Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-16 / 140. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. június 16. Olajimport, fegyverexport I térségre a legna­gyobb befo­lyást gyakorló imperialista hatalom az Egyesült Álla­mok. Á Közel-Kelet történel­mének legutóbbi fél évszáza­da bizonyítja,' Washington folyamatosan arra törekedett, hogy akár a legközelebbi szövetségesei rovására is (például a második világhá­ború idején) kiterjessze ér­dekszféráját ebben a térség­ben. Bár az 1973. évi olajvál­ság (tehát a meghirdetett szállítási tilalom, majd az árak több szakaszos, meredek emelkedése) nyomán a vezető amerikai lapok sugalmazott cikkeket közöltek, amelyek szerint az USA meg tud élni az arab olaj nélkül is — a valóság minderre rácáfolt. 1973-at követően nemhogy csökkent volna, de nőtt az USA-ba bevitt arab olaj mennyisége. Washington közel-keleti politikája átértékelésekor a következő célokat tűzte ki: 1. Stratégiai törekvése a térség­ben, hogy visszaszorítsa az antiimperialista arab nemze­ti felszabadító mozgalmakat, s természetes szövetségesü­ket, a Szovjetuniót. 2. Az arab olajra hosszú távon szüksége van, mindemellett számításba vette a térség ha­dászati jelentőségét is. 3. Az arab országok az olajáreme­lés révén gazdasági hatalom­ra tettek szert, tehát őket, mint gazdasági-kereskedelmi -pénzügyi partnereket is meg akarták őrizni a washingtoni politikát irányító amerikai nagytőkés csoportok. Az Egyesült Államok poli­tikáját végrehajtó gépezet te­hát fokozta gazdasági, poli­tikai (s nemegyszer katonai) nyomását a térség országai­ra, hogy beilleszkedjenek a Washington által elképzelt „új” Közel-Keletbe. Washington nem válogatott a módszerekben, hogy céljait elérje. Az Amerika-barát arab rezsimeknek szállított fegyverektől kezdve a politi­kusok megvesztegetéséig, a mindenütt meglévő törzsi-te­rületi ellentétek kiaknázásáig az amerikaiak mindenfajta eszközt bevetettek. Szemléletes példáját adja a washingtoni gazdasági, kato­nai és politikai érdekek egy­mást erősítő összeolvadásá­nak az Egyesült Államok fegyverexportja. Szaúd-Ará- bia például 1930-ig 25 milli­árd dollárt szán fegyverek­re. A szaúdi fegyverexporttal Amerika politikailag magá­hoz láncolja Rijadot. Szaud-Arábia egyébként is az amerikai hídfőállás szere­pét játssza. Ríjad dühödt an- tikommunista, szembenállása a haladó arab törekvésekkel, gazdasági, politikai kötődése Amerikához — megfelelő alap a Washingtonnal való együttműködésre.. Két éve Fejszál király halála után amerikai iskolázottságú — és gondolkodású — politikusok kerültek az előtérbe, és a tér­ség amerikai érdekek szerin­ti stabilizálásának forgató- könyve alapján növelték az ország szerepét a közel-keleti kérdésekben. Manapság a tér­séget érintő ügyek zömét Szaud-Arábia politika-pénz­ügyi beleszólásával tárgyal­ják. Vonatkozik ez az úgy­nevezett rijadi tervre is, amelynek fokozatosan nyil­vánosságra kerülő részletei azt mutatják, hogy a múlt év őszén a szaudi fővárosban tartott hatoldalú találkozón átfogó koncepciót dolgoztak ki. Ez a vezérelv a libanoni kérdésen túl felöleli a palesz­tin ügyet, az Izraellel szem­benállást — egyszóval a mai Közel-Kelet kulcsproblémáit. SS po­erő vett részt a rijadi csúcson (Li­banon, Szíria, Egyiptom, Ku- wait, Szaud-Arábia és a PFSZ), tehát á konfliktusban érdekelt valamennyi arab ál­lam. A Rijadban hozott dön­tésekben (éppúgy, mint a végrehajtás pénzelésében és ellenőrzésében) a hangadók a házigazdák voltak. Márpedig a rijadi álláspontot az Egye­sült Államok súgásai szerint alakították ki. D, r. Igazgatók tanácsa 1954 őszén a Kelet­szibériai Angara évszáza­dos fenyőkkel borított partján szovjet kommu­nisták - építők, gépke­zelők, mérnökök - ötszáz tagú serege ütött tábort. Ma már a bratszki üze­mek évente több mint 1 milliárd 300 tonna rubel értékű terméket állítanak elő. Az SZKP XXV. kong­resszusa újabb programot dolgozott ki a Szovjetunió keleti területeinek fejlesz­tésére. Küldöttei között volt Viktor Taraszov is, a bratsz­ki városi pártbizottság tit­kára. bíior kísérlet Viktor Taraszovot négy évvel ezelőtt választották a bratszki városi pártbizott­ság titkárává. Nem tartozik az itteni pionírok közé, nem lakott sátorban és nem dol­gozott a majdani vízierőmű alapozásán. De ez nem je­lenti azt, hogy a készre ér­kezett. Most a városi párt- bizottság vezetőjeként bátor kísérletet folytat; a helyi vezetés korszerűsítésének kezdeményezőjévé vált. A közelmúltban például meg­alakult Bratszkban a város igazgatóinak tanácsa. Tagjai a legnagyobb vállalatok ve­zetői, mint például Alek- szandr Szemjonov, a Bratszk- geszttroj — más ekkora vál­lalat, feladatait tekintve sem a Szovjetunióban, sem külföldön nem létezik —, Ivan Usztyinov, a Bratszki Vízierőmű — teljesítménye Finnország együttes energia- termelésével egyenlő —Kuz­ma Mamzinov, a faipari kombinát — annyi celluló­zét gyárt évente, mint Hol­landia teljes termelése. RlÖVlBE TEKINTŐ VÍROS Az igazgatók városi taná­csa olyan alapvető kérdé­sekben dönt, mint például a közös tudományos—műszaki információs központ létesí­tése, a városfejlesztési terv kidolgozása, amelyhez ne­ves tudósok, szociológusok, demográfusok és ökológusok véleményét is kikérték. — A szociális fejlesztési terv kidolgozása mindenki számára előnyös — mondta Viktor Taraszov. — Lehető­vé teszi Bratszk tudományo­san megalapozott fejleszté­sét, a távlatokat is szem előtt tartja, figyelembe ve­szi még azt is, hogy a je­lenlegi bratszkiak unokái hová járnak majd iskolába. A XXV. kongresszus után Viktor Taraszov néhány napra Moszkvában maradt. Részt.vett Bratszk városgaz­dálkodási fejlesztési terveze­te megvitatásában. Ennek megvalósítása égető kérdés­sé vált a Bratszki Területi Ipari Komplexum kialakítá­sának befejező szakaszában. A Területi Ipari Komplexum nem egyszerű vállalatok so­kasága valamely alkalmas területen, hanem az ipar és a szociális infrastruktúra pontosan körülírható kölcsö­nös kapcsolata. Bratszk mindössze hu­szonkét éves. Ügy tűnhet, hogy még előtte áll a jövő, hiszen egy város arculata évszázadok során alakul. A szocialista tervezés ezt a fo­lyamatot meggyorsíthatja. Hibák elkövetése ellen azon­ban senki sincs bebiztosít­va, de elismerésük és kija­vításuk viszi előre a vilá­got. Például a város lakói, a helyi és a központi sajtó bí­rálják a bratszki városépí­tési terveket és az építkezé­sek ütemét. A hét önálló településből létesült — 25 kilométer hosszan elhúzódó, zöldövezetekkel tagolt —vá­ros túlságosan szétszórtnak bizonyul. A tömegközleke­dés túrlterhelt. Bratszkban évente 4,5 ezer lakás épül, annyi mint New Yorkban. — De ez nekünk kevés — mondja Viktor Taraszov. — Segítenünk kell a fiatal házasokon, akik elég soká várnak saját lakásra. Ad­dig családi munkásszálláson — igaz saját szobájukban — kell lakniuk. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, sőt üdvözölni kell azt a tényt, hogy a születési arányt te­kintve Bratszk az elsők kö­zött van az országban. EGYEDI TERVEK ■LÁPJÁN Bratszk rekonstrukciója az elkövetkező években új arculatot ad a városnak. A lakásépítkezéseket egyedi tervek alapján folytatjuk, új színházzal, motellel, kem­pinggel,- éttermekkel stb. gazdagodunk. Erre a célra az állam több mint 240 mil­lió rubelt áldoz. A világvá­rosépítészetében egyedülál­ló gyakorlat körvonalai bon­takoznak ki — a centrum fejlesztése folyik, és a vá­roshatárok változatlanok maradnak. Georgij Bogdanovszkij s APN—KS Nemzetközi repülögépkiállítás Egy különleges lőcsei iskola Gondoskodás a vakokról Nemrég világszerte megemlé­keztek a vakírás feltalálójának, a francia Louis Braille születé­sének 125. évfordulójáról. A.zse­niális találmányt nemcsak a vi­lág összes nyelvén lehet hasz­nálni, hanem reprodukálni le­het vele matematikai, tudomá­nyos és zenei jeleket is. A vakok száma Csehszlovákiá­ban tízezer, közülük kb. négy­ezer él a Szlovák Szocialista Köztársaságban. A szociális biz­tonságot számukra a társadalom mindenre kiterjedő támogatása adja, ami nemcsak a rokkant­sági és az öregkori nyugdíjban nyilvánul meg, hanem abban a gondoskodásban is, amellyel megteremtik számukra a tanulás lehetőségét is. Ezt a célt szol­gálja a különleges intézmények egész hálózata Csehszlovákiá­ban, az óvodáktól a szak- és középiskolákig. A hálózat központja a sze- pességi történelmi múltú város — Lőcse. A vakok iskolája ma minden követelményt kielégítő komplexum. Hasonló képzettsé­get nyújt, mint a többi iskola. Szakpedagógusok vezetésével a vak és csökkentlátó gyerekek az óvodából az általános iskolá­ba jutnak, onnan pedig a spe­ciális szakmunkás-képző inté­zetbe. Az intézetet 1948 óta több, mint 800 szakképzett könyvkötő, kárpitos és egészségügyi dolgo­zó hagyta el. A tanítás és a modern kollégiumi ellátás költ­ségeit az állam fedezi. Az iskola felszerelései közé tar­toznak a Picht-féle írógépek is. (Képünkön.) Minden homályos a „De Martino-iigyben” Április 20-a körül kezdtek keringeni az el­ső megbízhatónak tűnő V hírek Guido De Marti- no közeli szabadon bo­csátásáról. Guido De I Martino fia az Olasz Szocialista Párt egyko­I ri titkárának, Frances- co De Martinonak, akit úgy emlegetnek, mint a baloldal valószínű kö­zös jelöltjét a köztársa­sági elnök 1978-ban ese­dékes választására. Ugyanezen hírek sze­rint a kért váltságdíj 3 milliárd líra volt, de a tárgyalások sorúit vé­gül 800 millióban álla­podtak meg. Ezt azösz- szeget az emberek együttérzése teremtet­te elő, mivel, mint Fran- cesco De Martina mon­dotta, neki a könyvein kívül semmije sincs. Nincs kizárva, hogy az emberrablás hátterében po­litikai ok is volt. Mégis bi­zonyos, hogy magát az ak­ciót közönséges bűnözők kö­vették el, a „szaíkma” igazi mesterei. Ez megerősíti, amit a Giomi évek óta ál­lít, azt, hogy széles körű és veszélyes szövetség van a közönséges és a politikai bűnözők között. Ilyen ala­pon szerveződtek azok a törvényen kívüli csoportok (nyíltan fasiszták vagy _ kü­lönféle szélsőbaloldali cím­kék mögött rejtőzők), ame­lyeket külföldi kémközpon­tok irányítanak, azzal a cél­lal. hogy csapást mérjenek a demokratikus vívmányok­ra és intézményekre, s ez­zel megállítsák a baloldal előretörését Olaszországban. Hogy ez a szövetség lé­tezik, és hogy végtelenül nagy veszélyt jelent, azt vég­re azok a politikusok is fel­ismerik, akik évekig tettet­ték, hogy nem látnak és hallanak semmit, mivel meg voltak győződve arról, hogy a maguk előnyére kihasz­nálhatják az előállt helyze­tet. De most elérkeztünk a döntő pillanathoz. És a vész­harang, azaz az első politi­kus elrablása hazánkban, a legrestebb füleket is kinyi­totta. Annál inkább, mivel Guido De Martino első nyi­latkozatai, amelyeket a negy­vennapos fogság után adott, teljes mértékig megerősítet­ték az előbbiekben felvázolt képet. „Kezdettől az volt a be­nyomásom — mondta a szo­cialista párt egykori titká­rának fia — hogy összefo­nódás .van a közönséges bű­nözők és a politikai bűnö­zők között. Fogvatartóim a közönséges bűnözők világá­ból kerültek ki, megbízóik mögéjük rejtőztek.” Ezek a fogvatartók valószínűleg nem is ismerték megbízói­kat („egy kis pénzt akar­tunk keresni, el keli tarta­nunk a családunkat”), akik azt az utasítást adták ne­kik, hogy Guido De Marti­nót adják át a NAP Nuclei Armati Proletárt — Fegyve­res Proletársejtek) emberei­nek, akik kijelentették, hogy „nyílt háborút kezdtek a rendszer ellen”. Most a nyomozás vezetőin a sor, hogy á szabadonbo- csájtás után látványosan megkezdett embervadá­szatról áttérjenek az igazi nyomozásra, és a bűntény három „szintjén” leleplez­zék: kik hajtották végre a bűntettet; melyik . az első politikai láncszem — példá­ul a NAP — melynek köze van az emberrabláshoz; és végül: ha kiderül, hogy a NAP valóban csak egy lánc­szem, politikai álcázás volt, azonosítsák az igazi megbí­zókat. Csupán ez utóbbiak személyének ismerete adhat választ arra a kérdésre, hogy miért éppen Guido De Martinot választották az el­ső olaszországi, politikai in­dítékú emberrablás szenve­dő alanyául. Mindenesetre gyors cselekvésre van szük­ség, mert a „De Martino ügy” és az erőszaknak, a provokációknak az elhatal­masodása világosan bizo­nyítja, hogy a „bizonytalan­ság stratégái” elhatározták az események meggyorsítá­sát. Végül a kormány elnö­ke Giulio Andreotti is fel­adta eddigi tartózkodását a helyzet sürgetésére, és meg­erősítette, hogy gyorsan helyre kell állítani a rendet és a törvényességet orszá­gunkban, mielőtt még késő lenne, és utalt „külföldre vezető szálak” létezésére. De, hogy ez elérhető le­gyen, a relatív többség párt­jának alapvetően szakítania kell a múltjával, a korrup­cióval, a szolgalelkűséggel, a személyes érdekek össze­fonódásának rendszerével és a népi erőkkel való szem­benállással. Talán megérné a fáradságot elgondolkodni azon a mondaton, amit fog­vatartói mondtak De Mar­tinónak: ,.Mi csaknem mind a kereszténydemokrata párt­ra szavazunk, mert ez a rendszer romlott, és nekünk is lehetővé teszi, hogy sza­badon és zavartalanul dol­gozzunk ...” A Giorniból fordított* B, A,

Next

/
Oldalképek
Tartalom