Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-25 / 148. szám

1977. június 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Belga, svájci, norvég, svéd és olasz cégeknek szállít női és férfi korcsolyacipőket a jászsági Cipőipari Szövetkezet. Ezévi exportjuk 90 ezer pár, ami a népgazdaságnak mintegy 45 mil­lió forint értékű valutát jelent. Képünk a felsőrészkészitő műhelyben készült Gépészképző Tiszaföldváron Új technológia a soproni sörgyárban A soproni sörgyárban fél éve tartó technológiai kísér­letet fejeztek be ezekben a napokban, amelyet a gyár az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal közösen hajtott végre. A kísérlet során sza­badban telepített erjesztő tornyokban nyomás alatt, magas hőmérséklelen végez­ték az erjesztési folyamatot. A kísérleti időszakban külön a téli és a nyári hőmérsékleti viszonyok között több ízben edenőrizték az érlelési folya­mat különböző fázisaiban a készülő sör minőségét. A kí­sérlet kedvező tapasztalató­kat hozott. Megállapították, hogy míg a hagyományos el­járással 30 napig is eltart az erjedés, ezzel a módszerrel egy hét alatt sörré érlelődik az alapanyag. Ezenkívül gaz­daságosabb is az eljárás, mi­vel a tornyokat a szabadban helyezik el, ezért nincsen szükség erjesztő épületre. A következő években újabb négy tartályt állítanak mun­kába a gyárban, s akkor már évi sörtermelésünk felét ez­zel a korszerű eljárással gyártják majd. Az itteni ta­pasztalatok alapján a most épülő szentesi sörgyárban ezt a technológiát alkalmazzák és a szabadba telepítik az erjesztő berendezéseket. A tiszaföldvári Lenin Ter­melőszövetkezetet két évvel ezelőtt jelölte ki a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium a Debreceni Ag­rártudományi Egyetem me­zőtúri gépészeti főiskolai ka­ra tangazdaságává. Az üzem vezetői a főiskola irányítói­val karöltve elhatározták, erejükhöz mérten a lehető legjobb körülményeket te­remtik meg ahhoz, hogy az iskolapadot gyakorlati tudás­sal is jól felvértezett ifjú szakemberek hagyják el. A gazdaság munkáját meg­könnyítette, hogy már a meg­állapodást megelőzően is hosszú éveken keresztül szo­ros volt a kapcsolat Mezőtúr és Tiszaföldvár között. Köl­csönösen figyelemmel kísér­ték egymás tevékenységét, mindketten segítségére vol­tak a másiknak az eredmé­nyek elérésénél. Nem volt véletlen tehát, hogy a MÉM a Lenin Tsz-re bízta a gépé­szek gyakorlati képzését, a korszerű ismeretek oktatását. Természetesen az együtt­működés mind a főiskolai kar, mind pedig az üzem ré­szére előnyös. A gépészjelöl­tek olyan gazdaságban sze­rezhetnek technikai, techno­lógiai, üzem- és munkaszer­vezési, valamint vezetési is­mereteket, amely nemcsak a megyében, hanem az ország­ban is a mezőgazdaság élvo­nalába tartozik. De nem jár rosszul a szövetkezet se, hi­szen azon túl, hogy a kam­pánymunkákban — mint például az aratás, az öntözés vagy az őszi betakarítás — mindig számíthatnak a me­zőtúriakra, a főiskolások megismerik a tsz-t és nem egy közülük diplomaosztás utón sem szakad el tőlük. A diákok kétféle minőség­ben fordulnak meg Tiszaföld­váron: először év közben az úgynevezett hetesi, majd pe­dig a nyári gyakorlaton. Az előbbinél a növénytermesz­tés, állattenyésztés gépeivel, technológiáival barátkoznak és a szolgáltató, javító, kar­bantartó, valamint az „üze­melést” vezető szakemberek­től leshetnek el hasznos is­mereteket, utóbbinál az ak­kori teendők diktálják a fel­adatokat. S, hogy mennyire hasznos az elmélet mellett a gyakorlat, azt mi sem bizo­nyítja jobban mint az, hogy így derült ki: a főiskolát vég­zettek — egészen 1976-ig — nem tanulták meg a traktor­vezetést. Már pedig igazán jó szakember csak akkor le­het valaki, ha a mesterség apró fortélyaival is tisztában van. Ezért szerepelt a kari tanácsülés napirendjén a gyakorlati oktatás kiszélesí­tése, ugyanis mind a főisko­lának, mind pedig az üzem­nek ugyanaz a célja: minél több magas fokú képzettség­gel rendelkező vezetőt adni a mezőgazdaságnak. * * * A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter a közel­múltban a gyakorlati okta­tásban kifejtett tevékenysé­géért a tiszaföldvári Lenin Tsz-t a Nagyváthi János em­lékplakettal tüntette ki. — bá — Harcban a zajjal A Munkavédelmi Tudomá­nyos Kutató Intézetben ön­álló laboratórium foglal­kozik az egyik leggyako­ribb munkahelyi- és kör­nyezeti ártalommal: a zaj­jal. A szakemberek érzékeny műszerekkel „feltérképe­zik” a zajforrásokat, és megtervezik a védekezés módját is. Képünkön: az Iparmű­vészeti Vállalat kazánhá­zában végeznek mérése­ket. Ülést tartotta KISZ Központi Bizottsága Tegnap délelőtt összeült a KISZ Központi Bizottsá­ga. A tanácskozáson részt vett dr. Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a KB osztály- vezetője. Dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a KISZ Köz­ponti Bizottságának első titkára tájékoztatta a rész­vevőket a párt Központi Bi­zottságának június 22-i ülé­sén hozott határozatokról. A KISZ KB a tájékoztatót jóváhagyólag tudomásul vette. A továbbiakban Deák Gá- borhak, a KB titkárának előterjesztésben megvitat­ják a tavaszi beszámoló és az akcióprogramot elfogadó taggyűlések tapasztalatairól szóló jelentést. Pásztor Gab­riellának a KB titkárának előterjesztésében megtárgyal­ják az 1976/77. év; ifjúsági parlamentekről szóló jelen­tést. Csepegtető öntözés A csepegtető öntözés mód­szerét és a hozzávaló beren­dezéseket dolgozták ki és készítették el hazai anyagok­ból az elmúlt évben a kazinc­barcikai Borsodi Vegyi Kom­binátban. Az öntözőberende­zés „lelke” egy PVC csőhöz csatlakozó műanyag spirál cső, amelynek hosszúsága változtatható. A szőlőre és gyümölcsösre kiválóan alkalmas csepegte­tő öntöző berendezésekből — amely kevés vizet használ fel és jó hatásfokkal dolgozik — eddig mintegy tíz tonnányit készítettek a kazincbarcikai gyárban. Az összesen mint­egy száz kilométer hosszúsá­gú vezetékrendszert a hazai kertészetekben és szőlőkben használták fel. Hz új miniszterek életrajza Dr. Ábrahám Kálmán Dr. Ábrahám Kálmán 1931- ben született Budapesten. 1951 óta a párt tagja. A Budapesti Műszaki Egye­temen gépészmérnöki, majd az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen közgaz­dasági mérnöki oklevelet szerzett, műszaki doktor. Az Űt- és Vasúttervező Vállalat magasépítési irodájának ve­zetője, majd 1964-től a válla­lat műszaki igazgatója volt. 1970-ben lett a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium közúti főosztályának vezető­je, 1974-ben nevezték ki köz­lekedés- és postaügyi állam­titkárrá. 1971. óta címzetes egyetemi docens, több szak­könyve jelent meg. 1977-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Dr. Trethon Ferenc Dr. Trethon Ferenc 1923-ban született Egerben. 1948-tól a párt tagja. Első munkahelye a Komlói Szénbányáknál volt, később a Bánya- és Energiaügyi, majd a Szénbáityászati Mi­nisztériumban dolgozott. 1957-től 1974-ig a Nehézipari Minisztérium pénzügyi és re­vizori főosztályát, illetőleg közgzadasági főosztályát ve­zette. 1974-ben nevezték ki pénzügyminiszter-helyettessé. Dr. Trethon Ferenc 1969-től címzetes egyetemi docens, tagja a Magyar Tudományos Akadémia Ipargazdasági és Szervezéstudományi Bizott­ságának, elnöke az Országos Magyar Bányászati és Kohá­szati Egyesület ipargazdasági bizottságának. Tagja a Bá­nyaipari Dolgozók Szakszer­vezete Központi Vezetőségé­nek. 1965-ben a Munka Ér­demrend arany fokozatával tüntették ki. 1974-ben Eötvös Lóránd díjat kapott. ÍGY TELNEK A NYÁRI NAPOK Talpalatnyi földeken Az első tavaszi napsugár már a vikendháznál, a kiskertben találja a száz-, százötven négyszögölnyi kertek „urait”, ahogyan manapság nevezik őket, a hobbisokat. Nézegetik, mikor kell permetezni, metszeni, égetik az avart, ássák a kertet. Ilyenkor júniusban már katonás rendben sorakozik egy­más mellett a répa. a petrezselyem a bab. A szolnokiak kedvelt pihe­nőhelyén, a Holt-Tisza partján, még hétköznap is sokan kapálnak, gyom­lálnak, a nyaralók kö­rül. Nyugdíjban Nagy Pál két éve nyugdí­jas. Nemrégiben vette a 150 négyszögöl kiskertet, most épít rá szerszámos házikót. — Mi nem megyünk a pi­acra a levesbe valóért. Min­dennap kibiciklizek, viszek haza borsót, zöldséget. Te­rem itt annyi, amennyi az egész családnak elég. Viszek a lányoméknak, .fiaméknak is, mindenütt rövid a pénz, jól jön, ami a kertben te­rem. — Piacra is jut? — Azért annyi nincs! Mindenből egy kevés. Van uborka, káposzta, bab, kar­fiol, most érik az eper. A nyakamba ugrottak az uno­káim, mikor vittem este a friss epret! De szívesen van­nak itt is, meg-meg csipe­getik a borsót, mint a ma­darak. Meg aztán a telek le­szalad a Tiszáig, ott elját­szanak egész nap. — Sokat van a telken? — Igen! Minden reggel ki­jövök, kertészkedem egy ke­veset, kell a mozgás az öreg csqntoknak, A munka élte­ti az embert. Szolnokon, a Pálma utcában lakunk, de ott annyira beépült minden kert, a sok garázs elveszi a helyet, alig jut valameny- nyi veteménynek. Ide meg gyakran kijön a feleségem is bu'sszal. Este hazavisszük a másnapra valót, s mikor el­rakom a szerszámokat, min­dig azt nézem, mit csinálok holnap. Tanulmányi szabadságon Retter Béla, az Állatfor­galmi és Húsipari Vállalat titkárságának vezetője, szin­tén a nyaralóban van. — Tanulmányi szabadsá­gon vagyok — mondja — a sok tanulás után jól esik a kertészkedés. A saját ke­ze munkáját sokra becsüli az ember. Ha kijövök, az az első, hogy végigmegyek, megnézem, mi mennyit nőtt. Szerintem, aki a nyolc órát a négy fal között tölti, an­nak igazi kikapcsolódás a fi­zikai munka. Szeret itt len­ni az egész család, általában hétvégeken, de néha délutá­nonként is kijövünk. — Nagyon szép a kertjük, sokat dolgoznak benne? — Száz négyszögöl az egész, ősszel a fiaim meg a vejeim egy nap alatt felás­sák. , Ilyen kis területen na­gyon fontos a beosztás, hogy mit hová ültetünk. Felsőfo­kú mezőgazdasági techniku­mot végeztem, de a folya­matos ismeretszerzésre is szükségem van, előfizettük a Kertészet és Szőlészet fo­lyóiratot. — A család? — Tizenhatan vagyunk az unokáimmal, de a konyhára való mindig megterem. Amikor a piacon 80 forint volt az eper, mi már szede­gettük. Hétvégeken itt főz­tünk, de a legjobban azt be­csüljük, hogy minden friss, ennek még az íze is más! Gyermekgondozási segélyen Fónagy Imréné postai dol­gozó másfél éves kislányá­val, Emesével játszik a kert­ben. — Itt minden őérte van — mondja. — Nagyon beteg volt, s itt, a napon, a leve­gőn gyógyult meg. Neki csi­náltuk a férjemmel a fólia­sátrat is, hogy előbb legyen paprika, paradicsom, — s mutatja az alig hat méter­nyi mintakertjét. Aztán vé­gigvezet mindenütt. Eper, málna, répa, uborka, kapor. — Átjárunk egymáshoz, mi kertesek. Megbeszéljük, mit hogyan kell vetni, mi­vel kelj permetezni, palántá­kat is cserélünk. Nekem az idén sok volt a paprika, át­adtam másnak. Jóban va­gyunk mindenkivel, a szom­szédunkkal közös permete­zőnk van. — Mit szokott csinálni idelenn Emese? — Jó dolga van. Külön pázsitot ültetnek neki. Ho­mokozója is van. Mi bent la­kunk Szolnokon, a Kun Bé­la körúton. Nem mondom, hogy a Zagyva-parton nem lehet napozni, de itt jobb, csendesebb. * * * így telnek a nyári napok a szolnoki „végeken” az 1200 „hobbin”. Fekete Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom