Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-16 / 140. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. június 16. Olajimport, fegyverexport I térségre a legnagyobb befolyást gyakorló imperialista hatalom az Egyesült Államok. Á Közel-Kelet történelmének legutóbbi fél évszázada bizonyítja,' Washington folyamatosan arra törekedett, hogy akár a legközelebbi szövetségesei rovására is (például a második világháború idején) kiterjessze érdekszféráját ebben a térségben. Bár az 1973. évi olajválság (tehát a meghirdetett szállítási tilalom, majd az árak több szakaszos, meredek emelkedése) nyomán a vezető amerikai lapok sugalmazott cikkeket közöltek, amelyek szerint az USA meg tud élni az arab olaj nélkül is — a valóság minderre rácáfolt. 1973-at követően nemhogy csökkent volna, de nőtt az USA-ba bevitt arab olaj mennyisége. Washington közel-keleti politikája átértékelésekor a következő célokat tűzte ki: 1. Stratégiai törekvése a térségben, hogy visszaszorítsa az antiimperialista arab nemzeti felszabadító mozgalmakat, s természetes szövetségesüket, a Szovjetuniót. 2. Az arab olajra hosszú távon szüksége van, mindemellett számításba vette a térség hadászati jelentőségét is. 3. Az arab országok az olajáremelés révén gazdasági hatalomra tettek szert, tehát őket, mint gazdasági-kereskedelmi -pénzügyi partnereket is meg akarták őrizni a washingtoni politikát irányító amerikai nagytőkés csoportok. Az Egyesült Államok politikáját végrehajtó gépezet tehát fokozta gazdasági, politikai (s nemegyszer katonai) nyomását a térség országaira, hogy beilleszkedjenek a Washington által elképzelt „új” Közel-Keletbe. Washington nem válogatott a módszerekben, hogy céljait elérje. Az Amerika-barát arab rezsimeknek szállított fegyverektől kezdve a politikusok megvesztegetéséig, a mindenütt meglévő törzsi-területi ellentétek kiaknázásáig az amerikaiak mindenfajta eszközt bevetettek. Szemléletes példáját adja a washingtoni gazdasági, katonai és politikai érdekek egymást erősítő összeolvadásának az Egyesült Államok fegyverexportja. Szaúd-Ará- bia például 1930-ig 25 milliárd dollárt szán fegyverekre. A szaúdi fegyverexporttal Amerika politikailag magához láncolja Rijadot. Szaud-Arábia egyébként is az amerikai hídfőállás szerepét játssza. Ríjad dühödt an- tikommunista, szembenállása a haladó arab törekvésekkel, gazdasági, politikai kötődése Amerikához — megfelelő alap a Washingtonnal való együttműködésre.. Két éve Fejszál király halála után amerikai iskolázottságú — és gondolkodású — politikusok kerültek az előtérbe, és a térség amerikai érdekek szerinti stabilizálásának forgató- könyve alapján növelték az ország szerepét a közel-keleti kérdésekben. Manapság a térséget érintő ügyek zömét Szaud-Arábia politika-pénzügyi beleszólásával tárgyalják. Vonatkozik ez az úgynevezett rijadi tervre is, amelynek fokozatosan nyilvánosságra kerülő részletei azt mutatják, hogy a múlt év őszén a szaudi fővárosban tartott hatoldalú találkozón átfogó koncepciót dolgoztak ki. Ez a vezérelv a libanoni kérdésen túl felöleli a palesztin ügyet, az Izraellel szembenállást — egyszóval a mai Közel-Kelet kulcsproblémáit. SS poerő vett részt a rijadi csúcson (Libanon, Szíria, Egyiptom, Ku- wait, Szaud-Arábia és a PFSZ), tehát á konfliktusban érdekelt valamennyi arab állam. A Rijadban hozott döntésekben (éppúgy, mint a végrehajtás pénzelésében és ellenőrzésében) a hangadók a házigazdák voltak. Márpedig a rijadi álláspontot az Egyesült Államok súgásai szerint alakították ki. D, r. Igazgatók tanácsa 1954 őszén a Keletszibériai Angara évszázados fenyőkkel borított partján szovjet kommunisták - építők, gépkezelők, mérnökök - ötszáz tagú serege ütött tábort. Ma már a bratszki üzemek évente több mint 1 milliárd 300 tonna rubel értékű terméket állítanak elő. Az SZKP XXV. kongresszusa újabb programot dolgozott ki a Szovjetunió keleti területeinek fejlesztésére. Küldöttei között volt Viktor Taraszov is, a bratszki városi pártbizottság titkára. bíior kísérlet Viktor Taraszovot négy évvel ezelőtt választották a bratszki városi pártbizottság titkárává. Nem tartozik az itteni pionírok közé, nem lakott sátorban és nem dolgozott a majdani vízierőmű alapozásán. De ez nem jelenti azt, hogy a készre érkezett. Most a városi párt- bizottság vezetőjeként bátor kísérletet folytat; a helyi vezetés korszerűsítésének kezdeményezőjévé vált. A közelmúltban például megalakult Bratszkban a város igazgatóinak tanácsa. Tagjai a legnagyobb vállalatok vezetői, mint például Alek- szandr Szemjonov, a Bratszk- geszttroj — más ekkora vállalat, feladatait tekintve sem a Szovjetunióban, sem külföldön nem létezik —, Ivan Usztyinov, a Bratszki Vízierőmű — teljesítménye Finnország együttes energia- termelésével egyenlő —Kuzma Mamzinov, a faipari kombinát — annyi cellulózét gyárt évente, mint Hollandia teljes termelése. RlÖVlBE TEKINTŐ VÍROS Az igazgatók városi tanácsa olyan alapvető kérdésekben dönt, mint például a közös tudományos—műszaki információs központ létesítése, a városfejlesztési terv kidolgozása, amelyhez neves tudósok, szociológusok, demográfusok és ökológusok véleményét is kikérték. — A szociális fejlesztési terv kidolgozása mindenki számára előnyös — mondta Viktor Taraszov. — Lehetővé teszi Bratszk tudományosan megalapozott fejlesztését, a távlatokat is szem előtt tartja, figyelembe veszi még azt is, hogy a jelenlegi bratszkiak unokái hová járnak majd iskolába. A XXV. kongresszus után Viktor Taraszov néhány napra Moszkvában maradt. Részt.vett Bratszk városgazdálkodási fejlesztési tervezete megvitatásában. Ennek megvalósítása égető kérdéssé vált a Bratszki Területi Ipari Komplexum kialakításának befejező szakaszában. A Területi Ipari Komplexum nem egyszerű vállalatok sokasága valamely alkalmas területen, hanem az ipar és a szociális infrastruktúra pontosan körülírható kölcsönös kapcsolata. Bratszk mindössze huszonkét éves. Ügy tűnhet, hogy még előtte áll a jövő, hiszen egy város arculata évszázadok során alakul. A szocialista tervezés ezt a folyamatot meggyorsíthatja. Hibák elkövetése ellen azonban senki sincs bebiztosítva, de elismerésük és kijavításuk viszi előre a világot. Például a város lakói, a helyi és a központi sajtó bírálják a bratszki városépítési terveket és az építkezések ütemét. A hét önálló településből létesült — 25 kilométer hosszan elhúzódó, zöldövezetekkel tagolt —város túlságosan szétszórtnak bizonyul. A tömegközlekedés túrlterhelt. Bratszkban évente 4,5 ezer lakás épül, annyi mint New Yorkban. — De ez nekünk kevés — mondja Viktor Taraszov. — Segítenünk kell a fiatal házasokon, akik elég soká várnak saját lakásra. Addig családi munkásszálláson — igaz saját szobájukban — kell lakniuk. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, sőt üdvözölni kell azt a tényt, hogy a születési arányt tekintve Bratszk az elsők között van az országban. EGYEDI TERVEK ■LÁPJÁN Bratszk rekonstrukciója az elkövetkező években új arculatot ad a városnak. A lakásépítkezéseket egyedi tervek alapján folytatjuk, új színházzal, motellel, kempinggel,- éttermekkel stb. gazdagodunk. Erre a célra az állam több mint 240 millió rubelt áldoz. A világvárosépítészetében egyedülálló gyakorlat körvonalai bontakoznak ki — a centrum fejlesztése folyik, és a városhatárok változatlanok maradnak. Georgij Bogdanovszkij s APN—KS Nemzetközi repülögépkiállítás Egy különleges lőcsei iskola Gondoskodás a vakokról Nemrég világszerte megemlékeztek a vakírás feltalálójának, a francia Louis Braille születésének 125. évfordulójáról. A.zseniális találmányt nemcsak a világ összes nyelvén lehet használni, hanem reprodukálni lehet vele matematikai, tudományos és zenei jeleket is. A vakok száma Csehszlovákiában tízezer, közülük kb. négyezer él a Szlovák Szocialista Köztársaságban. A szociális biztonságot számukra a társadalom mindenre kiterjedő támogatása adja, ami nemcsak a rokkantsági és az öregkori nyugdíjban nyilvánul meg, hanem abban a gondoskodásban is, amellyel megteremtik számukra a tanulás lehetőségét is. Ezt a célt szolgálja a különleges intézmények egész hálózata Csehszlovákiában, az óvodáktól a szak- és középiskolákig. A hálózat központja a sze- pességi történelmi múltú város — Lőcse. A vakok iskolája ma minden követelményt kielégítő komplexum. Hasonló képzettséget nyújt, mint a többi iskola. Szakpedagógusok vezetésével a vak és csökkentlátó gyerekek az óvodából az általános iskolába jutnak, onnan pedig a speciális szakmunkás-képző intézetbe. Az intézetet 1948 óta több, mint 800 szakképzett könyvkötő, kárpitos és egészségügyi dolgozó hagyta el. A tanítás és a modern kollégiumi ellátás költségeit az állam fedezi. Az iskola felszerelései közé tartoznak a Picht-féle írógépek is. (Képünkön.) Minden homályos a „De Martino-iigyben” Április 20-a körül kezdtek keringeni az első megbízhatónak tűnő V hírek Guido De Marti- no közeli szabadon bocsátásáról. Guido De I Martino fia az Olasz Szocialista Párt egykoI ri titkárának, Frances- co De Martinonak, akit úgy emlegetnek, mint a baloldal valószínű közös jelöltjét a köztársasági elnök 1978-ban esedékes választására. Ugyanezen hírek szerint a kért váltságdíj 3 milliárd líra volt, de a tárgyalások sorúit végül 800 millióban állapodtak meg. Ezt azösz- szeget az emberek együttérzése teremtette elő, mivel, mint Fran- cesco De Martina mondotta, neki a könyvein kívül semmije sincs. Nincs kizárva, hogy az emberrablás hátterében politikai ok is volt. Mégis bizonyos, hogy magát az akciót közönséges bűnözők követték el, a „szaíkma” igazi mesterei. Ez megerősíti, amit a Giomi évek óta állít, azt, hogy széles körű és veszélyes szövetség van a közönséges és a politikai bűnözők között. Ilyen alapon szerveződtek azok a törvényen kívüli csoportok (nyíltan fasiszták vagy _ különféle szélsőbaloldali címkék mögött rejtőzők), amelyeket külföldi kémközpontok irányítanak, azzal a céllal. hogy csapást mérjenek a demokratikus vívmányokra és intézményekre, s ezzel megállítsák a baloldal előretörését Olaszországban. Hogy ez a szövetség létezik, és hogy végtelenül nagy veszélyt jelent, azt végre azok a politikusok is felismerik, akik évekig tettették, hogy nem látnak és hallanak semmit, mivel meg voltak győződve arról, hogy a maguk előnyére kihasználhatják az előállt helyzetet. De most elérkeztünk a döntő pillanathoz. És a vészharang, azaz az első politikus elrablása hazánkban, a legrestebb füleket is kinyitotta. Annál inkább, mivel Guido De Martino első nyilatkozatai, amelyeket a negyvennapos fogság után adott, teljes mértékig megerősítették az előbbiekben felvázolt képet. „Kezdettől az volt a benyomásom — mondta a szocialista párt egykori titkárának fia — hogy összefonódás .van a közönséges bűnözők és a politikai bűnözők között. Fogvatartóim a közönséges bűnözők világából kerültek ki, megbízóik mögéjük rejtőztek.” Ezek a fogvatartók valószínűleg nem is ismerték megbízóikat („egy kis pénzt akartunk keresni, el keli tartanunk a családunkat”), akik azt az utasítást adták nekik, hogy Guido De Martinót adják át a NAP Nuclei Armati Proletárt — Fegyveres Proletársejtek) embereinek, akik kijelentették, hogy „nyílt háborút kezdtek a rendszer ellen”. Most a nyomozás vezetőin a sor, hogy á szabadonbo- csájtás után látványosan megkezdett embervadászatról áttérjenek az igazi nyomozásra, és a bűntény három „szintjén” leleplezzék: kik hajtották végre a bűntettet; melyik . az első politikai láncszem — például a NAP — melynek köze van az emberrabláshoz; és végül: ha kiderül, hogy a NAP valóban csak egy láncszem, politikai álcázás volt, azonosítsák az igazi megbízókat. Csupán ez utóbbiak személyének ismerete adhat választ arra a kérdésre, hogy miért éppen Guido De Martinot választották az első olaszországi, politikai indítékú emberrablás szenvedő alanyául. Mindenesetre gyors cselekvésre van szükség, mert a „De Martino ügy” és az erőszaknak, a provokációknak az elhatalmasodása világosan bizonyítja, hogy a „bizonytalanság stratégái” elhatározták az események meggyorsítását. Végül a kormány elnöke Giulio Andreotti is feladta eddigi tartózkodását a helyzet sürgetésére, és megerősítette, hogy gyorsan helyre kell állítani a rendet és a törvényességet országunkban, mielőtt még késő lenne, és utalt „külföldre vezető szálak” létezésére. De, hogy ez elérhető legyen, a relatív többség pártjának alapvetően szakítania kell a múltjával, a korrupcióval, a szolgalelkűséggel, a személyes érdekek összefonódásának rendszerével és a népi erőkkel való szembenállással. Talán megérné a fáradságot elgondolkodni azon a mondaton, amit fogvatartói mondtak De Martinónak: ,.Mi csaknem mind a kereszténydemokrata pártra szavazunk, mert ez a rendszer romlott, és nekünk is lehetővé teszi, hogy szabadon és zavartalanul dolgozzunk ...” A Giorniból fordított* B, A,