Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-16 / 166. szám
1977. július 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Éneklő ország Interjú Maróthy Gyulával, a KÖTI) főtitkárával Vetélkedőre készülve A Magyar Televízió ifjúsági osztálya A mi sulink címmel a szakmunkástanuló intézeteket bemutató és a szakmunkás pályákat népszerűsítő vetélkedőt rendez. Az idén ősszel a szolnoki 605-ös számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói mérik össze tudásukat az egri Szakmunkásképző Intézet ifjú lakatosaival, gépszerelőivel, esztergályosaival a szakmai és általános közismereti tárgyak anyagából. A szolnoki fiatalok már most készülnek az októberi nyilvános vetélkedőre, amely egyenes adásban kerül képernyőre. Képünkön a vetélkedő egyik „főszereplője” a szétszedhető, összeszerelhető gépszerkezeti modell, amellyel a szakmunkásjelöltek fogaskerék-számítási feladatokat oldanak meg. Amatőrként Berekfürdőn... Ki gondolná, hogy százötvenezer kórustag van Magyarországon? Az amatőr művészeti ágak közül kevés büszkélkedhet ilyen nagy táborral. Az emberek szeretnek énekelni. Daloló fürdőszobák, nótázó műhelyek és fü- tyürésző utcák a tanúi ennek. Ám kórusban énekelni nemcsak a zenélést jelenti az ember legősibb „zeneszerszá- mával”, a hangjával, hanem az együvé tartozást, a társaságot is. Ezért is alakultak meg a munkásmozgalom hajnalán a munkás-dalos egyesületek, ma pedig népi hagyományainkat ápolva a Páva-körök. S alakulhatnának fiatalokból, a fiatalok mondanivalóját, érzéseit kifejező vokál-együttesek, hangszeres, vagy csupán énekes kisegyüttesek. De ki tudja miért, erre nemigen vállalkoznak a zenét szerető fiatalok. Megelégszenek a hallgató szerepével. A hét esztendővel ezelőtt alakult KOTA — a Kórusok Országos Tanácsa — hivatott arra, hogy ezt az amatőrmozgalmat pártolja, segítse, ösztönözze. De hogyan? Miben is áll tanácsadó szerepük? — erről beszélgettünk Maróthy Gyulával, a KOTA főtitkárával, a Zeneművészeti Főiskola tanárával. — Akik tudnak létezésünkről — s mert nemcsak itt a fővárosban „vagyunk”, hanem minden megyeszékhelyen is vannak bizottságaink, — ha kórust akarnak szervezni, már a kezdet-kezdetén hozzánk fordulnak. Ott ahol már létezik kórus, új tagoknak könnyebb megtalálni az utat-módot. Hogyan is kezdjék? — kérdezik. Mi tapasztalatból tudjuk, hogy legfontosabb jó kórusvezetőt, karnagyot találni. Mert az ő személye, kovásza, éltető ereje a kórusnak. Mi ajánlunk néhány diplomás karnagyot (a Zeneművészeti Főiskola külön képez énekkar-vezetőket), s akkor a leendő tagok döntik el, hogy kivel tudnak majd a legjobban együtt dolgozni. fl Gyulai Várszínházban Páskándi- be mutató Páskándi Géza színpadi műveinek bemutatói már eseménynek számítanak színházi életünkben. A ma esti premiert két tényező még külön izgalmassá teszi: először is a várszínházi bemutató — a Távollevők — műfaja, amely a szerző megjelölése szerint tragikus bohózat. A műfaj számos dramaturgiai buktatót rejt magában, úgy is mondhatjuk: borotvaélen táncol a mondanivaló, a rendezői hangsúlyarányok eltolódása bizony a szerző szándékával ellentétes hatást is kiválthat. A másik dolog, amely elé várakozással nézhet a közönség: a kényes műfajú darab hogyan érvényesül majd a csaknem természetes közegben, a várszínházban. Hozzá kell tennünk, Valló Péternek ez az első szabadtéri rendezése, s Páskándi darabjának ismeretében azt mondhatjuk: nehéz rendezői feladatot old meg a Szigligeti Színház több sikeres előadásának kitűnő színpadra hozója. Valló Péter jelenleg a Vígszínház rendezője, de ha már a Szigligeti Színházat említettük, elmondhatjuk azt is, hogy a Távollevők főbb szerepeit színházunk mai és régi tagjai játsszák: Tolnai Miklós, Káldy Nóra, Huszár László, Kránitz Lajos, Szom- bathy Gyula, Szakácsi Sándor, Andai Kati és Lázár Kati. A jelmeztervező is régi ismerősünk, Hruby Mária, de a díszlettervező Naj- mányi László neve is többször szerepelt a szolnoki színlapon. — ti — (Dolgozni? Hát kórusban énekelni — munka? Kár, hogy ezt a kérdést elmulasztottam feltenni Maróthy Gyulának. De ha az ember belegondol, hogy mennyi próba, tanulás előz meg egy produkciót, míg eljut a készig és a közönség elé állhatnak vele. Igen, az együtténeklés öröméhez hozzátartozik a munka is. A nem is mindig köny- nyű munka). — A későbbiekben aztán segítünk, hogy a kórusok magukhoz méltó feladatokat találjanak. — Mit ért azon, hogy „magukhoz méltó?7' — A túlzottan magas kívánalmak, vagy éppen az alacsonyra állított „mérce” elkedvetlenítheti a kórustagokat. A KOTA aktivistái — több százan vannak — ismerik a kórusokat: hangjukat, repertoárjukat, zenélési kedvüket. Tanáccsal, javaslattal segítenek. Igen sok kórusfesztivált rendeznek az országban, a világban — amelyen hasznos részt venni. Sok énekkar nem mer vállalkozni, pedig megtehetné. Az ilyeneket ösztönözzük. — A KOTA azonos nevű újságjának ilyen irányú munkáját ismerjük. Információkat ad, bemutatja a kórusokat, zeneszerzők műhelyébe is ellátogat. Más segítsé- get is kapnak? — Igen a hivatásos, vagy félhivatásos énekkaroktól. Üj műveket tanulnak be és bemutatót tartanak a kórusoknak. A hangversenyt magnószalagra veszik, tehát ha megtetszett a mű, nemcsak a címét és a kottáját vihetik haza —, hanem az előadást is. — Ez nem azt jelenti, hogy azonos műsorral lépnek fel majd a kórusok? ..Iskolaérett, az általános iskola első osztályába járhat.” Megyénkben több mint hatezer hatéves gyermekről mondták ki e határozatot az idén az iskolaérettségi vizsgálatok után. Hogy szeptemberben mennyien kezdik meg tanulmányaikat kisegítő iskolában, korrekciós osztályban, vagy töltenek el még egy évet az óvodában, erről végleges számot még nem lehet tudni. Azok a kisgyermekek ugyanis, akikről a vizsgálaton azt állapították meg, hogy éretlenek az iskolára a szolnoki Nevelési Tanácsadó Intézetben újra szakemberek — pedagógusok, orvosok, pszichológusok — előtt adnak tanúbizonyságot testi, szellemi felkészültségükről. A tanácsadó munkatársainak a nyár nem a pihenés, a vakáció ideje. Ilyenkor a legtöbb a munkájuk; több száz gyermekről kell megalapozott véleményt mondani, hogy minden hatéves a képességének megfelelő iskolában, osztályban várja a szeptemberi csengetést. A tavalyi adatok összesítése már elkészült. Az elmúlt évben ugyancsak mintegy hat és fél ezer hatéves gyermek sorsa dőlt el az iskolaérettségi vizsgálatokon. Közülük négy- száztizenöten a Nevelési Tanácsadóban is megfordultak, s itt kettőszázhuszonkét gyermekről állapították meg, hogy be iratkozhatnak az általános iskola első osztályába. Hatvannyolcán azóta kisegítő iskolában tanulnak, hatvanan korrekciós első osztályba jártak, hatvannégyen pedig még egy évet az óvodában töltöttek el. — A rádióban sok kórus szerepel, no meg a rendszeres kórustalálkozók a megmondhatói annak, hogy ilyen veszély nem fenyegeti az* énekkarokat. — Ki szervezi, rendezi a kórustalálkozókat, fesztiválokat? — A „házigazda” mindig más. Szombathelyen például hagyománya van a munkásdalos találkozóknak, ma is rendszeresen megtartják. Gazdája a város, a város minden társadalmi szervezete. Miskolcon csak most kezdődik el a remélhetőleg sikeres sorozat. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának köszöntésére szerveznek ifjúsági kórus találkozót. A találkozó helye a Sportcsarnok lesz, mert az ország szinte minden ifjúsági karára számítanak. — Szakmai „továbbképzés?” — Szeretnénk elérni, hogy minden kórustag tudjon kottát olvasni. Van is ilyen igyekezet a kórusokban. A pedagógusok énekkarában például a kórustagok a saját iskolájukban karnagyok, vagy esetleg szakfelügyelő tanárok, így. amit egy-egy pedagógus énekkar elér, — ez sok-sok kórus előrelépését is jelenti. Ma már rendszeressé váltak a vasárnap délelőtti múzeumi hangversenyek. A párt közművelődési határozatának nyomán a Nemzeti Galériában is szerepelnek kamara- együttesek, kórusok, egy-egy órás műsorral. A hallgató néző, tárlatlátogató is egyben. A hangversenyeknek nagy sikerük van. Egy évre előre már tudjuk előre, melyik kórus szerepel. S azóta más múzeum is jelentkezett hasonló igénnyel. A bemutatott művek pedig egy kicsit mindig a kiállított tárgyakhoz kapcsolódnak — kórusnak is, hallgatónak is érdekes „művészettörténet” ez. Az eddig beérkezett adatok szerint idén is ugyanannyi gyermeket vizsgálnak meg az intézet munkatársai, mint tavaly. A hatévesek egy részérői csak a tanácsadóban derül ki, hogy alkalmas az iskolába járásra. Az óvodában vagy az iskolaelőkészítő tanfolyam végén lezajló vizsgálatokon az orvosoknak, óvónőknek ugyanis az a feladatuk, hogy a megadott szempontok alapján véleményt mondjanak a leendő első osztályosok testi, szellemi felkészültségéről, s javaslatot tegyenek; milyen osztályba, iskolába írassák be a szülők gyermeküket. Megállapítják a gyerekek esetleges látászavarait, beszédhibáit, értelmi elmaradottságát. A nevelési tanácsadóban alaposan mérlegelik, akadályozza-e végzetesen ez a hiányosság a gyermeket a tanulásban. Ha gyógyíthatók, javíthatók ezek a zavarok, akkor megfelelő kezelés mellett megkezdhetik tanulmányaikat a gyerekek az általános iskolában. Szolnokon évente általában 1700 gyermeket vizsgálnak meg az óvodákban, iskolaelőkészítő tanfolyamokon; megközelítőleg tíz százalékuk iskolaéretlen. Az alkalmatlanság oka a gyerekek felénél a szülés körüli ártalmakra vezethető vissza, a többiek esetében a családi környezet a hibás. Ez az arány az utóbbi években szerencsére nem emelkedett, de nem is csökkent. Az óvodáztatás további bővítésével talán jobb eredményekre számíthatunk. Nem akarok igazi neveket említeni, maradjunk még utoljára együtt úgy, ahogy tíz emlékezetes napon a berekfürdői alkotótáborban együtt voltunk, főként a készülő művekkel, gyorsan születő ragadványnevekkel szólítva egymást. A faragó bácsi, aki tárogatózik, a festő fiú, aki később jött, a korongos lány, aki ugyanúgy odanőtt a fazekas koronghoz, mint a fehérsapkás nő a kalapácshoz. Az olajképes néni, aki hegedül is, s az, aki vízfestékkel dolgozik. A zöld- hajpántos lány, aki mindenhez jól fog, s a kis piruló«, aki főként portréival tűnik ki. A szőke, aki a legjobb srácokat rajzolja, a batikos, a bőrös fiú s a bőrös lány. Esztike, a sötét és világos nedűk, s a kéttenyeres zsí- roskenyerék gazdája, s a két „tanár úr” — nem a többiektől való elválasztás miatt hanem a kora reggeltől késő estig végzett munka iránti tisztelet jeléül: Papi Lajos szobrászművész és Buna Konstantin festőművész. Mindenki a lehető legjobban akarta kihasználni a rendelkezésére álló néhány napot, hogy legalább egy-két munkát befejezzen, valamely új technikát kipróbáljon, végre igazi modellről rajzoljon, szakértő felügyelet mellett dolgozhasson. A mindennapi szokott tevékenység, a munka, a háztartás gondjai nélkül, olyan közösségben bonthassa ki önmagát, gonAz előkészületi munkák befejezése után tavaly, az utolsó negyedévben megkezdődött Tiszaföldváron a gyakorlóóvóda építése. A 3 millió 200 ezer forintba kerülő építkezés kivitelezője a szolnoki ÉPSZER Vállalat, alvállalkozó a Vasipari és Szolgáltató Szövetkezet. Az eredeti terv szerint 1978. májusára határozták meg az óvoda felépítését, időközdolatait, amelynek kelesztő- je az egymás előtt, egymás számára is végzett alkotás. Egyik este Révész Napsugár grafikusművész beszélt a jelenkor kiállítási problémáiról, arról, hogy mit szeretne az alkotó, és mi az a korszerű forma, amely alkalmas a művek bemutatására. Másnap Dobos László zeneszerző elektronikus darabjait hallgatva ismerkedtünk az alkotó elképzeléseivel, az elektronikus zene különös intenzitású hatásával. Ady-verseket hallgattunk La- tinovits Zoltán lemezéről, és a kunok művészetét fogadtuk be Mándoki István előadásában. Filmeket néztünk építészetről, festészetről, szobrászatról, hallgattuk Birkás Ákos ismertetését korunk képzőművészeti áramlatairól. örültünk Keres Emil közvetlen hangulatú előadóestjének, s beszélgettünk hajnalokig mindenről, ami az éppen hallottakkal, látottakkal összefügg és hozzájuk társítható. Az alkotó munka, a művészi teremtés már eleve magában hord valamelyes nyitottságot. De itt az alkotótábor közösségében ért el mindenki egy általános értelemben vett művészi befogadás nyitott állapotába. A berekfürdői amatőr alkotótábor tíz napja a résztvevőknek felmérhetetlen emberi és művészeti tapasztalatokat adott. ben azonban úgy döntöttek, hogy még ebben az évben, december 31-re átadják a 100 személyes gyermekintézményt. A korszerű óvodában három szaktanterem is készül, ahol a helyi szakközépiskolában végző fiatal óvónők gyakorlati képzésére is lehetőség lesz. Az építkezés jól halad, eddig több mint két millió forintot használtak fel az építésre szánt összegből. Népművészeti pályázat Kiállítják a beküldött munkákat A vártnál lényegesen nagyobb érdeklődés nyilvánult meg a harmadik alkalommal kiírt országos népművészeti pályázat és kiállítás iránt. A kétévenkénti hagyományos seregszemlére az idén csaknem hatezer különböző pályamunkát — hímzést, szőttest, fafaragást, textíliát, népi díszítésű ékszereket, bőrből, gyékényből, vesszőből készült alkotásokat — küldtek be az amatőr nép-. művészek. A szakmai zsűri többnapos értékelés után választotta ki azt a mintegy 1800—2000 tárgyat, amelyet augusztus 6-tól 28-ig tekinthetnek meg az érdeklődők a Nyíregyáza-sós- tói ifjúsági park kiállító csarnokában. Gránitprogram A Szársomlyó-hegy lejtőjén működő szobrász alkotótáborban érdekes kísérlet kezdődött, amely a gránitprogram nevet kapta a szakemberektől. Célja az, hogy kipróbálják a hazai gránit szoborfaragásra való alkalmasságát, illetve a gránit megmunkálásának különböző technológiáit. Magyar szobrászok ritkán dolgoznak ezzel a csaknem gyémántkeménységű nemes kővel. Ennek egyrészt az az oka, hogy a követ külföldről importáljuk és igen drága, másrészt az, hogy a rendkívül kemény anyag megformálása nehéz és bonyolult. A szakemberek a baranyai—tolnai dombvidéken olyan gránitra bukkantak, amelynek minősége —, ha nem is ér fel a külföldi kő minőségével — alkalmas lehet szobrászati felhasználásra. Néhány kőtömböt el is szállítottak a szársomlyói Szabadtéri alkotóműhelybe, ahoj három művész vállalkozott a megmunkálására: egy magyar, egy japán és egy francia — mindhárman más-más módszerrel. A gránitot csak nálánál keményebb anyaggal lehet megmunkálni. Ennek megfelelően Jegenyés János gyémántszemcsés és Toshio Sokurai vídiabetétes szerszámmal dolgozik. Kálmán Györgyi „Érettségi” - hatéveseknek Egri Mária Gyakorló óvoda Száz gyereknek és végzős óvónőnek
