Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-02 / 128. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. június 2> Vélemények Belgrád előtt Jurij Kornyilov, a TASZSZ politikai szemleírója írja: Két hét múlva Belgrádban megkezdődik az európai értekezleten részt vett ál­lamok képviselőinek talál­kozója. Az eseményt a nemzetközi közvélemény és a világsajtó nagy érdeklő­dése kíséri. Ez törvénysze­rű, hiszen olyan fórumról van szó, amely arra hiva­tott, hogy erősítse a köl­csönös megértést és a bi­zalmat az államok és né­pek között. A belgrádi találkozó pozi­tív eredményeiben minden nép érdekelt. Számos kor­mány képviselői kinyilvání­tották, hogy készek hozzájá­rulni e fórum sikeréhez. Eu­rópában és a földrész hatá­rain túl is pozitív visszhan­got kapott a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának üléséről ki­adott közlemény, amely hangsúlyozza, hogy ezek az államok készek a legátfo­góbb, becsületes együttműkö­désre az európai értekezlet valamennyi résztvevő orszá­gával. A belgrádi találkozóra azonban nemcsak ezek az erők készülnek, hanem azok a nyugati körök is, amelyek szembenállnak az enyhülés­sel. Ténvek tanúsítják, hogy bizonyos körök ezt a találko­zót megkísérlik a helsinki zá­ródokumentum szellemével és szövegével ellentétes cé­lok érdekében felhasználni. Figyelmüket csupán a záró­okmány egyes cikkelyeire igyekeznek összpontosítani, eltorzítva azok tartalmát és háttérbe szorítva más aján­lásokat, különösen azokat, amelyek az államok közötti politikai kapcsolatokra vo­natkoznak. A Szovjetunió és a többi szocialista állam álláspontja világos és egyértelmű. Ezek az országok, amikor követke­zetesen fellépnek az állam­közi kapcsolatok továbbfej­lesztéséért, az európai béke és biztonság megszilárdításá­ért, minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy a belgrádi találkozó munkája és eredményei meg­feleljenek az európai bizton­sági értekezlet által megje­lölt feladatoknak. A belgrá­di találkozónak a holnapba vezető híddá kell válnia, to­vábbi lehetőségeket kell nyújtania az európai és az egész világ békéjének meg­szilárdítását célzó újabb kez­deményezésekhez. A. küszöbön álló belgrádi' tanácskozásról nyilatkozott a „Review of International’Af- fairs” című angol nyelven megjelenő jugoszláv folyó­iratnak Milos Minics, a Ju­goszláv Szövetségi Végrehaj­tó Tanács (kormány) alelnö- ke, külügyminiszter. Milos Minics hangsúlyozta, hogy Jugoszlávia mind poli­tikai fronton, mind technikai szinten maximális erőfeszíté­seket tesz, hogy a belgrádi találkozó sikeresen oldja meg az előtte álló feladatokat. Brezsnyev fogadta a Szomáliái alelnököt Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára tegnap fogadta Mohamed Szamantart, a Szomáli Forradalmi Szocia­lista Párt KB Politikai Bi­zottságának tagját, a Szomá­li Demokratikus Köztársaság első alelnökét. Leonyid Brezsnyev és Mo­hamed Szamantar áttekintet­ték a kétoldalú kapcsolatok kérdéseit és a kölcsönös ér­deklődésre számottartó nem­zetközi problémákat. Meg­Kommentárunk erősítették a két országnak azt az elvi politikai irányvo­nalát, amely a különböző te­rületeken való együttműkö­désük fejlesztésére irányul. Hangsúlyozták a két félnek azt az eltökélt szándékát, hogy tovább mélyítik és szé­lesítik a baráti kapcsolatokat és a sokoldalú együttműkö­dést a Szovjetunió és Szomá­lia, az SZKP és a Szomáli Forradalmi Szocialista Párt között. Smith magánháborúja A képlet egyszerű, a hazugság nyilvánvaló. A rho- désiaí fajüldöző rezsim számára nemcsak belső ellen­zéke rendkívül kényelmetlen, hanem közvetlen kör­nyezetében a haladó irányzatú Mozambiki Népi Köz­társaság is szerfölött útban van. Megszületett a terv: fegyveres akciót indítani. Az ürügy kézenfekvő: a rhodésiai csapatok „a terrorizmus ellen” viselnek ha­dat, amikor mélyen behatolva egy szuverén állam területére — úgymond —■ zimbabwei gerillákat ül­döznek. A valóság egészen más: békés falvakat per­zselnek fel, ártatlan embereket gyilkolnak halomra. Nem a fajüldözést, az emberi jogok helyreállítását, követelő mozgalmak vezetői, hanem egy brit újságíró, a londoni BBC diplomáciai tudósítója írta: a nemrég Maputóban rendezett ENSZ-konferencia nyugati kül­dötteinek többsége úgy vélekedett, hogy Smith szánt szándékkal feszíti a húrt. Ha ugyanis Mozambikban az agresszió kiszélesedik, s az ország kénytelen lenne külső segítséget kérni, akkor a nyugati hatalmak valószínűleg kénytelen kelletlen beavatkoznának Smith támogatására. A rhodésiai csapatok közben már csaknem 80 kilo­méterre a határtól egy város elfoglalását jelentették. A portugál gyarmatosítók ellen oly sikerrel szembe­szálló Frelimo egységei — megintoeak nyugati szak­értők véleménye szerint — azért nem tudtak haté­konyan szembeszállni a korszerűen felfegyverzett rhodésiaiakkal, mert a gerillahadsereg átszervezése reguláris fegyveres erővé éppen ebben az időszakban folyik. Talán éppen ez a körülmény bátorította fel Smitht. Akciója azonban váratlanul Nyugaton sem talált ro- konszenvre. Sem Washingtonnak, sem Londonnak nem fűződik érdeke most ahhoz, hogy a fehér tele­pesek fajüldöző törvénytelen rendszere fegyveres konfliktusba keveredjék. Owen brit külügyminiszter amerikai, francia és nyugatnémet kollégájával lépett érintkezésbe, sőt, az ENSZ-főtitkárával is tárgyalt, igaz, csak telefonon. Ami Rhodelia és legfőbb támo­gatója, a Dél-Afrikai Köztársaság kapcsolatát illeti az agresszió tükrében, érdekes, hogy az angol külügymi­niszter annak a reményének adott kifejezést, hogy Pretoria elhatárolja magát Smith akciójától és ..tu­domására hozza: az efféle lépések tűrhetetlenek.” Nos, Zimbabwe függetlenségéről folytatott diplomá­ciai megbeszélések egyelőre Smith „magánháborúja” miatt aligha mozdulnak kj a holtpontról. Egyszer­smind leleplezik a fajüldöző rendszer igazi arculatát, valódi szándékait is: az az ígérete, hogy békés úton átadja a hatalmat az őslakosságnak, csupán az idő­húzás célját szolgálta, s nem egyéb, mint hitvány blöff. Felejthetünk? A hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodó bol­gár párt- és kormányküldöttség vidéki körútra indult. A Csillagvárosban megtekintette a szovjet űrhajósok kikép­zőközpontját és megkoszorúzta Jurij Gagarin, a hősi halált halt űrhajós emlékművét Képünkön: TodorZsivkov, a BKP első titkára a szovjet űrhajósok körében (Telefotó - KS) Gyemicsev a szovjet—magyar kulturális együttműködésről „Országaink kulturális együttműködésének fejlődé­se méltó tükre a Szovjet­unió és Magyarország, az SZKP és az MSZMP közöt­ti testvéri viszonynak, a két nép közötti barátság fejlő­désének” — jelentette ki tegnap este a moszkvai ma­gyar nagykövetségen a szov­jet fővárosban dolgozó ma­gyar tudósítókkal folytatott beszélgeté során Pjotr Gye­micsev, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió kulturális mi­nisztere. Marjai József rendkívüli és meghatalmazott moszk­vai nagykövet szerdán ba­ráti találkozót rendezett a nagykövetségen a magyar— szovjet kormányközi kultu­rális együttműködési bizott­ság megalakulásának tize­dik évfordulója alkalmából. A találkozón jelen volt Pjotr Gyemicsev kulturális miniszter is, s ott voltak a szovjet Külügyminisztérium magas beosztású képviselői, a szovjet kulturális és mű­vészeti élet vezető szemé­lyiségei. MK—1211 nukleáris robbanófej Új amerikai fegyver Az új fegyverfajták ki­dolgozásával a Pentagon ál­landóan ösztönzi a fegyver­kezési hajsza fokozását. Amerikai sajtójelentések szerint a legújabb lépés az „MK—12 A” típusú új nuk­leáris robbanófej bevezetése — ez „jóval nagyobb kapa­citású és pontosabb”, mint a hasonló jellegű nukleáris fegyverek. MK—1*2 A-val — az ame­rikai rakétaarzenál alapját képező Minuteman—3 típu­sú ballisztikus rakétákat fogják ellátni. Az új robba­nófejek bevezetésére két sza­kaszban kerül sor: ez év ok­tóberében a légierők meg­kezdik a földi telepítésű Minuteman—3 rakéták MK Újabb adatok az angolai puccskísérletről Az angolai szakadárok múlt pénteki puccskísérletét követően Luandában és kör­nyékén az élet mindinkább visszatér a normális kerék­vágásba. Az iskolákban foly­tatódott az oktatás, dolgoz­nak az állami intézmények, megindult a közlekedés. Közben újabb és újabb tények kerülnek napvilágra a frakciósok tevékenységé­ről. akik csoportokat hoztak létre az MPLA-n, a hadse­regben, az állami intézmé­nyeken és tömegszerveze­teken belül. Szuperexpressz Óránként 220 kilométe­res sebességet ért el pró­bajáratain a Moszkva és Leningrád között rövidesen rendszeres forgalmat lebo­nyolító új expressz-vonat. A csehszlovák Skoda-mű- vekben gyártott 8400 kilo­watt teljesjtményö villany­mozdony vontatta szerel­vény mintegy három óra alatt teszi meg a két város közötti utat A legmoder­nebb berendezésekkel fel­szerelt vonat rendkívül ké­nyelmes utazási feltételeket biztosit GENF Genfben tegnap befejezte munkáját a szovjet—ame­rikai SALT-tárgyalások ál­landó konzultatív bizottsá­ga. A bizottságnak az a fel­adata, hogy elősegítse a SALT-megállapodások vég­rehajtását. WASHINGTON Čarter amerikai elnök a Georgia állambeli Plainsben megtartott rögtönzött sajtó- értekezletén ki j elentette: közvetítő révén személyes üzenetet váltott Fidel Cast- ro kubai elnökkel. Čarter hosszan bizonygatta, hogy az Egyesült Államok a kap­csolatok javításában haj­landó „olyan gyorsan előre haladni, ahogy azt Kuba kívánja”. HÁGA Tegnap a koraesti órákig nem következett be változás a hollandiai túszok sorsá­ban, a ‘ dél-maíukui terror­isták nem engedtek szaba­don egyetlen túszt sem. ,Néha még álmof}J3an-------------------— újra atelem — 12 A-val való felszerelését, 1979-ben pedig már vala­mennyi Minuteman—3-at ellátják az‘ új berendezéssel. Mint a New York Times rámutat, az MK—12 A típu­sú robbanófejek potenciáli­san veszélyesebbek, mint számos más fegyverfajta, beleértve a szárnyasrakétá­kat és az „önjáró” M—X tí­pusú rakétákat is. Az amerikai szakemberek hangsúlyozzák, hogy az új robbanófej bevezetése a .fegyverkezési hajsza fel- gyorsulásához vezet és ked­vezőtlen hatást gyakorolhat a fegyverkorlátozási tárgya­lásokra — írja a New York Times. a borzalom óráit: a puszta két kezemmel kaparom a romokat, mert tudom, hogy alatta ott van az anyám, a feleségem, meg a két kis gyerekünk. Érzem az égett fa fojtogató szagát... Ilyen­kor arra ébredek, hogy csó­rom víz vagyok. És amikor magamra eszmélek, tudom: az első feleségem meghalt és a gyermekeim sem élnek. Sokszor eszembe jut: mit - érezhették ők, amikor úgy zuhogott körülöttük a bom­ba, mint tavasszal az eső? Mi volt életükben az utol­só gondolatuk? Szóltak va­lamit? Hívtak engem: apa segíts? Több mint harminc év telt el azóta, de a borza­lom óráit, amikor a mű­helyből hazaérve t otthonom helyett csak romokat talál­tam. soha nem tudom elfe­lejteni ...” Szolnok, 1944. június má- sodika: meglepetésszerűen támadtak az angolszász kö­telékek. Felvijjogtak a szi-* rénák, de már látni lehetett a magasban húzó bombázó­kat. A városban megder­medt az élet a feszült vá­rakozástól. Földszintes há­zak kis pincéibe, rögtönzött árkokba, bunkerekbe vagy csak a falak tövébe, a fák alá húzódtak az emberek. Az első vésztjósló sivítás már mindenkit rádöbben­tett arra: Szolnok közvetlen kapcsolatba került a front­tal... csend volt, halotti csend aztán robbanás robbanást követett •és eltűnt - a föld színéről a MÁV kolónia, — megannyi vasútascsalád kis, kertes otthona —, a Liget utca, romba dőlt az állomás épülete ... ijesztő felkiáltó­jelként torlódtak egymásra az állomáson a pullmanko- csik, olajvonatok tartályai égtek, fájdalomtól félőrült emberek rohangáltak, ma­guk sem tudván hová... A hivatalos jelentések szerte a világon hírül adták: a szövetséges repülők német utánpótlási vonalakat bom­báztak, Szolnokon megsem­misítettek tízezer vasúti ko­csit, elpusztították a német barakkokat, megrongálták a pályaudvari berendezése­ket. Az anyagi károk mel­lett ezer német katona pusztult el. De amiről a hi­vatalos jelentések nem szól­tak: meghalt több száz szol­noki ember, munkás, kishi- vatalnok, asszony és gyerek. \ A vasútállomás órája fél kilenc után öt perccel, a lé­gitámadás kezdetekor meg­állt. Mementóként heteken, hónapokon át jelezte a vá­ros egy részének pusztulá­sát. Állok a szolnoki vasútál­lomáson: fél kilenc múlt öt perccel, és arra gondolok, remélem nem késik a mis­kolci gyors, amivel, ha min­den jól megy dél körül Szegeden vagyok. Aztán hir­telen eszembe ötlik, amit a nyugdíjas vasutas mondott és amit gyerfnekként magam is átéltem: Szolnok kegyet­len pusztítását. A háborúra gondolok és látom a magam körül zajló mai életet: a szolnoki modern vasútállo­mást, a mellettem kisgyere­kével játszó fiatalasszonyt, az idős házaspárt, amint bé­késen falatozik a pádon, a két fiatal fiút — vizsgára készülhetnek, hisz oly el- mélyülten vitatkoznak egy matematikai tételen, — a kiskatonát, amint újra meg újra megcsókolja a kislányt, aki kikísérte az állomásra. Éljük a mai, megszokott, mindennapi, békés életün­ket. Olvastam valahol, hogy az emberiség történelme során 14 ezer 500 háború zajlott le, 3,6 milliárd ember pusz­tult el, és a kár értéke fel­ér egy nyolc méter vastag, tizenkét kilométer széles aranypánttal, amely olyan hosszú, hogy körül érné a földgolyót. Az első világhá­borúban egyetlen ember ka­tonai erővel való elpusztítá­sa mai pénzünkön számít­va 230 ezer forintba került, a második világháborúban 300 ezer forintba, a koreai háború idején. 2,8 millióba. És ma 365 milliárd dollárt költenek katonai célokra. Óriási összeg ez, nemesebb célokat szalgálhatna. Tud­juk. hogy az emberiség két­harmada még ma sem lakik . jól, az emberiség fele még ma sem tud írni, olvasni. Szemünk előtt változik a világ. A népek felismerték: egy újabb világháború ki- robbantásáf megakadályoz­ni egyet jelent a háborús erők fékentartásával. Ez pe­dig harc nélkül nem megy, soha nem is ment. A világ mindeddig nem az imperia­lizmus kegyelméből mene­kült meg az atompusztítás tragédiájától, hanem azért, mert a haladás és a béke világot átfogó tábora elret­tentő erőt tudott és tud ma is szembeszegezni a reakció és a háború gyűlölt erőivel. A nemzetközi feszültség enyhülése is ebben a harc­ban született. Nem lemon­dás ez a harcról, hanem ma­ga a harc, annak egyik sza­kasza. Ez a felismerés tükröző­dik abban a közvélemény­ben — ez az idők jele! — amely ma már azért hallat­ja hangját, hogy az enyhü­lés megszilárduljon, kiter­jedjen, visszafordíthatatlan legyen. Ez a gondolat feje­ződik ki a béke és barátsá­gi hónap rendezvényein: tudjuk, hogy a béke és a biztonság nem ajándék; küzdeni kell érte, megbéní- va a gáncsvetőket, az eny­hülés ellenfeleit. Népünk ország-világ előtt demonst­rálja törhetetlen békeaka­ratát, eltökéltségét arra, hogy tovább erősítjük test­véri szövetségünket és ba­rátságunkat a Szovjetunió­val. a szocialista közösség többi országával; szolidári­sak vagyunk minden nép­pel, amely a világ bármely részén szabadságáért, nem­zeti függetlenségéért, az emberi haladásért harcol. Tudjuk, hogy- országépítő munkánk és a béke védel­me egymástól elválasztha­tatlan. Hazánkban a szocia­lizmus és a béke a nép ügye; a tömegek erejével, támogatásával, aktív közre­működésével válnak valóra céljaink. A jobb, a tartal­masabb. a békés emberi élet tevékeny elkötelezettjei vagyunk. Ma is június másodika------------- van. Szolnokon p ezseg az élet: talán ezek­ben a percekben születik egy egészséges kisgyerek. A gyárakban új termékeket állítanak elő, újabb lakás épül fel, valaki új bútort vásárol. A negyvennégyben rombadöntött házak helyén ma új városrészek — sok emeletes lakóépületek — magasodnak. Érkeznek és indulnak a vonatok az új vasútállomásra. Tudjuk azonban, nincs jogunk felej­teni múltunk borzalmaktól terhes napjait, nem enged­hetjük, hogy azzal, amit két kezünk munkájával alkot­tunk és gyerekeink, asszo­nyaink. társaink életével fizessünk egy újabb világ­égésért. Sem mi, sem más népek! Varga Viktória U Barátság-hajó Pozsonyban Pozsonyban folytatódik a Barátság-hajó utasainak programja. Az „Amur” hajó fedélzetén 10 szocialista or­szág küldötteivel, a Szovjet­unió és a szocialista országok közötti barátságot ápoló tár­saságok aktivistáival, kedden érkezett meg a szlovák fővá­rosba, miután előzőleg a Fe­kete-tengerről elindulva Bul­gáriában, Romániában és Magyarországon járt. Tegnap a Barátság-hajó szovjet és vietnami csoportja ellátogatott a Szlovák KP Po­litikai Főiskolájára,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom