Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-04 / 130. szám
1977. június 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mindennap Columbo Jegyzőkönyv: mely felvétetett a Szolnok járási-városi rendőrkapitányság épületének első emeletén, a megyei rendőrfőkapitányság vizsgálati osztályához tartozó 3-as helyiségben a mai napon. Jegyzőkönyvvezető megállapítja, hogy az érdekelt a fent nevezett helyen szabályszerűen megjelent, az ide vonatkozó okmányokat magával hozta, a kihallgatás és az elmondottak írásba rögzítése ellen kifogást nem emel. A kihallgatott személy leírása: jó megjelenésű, közepes testalkatú, 170 cm körüli magasságú, barna félre fésült hajú, barna szemű, fiatal férfi. Arca szögletes, orra hegyes, álla kissé előreugró. Az említett napön barna nadrágot és sárga pulóvert viselt. Különös ismertetőjele: büntetlen előélet, nyílt tekintet, ízes „szolnokias” beszéd, a megszólalás előtt elgondolkodik, megfontolja mit mond, s mosolyogni is tud. Néha. A jegyzőkönyv vezetőjének első kérdése: Dohányzik? A válasz: igen. A kérdezőnek nincs kifogása az ellen, hogy az asztal másik felén ülő rágyújtson, így a kihallgatás dohányfüstben történik. Kérdés: Hogyan történt? Hogyan került a rendőrségre? Válasz: Nem akartam. Nem gondoltam, hogy .. Közbevetett megjegyzést: Kérem, gondolja át, amit mondani akar ne hallgasson el semmit, összefüggő választ kérek. Válasz folytatva: Igen ... Hát nem gondoltam, hogy itt végződik. Szolnokon, a gépipari technikumban érettségiztem 1970-ben. Utána műszaki rajzolóként helyezkedtem el Martfűn, a Tisza Cipőgyárban. Az az igazság, hogy ez a munka nem tetszett nekem. Nem elégített ki, nem éreztem jól magam a négy fal között... Kérdés: És elhatározta, hogy kitör? Válasz: Nem határoztam el semmit. Bevonultam katonának. Kérdés sürgetve: Kérem, arra válaszoljon, mi juttatta ide? Válasz: A diplomám. Leszerelés után felvettek a főiskolára. Elvégeztem, rendőrtiszt lettem. — Neve? — Rolkó István. Hadnagy 1975, a végzésem óta. * * * — Két éve dolgozom a vizsgálati osztályon, ahol nagyrészt élet elleni és erőszakos bűncselekményeket kapok feladatként. — Nyomozó? — Nem ez a munkaköri megjelölésem, de mondjuk így. Nyomozó. Csakhogy én nem azt derítem ki, hogy ki a tettes, hanem legtöbbször ismert elkövetőkkel van dolgom. — Mi a hétvégi Columbó- akcióknál mindig úgy látjuk, akkor van vége egy ügynek, amikor elfogták, leleplezték a tettest. Mit lehet egy felderített ügyön még felderíteni? — Az ügyet. Azzal ugyanis még szinte semmit nem tisztáztunk, hogy megtudtuk, ki a gyilkos, ki az elkövető. Szükség van az események, a bűncselekmény pontos megismerésére, az indítékokra. Ez csak igazán a „felderítés”. Sőt, ekkor akár az is eldőlhet, egyáltalán tettes-e a tettes, bűncselekmény történt-e vagy baleset? — Volt már ilyen ügye? — Azt hiszem erről is jutott ez eszembe. Az egyik községben meghalt egy férfi, aki az előző este csúnyán ösz- szeverekedett az egyik rokonával. A fején vérzések voltak. A képlet világos — a tettes ismert. Csak éppen a vizsgálatból nem az derült ki, amit az első gondolat sugallna — tehát hogy az ütésektől kapott halálos sebet. A tettes, akivel összeverekedett, nem ölhette meg. Nékem sem mindegy, „gyilkost” vagy garázdát állítok az ügyészség elé. Nekem is bizonyítanom kell minden állítást, igazolnom minden gyanút — nem maradhat semmi felderítetlenül. — Semmi terhelő ... — És enyhítő sem. Mindkettőt kötelességem felsorakoztatni az igazság érdekében. Nem lehetek elfogult s nem lehet számomra valaki csak azért ellenszenves, mert a rendőrségre került — hozták. Azt, hogy bűnös-e vagy sem, nem az én feladatom kimondani, hanem a bíróságé. * * * Három fiatalember váltja egymást a szobában. Három kalandhős, akiknek egy lány jutott. Nehezen alakul a hiteles történet, ki verte meg, hogy „kezes” legyen. A kihallgatás kedélyes beszélgetés, afféle „Ugyan már honnan veszi a hadnagy elvtárs” — típusú „visszabeszélős” módon folyik. Majd egy fordulat. — Ide figyeljen (becenév) kár a gőzért, tudom, hogy maga ott (pontos helyszín) adta az első pofont. — No jól van, most már mindegy, úgyis tudom ki mondta meg. A (másik cimbora neve.) — így volt? — így. Mit tagadjak most már. Mennyit kaphatok? ... * * * A fiatalember arcán zavart, belenyugvást sejtető mosoly, a nyomozóén elégedettségről árulkodó „Ez bejött”. — Tudja mi ebben az érdekes? — Az, hogy bevallotta? — Az, de hogyan. — Tények ellen nincs orvosság. — Miféle tények? Nem is mondta el a (név), csak én találtam ki. Blöff volt, bejött. Néha ez is kell. No persze ez nem általános s a blöff mit sem ér, ha megalapozott tények és bizonyítékok nem erősítik meg. Sokkal több múlik a gondolkozáson, a logikán. — Szereti Columbot? — Nem, de megnézem. Azért nem szeretem, mert egykaptafa történetekben hősködik, de azért a filmet mégis jónak tartom, mert egyet jól bemutat: azt, hogy ez szellemi munka, ehhez a munkához állandó gondolkodás, ötletek kombinációja kell. No persze nem csak hétvégén. Nálunk minden nap ... A jegyzőkönyvet (el) vezette: Igriczi Zsigmond- ->■ ''-K-j * • \V Zabolátlan zajok Szinte jelképpé vált már a nagyvárosok réme, a sűrített levegővel működő légkalapács, a féktelen zaj jelképévé. Joggal, hiszen túlharsogja a legzajosabb járműveket, munkagépeket, és messze környéken minden embernek a fejét „kalapálja”. Még szerencse, hogy előbb-utóbb továbbvonul szerszámával a munkás, újabb embereket „boldogítva”. De gondolunk-e arra, hogy nekj mit kell kiállnia egész napi munkája során? Ha valamilyen látvány nem tetszik az embernek, lehunyja a szemét, a fülünket azonban nem lehet becsukni, így a zaj támadásának valamennyien szenvedő alanyai vagyunk. Sokszor még olyankor is, amikor észre sem vesszük. Az orvosok szerint a már megszokott, úgyszólván észrevétlen zajok is károsak a szervezetre, ha erősségük túlhalad egy bizonyos szintet. A zaj még álmunkban is hat az idegrendszerre, fáradékonyságot, levertséget, rossz közérzetet okoz ébredés után. A 120 decibel feletti hangzavar már fájdalomérzetet is kelt, és szabályos fizikai elváltozásokat okoz a hallószervekben, aminek szükségszerű következménye a nagyothallás. De a szédüléshez, a rosszulléthez, a vérkeringés! zavarok előidézéséhez már a 65 decibeli fölötti zajszint is elegendő. A zaj elleni harc első lépése jogi szabályozásra várt: ki kellett dolgozni azokat a szabványszinteket, amelyeknek a megtartása környezetünk megfelelő csendjét, nyugalmát biztosítja. Az 1975. április 1-én hazánkban hatályba lépett zajszabvány pontosan meghatározta ugyan, melyek a megengedett, még elviselhető zajszintek a nappali, illetve az éjszakai órákban a lakásokban, kórházakban, szállodákban, üdülőkben, iskolákban, irodaépületekben, gyárak környezetében, stb. de az előírások betartásának ellenőrzésében még jóformán semmiféle előrehaladás nem történt. Hajdúsiobosilón új, 13 szintes üdülő épül, mintegy 100 millió forint költséggel. A szobák nagy részét úgy alakították ki, hogy két szoba egybenyitásával a nagycsaládosok is kényelmesen elférnek. Augusztusban már vendégeket fogad a híres gyógyfürdőhely új üdülője Megyénk az élvonalban Évről-évre többen tanulnak tovább A hét végéig a második helyen megjelölt valameny- nyi középfokú iskolában is elbírálják a továbbtanulásra jelentkezett nyolcadikosok felvételi kérelmét. Az idén az általános iskolákban megközelítően 114 ezren fejezik be tanulmányaikat, az előző évihez képest 1,1 százalékkal kevesebben járnak — még néhány napig — a nyolcadikba. Számuk, követve a demográfiai hullámot 1968-tól folyamatosan csökken, akkor több mint 182 ezer nyolcadikos volt. öt évvel ezelőtt a nyolcadikosok 89,1, tavaly 94,6, az idén 95,3 százaléka kíván továbbtanulni. A legmagasabb 98,9 százalékos — az arány a fővárosban és alig néhány tizeddel marad el Debrecenben és Győrben. A megyék közül 96,3 százalékkal Heves, Szolnok és Veszprém megye vezet. Az idén — követve az utóbb; évek tendenciáját — ismét kevesebben jelentkeztek a gimnáziumokba, a továbbtanulók 17,2 százaléka; és többen — 30,7 százalék — a szakközépiskolákba. A 23 100 gimnáziumi helyre 19 500-an, a 28 400 szakközépiskolai helyre pedig megközelítően 35 ezren adták be jelentkezési lapjukat, első helyen jelölve meg ezeket az iskolatípusokat. A középiskolákba a nyolcadikosok 47,9, a szakmunkásképző intézetekbe pedig 44,7 százaléka jelentkezett. A gimnáziumokba jelentkezőknek mintegy 64, a szak- középiskolákba jelentkezőknek 55, a szakmunkásképző intézetekbe jelentkezőknek pedig 34,4 százaléka lány. Eltérés mutatkozik a városi és a községi nyolcadikosok továbbtanulási szándékában. A gimnáziumok és a szakközépiskolák iránt á városi gyerekek nagyobb, a szakmunkásképzők iránt kisebb százalékuk érdeklődik. A szakmunkásképző iskolákba 18 ezer városban élő és 33 ezer községben élő nyolcadikos jelentkezett. Évről évre csökken a tovább nem tanulni szándékozók száma. 1973-ban például még mintegy 11 ezren, az idén alig több mint ötezren választanak kereső foglalkozást közvetlenül a nyolcadik osztály befejezése után. Közöttük a lányok kétszer annyian vannak mint a fiúk. Iskolánként átlag két nyolcadikos nem tanul tovább, túlnyomó többségük községi általános iskolák tanulója. A tovább nem tanulókat könnyű számontartani, Győrben például 22-en, Debrecenben 27-en vannak, s a fővárosi 159 tanuló sem sok a mintegy 15 ezer nyolcadikoshoz képest. A legtöbb, 642 nyolcadikos Sza- bolcs-Szatmár megyében választ ott azonnal kereső foglalkozást. A világ filmjeinek magyarítói természetes nek tartjuk, hogy a televízió képernyőjén a külföldi filmeknek 96 százaléka magyar szinkronizálásban jelentkezik, és a mozikban vetített filmeknél is 80 százalék a magyarul beszélők aránya. Magyarországon kétévenként nyolcszáz filmet szinkronizálnak a Pannónia Filmstúdióban a mozikban, illetve a televízióban történő bemutatásra. A munka nagyságára jellemző az is, hogy két év alatt kilencszáz színész fordult meg a szinkron stúdióban, s közöttük egyre több az új, kevésbé ismerős hang, lassan feloldódnak a szereposztási sablonok. Egy közelmúltban született kulturális minisztériumi állásfoglalás szerint két éven belül — néhány opera- és balettfilmet leszámítva — kizárólag csak szinkronizált filmekkel találkozhatunk majd. A szinkron művészei nagy fontosságú munkát végeznek. A világ filmjeinek magyarítása tömegméretekben folyik, és művészi igényt kíván. így kerül közelebb a külföldi filmalkotás a magyar nézőhöz, aki szinkronizálással a teljes szöveget kapja, míg a feliratozásnál maximálisan annak egyhar- madát, s akkor is meg kell osztania figyelmét a kép és a felirat között. A szinkron akkor jó, szokták mondani, ha szinte észre sem lehet venni a jelenlétét, azaz a néző természetesnek veszi a különböző nemzetiségű filmek magyar megszólalását. Szinkronművészetünk, — amelynek jelenlétét már régóta filméletünk természetes velejárójának tekintjük, sokszor olyannyira természetesnek, hogy észre sem vesszük, nem is figyelünk rá — eredményei mellett sem gondtalan. Például a nagy rendezői egyéniségek stílusát hangban visszaadni tudó színészek és rendezők kellenének, s Magyarországon nincs ilyen irányú színészképzés (de nincs a baráti államokban sem). Holott egyre égetőbb szükség lenne rá, hiszen a színésznek a már korábban megalkotott szövegekhez és a megrendezett játékhoz kell alkalmazkodnia, a már felépített szereppel kell azonosulnia. Soksok gondja mellett a magyar szinkronfilmgyártás alighanem a legjobb helyzetben van a környező és távolabbi baráti országokkal való összevetésben. Amikor a külföld filmjeit nézzük a moziban és a televízióban, már eszünkbe se jut külön elismeréssel gondolni a filmek magya- rítóira, a szinkronművészekre. Nem ők állanak reflektorfényben. Kétévenként a debreceni szinkronfilmszemlén teszik mérlegre munkájukat. most is Ez történt május közepén, amikor tizennyolc versenyfilm bemutatásával léptek a nagyközönség és a szakma elé. Vetítéssorozattal vizsgálták egyazon filmjele- net-sor más-más nyelvű szinkronizálását, és művészi hatását. A baráti országok küldötteivel együtt számbavették a szinkronfilm helyzetét. A magyar szinkron ebben a számvetésben jól vizsgázott. Ebből az alkalomból érdemes az érdeklődés reflektorfényét a magyar szirikronfilmre villantani. Benedek Miklós Napjainkban KÖNYVSZEM LE 0 nemzetközi gazdasági integrációk és Magyarország szerepe a nemzetközi munkamegosztásban (Antal Zoltán — A nemzetközi gazdasági integrációk kialakulását és tevékenységét bemutató könyv tematikailag három részre tagozódik. Az első rész a tőkés gazdasági integrációk második világháború után kialakult folya5 matait tárgyalja, elemzi az Európai Gazdasági Közösség (EGK, Közös Piac), az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) és az egyéb tőkés integrációk tevékenységét. A második rész a szocialista gazdasági integráció (KGST) megalakulását és fejlődését mutatja be, részletesen ismertetve a szocialista nemzetközi munkamegosztás általános alapPerczel György) elveit, az együttműködés fő formáit és területeit, valamint a KGST szervezeti felépítését. A tanulmány harmadik témaköre hazánk nemzeközi kapcsolatainak elemzése: Magyarország kapcsolata a, KGST-vel, a nem szocialista országokkal, s végül a népgazdaság egyes ágazatainak nemzetközi gazdasági együttműködése. A kötetet táblázatok, irodalomjegyzék egészíti ki. Közérethető stílusa miatt nemcsak a gazdasági szakemberek, hanem a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is igényt tart. (Tan- könyvkiadó 1976.)
