Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-25 / 148. szám

1977. június 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Péter-Pál napján lesz hetvenöt éve hogy nM ~ Jffiv/ // (J// ////wl’fj a Zagyva-parti művésztelep /őwi ;>*• J]!< SSSÍ T wmI t >«« T "míjV. .. BBI«$ r^aii ^ »Sli í üMk 'M'ii ^ fflssMi! 1 műtermeit átadták az első művészeknek. —RthtJt-kJ*^ rr^ nifraMít jiI Ettől az időtől számítjuk a kolónia történetét. ELSŐ ÉVTIZED D FELSZABADULÁS UTÁN Szolnok a magyar képzőművészetben ■ címmel a vármegye- Iháza közgyűlési ter­mében rendezte meg a Szol­noki Művésztelep 1947-ben első, háború utáni kiállítását. A katalógust DEI néven dr. Elek István, a Művészeti Egyesület ügyvezető igazga­tója állította össze. A kata­lógusból tudjuk, hogy a vi­lágháború komoly pusztítást okozott a telep törzstagjai között. Meghalt Áldor János László, Frörstner Dénes, Ré­vész Péter Pál, Fényes Adolf, Gallé Tibor, Szüle Péter. A kiállítás retrospektív, több művet kölcsönzött a Művé­szeti Egyesület erre az al­kalomra. Céljuk az volt, hogy ezzel, s a továbbiakban ren­dezendő nagyobb tárlattal hívják fel a figyelmet a Szol­noki Művésztelep múltjára, művészeti jelentőségére és siralmas jelenére. Elek Ist­ván Ortutay Gyulához, a Mű­vészeti Egyesület elnökéhez írott beszámoló jelentéséből tudjuk, hogy jelentős erköl­csi sikerrel zárult a kiállítás, „sikerült meggyőzni a laiku­sokat, műpártolókat és mű­vészeket” egyaránt a művész­telep újjáépítésének szüksé­gességéről. A nehéz gazda­sági körülmények ellenére néhány intézmény, sőt egy magánszemély is vásárolt. Hogy mit jelentett ez a mű­vészek számára, azt érzékel­hetjük Vidovszky Béla leve­léből: „Örömmel hallottam Zádor Pistától, milyen nagy sikere van kiállításunknak, miyen jól halad előre művésztele­pünk újjáépítése. Sajnálom, hogy anyagi okok miatt nem tudtam legalább kiállításunk megnyitására lemenni, an­nál nagyobb és kellemesebb meglepetéssel hallom, hogy ott anyagi sikereink is van­nak, s a Szolnoki táj c. fest­ményemet a Cukorgyár meg­vette.” Ezen a felszabadulás utáni első kiállításon már szerepel­nek azok a művészek, akik­nek munkássága a Szolnoki Művésztelep új korszakát jel­zi: Baranyó Sándor, Bene­dek Jenő, Botos Sándor, s a régiek közül Chiovini Ferenc, Patay Mihály. Ők lesznek majd azók, akik a Képzőmű­vészek Szabad Szakszerveze­te szolnoki csoportjaként sze­repelnek újjáalakuló képző- művészeti életünkben. A teleo mielőbbi újjáépíté­se egyaránt foglalkoztat min­den művészt, műbarátot. Le­velezik dr. Elek István, tár­gyal, felszólal érdekében Ba­ranyó Sándor és Chiovini Ferenc. De más, fontosabb feladatok miatt az építkezés igen lassan indul meg. A művésztelep Budapesten élő törzstagjai: Bernáth Aurél, Mattioni Eszter, Borbereki Kovács Zoltán, Gáborjáni Szabó Kálmán, Vidovszky Béla, Szlányi Lajos, Zádor István a Művészeti Egyesület szabályzata alapján próbál­ják meg ösztönözni az épít­kezéseket, s szolnoki műter­mek helyreállítását és tu­lajdonjogi elismerését. „Igen tisztelt Polgármester Ür! Engedje meg, hogy mi, mint a Szolnoki Művésztelep törzstagj ai, visszatérj ünk leg­utolsó gyűlésünk tárgyára. Ezt a lépést pillanatnyilag az indokolja, hogy a közelmúlt­ban Szolnokon járt barátaink arról számoltak be, hogy a már restaurált műtermekbe Szolnokon lakó kollégáink költöztek be. Az igénybe vett műtermek részben évtizedek óta a telep Pesten élő tagjaié voltak, s így befejezett té­nyek késztettek bennünket arra, hogy megkérdezzük igen tisztelt Polgármester Urat, történt-e változás azok­ban az intenciókban, melyek­ben mi a legutóbbi pesti köz­gyűlésünkön megállapod­tunk. Feltételezzük, hogy a jelenlegi megoldás átmeneti­nek számít, s a telep többi műtermének fokozatos hely­reállítása után a régi törzs­tagok jogai nem szenvednek csorbát.” Az egyesületnek azonban egyre kevesebb lehetősége van, 1950-ben egy minden hasonló tevékenységet felül­vizsgáló határozat meg is szünteti. A helyreállított mű­termekbe pedig beköltöznek a régi tagokon, Chiovini Fe­rencen és Patay Mihályon kívül a szolnoki születésű Botos Sándor és a Szolnokon tanító Benedek Jenő. Bara­nyó Sándor a fővárosba köl­tözik, majd csak 1957-ben tér vissza Szolnokra, akkor már a művésztelep egyik műter­mébe. 1952-ben a Képzőművészeti Alap lett a művésztelep keze­lője, s a már meglévő négy mellé még két romos műter­met rendbe hozatott vendég- művészek számára. Ugyan­csak ebben az esztendőben a Budapesti Közlekedési Mű­szaki Egyetem, ideiglenesen Szolnokra telepített tagozata számára rendbe hozatta és diákszállóként használatba vette a további hat műter­met. Amikor a tagozat elköl­tözött, az Alap, eredeti ren­deltetésének megfelelően helyreállította ezt az épület­részt is, s így 1956-ra mind a tizenkét műterem használ­hatóvá vált. Valójában ekkor kezdődhetett meg újra teljes egészében- az alkotó tevé­kenység. Azok- a művészek, akik 1956. és 1962. között te­lepedtek le Szolnokon, már a szolnoki kolónia jelen kor­szakát jelzik. Egri Mária (Folytatjuk) A Balatontól a Bükkig Úttörők nvári táborozása Júniusban megnyíltak a kisdobos és úttörő nyári tá­borok. Idén 116 táborban kö­zel 12 ezer Szolnok megyei pajtás üdülhet. Balatonszepezd-fürdőn hat szolnoki iskola úttörőcsapata táborozik, itt két szaktábor is nyílik. A szolnoki járás káptalanfüredi táborában ki­lenc turnus váltja egymást. A törökszentmiklósi úttörők ugyancsak Káptalanfüreden, illetve Magyaregregyen tábo­roznak. Az újonnan megnyílt nagyvisnyói váltótáborban a tiszafüredi járás gyermekei töltik a nyarat. A mezőtúri kisdobosok Mátrafüreden, Szilvásváradon és Debrecen­ben, a jászberényiek Eger­ben, az abádszalókiak pedig Parádfürdőn táboroznak. Számos iskola önálló csa­pattáborba viheti úttörőit. A június 28. és július 8. között a franciaországi La Rochelle-ben megrendezendő nemzetközi filmfesztiválra há­rom játékfilmünket — Ra- nódy László: Árvácska, Mé­száros Márta: Kilenc hónap és Kézdi Kovács Zsolt: Ha megjön József című alkotását Ilyen táborokat létesítettek a Balatonnál, a Dunakanyar­ban, a Bakonyban, a Bükk- ben, a Mátrában, a Mecsek­ben, Salgótarján környékén, Sopron üdülőkörzetében és a Zempléni hegyvidéken. Eb­ben a táborozási típusban összesen 4793 úttörő vesz részt. Kijevben az idén harminc­két jászalsószentgyörgyi paj­tás táborozott. Hét úttörőcsa­pat szervez vándortábort az idén hazánk legszebb tájain. Százhúsz úttörő pedig kerék­páros, vagy vízitúrán vesz részt. Országjárásra tíz úttörő- csapat 433 tanulója indul. Az úticél többek között: Szeged, Eger, Balaton, Kőszeg, Sop­ron, Tatabánya, Bükkszék, Pécs. — hívták meg. Az utóbbi a brisbane-i fesztiválon is sze­repel. Július 2. és 9. között ren­dezik meg Triesztben a tudo­mányos-fantasztikus filmek nemzetközi fesztiválját, me­lyen Foky Ottó „Babfilm” és Vitéz Gábor „Ember” című rövidfilmjeivel veszünk részt. Ma kezdődik Földrajzi vándorgyűlés Szolnokon A VIII. szolnoki kulturális hetek keretében rendezi meg a Magyar Földrajzi Társa­ság, a megyei tanács, a Szol­nok városi Tanács, s a Ság- vári Endre megyei Művelő­dési Központ a társaság 30. vándorgyűlését. A háromnapos ülés részt­vevői ma tanulmányi kirán­dulást tesznek a megyében. Jászberényben a Hűtőgép­gyárát, Kiskörén a Tisza II. vízlépcsőt, Karcagon a DATE kutató intézetét, s a Győrffy István Nagykun Múzeumot látogatják meg. Este Szolno­kon, a Vörös Csillag film­színházban a megyéről és székhelyéről készült filmeket nézik meg. A vándorgyűlés holnap a Ságvári Endre megyei Mű­velődési Központban tudo­mányos; üléssel folytatódik. A tanácskozáson dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnö­ke, Radó Sándor, a társaság elnöke, Juhász Árpád, Ván- dorfi Róbert, Zoltán Zoltán, Pál Ágnes és V. Tajti Erzsé­bet tart előadást. A tanács­kozás résztvevői délután a zagyvarékasi Béke Termelő- szövetkezetbe látogatnak el. A 30. földrajzi vándorgyű­lés holnapután tanulmányi kirándulással ér véget. Az út­vonal Martfű, Tiszaföldvár, Cibakháza és Tiszakürt. Filmjeink külföldi fesztiválokon Ahol új ablakot nyitnak Az együttműködés szálai tavaly tavasztól fonódtak a tanítóképző és a jászberényi Aprítógépgyár között. Mre­na Istvánná, a közművelő­dési tanszék adjunktusa: — Országszerte a szocia­lista brigádok vállalásainak formalitásáról beszélnek. Egyre nyilvánvalóbb, hogy csakis akkor változik a helyzet, ha a brigádok kez­deményeznek. s a közössé­gekben ébrednek olyan kul­turális igények, amelyek mindenkit megmozgatnak. Gondoltuk a ma még ke­véssé ismert megoldások is segíthetnek. Húzóerőt je­lenthetnek például a őri­gádban a főiskolások, akiket a munkások elfogadnak, be­fogadnak. A diákok eltérő ismereteikkel, életformá­jukkal és érdeklődésükkel új ablakot nyithatnak a bri­gád viszonylag zárt világá­ba ... A nyereség kettős. A le­endő tanítók a munkáskö­zösségekben felkészülhet­nek későbbi népművelői munkájukra. Tájékozódás­ra, önművelésre ösztönzi őket az együttműködés, hi­szen másképp hogyan is fo­gadnák el a brigádok véle­ményüket, javaslataikat. Mrena Istvánná így össze­gez: „A gyakorlati életben való határozottabb mozgás­készség, az egészséges ér­telmiségi magatartás és fe­lelősségérzet kialakulása lehet a diákok legfőbb nye­resége.” o Az országban egyedülálló kezdeményezés nyomán, ta­valy februárban, huszonhat első éves népművelési szak- kollégistát választottak ki. Hozzájuk tizenhárom aprí­tógépgyári szocialista brigá­dot szemeltek ki társul. A „kézfogó” készülődéseit üzemlátogatások, megbeszé­lések és a versenymozga­lommal való ismerkedés je­lentette. Aztán az Aprító­gépgyár hétvégi házában egymásra találtak a brigá­dok és a főiskolai hallga­tók. Az első hónapokat a diákok feljegyzéseiből idéz­hetjük vissza: „Először a brigádvezető bemutatott bennünket. Az­tán mi mondtunk néhány szót arról, hogy miért jöt­tünk ide. Ügy éreztük, őszin­te érdeklődéssel figyelnek bennünket. Nagyon gyorsan könnyed, oldott lett a han­gulat, mert többségük fiatal és nem nehéz megtalálni a közös hangot.” Egy másik vallomásból: „A nyári élményeinkről, a vizsgáinkról, az iskolai mun­kánkról és a tanításról is beszélgettünk, ami nagyon érdekelte őket. Egyre köze­lebb kerülnek a brigádhoz. Mindig szívesen fogadnak bennünket...” A közös ve­télkedők, író-olvasó találko­zók, vagy éppen a „könyv­staféta” olvasómozgalom említése nem sokat mond. Annál többet a naplószerű- en vezetett visszaemlékezé­sek: „A brigádgyűlés után leültünk beszélgetni. Ko­moly vita alakult ki közöt­tük egy nem régen látott filmről, a Suttogások és si­kolyokról.” „A brigádvezető meghívott bennünket Buda­pestre a Szovjet Kultúra Há­zába, merthogy a brigád is megy. Kérte, vigyük el ne­kik László BenCsik Sándor: Történelem alulnézetben cí­mű könyvét." „Munkaköz­ben kerestük fel a brigádot, hogy átadjuk a könyvstafé­tához a kísérőlapokat, ami­re a véleményüket felje­gyezhetik. Megkaptuk Csáth Géza: A varázsló ha­lála című könyvét, amit a brigádból négyen ismernek és amit ők is ajánlottak.” „ .. .A kapcsolat nem szakad meg az üzemben. Számta- laszor találkozunk a brigád tagjaival utcán, üzletben, így mindig hosszan elbe­szélgetünk.” További villa­nások a kapcsolatból: gyári busszal, hétvégi kirándulás Miskolcon és közös színház- látogatás a Nemzetiben. A lányok munkájának híre a főiskolán is szárnyra ka­pott. A tanítóképzősök a kecskeméti egésznapos ki­rándulásukhoz az Aprító­gépgyártól kapták a buszt. e Természetesen nem csak Sikerek következtek. Érde­mes elgondolkodni néhány válási okon: „Vegyes érzel­mekkel jöttünk és hamar lelohadtunk. Azt mond­ják ... A brigádvezető sú­lyosan megbetegedett, s már csak papíron maradt meg. Igaziból még nincs helyette senki, mert annyira tiszte­letben tartják, hogy nem váltják le. A brigádvezető­helyettes azt a tanácsot ad­ta, hogy keressünk más kö­zösséget, mert az övék saj­nos stagnál. Ök maguk sem akarják ezt a holt életet fel­lendíteni, hisz itt az embe­rek csak a pénzért csinálnak valamit.” Később már bizakodóbbá váltak a szavak: „Üj brigá­dot kaptunk. Munkaidő után (!) találkoztunk velük s elsőre több mint két óra­hosszát beszélgettünk. Tel­jesen más a szocialista bri­gádmozgalomról alkotott vé­leményük. A vetélkedőn (az adminisztrációsokat is meg­előzve!) elsők lettek. Rend­szeresen járnak színházba (nem csák azért, hogy a nap­lóba a jegyet beragasszák.) Valóban őszinte légkörben beszélgettünk.” A tavalyi nyári szünidőben az Aprítógépgyárba a szo­kottnál több levelet vitt a posta. A főiskolások a moszkvai tanulmányútról és otthonuk kisközségeiből küldték üdvözletüket. Az együttműködés néhány hó­nap alatt széttörte a könyv­ajánlások és vetélkedők abroncsát. Mosolyogva ol­vassa az ember, a félig még gyermeki szavakat: „A bri­gád egyik tagja András, s az ő névnapját ünnepeltük. Volt minden, vidámság, já­ték, illemtan, tánc, komoly beszélgetés, amely már a filozófia egyes tételeit sú­rolta. Mindannyian jól érez­tük magunkat...” A tapasztalatok diktálják: kaptafára nem húzhatták a kapcsolatokat. Jó néhány brigádban még kulturális vállalást sem tettek a mun­kások. Másutt viszont érett­ségizettek dolgoznak a gé­pek mellett. A Szerszám- műhelyi Benke Tibor vezet­te szocialista brigádot az Aprítógépgyárban a legjobb- bak között tartják számon. Benke 1966-ban érettségizett hárman pedig most járják a technikumot. A nyolctagú brigád naplójából: Csirke Andráséknál járdabetono­zás, Benkééknél szüret, kom­munista műszak, vállalati vetélkedő első helye, Faze­kas Józsefék háromhónapos Csillájának köszöntése ... A sor végéhez igazodik a fo­galom : „együtt”. Ám a főiskolásokkal együtt­működő brigádban sem dol­goznak egyforma emberek. Ámikor például Fazekas Jó­zseffé] beszélgetve a műve­lődésre terelődik a szó, a a fiatalember felhúzza a vállát: nem nagyon futja rá az időből. Ügy mondja, csak a tévé adja a kultúrát, no meg esténként a fellapozott újság. A nemrégiben lesze­relt Sárközi Imre véleménye már más: — Most még a fusit né­zem, meg a túlórákat, hiszen katona voltam. De aztán ta­nulni akarok, amíg fiatal vagyok. Nem szeretnék úgy járni, mint néhány idősebb kollégám, aki hét végén két napra leissza magát, s aztán megy tovább az élet. Benke még mélyebbre ás. A brigád nemrégiben részt vett a szolnoki rádióstúdió Ady-vetélkedőjén. Onnan a következtetés: — Az általános iskolában József Attilával és Adyval nem voltam kibékülve. Inas- koromban aztán József Atti­la még csak valahogy „kö­zelebb jött”, de Ady még a technikumban sem. Amikor a költészet napja alkalmából a rádióműsorra készültünk, mintha mindén megválto­zott volna. Azt mondtam a többieknek azért, mert nem­csak a muszájból vett költe­ményeket olvastuk. De az is meglehet, hogy érettebb fej­jel már másképp mutatja a vers a mondanivalóját. © A kijárat felé ballagunk. A brigádvezető még az elő­ző gondolatot folytatja, hogy lám, ezt a rádióstúdióban nem tudta elmondani. Fogta a torkát az idegesség, hogy talán nem jól fejezi majd ki magát. Magyarázza is, hogy éppen ezért a tanító- képzősökkel a kapcsolat még többet tartogat annál, mint amennyit eddig adott. És ta­lán Benke Tibor fogta egy­be legtalálóbban az együtt­működés hasznát: — Egyszer a munkásosz­tály vezető szerepéről vitat­koztunk főiskolásokkal. Sok mindent másképp lát­nak ők is, mi is. De az két­ségtelen, hogy egyre inkább csak olyan munkások hal­lathatják igazán a hangjukat, akik a szakmájuk mellé még tanulnak, s tudják mi miért történik a világban. Ehhez kell Ady, az író-olvasó ta­lálkozó, a színház, a múze­um. Mert tudatlanul csak a gépet hajtva ma már nem beszélni, hanem élni is egyre nehezebb ... Lehet, hogy ezek a gon­dolatok jelentik azt a bizo­nyos ablaknyitást. Mélykúti Attila A mezőtúri Mó- ** ricz Zsigmond városi könyvtár har­minc általános is­kolás részére egy­hetes olvasótábort szervezett. A prog­ramban író-oivasó találkozó, könyvtári órák, zenei prog­ram és jelmezbál szerepelnek. M G

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom