Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-28 / 150. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. június 28. A Kipusztul-e az antilop? A londoni állatkertiben antilop-bébi született, ami ritkaságnak számít. A fotóriporternek száguldás közben sikerült ilyen furcsa helyzetben megörökítenie a fiatal állatot. A világ egyik legruganyosabb és kétségtelenül leggyorsabb állata — 10—12 méteres ugrásokkal képes haladni, és óránkénti 100 kilométeres sebességgel tud futni — sajnos kivesző félben van. Dél-Afrikában például már csak mindössze 400 antilopot tartanak nyilván. Indiában is erősen megcsappant a kecses állatok száma, sokáig ugyanis nagy divat volt a félénk és gyors állat vadászata. Sólymokkal és gepárdokkal üldözték a vadászok az indiai antilopokat, így egyetlen évszázad alatt törédékükre csökkentek fal- káik. Az Ázsia — főként a Szovjetunió — területén honos tatárantilop is csaknem a kipusztulás sorsára jutott, a 20. század elejére mindösz- sze ezer példány élt a jóízű húsáért nagy előszeretettel vadászott állatfajból. Miután a Szovjetunióban 1919-től tilos a tatárantilop vadászata, az állatok száma napjainkban megközelíti az 1,3 milliót. Az antilop igénytelen állat, tápláléka főképpen a bozótok lombja. Elsősorban éjszaka táplálkozik, amikor a levelek nedvességtartalma nagyobb. Az antilop jobban tartalékolja a testnedvességet mint a „hagyományos” háziállatok. Mint említettük, az antilop a leggyorsabban futó állat, ezért rendkívül nehéz feladat a rezervátumok példányainak a megjelölése, beoltás céljából való befogása. Helikopterrel közelítik meg az állatokat és kábító injekciós puskával „ejtik el” őket. állatok sötétben Az utóbbi években világszerte egyre többen foglalkoznak az állatok magatartásának a tanulmányozásával, az ún. etológiával. Vizsgálják az állatok öröklött tulajdonságait, ill. azokat, amelyeket életük során vesznek fel, tanulnak meg. Fontos megfigyeléseket vonnak le ezekből arra vonatkozóan, hogy egyrészt hogyan viszonyulnak az állatok egymáshoz, iletve környezetükhöz, másrészt pedig milyen reakciókkal válaszolnak a külső és belső ingerekre. Berlinben, az NDK fővárosában, a zoológusok az újszülött kamcsatkai medve viselkedését tanulmányozzák. A medvebocsok életük első szakaszát sötétben töltik, hagyományos eszközökkel való megfigyelésük tehát szinte lehetetlen. A német tudósok mikrofonokat és sötétben is „látó” ún. infravörös kamerákat helyeztek el a bocsok közelében, ezekkel szereztek információkat életükről. Megállapították például, hogy a kamcsatkai medvék éjjelenként kifejezetten szomjasak; 13—14 perces időközönként a mikrofon szopási zajokat közvetített. 6 hetes korukban vették ki a három kis medvét a sötétből, ekkor 3 kg-osak voltak. A berlini tudósok már négy éve vizsgálják az állatok éjszakai aktivitását az általuk szerkesztett kísérleti berendezésekkel- Hasonló technikával korábban megfigyelték a berlini állatkertben farkasoknál az anya és gyermek kapcsolatát. Mini kenguru vagy erszényes nyúl? A ma élő valódi emlősök legprimitívebb csoportját képezik az erszényesek. Már legalább 135 millió évvel ezelőtt kialakultak, és akkor valószínűleg az egész földön el voltak terjedve. Hazánk területén is éltek, ezt bizonyítják azok a leletek, csontmaradványok, amelyek előkerültek a föld mélyebb rétegeiből. Megjelenésük idejére tehető a föld mai képének a kialakulása is, de a hőmérséklet abban az időben jóval melegebb volt, mint ma. Az erszényes emlősök elevenszülők, de terhességi idejük alatt nem képződik méhlepény, ezért olyan rövid is a terhességi idejük, mindösz- sze 8—42 nap. Az újszülöttek csupaszok, fejletlenek, és csak úgy maradnak életben, ha bebújnak az anya erszényébe. Az ivadék ott megragadja az emlőt, és szájbőre ideiglenesen összenő a csecsbimbó bőrével, így rendkívül szoros kapcsolat alakul ki az anya és magzata között. Ez a szoros kapcsolat csak a szopási idő vége felé oldódik szét. Képünkön egy furcsa kis állat látható, jellegzetes kengurutartásban. Az epszényes nyúl ez, amely Ausztrália füves pusztáin él, és itt földalatti utakat, fészkeket épít magának. Általában rovarokkal táplálkozik. Szelíd, félénk, jóindulatú állat . Fogságban gyorsan megszelídül, A sebesség „démonjai” Ki hinné a képen látható három „kis macskáról”, hogy felnőve félelmetes ragadozók lesznek, és az őserdőben a sebesség „démonjai”? E kis macskák gepárd-kölykök a híres kaliforniai San Diego állatkertből. A gepárdok — bár vérengző ragadozók — fogságban rövid idő alatt megszelídülnek, sőt ragaszkodó állattá válnak. Éppen ezért még vadászatra is felhasználhatók, hasonlóan a sólyomhoz. Idomított gepárdokat már az ősidőkben felhasználták vadászatra, de később Ázsiában, Észak- és Északkelet-Afrikéban az előkelők és gazdagok előjoga volt a gepárddal való vadászat. Rövid távon az Kitűnő vadászok Könnyen szelídíthető egyik leggyorsabban futó emlős, eléri az óránkénti 120 km-es sebességet. Vadászatkor bőrsapkát húznak a fejére — akár a sólyomnak — és így viszik kocsin a vadászterületre. Ha a vadász megpillantja a vadat, leveszi a sapkát a gepárd fejéről és megmutatja a célt. A gepárd leugrik a kocsiról, minden fedezéket felhasználva „becserkészi” a vadat, és ha már eléggé megközelítette, hirtelen felugrik és rárohan áldozatára. Nagyon ritka esetben téveszti el célját. Érdekes a gepárddal kapcsolatban, hogy külső tulajdonságai mintha a macskafélék és kutyafélék tulajdonságaiból keveredtek volna ki. Fejének alakja, agyveleje, füle, farka macskaszerű. Ilyen a talppámás talpa is: 10 hetes koráig éppen úgy kiereszti-behúzza a karmait, mint a macska. Később erre már képtelen, ezért járása kopog, akár a kutyáé. Fogazata viszont inkább a fókáéhoz hasonlít. Napozó fóka Az állatvilág különös csoportját képezik a fókák. A nálunk csak természetesen az állatkertekből, esetleg cirkuszokból ismert, szárazföldön esetlenül csetlő-botló állatok igazi hazája a tenger. Főleg a hideg és a mérsékelt égövi tengereket kedvelik, de vándorlásaik során olykor a trópusokra is elvetődnek, Sőt a folyókba is felúsznak akár néhány száz kilométerre is. Még nem is olyan régen úgy tűnt, hogy a fiókáknak megvannak számlálva a napjaik, oly ádáz módon mészárolta őket az ember. Testének szinte minden porcikája felhasználható valamilyen célra. Prémjükből bundákat, bőrükből csizmákat készítenek, húsuk pedig ehető. A bőrük alatti szalonnaréteg volt talán a legbecsesebb cél, amiért vadúszflottákat szerveztek, zsírolvasztó üzemmel együtt. Helyzetük ma valamelyest javult, mivel korlátozták vadászatukat, sőt helyenként teljes vadászati tilalmat rendeltek el. Több fajuk azonban közel került a kipusztuláshoz, különösen, ha figyelembe vesz- Szük, hogy az emberen kívül még számos ragadozó állat is pusztítja őket, de szenvednek a külső és belső élősködőktől is. A fókák népszerű állatok az állatkertekben, bár tartásuk rendkívül költséges, hiszen táplálékuk tengeri halakból áll. Cirkuszban is szívesen szerepeltetik, mert igen jól idomíthatok. Esetlen mozgásuk ellenére sok kedvesség van bennük, és játékos hajlamúak. Ezt bizonyítja képünk is, amely állatkerti, kedélyesen napozó fókát mutat be. Mit eszik a flamingó? Európa legkülönlegesebb madarai a flamingók, bár igaz, h'ogy ma már Európában csak nagyon kis területen élnek, Dél-Franciaország- ban és Spanyolországban, a Földközi-tenger lagúnáiban nagyon kis számban. A legnépesebb telepeik Indiában, Afganisztánban, Tuniszban, Marokkóban és a Zöld-foki szigeteken találhatók. Bár testük nagyra megnő, mégis hihetetlenül kecsesek, akár a sekély vízben gázolva, akár repülve szemléljük őket. Nagy testük (3 kg) ellenére csak parányi vízi élőlényekkel táplálkoznak, a nagy sótartalmú vizekben élő sólegyekkel és sórákokkal- A zsákmányállat parányi mérete miatt hihetetlen nagy számban kell ezekhez hozzájutniuk. Kiszámították, hogy egy nap alatt egyetlen flamingó kb- 32 ezer sólégylár- vát eszik, amelynek a hosz- sza 1 cm. Óránként legalább 2500 lárvát kell fogniuk, hogy hozzájussanak napi „fejadagjukhoz”. A még kisebb sórákokból pedig naponként legalább 120 ezer darab szükséges létfenntartásukhoz. Ha minden liter lagúna víz 1000 sórákot tartalmaz, akkor naponta 120 liter vizet kell csőrükön átszivattyúzniuk. Ehhez a táplálékszerzési módhoz alkalmazkodott csőrük, mert ekkora víztömeg átszivattyúzá- sához csak nagyon tökéletes szűrőberendezés alkalmas. Tény az is, hogy a flamingók életfeltételeiket a Földnek csak kevés pontján találhatják meg, hiszen egy 500 párt magában foglaló telepnek havonta legalább egy- milliárd sólégyre van szüksége. A madárvilágban egyedülálló, ahogy a flamingószülők csemetéjüket táplálják. A szülők csőréből vékony sugárban vérpiros lé csurog át a fiókáéba. A folyadék tápértéke megközelíti a tej tápértékét, amelyből naponta kb. 2,5 decit kap egy fióka. Ilyen táplálás mellett gyorsan fejlődik, két hónap alatt eléri a kikelési súlya 20—40-szere- sét- A tápláló folyadék a szülő garatjában képződik: tojásfehérjéből, zsírokból és szénhidrátokból áll, vörös színét pedig vértestecskéktől és egy festékanyagtól nyeri.