Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-16 / 166. szám
1977. július 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ha hétfő van, akkor ez aratás Aratók — Mi az picim, még alszol? A picimnek titulált majd’ százkilós traktoros leszáll a motorról, órájára pillant: néhány perccel múlt fél hat. Lassan gyülekeznek az emberek, szaporodnak a gépműhely előtt az egymással élce- loaő csoportok. Háromnegyed hat körül a növénytermesztési főágazatvezető is leállítja Simsonját, még egyszer kiszaladt a határba megnézni, hogy ahol az aratást kezdeni akarják, valóban érett-e a búza. Még nem mutat hatot az óra mutatója, amikor az elnökhelyettes GAZ kocsija is előporzik, megelőzve néhány későnjövőt, akik válluk közé kapott fejjel settenkednek oda a pár mondatos eligazításhoz. Fél hét tájt az elnök Volgája is felbukkan, akkor a legtöbb kombájn már feltankolva, dübörgő motorral áll, vezetőik pedig kórusban szidják azokat, akikre mindig várni kell. Aztán hirtelen, mint egy láthatatlan karmesteri pálca intésére, vagy inkább a legtürelmetlenebb bíztatásra, elindulnak valamennyien. Legelői a John Deere söpör. A kombájnos, aki mellé felkucorogtam, meg is jegyzi: — No, mire mi kiérünk, ez már kiürít egy tartállyal! A sötétszőkén bólogató kalászok mellett még egy gyors reggeli, s a két brigád a tábla két szélén beleáll a búzába. A növény jól ismeri a hagyományt: pontosan a hajdani szentimrei vásár napjára, július első hétfőjére érett meg. Hogy hol is van ez a Szent- imre? A tiszafüredi járásban található, nem messze a járási székhelytől. Jász-Nagy- kun-Szolnok vármegye főlevéltárosának 1935-ben megjelent műve szerint a falu neve először a pápai tizedlajst- romban fordul elő. A családi püspök bizonyságlevele szerint 1325-ben az akkori tulajdonos, Abádi Péter özvegye és leánya, 50 márkáért lemondott a helységről. A birtoklásban a Tomaj nemzetség következett — ezt az időszakot egyébként a Tisza- szentimrével szomszédos község, Tomajmonostor, nevével azóta is őrzi — őket még jó néhányan követték, amíg elérkezünk a krónikás által utolsónak említett tulajdonoshoz, a Földváry családhoz, s ennek bizonyságául az 1693-as összeírás szolgál. A helységet ért nevezetesebb eseményekről annyit, hogy a néphit emléke szerint a tatárdúlás, a Tiszával és annak mellékágával körbekerített, illetve védett falut elkerülte, a Rabutin tábornok által vezérelt rácoknak 1706- ban viszont sikerült porig égetni a községet. Mária Terézia uralkodása alatt — a főlevéltáros fogalmazásával élve — „vallási türelmetlenség miatt lakosai Borsod vármegyébe menekülnek” és csak a század végén tértek vissza, egy buzgó lelkész hosszas invitálása után. Tiszaszentimre az 1870-ben talált bronzkori leleteivel dicsekedhet még, és ott is találhatók a határban kunhalmok, mint például a Lekeha- lom, a Sarlót, valamint a Kettős. Az 1930-as években há- romezerötszáz-hatszáz lakója volt a falunak, legtöbbjük a községet körülvevő tanyákon él, különösen népes volt a Meszekert nevű tanya. Az adátok szerint 1935-ben tíz középbirtok volt a faluban, összes területe 5291 kataszteri hold. A kis- és középbirtokosok átlag 6—7 holdon gazdálkodtak, az ipart De- kány Ödön gőzmalma képviselte. A községnek piaca, heti- és minden évben két országos vására volt. És most? Ma nincs piac, megszüntették az országos vásárt, lebontották a gőzmalmot. Elhaltak, elmentek a szabók, cipészek, fodrászok — akik régen például két mázsa búzáért nyírtak, borotváltak egész évben — szinte valamennyien, a lakók száma is csökkent néhány százzal. Tulajdonképpen nincs művelődési ház, csak egy kopott mozi, pici a könyvtár, gyenge a vendéglő. Van azonban egy, az általános iskola mellé épített új tornaterem, és nem utolsósorban ott a tsz, amely a falu lakói többségének munkát, megélhetést ad. A szövetkezet — amely az Aranykalász nevet viseli — a szokásos metamorfózison ke- resztülmenve az eredeti hathét gazdaság egyesülésével keletkezett. Legutóbb Tomaj - monostorát is „bekebelezte” és most a két község határára terjed ki. Valamennyi szempontból a közepes üzemek közé tartozik. Braun Ágoston (Folytatjuk) Következik: Kaszások, marokszedők Jászberényi Cipőipari Vállalat Új üzemcsarnokok, korszerű technológiák Paprikatermesztés Új eljárások, nagyobb termés Az intenzív paprikatermesztés módszereiről tanácskoztak tegnap zöldségtermesztési szakemberek a Kertészeti Egyetemen, ahol az egyetem kutatói által kifejlesztett legkorszerűbb technológiákról volt szó. Az új intenzív termesztési módszerek a legmodernebb agrotechnika módszerein alapulnak. Közülük különösen eredményes az úgynevezett szőnyegszerű paprika-nevelés, amelynek lényege, hogy a rendkívül sűrűn ültetett zöldség, a különleges technológia alkalmazásával a hagyományos termés többszörösét adják, s 180 nap helyett már az ültetéstől számított 120. naptól szüretelhető a húsos, fehér termés. Az új módszereket mind több gazdaság, termelőszövetkezet alkalmazza, jelenleg számuk már több mint 50. Eredményes munkájukat a jelenlegi piaci kínálaton is érezni. A tanácskozás több mint 400 részvevője az új eljárásokkal ismerkedett meg. A tanácskozással egyidő- ben paprikakiállítás is nyílt, ahol több mint 80 fajta mutatkozott be. Közülük a legszebb ' példányok díjat is kaptak, az első helyezést egy 15 dekás, csaknem 20 centi hosszú paprikának ítélték oda, amelyet az egyetem soroksári kísérleti telepén neveltek. Jubileumi esztendőhöz méltó eredménnyel zárták az év első felét a jászberényi Cipőipari Vállalatnál. Az egykori „papucsos vállalat” negyedszázaddal ezelőtt alakult 15 taggal. Első termékei a háziipari jellegű munkával előállított polírozókorongok, munkavédelmi kötények, papucsok voltak, és árbevételük alig érte el a félmillió forintot. A korszerűtlen műhely, az állóeszközök értéke olyan minimális volt, hogy kimutatást sem őriznek róla. A megalakulást követő 25 év alatt a vállalat megsokszorozta erejét. A régi kis műhely helyébe épült tágas, világos üzemcsarnokban 235 dolgozót foglalkoztatnak. A gépi berendezések értéke Üjabb 20 millió rubeles szerződést írt alá tegnap a Medimpex legnagyobb kereskedelmi partnerével, a szovjet Medexport külkereskedelmi egyesüléssel magyar gyógyszerek ezévi exportjára. A korábbi megállapodások értelmében az idén százmillió rubelért szállít gyógytöbb mint 10 millió forint. A vállalat éves árbevétele meghaladja a 120 millió forintot. Az idén kezdték el egy újabb, 340 négyzetméter alapterületű, 14 millió forint költségű üzemcsarnok építését. A jászberényi vállalat a vártnál jobb eredménnyel zárta az idei esztendő első felét is. Féléves árbevétele 66 és fél millió forint, nyeresége 6 millió 500 ezer forint volt. A kereskedelemnek 289 ezer 500 pár női szandált adott át. Az idén először exportáltak is. Az év elején 60 ezer pár poliuterán telitalpú női szandált szállítottak az NDK-ba. szeriparunk a Szovjetunióba gyógyszerkészítményeket. A gyógyszergyárak dolgozói vállalták, hogy az eredeti exportot november 7-re teljesítik; s így mód nyílik a most aláírt szerződés alapján a tevezettnél nagyobb szovjet megrendelés kielégítésére, — Illés — Gyógyszeripari megállapodás Számítanak rájuk Fiatal kommunisták Martfűn Mindhárman a martfűi Tisza Cipőgyárban dolgoznak. Alig múltak húszesztendősek, amikor megkapták a párttagsági könyvüket. Tagfelvételük óta nagy figyelem kíséri munkájukat, az üzemben segítőkészen egyengetik az ifjú kommunisták útját idősebb elvtársaik. Pártfeladataikról beszélgettünk a három fiatallal: a 22 éves Vad Ibolyával,, az üzemi KISZ-bizottság titkárával, Veresné Bertán Ilonával, a „B” gyár 21 esztendős munkásnőjével és a korelnökkel, a 24 éves ifj. Pápai Jánossal, a keverőüzem munkásával. — Az idén februárban lettem párttag — mondja Veresné Bertán Ilona. — Szüleim, nagyszüleim is pártta„Még nem tudtam annyi mindent csinálni, amennyit akartam. ..” Veresné Bertán Ilona. gok. Az otthoni légkör adta meg az első „lökést” ahhoz, hogy felvételem kérjem. A másodikat a gyári élet. Hat éve, 15 évesen kezdtem itt a munkát. Rövid idő múlva KISZ-tag lettem, majd alapszervezetünkben négy évig KISZ-titkárként dolgoztam. Megismertem, megszerettem a mozgalmi munkát. Tavaly év elején a művezetőmmel beszélgettünk arról, hogy szeretnék párttag lenni. Segített — ő volt az egyik ajánlóm így már öt hónapja a 21-es pártalapszervezet tagja vagyok. — A párttagságomhoz nekem is az általános és a középiskolai mozgalmi munka adta az alapot — veszi át a szót Vad Ibolya. — Mindig szerettem szervezni, ügyeket intézni. Amikor három éve tűzőnőként elkezdtem dolgozni, nem elégített ki ez a munka. Feladatokkal bíztak meg az ifjúsági szervezetben, majd az idén tavasszal megválasztottak az üzemi KISZ-bizottság titkárának. Két éve érlelődött bennem a gondolat, hogy szeretnék párttag lenni. A három fiatal közül a „legifjabb” párttag ifj. Pápai János. Mindössze két hónapja tagja a 9-es alapszervezetnek. — Végigjártam én is a KISZ-ben az összes „lépcsőt”. Voltam, agitpropos, szervezőtitkár, KISZ-titkár. Ügy érzem, megbecsülték a munkámat, mert nem is olyan régen megkaptam a KISZ KB dicsérő oklevelét, így jutottam el a párttagságig. Szüleim és a nagyapám tagjai a pártnak, a közvetlen főnökeim is párttagok. Láttam, hogy becsületesen helytállnak a munkában, a pártfeladataikat is ellátják. Az elhatározásomat mindezek megerősítették. — Milyen pártfeladatokat kaptak? — A KISZ korosztályú fiatalok mindannyian az ifjúsági szövetségben teljesítenek pártmegbízatásokat, így mi is — válaszol Vad Ibolya. — Nagy felelősség egy ekkora gyárban a KISZ- bizottság titkárának lenni. Jelenleg 32 alapszervezetünk van, Hatszáz taggal. Pártfeladatként a „B” gyár 1-es alapszervezetének 'munkáját kell fokozott figyelemmel kísérnem, segítenem. Propagandamunkát is vállaltam a KISZ-ben. Pártmegbízatásnak érzem azt is, hogy az esti egyetemre járok. Hiszen a kommunistának példát kell mutatnia mindenben, így a tanulásban, a továbbképzésben is. — Én a saját KlSZ-alapszervezetemben kaptam munkát, „B” gyári KISZ- vezetőségi tag vagyok —válaszol Veresné Bertán Ilona. — Igyekszem őket mindenben Segíteni, támogatni. Egy év múlva biztosan több eredményről tudok beszámolni. „Sok segítséget kapok a keverőüzemben az idősebb párttagoktól. ..” ifj. Pápai János. — Most látom, hogy mekkora felelősséggel jár párttagnak lenni — így ifj. Pápai János. — Ha valamit jól csinálok, az mások szemében természetes. De ha hibázom, ha nem úgy megy valami, ahogyan kellene, akkor könnyen mondják, „párttag, és mégis...” Megbízatásomat szintén a KISZ- ben végzem. A „C” gyári alapszervezet kultúrosa vagyok. Természetesen így az „Két éve érlelődött bennem a gondolat, hogy szeretnék párttag lenni...” Vad Ibolya, az üzemi KISZ-bizottság titkára. elején nehéz a pártmunka. Sok segítséget kapok a keverőüzemben az idősebb párttagoktól, az édesapám is hasznos, jó tanácsokat ad. Csak dolgozni kell. Fülsértő zaj, fojtó levegő a keverőüzemben, itt dolgozik Szeles Mihály, ifj. Pápai János ajánlója. — Régen ismerem a gyerek szüleit, édesapja is a keverőben dolgozik. Ö is idekerült 1972-ben. Így közelebbről figyelhettem a munkáját. Sokat tett a KISZ- ben eredményesen dolgozott az üzemben. Politikai érdeklődése, felfogása, magatartása olyan volt, amely alapján bátran ajánlottam. Libor Pálné, a „B” gyárban, a 232-es műhelyben művezető. Veresné Bertán Ilona az ő „keze alatt” dolgozik. — Amikor 15 évesen a gyárba jött, féltem, hogy nem illeszkedik a közösségbe. De tévedtem, hiszen szépen fejlődött a munkában. Először csak segédmunkát végzett, de később minden gyártási folyamatot elsajátított. Jelenleg vászon kismama-cipőket csinál. Megszerezte a szakmunkásbizonyítványt is. Bárhová osztom be, mindenütt megállja a helyét. Vad Ibolyának az egyik ajánlója Kiss Tiborné, a megyei pártbizottság tagja, a „B” gyár 311-es műhelyének tűzödei főművezetője volt. — Ibolyát már kislány korában is ismertem. Észrevettem, hogy élénken érdeklődik minden iránt. Érettségi után jött a gyárba dolgozni, itt is figyelemmel kísértem a ténykedését és javasoltam, hogy legyen párttag. Megkért legyek én az egyik ajánlója. Mondtam neki, rendben van, de ne csalódjak benned. Így is lett, rendesen dolgozik, egyet viszont tanácsoltam neki: mint KISZ-bizottsági titkár többet járjon az üzemben a fiatalok között. Havonta megbeszéljük a problémákat, ha valamiben segíteni kell, jól tudja, hogy számíthat ránk. Szekeres Edit Tízezer tonna hulladékvasat vásárolnak fel évente a Tiszavidéki MÉH Vállalat szolnoki telepén. Az ócskavasat vagonokban indítják útnak a vasolvasztókhoz
