Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-09 / 134. szám

1977. június 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Félixmajor egészen közel van Kunhegyeshez, de köz­igazgatásilag Abádszalók- hoz tartozik, amelytől vi­szont huszonnégy kilométer­re található. A népes félix- majori tanyavilág lakói Abádszalókra fizetik az adót. Gyermekeiknek azonban a kunhegyesi általános iskolai diákotthon ad hajlékot. A kunhegyesi tanács létesített a tanyavilágban telefont, ők biztosítják a tanyai élelmi­szerbolt ellátását is. A fé- lixmajori emberek a kunhe­gyesi, kunmadarasi üzletek­ben szoktak vásárolni, mun­kát viszont általában az abádszalóki Lenin Tsz-ben vállalnak. A tanyavilágot időről időre felkereső védő­nő Kunmadarasról jár ki. S, hogy ez a rendkívül vegyes kép nehogy véletlenül egy­szerűbb legyen, ide kívánko­zik még egy adalék: Félix- major és a környező tanya­világ lakossága nem csök­ken, csak cserélődik. Úgy­hogy ez az igazán sehova sem tartozó tanyavilág még jó ideig megmarad. Innen érkezett egy levél szerkesz­tőségünkbe. Menni kéne „Tanyán lakom nyolc kis­korú gyermekemmel Kun­hegyestől hét kilométerre. Férjem a kereső, én nem tu­dok munkát vállalni, a ta­nyán nincs mit, és öt gyer­mekem jár iskolába, négy a kunhegyesi kollégiumban van. Ha dolgom van, csak délután tudom intézni, mert a három kicsit nem hagyha­tom felügyelet nélkül. A ta­nya elég nedves, egészségte­len. Nehéz körülményeim megkívánják a segítséget... Tisztelettel Papp Józsefné, Félixmajor.” A levél kézhezvétele óta bizony elég hosszú idő eltelt, a segíteni akarás néha-néha patthelyzetbe jutott. De csak sorjában a tényeket! Papp Józsefék tanácsi lakást sze­retnének Kunhegyesen. Ki­szel Sándor, a kunhegyesi nagyközségi tanács vb. tit­kára. — Kunhegyesen az elmúlt harminc évben nem épült tanácsi értékesítésű lakás. Ebben a nagyközségijén csaknem 200 állami ház volt régebben, de a karbantartá­suk nagyon sokba került, tehát eladtuk őket. Csak né­hány szolgálati lakásunk maradt, és még néhány la­kás olyan helyen, ahol majd többszintes házak épülnek. Papp Józseféknek mi belát­ható időn belül nem tudunk lakást biztosítani. Sajnos, a Kunhegyesen élők között is jó tucatnyi igénylő lenne, akik legalább annyira jogo­sultak, mint Pappék, akik egyébként Abádszalókhoz tartoznak. Juhász István, az abádsza­lóki tanács elnöke. — Hozzánk nem fordultak Pappék, de mi sem biztat­hatnánk őket. Itt nincs ta­nácsi értékesítésű lakás, a megyétől nem kapunk cél- csoportos lakásépítési támo­gatást. A lakosság tehát a saját erejére és az OTP köl- csönére van utalva. Viszont a tanács által elfogadott in­tézkedési terv értelmében — mély a tanyai lakosok köz­ségbe való beköltöztetését hivatott segíteni — az elha­gyott tanyaparlag helyett a faluban cseretelket adunk. Ingyen. Erről a tanyasi la­kosokat tájékoztattuk a ta­nácstagi beszámolókon. Ha lesz ilyen igény, soron kívül elintézzük. De ezt más köz­ségben is megteszik. ; Váratlanul toppantunk a félixmajori kis tanyába, Papp Józsefekhez. Az épület elég nagy, gondozott, tiszta. Két szoba, melynek csak az égyikét használják (fűtés!). A lakott szoba frissen me­szelt, fekhelyektől zsúfolt. A konyha ragyogó köve gáz­tűzhelyet hordoz. A három piciny gyerek otthon van, bogarásznak az udvaron, né­zik az idegeneket, de egy szót sem lehet kicsalni belő­lük. Mi van még a tanyapar­lagon? Ólak. De az állat (ne­künk legalábbis úgy tűnik) nagyon kevés. — Nem lenne érdemes több állatot tartani? — Jó lenne, de ennyi gye­rek mellett arra már nem futja — mondja Papp Jó­zsefné, aki alighogy megha­ladta a harminc évet, a fér­je is csak harmincöt. — Tudnak így gyűjteni? — Ááá ... Ennyi gyerek mellett? — A férje mennyit keres? — Keveset. — Miért nem költöznek Abádszalókra? — Mert Kunhegyesre sze­retnénk menni. — Mivel indokolná a la­káskérelmét? ' — A gyerekekkel. En sze­retném őket elengedni az is­kolába minden nap. Akkor lennék nyugodt. — Gondolja, hogy az ele­gendő indok? — Hát... Vélemények Kérdezősködtünk a félix­majori emeberektől, akikből harapófogóval kellett ki­szedni a szót. Papp Józsefé- ket csaknem mindenki ren­des embernek tartja. Egy elejtett megjegyzés: „Rossz beosztással ( élnek.” Ennél többet nem hajlandók el­árulni. Szabó András, a kunhe­gyesi általános iskolai diák­otthon igazgatója. — A Papp gyerekek tisz­tán járnak, látszik, hogy szeretik őket. Az anyuka sűrűn bejön, érdeklődik. A gyerekek közepes képessé­gűek. Ók addig vannak itt, amíg kicsik, ha jobban meg­nőnek, hazaviszik őket, hi­szen otthon kell a segítség. Pappék fia, Feri felsőtagoza­tos, s kivették innen. Papp József közvetlen fő­nöke az abádszalóki Lenin Tsz-ben Emődi József. — Régen itt dolgozik Papp, rendes ember, különösebb probléma sohasem volt ve­le. DT-erőgépet vezet. A téli hónapokban nyolc forin­tos órabért kap a műhely­ben, januárban 1 660, febru­árban 1 343 forintot keresett De most már kint dolgozik a földeken, megkeresi a há­rom, három és félezer forint­ját, plusz a családi pótlék. Tavaly egyébként 32 ezer fo­rintot vitt haza. Összegezzünk! — Adva van egy jobb sors­ra érdemes nagycsálád. Csaknem ingyenes kollégi­um a gyerekeknek, különfé­le segélyek: ez is komoly se­gítség. De ettől még nem lesz lakásuk a községben, s a kérelmükre adott elutasító válaszok rAegfontoltak, reá­lisak. Tehát más utat kell keresni. Talán az abádszaló­ki tanácselnök által említett községben juttatott telekből lehetne kiindulni. Ha egy ilyen telek á Papp Józsefék nevén lesz, segíthetne a ta­nács és a férj munkahelye, az abádszalóki Lenin Tsz például bontott anyag jutta­tásával. Ez utóbbi, ha van lakásépítési alapja, anyagilag is tudná támogatni a csalá­dot, a kedvezményes fuvar­ról és a téesz építőbrigádjá­ról nem is beszélve. Mivel ebben a termelőszövetkezet­ben is fejlett a_ szocialista brigádmozgalom,’ talán ezek a közösségek is segítenék társadalmi munkájukkal Papp József népes családját. És persze a rokonság, a ba­rátok -is. S ha valamilyen módon elő tudnák teremteni Papp Józsefék az építési összeg felét, pénzben, mun­kában, anyagértékben, akkor az OTP tudna adni családi házuk felépítéséhez maxi­mum 140 ezer forintot. Per­sze, csak akkor ennyit, ha a felépítendő lakás legalább 280 ezer forintba kerül. Š ebben az esetben Pappék az OTP-től is kapnának bizo­nyos kedvezményeket: 3 és fél százalékos kamat helyétt csak 2 százalékot kellene fi­zetniük, s nem 25, hanem 30 évre szólna a visszafizetés. De ismételjük: a másik 140 ezer forintot Pappéknak kell előteremteniük (munkahe­lyük, esetleg a tanács segít­ségével) pénzben, munka- és anyagértékben. Ennek érde­kében pedig talán tarthatná­nak több állatot, s bármilyen nehéz is az nyolc gyermek mellett. Egyszóval ne. csak mástól, kívülről várjanak se­gítséget. Körmendi Lajos ÖT ÜJ FILM A közelmúltban London­ban járt filmátvételi delegá­ciónk a bemutatott 26 pro­dukció közül négy amerikai és egy angol filmet vásá­rolt meg hazai forgalmazás­ra. A négyszeres Oscar-díjas rendező, John G. Avilsen „Rocky” című alkotásának hőse egy kocsmai ökölvívó. Stanley Kramer „A dominó­elv” című filmjében ismét Amerika társadalmi éle­tét átszövő manipulációkról szól. A „Meztelen bosszú” cí­mű amerikai film történelmi filmballada. Dick - Richards amerikai filmrendező „Raffa- erly és az aranypor ikrek” című filmje három, a társa­dalom perifériáján élő ember találkozását és barátsággá fejlődő szolidaritását meséli el. Az angol James Goldstong „A vörös kalóz” című alkotá­sa XVIII. századi, váratlan fordulatokkal tűzdelt kalóz­történet. Könyveink a moszkvai seregszemlén „Könyv a béke és a hala­dás szolgálatában” címmel szeptember 6—14-e ‘között rendezik meg az első moszk­vai nemzetközi könyvkiállí- tást és vásárt. A magyar könyvkiadás mintegy 250 négyzetméteren több mint 2000 kötettel mutatkozik be a legfrissebb művekkel, az el­múlt két év termésével Moszkvában. Szövetkezeti kórusok találkozója Huszonnégy kórus részvé­telével a hét végén kerül sor az országos szövetkezeti da­lostalálkozóra. Az ország leg­távolabbi pontjairól me­gyénkbe sereglő énekkarok négy helységben — Szolno­kon, Mezőtúron, Törökszent- miklóson és Jászladányban — szombaton este mutatják be műsoraikat. A jászladányi művelődési házban a barcsi, a győr- szentiváni, a dombóvári, a püspökladányi, a kisalföldi kórus, valamint a Jászapáti és Vidéke Áfész, s a ven­déglátó intézmény közös ve­gyeskara lép pódiumra; a mezőtúri művelődési köz­pontban pedig a helyi Pe­tőfi dalkörön kívül a zá­kányszéki, a hajdúszováti, a városlődi és a lébénymiklósi énekkar. A törökszentmiklósi műve­lődési központban a nyírbá­tori, a mezőkövesdi, a sár­bogárdi, a szekszárdi, a szol­noki Kodály Zoltán, s a he­lyi Liszt Ferenc kórus mu­tatkozik be. A megyeszék­helyen, a Tiszaparti Gimná­zium aulájában hallgathat­ják meg a kórusmuzsika l;ed- velői, a tamási, a péceli, a füzesabonyi, a soroksári, a pécsi, a nagymarosi énekkar, valamint a Pénzügyi és Számviteli Főiskola női kará­nak műsorát. A bemutató hangversenyek után a kórusok szerenádot adnak a négy helység lakói­nak, majd vasárnap délelőtt Szolnokon a Felszabadulási emlékműnél kerül sor a da­lostalálkozó záróünnepségé­re, amely egyben a Béke és barátsági hónap rendezvény- sorozatának utolsó akkordja. Az ünnepségen dr. Kovács Sándor, a SZÖVOSZ elnök- helyettese mond beszédet. A sárkány és Ikarosz Révész Napsugár kiállításán Karcag I ismét bizonyítja, hogy érdemes képzőművészeti programjaira figyelnünk; ez - úttal Révész Napsugár kiál­lítását rendezte meg a Győrffy István Nagykun Mú­zeum. S aki veszi a fáradt­ságot és felkeresi a tárlatot, ezúttal sem csalódik. A talál­kozás Révész Napsugár gra­fikáival különleges élmény. A műfaj követelte techni­kai felkészültsége kitűnő ami nem meglepő, hiszen el­mondhatjuk ugyanezt, főis­kolai oktatásunknak köszön­hetően, legtöbb grafikusunk­ról. Legutóbb a Műcsarnok­ban rendezett Stúdió kiállí­tás győzött meg ismét erről. Nem a rajzkészség, a techni­kai tudás volt tehát az ok, ami miatt fiatal művészge­nerációnk országos sereg­szemléjén is kitűntek Révész Napsugár munkái. Kevés művészről mondhattuk el, amit róla: van egyénisége, stílusteremtő ereje. S ez az, ami kijelöli hely ét-rangját nemzedéke tagjai között. Karcagi kiállításának látoga­tói válogatott munkáival ta­lálkozhatnak. Finom rajzú nyomatainak valóságból-legendákból-fan- táziából font varázslatos vi­lága szinte elhódít. Nézzük a régi malom titokzatos aj­taját, sárkánylakta odúk rej- tekét, meseszövő pókok ta­nyáját. Varázspálcájának in­tésére ott vagyunk a kép­ben, kígyószemű bűbájosok, -szélteremtő-esőcsináló gara­bonciások között. Kezünkben megszólal a hegedű, a trom­bita, a: harmonika — fejün­kön csörren a csengettyűs sipka, Belépünk Révész Nap­sugár rajzainak különös vi­lágába; s az ő figurái, fur­csa ábrázatú-ruházatú alak­jai vesznek körül. De meglát­juk a rajzolt világban a va­lóságot is. A sárkány őrizte- fenyegette faluszélen, a hor­tobágyi malom körül össze­gyűlnek Révész porondjának szereplői, mindazok, akiket a legjellemzőbbnek és a leg­fontosabbnak tart. Ha felfi­gyelünk aprócska, „vigyázat robbanásveszély” táblájára, e népes gyülekezetei Révész Napsugár Dans Macabre-já- nak, a végső haláltáncban fölvonulók tarka sokadalmá­nak is fölfoghatjuk. Egy pillanatra maradjunk a művész két visszatérő alakjánál. A sárkány úgy je­lenik meg munkáinak jelen­tős részén, mint a mesék óri­ás Hétfejűje, amelynek go­noszsága kiismerhető és va­lójában könnyen legyőzhető. Másutt viszont groteszk nő­alak képében pusztító — ép­pen kitudhatatlan praktikái­val, bűbájosságával fenyeget. Ikarosza legtöbbször a mito­lógiai történethez hűen, ma­gakészítette toll-szárnyaival a napba vágyva zuhan. Re­pülését viszont mindig újra kezdi, ha tudván tudja is hogy szárnyalása véges, ha látja is, hogy mögötte kereszt dől, torony zuhan. A sár­kány és Ikarosz tág asszo- ciációjú fogalma szinte ki­fogyhatatlanul termékenyíti Révész Napsugár művészetét. Szóljunk j még néhány szót a témához kívá­1 lóan Ferenc, Ady, simuló Thomas Buda Mann, Kalevala, Balázs Bé­la műveihez készített illuszt­rációiról, s a néhány lomb­talan fát, hajló szárú virá­got, ágbogat jelenítő ujjgya­korlatáról. Érzelemgazdag lírai erejének tanúi köveket, hullámokat, a négy évszakot idéző lapjai is. Végezetül is­mét írjuk le: a karcagi mú­zeumban június 15-ig meg­tekinthető kiállítás nem okoz csalódást. A találkozás Ré­vész Napsugár grafikáival valóban különleges élmény. Egri Mária A válóok: elhidegülés Hazánk a vá­lások számát tekintve a vi­lágranglista élvonalában áll. Ebben a nyugtalan!- _ tóan „előke­lő” pozícióban 1976. megerő­sített bennünket: tavaly több mint 26 000 házasságot bon­tottak fel. Kiterjedt pszicho­lógiai vizsgálatok kutatják: milyen lelki folyamatok ját­szanak főszerepet a válások­ban. Mi az oka, hogy ugyan­azok a tényezők, amelyek az egyik embert válásra készte­tik^ a másiknál esetleg még a válás gondolatát sem ve­tik fel? Szilágyi Vilmos pszi­chológus a következőket mondja: — A bontóperekben leg­többször felhozott „elhidegü- lés” csak másodlagos tünete a már megelőzően kiélesedő érdekellentéteknek. Az ilyen ellentét — meghökkentő ki­fejezés napjainkban, az ön­kéntes szerelem alapján meg­kötött házasságok nagyará­nyú térhódítása idején. Ma­guk a házastársak sem is­merik el, hogy legtöbbször ez áll a háttérben. Közelebb­ről a „férfi szerepek” és „női szerepek” hagyományos fel­fogása váltja ki az elhidegü- lést, a csalódottságot és ki­ábrándulást. A dolgozó nő számára a háztartás Terhé­nek egyedüli viselése súlyos többleteher. Köztudott, hogy a társadalom fokozódó tá­mogatásával korántsem tart még lépést a családi terhek megosztása. Ám a dolgozó nő ma már többet vár és kevesebbet tűr el házastársá- tój, mint régen. ; — Gazdasági önállóságá­nak megteremtéséhez járul már az a tudat is, hogy el­vileg egyenlő jogai vannak férjével, aki viszont erről nem hajlandó tudomást sze­rezni. Ha a férj nem változ­tat magatartásán, a feleség gyakran kiábrándul, s annak reményében, hogy kevesebb terhe vagy jobb élettársa lesz, szabadulni igyekszik a házasság kötelékéből. Ezt bi­zonyítja az is, hogy a házas­ság felbontását nagyobb részt a nők kezdeményezik. — Persze, másik — az elő­zőnél semmivel sem jobb — út is van, és a hasonló hely­zetben levő nők többsége ezt választja. Vagyis hordják a tehertöbbletet és belekese­rednek a házasélet nyűgeibe. Házsártos, ideges, hideg, ösz- szeférhetetlen viselkedésük pedig a férj elhidegülését, csalódását, kimaradozását, sőt hűtlenkedését, italozását is kiváltja. S íme, máris megjelenik az igazinak vélt, de valójában csak másodla­gos válási ok: az italozás, az elhidegülés. — A válás — pszichológiai szempontból — bonyolult lel­ki folyamat. A sokat emlege­tett elhidegülés kiváltó oka a házassághoz fűződő, külön­böző várakozások be nem teljesülése, általában a kielé- gületlenség. Nagyon gyakran szexuális alkalmazkodási ne­hézségek, zavarok húzódnak meg a látszólag más formá­ban jelentkező — pénzügyi, gyermeknevelési — problé­mák hátterében. Egyik vagy másik házastárs magatartá­sát már akkor válási szán­dék „irányíthatja”, amikor neki erről még jószerével fo­galma sincs. — A családi viták, nézet- eltérések önmagukban még nem feltétlenül vezetnek el- hidegüléshez. Nehézség ak­kor támad, ha a konfliktust megkerülik, és az érzelmi fe­szültséget más téren vezetik le, miközben a viszály igazi oka változatlanul megma­rad. Pedig a házastársi kap­csolatok szempontjából ez rendkívül veszélyes. Általá­ban az elégedetlen partner „visszalép”, azaz átmenetileg megvonja érzelmei egy részét a másiktól. S minthogy a nemi kapcsolat a legintimebb társas viszony, érthető, hogy az érzelmi fenntartások elő­ször itt jelentkeznek, s okoz­nak zavarokat. Frigiditáshoz, impotenciához, házasságtö­réshez vezethetnek. — A szerelmi „kitérések­kel” párhuzamosan elmarad­nak a meghitt beszélgetések, a kölcsönös figyelmességek, a gyengédség apró megnyil­vánulásai. A házastársak ked­vetlenné válnak egymás je­lenlétében, kerülik az együtt- létet vagy szokatlanul inger­lékenyen reagálnak a másik- minden megnyilvánulásara. Ennek törvényszerű velejáró­ja az egymáshoz való alkal­mazkodás meglazulása. Előbb-utóbb aztán valame­lyikük megemlíti, szóbahozza a válás lehetőségét. Esetleg azért, hogy a másikat ezzel fenyegesse. Lehet, hogy a válás lehetőségétől megijed­nek és ez kölcsönös kompro­misszumokra ösztönzi őket. De a fenyegetés többnyire az álláspontokhoz való makacs ragaszkodáshoz vezet. A megoldás csakis az lehet, hogy mindkét fél feladjá ir­reális követelményeit, még­hozzá józan belátás alapján, a másik szempontjait is tár­gyilagosan mérlegelve és megértve. Aligha válhat be egy kompromisszum tartó­san, ha bármelyik fél úgy ér­zi, hogy nem önként tett en­gedményeket. A kényszere- dettség és a fenyegetés csak növeli a belső feszültséget, amely előbb-utóbb kirobban, s akkor a válásnak már semmi sem állhatja útját. (Folytatjuk) Győri Margit Grafika: Szabó Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom