résztvevő brigád­vezetők felajánlották, hogy minden — a nagyközségben dolgozó — kollektíva brigád- tagonként 10 óra társadalmi munkával segít. Így építenek sportudvart a Baross úti is­kolának, kerítést a Hősök téri iskola részére, korszerű­sítik az óvoda fűtését. Há­rom autóbuszvárót építenek, a környezetvédelmi felada­tok megvalósítását fásítással, a parkok karbantartásával segítik. Takarékos fiatalok A megye lakosságának be­tétállománya június végén elérte a 3.3 milliárd forintot. A megtakarítások 80 százalé­kát kamatozó betétként he­lyezték el, de számottevő a fiatalok, csaknem 15 ezer „if­júsági takarékbetét” számlá­ján kezelt 88 millió forint is. A betétek összege ebben az évben csaknem 230 millió fo­rinttal nőtt. Tiszafüreden Új IBC-áruház A SZÖVOSZ központi tá­mogatásával, összesen 9 mil­lió forint beruházással új, 660 négyzetméter alapterüle­tű, modern ABC-áruházat lé­tesít Tiszafüreden az Áfész. Az új üzletet a Felszabadu­lás téren, az emlékmű köze­lében építik fel. A kivitelezés még ebben az évben megkez­dődik. Az iskolát 1974-ben újítot­ták fel, a munka 800 ezer fo­rintba került. Sokan mond­ták — így lett az általános iskola Jászivány legmutató- sabb épülete. Két évvel ezelőtt már nem ott tanultak a felsőtagozatos diákok, és az 1977/78-as tan­évtől az alsótagozatosokat sem Jásziványon oktatják, A gyerekeket autóbusz viszi naponta Jászapátiba, ott foly­tatják a tanulmányaikat. Jászivány „legcsinosabb” épülete, az általános iskola tehát üresen maradt. Annál zsúfoltabb a község óvodája. A régi, megviselt épületnek a konyhán kívül egyetlen helyisége van, ez egyben a foglalkoztató-terem, a fek­tető, a tálaló és a raktár is. O yakran eszeimbe jut a karikásszemű, meg­erőltetéstől reszkető kezű fiatalasszony. Egy félig kész falusi utcán álltam meg mellette. Épülőfélben lévő házuk előtt keverte a mal­tert. A ház mögött fóliasátor állott, de valami iszonyú tá­kolmány : dorongokra úgy ahogy ráerősített, oldalt fel­hasított műtrágyás zsákok. — Nem sok ez egyszerre? — kérdeztem a fiatalasz- szonyt. — És ha sok? Most va­gyunk fiatalok. Kell a ház, mert magunk akarunk lakni, kell a kertészkedés, mert kü­lönben nincsen pénz villany- tooylerre... Férje éppencsak ránkpil­lant az állványról, aztán for­dult vissza, rakta a téglát to­vább. És gyakran eszembe jut a fiatal mérnök is. Meglátogat­tam őket, a szülők kertes há­zában, ahol laknak. Az ifj- asszony kávét főzni ment, mi beszélgettünk. Feltűnt nekem a sarokban álló mérnöki rajztábla, amit nyolc-tízezer forintért ma már üzletben le­het kapni. Ez minek? — Ja még nem láttad, az a benzinrevaló. Merthogy a fi­zetésünkből mindenre nem telik. Hát megvettem ezt a masinát részletre. Látod, na­gyon ügyes szerkezet, a szög­mérést, az egyszerűbb műve­leteket magától végzi. Szinte játék rajta dolgozni. Külön munkát vállalok, vikendháza. kat tervezek esténként. De csak hétköznap. Aztán jön egy kis pénz, fizetem a rész­leteket, és még marad ben­zinre, hogy szombat reggel nekiindulhassunk... Két végletet állítok itt szembe és egészen egyik mel­lett sem akarom magamat el­kötelezni. Mert megértem, hogy a fiatalok saját fészket akarnak, élni akarnak, ezért hajlandók a többletmunkára. De nem tudok lelkesedni az első számú példáért. Azokért, akik mindent egyszerre akar­nak és ennek érdekében tel­jes erejükkel, sőt néha már erejükön fölül dolgoznak. Ré­miszt a nem ritka példa, ami­kor a fiatalok „hajtanak”, de mire felépül a ház, úgy meg­utálják egymást a kölcsönös hajcsárkodás miatt, hogy el is válnak. Szép dolog, hasz­nos dolog a munka, de nem kell abba beleszakadni. Van ennek mai, modernebb változata is, márpedig nem csupán a városi, fiatal mér­nök példája. Ki lehet építeni hasonló életritmust falun is. A mezőgazdasági kistermelés anyagi-műszaki hátterével Az óvodások mostoha hely­zetén változtatnak az idén szeptember 1-től, mert az óvoda az iskola üresen ma­radt épületébe költözik. Két tágas tantermet átrendeznek, az egyik a kicsinyek foglal­koztató-terme, a másik a fektetőszobája lesz. Külön ebédlőt és nevelői szobát is kap az óvoda, a kerti játé­kokkal gazdagon ellátott ud­var pedig játékparadicsom lesz a gyerekeknek. A volt iskolának az óvoda átköltözése után is csak egyik részét használják majd. Az üresen maradt további két tantermet a későbbiekben öregek napközi otthonává alakítják át. Az iskolai kony­ha kapacitása ugyanis lehe­tővé teszi, hogy főzzönek a magukra maradt idős embe­reknek is, korántsem vagyunk elégedet­tek, de azért az utóbbi idő­ben már sok minden történt. Vásárolni is lehet sok min­dent. Ezer, ötezer, húszezer forintért nagyon praktikus önetetőt, baromfinevelő bat­tériát és nyúlketrecet, moto­ros permetezőt és gépesített kiskapát, tartós fóliasátrat és fejőgépet, mindenféle ap- róbb-nagyobb szerkentyűt, ami a munkát megkönnyíti, a mindennapi rabságot eny­híti, de ugyanakkor az ered­ményt is fokozza. Biztos vagvok benne példá­ul, hogy egy gyári fóliasátor már az első évben hoz annyi­val többet, mint amennyit a bevezetőben említett fiatal pár annak a szörnyű kis sá­tornak az összetákolásával megspórolt. Hasznosan ügy­ködik az is, aki egy berregő masina után ballag a zöld­ségültetvény sorai között, de kezei nem reszketnek majd a megerőltetéstől. Akinek pe­dig önetetője, önitatója van, az elmehet lakodalomba, részt vehet egy rövidebb ki­ránduláson; azaz nem rabja a háztáji gazdaságnak. Rá­adásul ezek a kis szerkeny- tyűk lehet, hogy mosolyra fa. kasztják az öregeket, de tet- szetősek a fiatalok körében, még bizonyos presztízst is biztosítanak tulajdonosuk­nak. Az elviselhető mértékig vállalt befektetés (ilyesmire OTP hitelt is lehet kapni) még egy előnnyel kecsegtet. Annak a fiatalnak, aki „rá­hajt”, rendszerint csak addig tart a szuflája, amíg a kitű­zött célt éléri. Mikor kész a ház, vagy megvan a kocsi, gvakran felszámolja az egész háztáji gazdaságot. Akkor már mérséklet terhelést sem vállal. És esetleg nem tud mit kezdeni szabad idejével, ta­lán a kocsmában keres szó­rakozást, ahol már nem könnyű a mértéket megtarta­ni. O ki viszont modernizál­ja, felszerelte háztáji gazdaságát, annak a többletmunka nem je­lent kínzó nyűgöt, inkább kellemes kikapcsolódást más­fajta elfoglaltságot, pénzben jól mérhető alkotó tevékeny­séget. Lehet, hogy egy ilyen embernek kicsit később ké­szül el a saját családi fészke, de nem átkozza el, mire fel­épül. És nem is hagyja abba ezt a fajta értékteremtő tevé­kenységet. Mert a felszerelés már úgyis megvan, a szakmai fogásokat már elsajátította, kicsit izgatja is, hogyan le­hetne könnyebben, még ered­ményesebben folytatni. Jászalsószentgyörgyön Klubtalálkozó Második alkalommal ren­dezték meg az idén Jászalsó- szentgyörgvön a Vadaskert ifjúsági parkban a Szolnok és Jászberény város, járás ifjúsági klubjainak, KISZ- eseinek találkozóját. A jászsági klubtanács, a Déryné művelődési központ és a jászalsószentgyörgyi köz­ségi KISZ-bizottság szerve­zésében megtartott találkozó célja: fórumot biztosítani az „Értünk éltek, s élnek” klub­pályázat vállalásainak telje­sítéséhez, lehetőséget az „Ed­zett ifjúságért” sportrendez­vények megtartásához. Tegnap a résztvevők mun­kásmozgalmi klubvetélkedő­kön, szabadtéri játékokon, folk-beat énekesek műsorán, irodalmi színpadok bemuta­tóján vettek részt. Ma az „Edzett ifjúságért” mozgalom jegyében sportvetélkedőkkel, a tábori tízpróba jelvény megszerzéséért folyó verse­nyekkel, szórakoztató sport­játékokkal folytatódik a ta­lálkozó. Igriczi Zsigmond Mindennapos kép a KRESZ-parkból. Ennek van sikere. F. B. Üresen maradt Óvoda lesz az iskolából Jásziványban- / ■■■ ■ m ' » ^ V^P^H| népliget? v,‘r £***&&? ,• ;'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom