Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-02 / 154. szám

1977 július 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A ZÖLDÉRT Tésztaüzemének csépai üzemegységében évente 30 vagon tészta készül. Képünkön a kézi tarhonya készítő asszonyok egy csoportja M. G. MONOLÓG AZ APRÍTÓBÓL D tervező — Szatmári Zoltán a ne­vem, tervezőmérnök vagyok a jászberényi Aprítógépgyár­ban, de előtte voltam diszpé­cser és művezető is. Suli után népi lehet rögtön beülni egy íróasztal mögé. Az ember el­végzi az egyetemet és ekkora mellénye van, hogy én „I. Zseni” ... Hát ezt itt le kell vetni! Én nem így jöttem, én csóró gyerek voltam: apám suszter, anyám hátébé, szó­val nekem nem volt mire... Az egyetemen együtt végez­tünk a feleségemmel, most egy osztályon dolgozunk, ő szerkesztő. Olyan szép a munkám, amilyet mindenki csak ál­modhat. Én itt találtam meg azt a melót, amiért érdemes volt mérnöknek lenni. Mi, gyári tervezők, nagyon ha­mar látjuk az eredményt vagy a kudarcot. Tavaly ősz­szel terveztünk egy ívkemen­cét, már áll, még a nyáron csapolnak belőle. Ha két éve beszélgetünk, talán azt mon­dom, nem tudom meddig le­szek itt: akkor művezetős- ködtem, nagy lecke volt. Há­rom éve kerültem az Aprító- ba, de mintha tizenöt éve itt lennék. Én négy egész öt ti­zedes eredménnyel végeztem az egyetemet, de ettől még senki sem lesz jó gépészmér­nök: ilyen kollektívában fej­lődhet azzá, amilyen a mi műszakiakból álló szocialis­ta brigádunk. A bronz után rögtön az aranykoszorús jel­vényt nyertük el, mivel kirí­vóan jó volt az 1976-os esz­tendő: több milliós megtaka­rítás, újítások! Most jöttem haza Poznanból, a vásáron jártam tanulmányúton, na­gyon klassz volt. Lakást a gyár által kaptam. Alig jöttem ide az Aprító- ba, már megkérdezték a KISZ vezetői, nem korrepe­tálnék-e szakmunkástanuló­kat, akik megbuktak, vagy gyengécskék. Mondom, de­hogynem! Minden jó ügyben benne vagyok. Most a KISZ- bizottság termelési felelőse vagyok, a termelést segítő mozgalmakat irányítom, meg a társadalmi munkaakciókat, kommunista műszakokat szervezem. Kezdettől fogva szakszervezeti politikai okta­tást vezetek és a gépészeti szakközépiskolában tanítok, jónéhány gyári legényt is. Eleinte furcsa volt, mert azt hitték, ez haver, nem lesz probléma. Akkor estek po­fára, amikor rájöttek, hogy számukra szigorúbb a mérce, mint mások számára. Elnéző lehetek egy idegennel, de kol­légával, baráttal nem. Nincs igazam? Oz esztergályos — Teljesítménybérben dol­gozom, siessünk ha lehet, jó? A nevem Bajor Imre, hori- , zontálesztergályos vagyok, s az egyik alapító szocialista brigádban, az Alkotmányban dolgozom, én lennék a veze­tőjük. Tizenketten vagyunk, 25—12 évesek, szóval az az igazi derékhad. Többszörös aranykoszorús a brigád, min­denki teljesítményben dolgo­zik, magasan a műhely átla­ga felett. De nem kell min­ket favorizálni, semmi szu­per-jelző, semmi lakk! Jó? Van gond, súrlódás is, szer­számprobléma, emberi hibák, de amit várnak, hozzuk. Nagy teljesítményű gépeken meló­zunk, s ezekhez komoly szak­mai gyakorlat kell. Ezért is nehéz egy kicsit bekerülni a brigádunkba: először kisebb értékű munkán kell bizonyí­tani a rátermettséget, mert a horizontosoknál egy-egy munkadarab értéke 100 ezer­től félmillióig rúg, s a leg­többől csak egyetlen darab készül. Három műszakban dolgozunk, egy munkadara­bot sokszor négy napon ke­resztül bütyköl három ember, s ez az egymásrautaltság per­sze marha nagy felelősséget ró ránk. Másik brigád éppen olyan jó a maga területén, mint a mienk. S ha ők nem dolgoz­nak jól, mi sem lehetünk frankók. Egymás nélkül ez nem megy. A mi brigádunk­ban mindenki törzsgárdatag. Van akinek nincs meg a nyolc osztálya, van aki most végzi a középiskolát, van aki elvégezte. Például én is, most pedig a gyártástervezői tech­nikus minősítést szeretném megszerezni. Magamról? Nős vagyok, 29 éves, van egy lányom és egy fiam, most megyünk a csa­láddal a vállalati üdülőbe, Mátrafüredre. Tanyán szület­tem, tipikus parasztgyerek vagyok. Az Aprítógépgyár az első munkahelyem, kaptam munkáslakást is. Jó régen tagja vagyok a KISZ-nek, be­választottak az alapszervezet vezetőségébe... Nem esett itt túl sok szó rólam? n villanyszerelő — Harmincéves vagyok, Hattyár Kálmán a nevem, a TMK-ban dolgozom villany- szerelőként. A Hűtőgépgyár­ban voltam inas annakidején, de átjöttem az Aprítóba. Két évig nyomtan a három mű­szakot, akkor katonaság, na utána egy műszakba kerül­tem, ekkor 68-at írtak. Ak­kor még kevés volt a fiatal, akkoriban gyülekeztünk. 1972-ben titkára lettem a KISZ-alapszervezetnek, ne­héz idők jártak ránk, ajaj! ... Azért elnyertük a kong­resszusi vándorzászlót. Az­után lemondtam, mert eléggé kikészített ez a két év, tud­ja, hogy van az, amikor az ember megnősül... Közben alakult egy komplex ifjúsági brigád, a Komplex—IV., en­nek lettem a vezetője. No meg párttag is lettem, a mos­tani ciklus elején a pártalap- szervezet vezetőségi tagjává választottak, KISZ—párt ösz- szekötő vagyok, szóval akad meló! Meghitt, szoros kapcsolat­ban vagyunk a Tanítóképző Főiskolával: így a lányok ha­mar megismerkednek a szo­cialista brigádmozgalommal, a munkásokkal, az úgyneve­zett „Élettel”. Cserében fel­készítenek bennünket egy- egy vetélkedőre, és persze megírják a brigádnaplónkat, mivel könnyebb a kezük, így nem lesz a naplóban — suk, -sük. Városi szocialista bri­gádvetélkedőn egyébként két­szer is másodikok lettünk az 50—60 induló között. Tavalyi melónkért a brigádmozgalom aranyfokozatát nyertük el. Mindenki tanul, KISZ vagy szakszervezeti politikai .kép­zésben vesznek részt, négyen speciális elektrikus tanfo­lyamra járnak. Néha az ember úgy megy be a gyárba, hogy „a fene en­né meg”, mert itt is van ilyen ... Hol nincs? Általá­ban azonban jó bemenni. Nem szeretem ezt a kifeje­zést, hogy otthonunk a gyár, de valami ilyesmiről van szó. A KISZ-titkár — Gálik János vagyok, 25 éves. Itt, az Aprítóban vol­tam esztergályos tanuló, 1967- ben kerültem ide. Tavaly ta­vaszig fizikai munkásként dolgoztam, azóta a KISZ-bi- zottság titkára vagyok. Ta­valy nősültem, az idén kap­tunk 1 kást a vállalattól. A feleségem most államvizsgá­zott a Tanítóképzőben, nap­pali tagozatra járt. Nagyon nehéz volt: albérletben lak­tunk havonta 850 forintért. Én utói akarom érni a ne­jemet, tanulni szeretnék, egyenlőre elvégzem a közép­iskolát. Tanácstag is vagyok, de több munkát mégis a KISZ ad. Erős fluktuáció volt a KISZ-ben, de néhány év alatt sikerült stabilizálni a tagsá­got. A fiatalok között is ren­getegen törzsgárdatagok. Az Aprítóban 41 százalékos a KISZ szervezettsége, lehetne jobb is. Az 1977—78-as moz­galmi év végére 10—15 szá­zalékos tagépítést szeretnénk elérni, úgy, hogy a politikai képzés formái közül beindít­juk a dolgozók Kilián-körét. A politikai képzésbe sikerült bevonni elég sok KISZ-en kí­vüli fiatalt is. Minden egyes KISZ-tag résztvesz politikai vagy állami oktatásban. Si­keresek a termelési mozgal­maink is. Ifjúsági klubbjelleggel dol­gozunk az Aprítógépgyár Zagyva-parti hétvégi házá­ban, fél évre előre kidolgo­zott program szerint. A gyár­ban hat fiatalnak nincs meg a nyolc osztálya: a KISZ-ak- cióprogramban vállaltuk, hogy támogatjuk őket a ta­nulásban. Tavaly nem figyel­tünk eléggé az Edzett ifjú­ságért mozgalomra, de az idén tervszerűen foglalko­zunk vele. Havonta rende­zünk sportdélutánokat, össze­tett sportprogramokat. Épí­tettünk tollaslabda pályát, vettünk felszereléseket. A nagy sportpálya építésében is vállalunk társadalmi mun­kát. Hát, valahogy így zajlik az élet... K. L. Július 1-től Több mint háromezer dolgozónak Műszakpótlék az élelmiszer-kiskereskedelemben és a vendéglátásban A Minisztertanács május 19-i ülésének határozata alapján az élelmiszer-kiskereskedelemben és a vendéglátásban a fi­zikai dolgozóknak és a termelést közvetlen irányítóknak 1977. július 1-től a délutáni műszakban egységesen 20, az éjszakaiban 40 százalék pótlékot kell fizetni. A folytonos munkarendben foglalkoztatottak ezen felül további 10 szá­zalék pótlékban részesülnek. A határozat végrehajtásá­ról Barta Pálnéval. a Keres­kedelmi, Pénzügyi és Ven­déglátóipari Dolgozók Szak- szervezetének Szolnok me­gyei titkárával beszélgettünk. — Miért szükséges a mű­szakpótlék fizetése? — A délutáni és az esti munka feltétlenül magasabb bérezést érdemel, ennek a kereseti arányokban is je­lentkezni kell- Az élelmi­szerkereskedelemben és a vendéglátásban évek óta munkaerőgondokkal küzde­nek. Egyre több szakmunkás — főleg nő — hagyja itt a pályát, és keres másutt mun­kalehetőséget, a kedvezőbb munkafeltételek, a jobb idő­beosztás, és természetesen a több pénz reményében. An­nál is inkább, mivel a ke­reskedők fizetése nem tarto­zik a legmagasabb kategó­riába. Szükség van a mű­szakpótlékra azért is, mert a lakosság igénye az élelmi­szer-kiskereskedelemben és a vendéglátásban is megköve­teli a több műszakos mun­karendet. A teljes munka­időnek tehát mintegy egy­negyed része a délutáni, az esti, az éjszakai műszakra húzódik át. — A vállalatoknál eddig hogyan tudták a dolgozók jövedelmét növelni? — Különjuttatásokat, fize­téskiegészítéseket adtak, de ez sem volt célravezető. Ar­ra nem volt anyagi lehető­ségük, hogy minden dolgozó­nak ilyen módon növeljék a havi keresetét. Miután a Mi­nisztertanács határozata meg­jelent, a megyei tanács ke­reskedelmi osztályával közö­sen összehívtuk a vállalatok, a szövetkezetek vezetőit és részletesen megbeszéltük a teendőket. Felhívtuk a fi­gyelmüket arra, hogy a táv­lati bérfejlesztéseknél ne legyen kizáró ok a műszak- pótlék, mert nem érnék el a kívánt jövedelemnövelést, ha a műszakpótlék kiadásával egy időben indokolatlanul normakarbantartásra kerülne sor, vagy fizetésemelést ki­zárólag csak azok a dolgozók kapnának akiket nem érint a pótlék. — Hány dolgozó kap a megyében műszakpótlékot? — A tanácsi és a szövet­kezeti élelmiszerkereskede­lem és vendéglátás 3 ezer 500 dolgozója kap pótlékot. — Mennyivel növekedik egy-egy dolgozó bére? — A Jász-Nagykun Ven­déglátó Vállalatnál erről már korábban felméréseket ké­szítettek. A délutáni műszak- pótlék a vendéglátásban mintegy ezerkétszáz dolgo­zót érint, az éjszakai pedig száz-százhúszat. Számítások szerint a pótlék átlagosan 250 forint többletkeresletet jelent egy-egy embernek. Termé­szetesen olyan munkahelyen mint a szolnoki Pelikán Szálló, ahol éjszakai is nyit­va tart az étterem és a bár, a műszakpótlék összege el­érheti az 500 forintot is- A szolnoki Áfész negyven élel­miszer- és vendéglátó üzle­tében 442 dolgozó kapja meg a pótlékot. Az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál negyven boltban mintegy há­romszáz dolgozó részesül ilyen juttatásban. Egy ke­reskedőnek átlagban havon­ta 150—200 forinttal lesz több a borítékban. A vállalatok, a munkahelyek, a műszakpót­lék bevezetéséhez szükséges összeg 75 százalékát állami támogatásként kapják, a fennmaradó 25 százalékot sa­ját erőből adják. — A határozat július el­sejével lép életbe. A dolgo­zók mikor kapják meg elő­ször ezt a pénzt? — A megye kereskedői, vendéglátós dolgozói először az augusztus 15-i fizetéssel vehetik fel a munkájuk után járó műszakpótlékot. Van még azonban néhány tisztá­zatlan kérdés: az áfészek ipari üzemeiben dolgozók, a szállítómunkások és a taka­rítók nem kapják ezt a fi­zetéskiegészítést. Az ő ér­dekükben a Belkereskedelmi Minisztérium és a szakmai központunk között ezután kezdődnek tárgyalások'. Sz. E. B Tisza Cipőgyárban Nyolc és fél százalékos évi bérnövekedés Felmentések, kinevezések A Minisztertanács; dr. Ba­kos Zsigmondot könnyűipari miniszterhelyettesi, dr. Gadó Ottót és dr. Gan ezer Sándort az Országos Tervhivatal el­nökhelyettesi, dr. Horváth Lászlót nehézipari, Kovács Gyulát külkereskedelmi és Urbán Lajost közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettesi tisztségéből felmentette, egy­ben dr. Csurgai Lajost nehéz­ipari miniszterhelyettessé, dr. Horváth Lászlóit és Kovács Gyulát az Országos Tervhiva­tal elnökhelyetteseivé, Káp­lár Józsefet külkereskedelmi és dr. Szabó Imrét könnyű­ipari miniszterhelyettessé, va­lamint dr. Ganczer Sándort, az Országos Vezetőképző Központ főigazgatójává kine­vezte. Az Elnöki Tanács Földi László könnyűipari miniszté­riumi államtitkárt — nyug­állományba vonulása miatt, érdemeinek elismerésével — felmentette tisztségéből és dr. Bakos Zsigmondot könnyű­ipari minisztériumi államtit­kárrá, Urbán Lajost közleke­dés- és postaügyi minisztéri­umi államtitkárrá kinevezte. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Földi László­nak több évtizedes munkási- sága, valamint munkásmoz­galmi tevékenysége elismeré­seként a Munka Vörös Zász­ló érdemrendje; dr. Gadó Ot­tónak, az Országos Tervhiva­tal elnökhelyettesének ered­ményes munkássága elisme­réséként, nyugállományba vonulása alkalmából a Szo­cialista Magyarországért ér­demrend 'kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetéseket Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt a kitün­tetések átadásánál Huszár István, a Minisztertanács el­nökhelyettese és Keserű Já- nosné könnyűipari miniszter. Kormányhatározat alap­ján július 1-től átlagosan 3,5 százalékkal növekszik a martfűi Tisza Cipőgyárban dolgozó munkások bére. A béremelésre fordított összeget a vállalat vezetői differenciáltan használták fel. Az átlagosnál jobban vastagszik majd a tüzödé- ben dolgozó nők (3,7 száza­lék) és a gumiüzem mun­kásainak (4 százalék) fize­tési borítékja. A központi bérrendezés jó alkalmat nyújtott a martfűi vállalat­nak a különböző üzemek il­letve szakmák közötti bér­aránytalanságok megszün­tetésére is. A januári és a július else­jei béremelések, a műszak- pótlék növelése után a Ti­sza Cipőgyár munkásainak fizetése 1977-ben 8,5 száza­lékkal lesz több a tavalyi­nál. / . i A Tiszaőrs—nagyiváni Petőfi Tsz-ben rövid idő alatt befejez­ték a 189 hektár őszi árpa betakarítását. Most már a szö­vetkezet Bábolna-típusú gabonaszáritóján a sor: javítani a betakarított termény minőségét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom