Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-04 / 130. szám

1977. június 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Áz utolsó néhány hektáron fejezték be a paradicsom palántázását a tiszafüredi Hámán Kató Tsz kertészetében. A soroksári paradicsomtermesztési rendszerben 60 hektáron ültetett paradi­csom termesztését, a palántázástól a konzervgyári feldolgozásra szállítandó paradicsomlé elő­állításáig, teljes egészében gépesíti a közös gazdaság Feladatok a zöldség- és gyümölcs­felvásárlásban A zöldség- és a gyümölcs­ellátás javítása, a kertésze­ti árutermelés biztonságá­nak megszilárdítása, vala­mint a szakkereskedelem anyagi-műszaki feltételei­nek javítása érdekében ala­pította meg a SZÖVOSZ 1977. április 1-én a megyei ZÖLDÉRT vállalatokat. Az új szervezeti változásnak az a célja, hogy fejlődjön a termelő gazdaságok és a ke­reskedelmi szervek kapcso­lata, az áruellátásban a ZÖLDÉRT töltsön be meg­határozó szerepet a piacon, és hogy központi irányítás valósuljon meg. A ZÖLDÉRT-nek Szolnok megyében az a feladata; úgy növelje az értékesítést, hogy a fogyasztói árszínvonal az előző évhez képest 6 száza­léknál nagyobb mértékű ne legyen. Az alábbiakban azokat a tudnivalókat ismertetem, amelyek hasznosak a terme­lőknek, de nem árt tudni a fogyasztóknak sem. Felvásárlás A termelés és az értékesí­tés szervezésének legfonto­sabb eszköze a termékér­tékesítési szerződés. E köte­lezettség teljesítése az ellá­tás biztonságát jelenti. Változatlanul minden megteremlt és eladásra fel­kínált hasznosítható árut — beleértve a háztáji és a ki­segítő gazdasági terményeit is — minőségének megfele­lően át kell venni. A vállalati és a termelői kapcsolatok javítására meg­szerveztük a körzeti fel­ügyelői rendszert. A fel­ügyelők közvetlen kapcsola­tot tartanak a termelőszö­vetkezetek és a fogyasztási szövetkezetek vezetőivel, megállapodnak — minden héten — a szállítókkal, az áru mennyiségében, a szál­lítás ütemében (a megálla­podás informatív jellegű.) A szerződés előnye Az átvételi napot megelő­zően. 48 órával előbb meg­állapodunk a termelőkkel, illetve a szállítókkal, az áru tényleges mennyiségében és árában is. E megállapodás­tól az átvétel napján 10 szá­zalékkal lehet kölcsönös megegyezés alapján eltérni. Amennyiben az eltérés a megengedett százalékot meghaladja, az árut a kö­vetkező napon veszik át. Ha a vállalat nem tesz ele­get átvételi kötelezettségé­nek, kötbért köteles fizetni. Ha a termelő különböző piacokon sikertelenül kínál­ja áruját, a megmaradt ter­ményeket vállalatunk csak bizományba veszi át. Általában az elő- és utó­szezonban, valamint a piaci helyzettől függően főidény­ben is — a szerződött ter­mékekért a garantált árnál is többet fizethetünk. Ala­csonyabb ár nem fizethető. Ennek előfeltétele az is, hogy szerződése legyen a termelőnek és terménye megfeleljen a Magyar Szab­vány szerinti első osztály­nak. Szabad árura (tehát nem szerződött terményekre) a garantált árnál, illetve a na­pi szerződéses árnál alacso­nyabb árakat alakítunk ki. A szabad árak azonban nem lehetnek alacsonyabbak az állami védőáraknál. Mint ismeretes 1977-ben 17 termékre állami védőár, illetve 26 termékre vállalati garantált ár került meghir­detésre. A háztáji és az áfész A termelőszövetkezeti ta­gok háztáji termeléséből származó zöldségféléket köz­vetlenül a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, il­letve fogyasztási szövetke­zetek vásárolják fel. A me­gye területén a ZÖLDÉRT csak Jászfényszaru és Jász- ágó községekben működtet készpénzes felvásárló helye­ket. A termelőszövetkeze­tek és áfészek a felvásárolt zöldséget és gyümölcsöt a ZÖLDÉRT-nek adják át. A felvásárlási árakat a ZÖLD­ÉRT állapítja meg. A jelenlegi terméskilá­tások nem rosszak. A me­gyei szükségleteket, a felső­jászsági nagy jégverés elle­nére is biztosítani tudjuk. Kosik István ZÖLDÉRT igazgató HETI JEGYZETÜNK Vasárnap nem megyek Ami szombaton húsz forint vasárnap legalább 25. Megrögzött piacjárók már tudják, nem érdemes va­sárnap a szolnoki piacra menni. Legfeljebb azért — ha valakinek erre is jut idejéből, — hogy lemérje, mit, mennyivel vett olcsóbban szombaton, vagy pén­teken , amikor igenis van konkurrencia a szolnoki pia­con. Néhány, műit hét végi összehasonlítás: szomba­ton a ZÖLDÉRT boltjában három forintért elfogad­ható sárgarépa csomót lehetett venni. Vasárnap, — amikor ezek a boltok nem nyitnak ki — a levesbe- való drágább volt, mint a hús. Nyolc forintot kértek egy csomó sárgarépáért! Szombaton a legdrágább földieper 40 forint volt — persze volt jócskán 20—25 forintos is. Vasárnap a legszebbet ötvenért adták, s drágábbra tartották jó­val a szombati áraknál a kisebbeket is. Szombaton újburgonya — igaz, apró, de sütve ta­lán az a legfinomabb — 10-ért is volt, vasárnap egy­szerűen 15 alatt szóba se állt a termelő a vevővel. A termelő. Vasárnap ugyanis nincs konkurrencia, nincs ZÖLDÉRT üzlet egy se nyitva, s a termelő, meg a kiskereskedő jól tudja ezt. Azt is, hogy Szolnokon szokás vasárnap piacra menni. A szokást nem enyhí­tette a szabad szombatos munkarend sem. Sokan úgy gondolják, igazán frisset, ünnepi asztalra valót vasár­nap hajnalban lehet csak venni. A pénzük bánja, ha nem jönnek rá, szombaton, meg pénteken kell bevásárolni a hét végére. A hűtő­szekrényes konyhákban egyébként se kell félteni az egy-két nappal előbb megvásárolt portékát. Aki nem hiszi, győződjön meg róla. Meglepődik, ha összehasonlítja az árakat. Vasárnap én nem megyek piacra. Mert láttam, tapasztaltam: a tisztességes haszon, vasárnap máshol jár... — sj — Munkavédelem az élelmiszer- iparban Javult az élelmiszeripar­ban a munkavédelmi hely­zet — állapította meg az ÉDOSZ átfogó vizsgálata. — Az üzemek többségében eleget tettek az előírások­nak, és nagy összegű beru­házásokkal segítették a mun­kavédelmi fejlesztést. A leg­többet a biztonságtechnika fejlesztésével törődtek. A konzerviparban a sérülése­ket okozó félautomata üveg­záró gépeket automata záró­gépekkel. cserélték fel, s a legtöbb helyen gépesítették a gyümölcs és zöldség há­mozását. Jól beváltak a pap- rikacsumázó és szilvafelező gépek is. A húsiparban az egészségre ártalmas fafüstö- léses eljárást megszüntették, helyette modern füstgenerá­torokat alkalmaznak. A ga­bonaiparban a transzmisz- sziók alkalmazását fokoza­tosan megszüntetik, miután ezek a berendezések gyak­ran baleseteket okoznak, a cukoriparban pedig a bal­esetveszélyes helyeket ipari televízióval ellenőrzik. II pedagógusok pártján Hatvannyolc napos árvíz után Megkezdődött az árvízvédelmi művek helyreállítása (Tudósítónktól!) A tavaszi árvíz, amely két hullámban vonult le a Ti­szán, 68 napig áztatta a fo­lyó fővédvonalait. A tartós áradás tetőzése mindössze 27 centiméterrel maradt alatta az 1970-es nagy árvíz idején mért maximumnak. A magas vízállás a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság 650 kilo­méter hosszú tiszai fővédvo­nalán jelentékeny károkat okozott. Az árvíz levonulása után végzett felmérés szerint a fo­lyó két partján 8.5 millió fo­rint értékű helyreállítás válik szükségessé. A töltéserősítési munkák megkezdődtek, na­gyobb erőket összpontosíta­nak Tiszaroff és Tiszabő kö­zötti folyószakaszra, valamint Tiszapüspöki térségébe, ahol a töltések vízoldali részén, folyóméterenként legalább egy köbméter földet a hul­lámverés elsodort. Megkezdődött a védelmi vonalak gyeptakarójának a felújítása, helyreállítása is, amelynek fontos szerepe van a gátak állagának megőrzé­sében, a gépi munkára 2 mil­lió forintot költenek. A víz­ügyi igazgatóság az idén együttesen 35 millió forintot fordít az árvízvédelmi vona­lak, töltések fenntartására és helyreállítására. A Zagyván, ahol január közepétől öt íz­ben vonult le árhullám, a gá­tak viszonylag jól állták a víz ostromát. Az új zagyvái ár- vízvédelmi rendszer kiépíté­sére a tervek szerint a jövő év második felében kerül sor. A tavaszt árvizek idején a nyári gátakat szinte minde­nütt elmosta a víz, a károk felmérése, az üzemi helyre- állítási munkák előkészítése ugyancsak napirenden van. M ire kikerülünk az is­kola padjaiból, sok és sokféle tanítóval, ta­nárral akad dolgunk. Ha a magaméit összeszámlálom, bizonyosan eljutok az öt- venhez, nem is szólva az egyetémi professzorokról. Legtöbbjük nincs már az élők sorában. Vajon hogyan emlékezem rájuk? A kérdést a pedagógus nap teszi időszerűvé, de a választ, hogy egyikük-mási- kuk ember; alakjához — bármilyen messze járnak is az időben — máig is gyak­ran és szívesen fordulok gondolataimban, kérem, ne tekintsék az alkalomhoz il­lő kijelentésnek. Pedig, is­métlem, sokfélék voltak, jellemben és képességben, cáfolva a hiedelmet, hogy bezzeg, akkor voltak még tanárok, de manapság ... ! Azért hadd tegyem hozzá, hogy a tanárságnak valami­féle jószelleme — nevezhet­jük akár elhivatottságnak — úgyszólván kivétel nélkül mindegyikükben megvolt, még azokban is, akiknek emberi gyengéit máig sem feledhetem. A jók, kedve­sek, okosak csapatát pedig máig számon tartom, élükön az első tanítónőm, a drága Péter; néni; istenem, hök- kenek meg, én minden régi nevet elfelejtek, az övé pe­dig, az örökszép arc, egy meleg mosoly kíséretében úgy áll elő, mintha nem hosszú évtizedek, hanem egy röpke nyári vakáció tolako­dott volna közénk. Ilyen személyes emlékek­kel élvén, talán nem külö­nös, ha valamiféle idegen­kedésről teszek említést, ami mindannyiszor elfog, amikor manapság, szokványos ma­gánbeszélgetésben, az adott körben éppen „ügyeletes” pedagógus kerül szóba. Nem túlzott sarkítás, ha azt mon­dom: szinte már csak végle­tes véleményeket hallani. Vagy azt, hogy az illető, minden, csak nem pedagó­gus (még a megtisztelő ta­nár, tanárnő titulust is meg­vonják tőle!); vagy valami oktalan dicséretet, végelát­hatatlan sajnálkozásba cso­magolva, hogy tudniillik hiába jó, hiába tenné ki a lelkét, ilyen körülmények, kevés 'pénz, nagy terhelés, tengernyi nehézség mellett nem lehet jó iskolát kíván­ni... íme, így hajtogatjuk a féligazságokat, elfeledve, hogy az élet nem áll meg, s ami tegnap hellyel-közzel valónak tűnt, maholnap ne­gyedigazságnak is silány. Szerencsére, az anyagiakkal kapcsolatos állítás sem áll­ja már meg ilyen túlzó for­mában a helyét, ha pedig megtörténik a nemrég meg­hirdetett fizetésrendezés, még kevésbé kell majd a pedagógusok fizetése miatt sajnálkozni. Ha azt hallanánk, nem utolsósorban a szülőktől, hogy a pedagógusok még nem mindig és nem min­denütt kapják meg azt a megbecsülést a társadalom­tól — amelynek ők, a szü­lők is részesei! —, amit fá­radozásuk és felelősségük alapján megérdemelnének, akkor nem bosszankodnánk annyira a sok igaztalan megítélés felfett. Ez utób­bihoz még hozzátartozik, hogy túlnyomórészt pedagó­gusnőkről van szó, és ebben a jövőben sem lesz válto­zás. Asszonyokról, akiknek kettős terhet kell viselniük. Kettőset? A tanári asztal mögött anya, feleség, házi­asszony, ül, akinek gondja- baja fölött hiába is térnénk napirendre azzal: magán­gondok, magánbajok! Mit is mondhatnék még? Legszívesebben azt, hogy mégis csak otthon, a csa­ládban kellene többet tenni azért, hogy a gyerek egy ki­csit más szemmel nézzen a tanárnőre, tanítónőre. Isme­rem az ellenvetést. I gaz, a pedagógus a te­kintélyét elsősorban önmaga teremti meg az iskolában. És az is igaz, hogy nem lehet a gyerekek­nek olyasmit a fejébe, a szí­vébe adagolni, ami szem- benáll saját tapasztalatuk­kal, megítélésükkel. Mégis azt mondom: több megértést kellene kapniuk a pedagó­gusoknak otthon, a családi asztalnál, amikor az iskola kerül terítékre. Legyünk egy kicsit pedagóguspártiak. Megérdemlik ők is, mi is. Balogh János Export-minősítésük után ilyen hatalmas, öt tonna súlyú konténerekben indítják útra a Szovjetunióba a tiszafüredi Járási Építő és Vegyesipari Szövetkezetből az ott gyártott kábelleadó csévéket. A Dósgyőri Gépgyárral kooperálva az idén 30 millió forint értékben gyártanak az ipari szö­vetkezetben segédberendezéseket kábelhordozó gépekhez R-20-as számítógép a Hűtőgépgyárban R—20-as számítógépet vá­sárolt megyénk legnagyobb gépipari üzeme, a Jászberé­nyi Hűtőgépgyár. A nagy tel­jesítményű, korszerű techni­kai eszköz nagy segítséget nyújt a megközelítőleg 3 mil­liárd forint évi termelési ér­téket előállító nagyüzem ter­melésének szervezéséhez, irá­nyításához. A vállalat raktá­raiban több tízezer anyagfaj­ta, alkatrész található. Ha egy időpontban tudni akar­ják, hogy milyen alkatrész­ből, mennyi áll rendelkezés­re, a nagy tömegű karton át- lapozása hosszú ideig tarta­na. A számítógépes progra­mozással ezt a műveletet rö­vid idő alatt megoldják. Zöldséget termel a brigád Munkaverseny-vállalásai alapján az áfész gépkocsive­zetőkből és rakodókból álló szállítási brigádja is besegít Kunhegyesen a lakosság zöld­ségellátásába. A tizenhat ta­gú kollektívának egy holdnyi földterületet adott a helyi Kunság Népe Tsz, amelyet a termelőszövetkezetben előne­velt paradicsom, karfiol és kelkáposzta palántával ültet­tek be a brigádok. Munkaidő után, szabad szombatokon és vasárnap öntözik, gondozzák kertészetüket. A megtermelt zöldségféléket az áfész bolt­jaiban értékesítik, az ellen­értéket pedig közös kirándu­lásra fordítják majd a brigád tagjai,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom