Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-17 / 141. szám
1977. június 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Péter-Pál napján lesz hetvenöt éve hogy q Zagyva-parti művésztelep műtermeit átadták - az elsp művészeknek. Ettől az időtől számítjuk a kolónia történetét. MAGYAR FESTŐK SZOLNOKON... A múlt század második felében August ■ ■ von Pettenkofen és J _____ osztrák művésztárs ai ösztönzésére egyre több magyar festőművész kereste Szolnokot az itt látható táj, népélet látványának kedvéért. Bőhm Pál például két nyarat töltött itt, s magával hurcolt a szolnoki „genius loci” megőrzésének érdekében minden tárgyat, amit mozdítani tudott. Lyka Károly írja le, hogy iá nézett ki Bőhm Pál müncheni műterme. „Attól fogva, hogy Münchenben letelepedett (1871), 34 éven át az odavetődő látogató azt hihette, hogy a pesti Néprajzi Múzeum egyik termét tolták át ide. Már az udvarban rogyadozott egy rozzant parasztszekér, amelyet a mester egy Tisza-menti tanyáról, vagy talán inkább valamely vándorcigánytól szerzett. Ez aztán mint pittoreszk elem szerepelgetett Bőhm festményein. Mellette egy szolnoki halászcsónak. Benn a nagy műhelyben egy sarokban a hozzávaló halászháló, magasan fölötte aranyló kukoricafüzérek, falusi hangulatot árasztva. A fogason bográcsok és bögrék, egy másikon gatyák, szűrök, ka- nászkalapok, cigányrongyok. Csupa hiteles példány, amelyeket a mester nem kis fáradsággal gyűjtött a Tisza— Zagyva vidékén, ahova gyakran kirándult magyar hangulatok “ébrentartása céljából. Ebbe a néprajzi szerelvénybe öltöztette aztán müncheni modelljeit, a Jo- hann vagy a Sepperl borjúszájú ingben, turi kanász- kalappal a fején, gyolcs gatyában, szittya-toalettben állt modellt, hogy a mester hitelesen átvihesse őt ecsetjével vászonra...” Ám nem kell ezen csodálkozni, hiszen az „egzotikus” érdekességű népi életképek iránt igen nagy volt az igény a műkereskedők részéről, s részben ennek a pusztai romantikának köszönhette Bőhm Pál is -hogy képeit olyan gyorsan kapkodták szét, hogy a festék még nedves volt, „még félig száraz állapotban vándoroltak, főképp Amerika felé”. Aggházy Gyula és Deák- Ébner Lajos Párizsban dolgoztak, és Munkácsy Mihály művészköréhez tartoztak. Pettenkofen is jó kapcsolatban állt a párizsi magyarokkal, így az ő biztatására ébred fel a két fiatal fesitő érdeklődése is a szolnoki lehetőségek iránt. Aggházy csak két alkalommal, de Deálk-Ébner Lajos annál többször fest nyaranként Szolnokon, miközben teleit Párizsban tölti. Természetesen itt a művészek együtt töltik szabad idejüket: Ró- zsaffy Dezső írja Pettenko- fenről, hogy „néha Deák- Ébner Lajossal sakkozgatott a Magyar király . épületében.” (Ma a Damjanich Múzeum és a Verseghy könyvtár otthona.) Mednyánszky László pedig naplójában jegyzi fel, hogy amikor másodízben festett Szolnokon, kiújult ízületi csúza, s későbbi barátja, festőtársa De- ák-Ébner ápolta. Bihari Sándort párizsi tanulmányai után Deák-Ébner csábította magával a Zagyva partjára. 1885-ben keresi fel először a várost, de első látogatása után egészen haláláig ide kapcsolódik művészete. Pat- rónusához, Tauszig Hugóhoz írott leveleiből tudjuk, hogy többször dolgozott itt együtt Deák-Ébner Lajossal, akinek „társasága igen kellemes és nagyon tanulságos. Sok tekintetben olyan tapasztalatai vannak, amilyenekre az ember hosszú idő múlva tehet szert, és ezekkel ő nem fukarkodik.” 1891-ben arról tudósít levelében, hogy Deák-Ébner mellett Nádler Róbert is Szolnokon fest, s 1899-ben már „itt van Fényes úr is, tehát nem vagyok egyedül, ami mindenesetre igen kellemes, habár egymás munkáit kölcsönösen csak nagyon ritkán látjuk.” Ezt a készülő munkáival Szemben mutatott teljes elzárkózást Fényes Adolf mindvégig megőrizte, a pályatársak viszont annyira megszokták, hogy egy idő után már fel sem tűnt nekik. Az említett művészeken kívül a századvégen már egyre több festő dolgozott hosszabb-rövidebb ideig Szolnokon. Zemplényi Tivadar, Edvi-Illé's Aladár, Hegedűs László. Szlányi Lajos, Olgyay Ferenc. Ha figyelemve vesszük azt a tényt, hogy a szabadban festés korszakjelző felfedezése egymás után hozta létre Kelet- és Nyugat-Európában a művésztelepeket, hogy hazánkban is 1895-től működött a nagybányai művésztelep, nyilvánvalóvá válik, hogy a közel ötvenéves festészeti múlt után Szolnokon is megérett egy művésztelep alapításának művészeti feltétele. Egri Mária (Folytatjuk) Sasnak jelentem címmel megtörtént esemény motívumai alapján készít filmet a magyar elhárítás életéről Mészáros Gyula rendező. Főszereplők: Bujtor István és Szirtes Ádám Évadzáró bemutató a Szigligeti Színházban A szolnoki társulat-.ma este évadzáró bemutató előadást tart. Színre kerül: Szirmai Albert A Glória kapitánya - vagy ahogy az idősebbek ismerhetik: Alexandra című operettje, két részben. Az operett primadonna szerepkörében Bókay Máriát, a Pécsi Nemzeti Színház művészét láthatja a közönség, partnere pedig Szabady József Liszt- díjas. Az igen jó, köny- nyed, nyárias szórakozást ígérő előadást Bor Jólsei rendezte. Képünkön Estrella Glória Quinto és Cortez kapitány, azaz Bókay Mária és Szabady József. Vonzó, vidám keretek között Egyéves iskolaelfikészitfi foglalkozások Táborozás Nagyvisnyón Kapunyitás: június 21-én Megjelent az oktatást miniszter utasítása: a jövő tanévtől egyéves isko7 laelőkészitő foglalkozásokat szerveznek az óvodába valamilyen ok miatt nem járó, ötéves gyermekeknek. Az iskolaelőkészi- tőket minden évben október 1-én kezdik és május 31-ig kell befejezni. A foglalkozások teljes időtartama 192 óra. Hetente két alkalommal 3—3, vagy három alkalommal 2—2 óra elosztásban tartják az iskolákban, óvodákban; vagy hely hiányában egyéb, a nevelésoktatás céljaira alkalmas helyiségekben. A leendő elsőosztályos kisgyermekekkel egy vagy két tanító, óvónő foglalkozik. A gyermekek általános iskolái tanulmányokra való felkészülése ingyenes. A szükséges eszközöket, felszereléseket részükre biztosítják. Az óvodahálózat fejlődésével, az óvodáskorú gyerekek számának növekedésével egyidejűleg figyeltek fel a szakemberek arra, hogy az óvodába valamilyen ok miatt nem járt gyerekek egyrésze nehezebben barátkozik meg az iskolával, a gyermekközösséggel. Ez érthető is, mert bármilyen gondos szülői foglalkozás sem képes nyújtani a gyermekközösség hatásait. Ezeknek, a nehezebb iskolai indulásból adódó hátrányoknak a leküzdésére 1970-ben indították meg a háromhónapos, és 1973 szeptemberében az egyéves iskolaelőkészítő foglalkozások kísérleteit. Bebizonyosodott, hogy elsősorban az egyéves, 192 órás előkészítőkön a gyerekek lemaradása még az iskolába lépés előtt kiegyenlíthető vagy jelentősen csökkenthető. A tapasztalatok összegezése után, a foglalkozások végleges programjának kialakításánál figyelembe vették, hogy 1978- tól életbelép az általános iskolai nevelés és oktatás terve. A 192 órás program számol ezzel, illetve az új nevelési és oktatási terv is feltételezi, hogy a kis elsős részt- vett óvodai vagy szervezett iskolaelőkészítő foglalkozásokon. Az iskolaelőkészítő foglalkozásokon a gyerekek értelmi képességeit, beszédképességüket, valamint érzékszerveket és mozgáskészségüket meghitt légkörű, vonzó, vidám, játékos keretek között fejlesztik. Ugyancsak cél a helyes magatartási és a legfontosabb egészségügyi szokások alakítása, a közösségben való együttélés, a szellemi és gyakorlati feladatvégzés, a közös játék alapvető jártasságainak elsajátítása. Az iskolaelőkészítők feltételezik az iskola és a szülői ház kapcsolatát, együttműködését. A szülőket szeptemberben szülői értekezleten tájékoztatják a pedagógusok a szervezési és tartalmi tudnivalókról. A szakemberek hasonló együttműködést képzelnek el, mint amilyen az óvodások szülei és az óvónők között megvan. Még néhány nap és újból megnyitja kapuit a jászsági pajtások nagyvisnyói úttörőtábora, melynek bővítése április végén fejeződött be. Ojabb faházakat építettek, az idén már nyolc „alpesi házban” tudják elhelyezni a nyaraló pajtásokat. Kétszeresére nőtt a sátortábor, aminek minden gyerek örül, hiszen változatlanul a sátor a legkedveltebb szálláshely. Korszerűsítették a tábor központi étkezdéjét, nagyobb lett a játszótér, több a sportolási lehetőség. A korábbi éveknél gazdagabb programot ígér az idén a nagyvisnyói tábor. Június 21-től — augusztus 20-ig lesz nyitva, tíznapos turnusokban fogadja a gyerekeket, mintegy hatszáz pajtást. Tavaly mindössze kétszáz jászsági úttörő nyaralhatott Nagyvisnyón. Minden turnus természet- járó kirándulásokon vesz részt. Az úttörők ellátogatnak a lótenyésztéséről ismert Szilvásváradra, Bélatpátfal- ván a cementgyárba. Megismerkednek Éger történelmi nevezetességeivel, az ózdi üzemekkel, az aggteleki cseppkőbarlanggal. A nagyvisnyói táborozáson kívül sok más lehetőséget kínál a nyár a jászberényi úttörőknek. Többszáz pajtás „üt tábort” az idén Pécs és Eger környékén, a Dunakanyarban, a Balaton felvidékén. BATYUBÓL Válás magyar mádra A K.-i péket nagy becsben tartják a, városka lakói. Napi sütését szétkapkodják, morzsányi sem marad belőle. Mi több, messzi földről felkeresik a rózsás kenyerekért. A tanyasiak hétfőn kerekeznek a heti szelnivalóért, s esküsznek, hogy péntekre még foszlósabb a tésztája, mint az aznapi boltinak. Ügy hisznek a barnáspiros hátú illatos csodákban, mint bénák a kegyhely gyógyító erejében. Fintorgott is egy fejkendős asszony, hogy ne adj isten, a gyári sütés kifordulna a szájából, amit persze fenntartással kell ejfogadni. Mindenesetre a három- és ötkilósok hírnevét bizonyítandón, hetente kétszer, a szomszéd megyéből érkező furgon fékez a pék háza előtt. Az overállos férfi bizonygatja, hogy neki is, a vevőknek is megéri a negyven kilométernyi furiká- zás... Mégis, amikor az asszonyok a földszintes házak előtt a szájukra veszik a péket, nemcsak a kenyerét magasztalják. Kissé összébb dugják a fejüket, úgy mesélnek a „huncut emberről”. De mielőtt még félreértenék a jelzőt, meg kell oltalmaznom a péket, a takaros lányokra, asszonyokra nem sok veszélyt jelent. Csak a beavatatlanok mesélnek arról, hogy a IC.-i sütödés nemrégiben azért vált el a feleségétől, mert új asszony mórikál az életében. De, hogy öreg fejjel beadta a bíróságra a periratot, annak írásos nyoma maradt, tehát fogadjuk el a tényt. És ha netán valaki fellapozza a K.-i válóperes anyagokat, elolvashatja a tárgyalás jegyzőkönyvét is. Az 57 éves pék és alig fiatalabb felesége komoly arccal és egybehangzóan állította, hogy elhi- degültek egymástól, s életük alkonyán nyugalomra vágynak. A sorok arról is vallanak, hogy a bíró megjegyezte: három gyereket neveltek fel tisztességben, és kirepítették a fiókákat, hogyan is beszélhetnek szárnyaszegett házasságról. De a pék fordított egyet a rúdon, mondván, hogy eddig is csak a gyerekek ragasztották őket egy fedél alá. Mivel az ügyvéd ugyancsak ékes szavakkal ecsetelte a házastársak gyötrődését, harminc évvel a boldogító igen után, a bíróság kimondta a boldogító nemet... A pék 2 ezer 500 forintnyi erővel csapott az ügyvéd kezébe. Mosolygott a jogtudor, és vele huncutul az öreg is, bár akkor a bíróság környékén rajtuk kívül senki sem tudta, min mulatnak olyan jól. Csak az épületből kilépő ülnök lepődött meg egy pillanatra. Nem tudta mire vélni, hogy a pék miért kapja hóna alá elvált kis feleségét, és miért cuppant akkorát az arcára, hogy a szemérmesebb járókelők befogják a fülüket. De mivel a tárgyalóteremben sok furcsasággal találkozott, megvonta a vállát és tovább ballagott... Két év telt el a látszólag szokványos válóper óta. Csodák csodája, az útmenti házban ma is együtt él K.-i pék egykori hitvesével. Mit együtt él?! Egyek ma is a begyújtásban, a takarításban, a dagasz- tásban, és bár titkokat nem akarunk megsérteni, annyit azért elárulhatunk: a nagyágyat sem fűrészelték ketté. Mintha mi sem történt volna, pergett életük a nagyhátú kemence körül, ahol a falon még ma is ott büszkélkedik az oklevél — ha kissé sárgává is öregedett —, tanúsítva, hogy valamikor, nem olyan régen, sztahanovista volt a K.-i pék. A szakajtók és emlékek birodalmában egyszer szóra hajlott az öreg, megoldva száját a titkok zsákjának. Reumás derekát a meleg kemence oldalához igazgatta, úgy mesélte, hogyan lépett be életébe az SZTK először még tizenöt éve tán, amikor az asszonnyal együtt mindketten állami pékségtől húzták a fizetést. Szóval az asz- szonyt kórházba vitték, meg is operálták, hazaengedték. Az öreg ágyba vitte az ételt, mert észben tartotta, vigyázni kell a betegre, különben hamar visszaviszik operációra. Aztán a lábadozót az SZTK- ba felülvizsgálatra behívták, méregették nyomkodták, s kibökték, egészséges mint a makk, mehet már dolgozni. Hiába mondta a pék, nem úrilányok varrodája, hanem zsákokat emelő munka a kenyérsütés. Mivel az' orvosok kötötték az ebet a karóhoz, körülnézett, maszek pékséget vásárolt, s így lett a sztahanovistából — az SZTK miatt — kisiparos pék.. A vevők hozzászoktak, ment is az üzlet, de az adó egyre többet vitt el. Négy évvel ezelőtt már félszázezer forintnál többet vetettek ki rá. Mert úgy van az, hogy a maszek bejelentheti alkalmazottként a fiát. a lányát, a rokonát, de a feleségét az istennek sem. Amit ő dolgozik, azt viszik majd mind adóba, s ráadásként még idővel nyugdíjat sem kaphat. Szaladt mindenfelé a pék, hogy fizetne ő biztosítást, bármit az asszony után, mindhiába ment előtte az illatos kenyér-ajánlólevél. A szabály, az szabály volt. Végülis egy furfangos ügyvéd kitalálta, feje tetejére állna minden, ha netán elválna a pék. Mert ugye akkor nem feleség a feleség, bejelentheti az SZTK-nál, biztosított és nyugdíjra jogosult — mindössze ennyi az egész. Először csak nevetett az öreg, aztán a gondolat megfogant. És mert már később nevetés nélkül megállta a pék és a felesége, valamint az ügyvéd is, hát elváltak... így lett az SZTK válóok a K.-i péknél. De úgymondják, jövőre nagy ünnepség lesz a családban. Az öregnél kitelik a hatvan év, az asszonynál is amennyi a nyugdíjhoz kell. A kemencén túladnak s kimondják megint az anyakönyvvezető előtt az esküvést. S ha valaki megkérdi, hogyan és miért, annak csak annyi a válasz: megtörténhet, hogy egymástól elhide- gült két ember újra forrón megszereti egymást... Mélykúti Attila