Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-13 / 111. szám
1977. május 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ^..í?”veí?nyj Zogyvamenti Tsz pusztamonostori kertészetében elkezdték a paprikapalánták kiulteteset. A tsz több mint 160 hektár területen termeszt az idén paprikát Beruházási ellenőrzés Mezőtúron és Karcagon A lakás- és gyárépítés a reflektorfényben Százmilliók sorsáról, a mezőtúri és karcagi építkezések menetéről tájékozódtak tegnap a beruházási ellenőrzés résztvevői. Szűcs Jánosnak, a megyei pártbizottság titkárának, és dr. Hegedűs Lajosnak, a megyei tanács elnökének először Mezőtúron Papp János, a városi tanács elnöke adott beszámolót. A lakásépítésről elmondotta. hogy ebben az ötéves tervidőszakban 700 új otthont adnak át, és a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatnak köszönhetően kedvezőek a kilátások. A Szabadság téren 40 tanácsi értékesítésű lakás felhúzásához még az idén hozzákezdenek, s jövőre már az avatás következik. Az AÉV 200 OTP-lakás tető alá hozását is elvállalta, bizakodhat tehát a város 450 lakásigénylője. A szövetkezeti házak ügyében már nem ilyen kedvező a helyzet. Évek óta húzódik az építkezés, elsősorban a helyi építőipari szövetkezet nehézségei miatt. Szokatlan megoldásként a Tégla- és Cserépipari Vállalat szánta el magát két huszonhat lakásos ház építésére, hogy enyhítsenek a város gondjain. Ám ezután vissza kell vonulniuk a gyári kerítések mögé, hiszen a téglagyári fejlesztésen dolgoznak majd a munkások. Ügy tűnik, végül azért a további MESZÖV- lakások sorsa is megoldódik. Móricz Béla, a mezőtúri városi pártbizottság titkára elégedetten vette tudomásul, hogy az egyesült mezőtúri és túrkevei szövetkezet május 23-án szerződést köt az építkezésre. Többek között a vízmű rekonstrukciója és a szennyvíztisztító telep bővítése is a lakásfejlesztést szolgálja. Jó ütemben halad a 700 köbméteres víztorony alapozása, s vezetékeket, kutakat is építenek. Megszűnnek a nyári vízkorlátozások és újabb otthonokba jut majd el a vezetékes ivóvíz. A bővülő szennyvíztisztító-telep valamint a városba 1978-ban érkező vezetékes gáz is a telepszerű és korszerű lakásépítkezést sejteti. Mezőtúr kétszáz férőhelyes óvodával és mellette 800 adagos konyhával is gazdagodik 1978. október 31- re. az eredeti terv szerint. Dr. Soós István a Szolnok megyei ÁÉV igazgatója a megbeszélésen elfogadta a város vezetőinek kérését, és az avatást előbbre hozták augusztus végére. A tizenkét tantermes ál- ■ talános iskola a tervek szerint 1980. szeptemberében fogadja majd a gyerekeket. A vélemények jnegegyez- tek abban, hogy Mezőtúron példamutató a beruházó, a tanács és az építő, az ÁÉV együttműködése. A megbeszélés után a város peremére vezetett az út. Az idén kezdték meg az új vázkerámia falazó és burkolótéglagyár építését. A kétpói útnál 50 évre elegendő kiváló minőségű agyagkincsre bukkantak. A gyár több mint 400 millió forintért épül, korszerű, automata berendezésekkel alagutkemencével. Mezőtúr mellett az abonyi téglagyárnak is százhuszonhárom millió forint jut fejlesztésre. A beruházási ellenőrzés az Üvegipari Művek karcagi gyárában folytatódott. A régi üzem dolgozik, s közben építik az újat, nem könnyű tehát a helyzet. A hutacsarnok vázszerkezete már elkészült, és az ÉPSZER a jövő júniusi határidő előtti átadást vállalta. Zagyi János, a karcagi pártbizottság titkára megjegyezte, hogy a végrehajtó bizottság döntése, alapján az építkezés gyorsítása nem mehet más munkák rovására. A szakemberek megegyeztek abban, hogy a közlekedési és a gyári lakásgondok ellenére 1979. végére időben elkészülnek s a következő évben az üveggyár megháromszorozza jelenlegi termelését. A Phylaxia gyár építésénél már sokkal több hiányosságról számoltak be. Bár kiemelt beruházásról van szó, az AGROBER késve szállítja a terveket, néhány alvállalkozó nem teljesíti kötelezettségeit. A hiányos előkészítés az ár- és határidő-viták fenyegetik az eredeti, 1978. december 31.-i átadást, pedig az építő a Szolnok megyei ÁÉV minden tőle telhetőt megtesz. Szűcs János, felhívta a résztvevők figyelmét, hogy most minden erővel a megoldást .kell keresni. Határozott és gyors intézkedése^, az eddiginél szerve- zetebb beruházási munka vezethet sikerhez. Befejezésként Kundra József. a karcagi városi tanács elnöke adott tájékoztatót a város beruházásairól. Megoldódtak a kivitelezői gondok, és építőt találtak a berekfürdői 16, a nagyvénkerti 70 OTP-lakás felhúzásához, s 41et építenek, a Vörös Hadsereg úton is. Jól haladnak a tanácsi és szövetkezeti lakások munkái is. Az ÉPSZER-nek köszönhetően már 1977. december 20- án átadják a százszemélyes szociális otthont, június 30- án pedig — igaz késéssel —, elkészül a berekfürdői hatvanágyas Touring hotel. A 250 férőhelyes egészségügyi gyermekotthon építésében a pénzfedezet hiánya okoz gondot, s a város vezetőinek kell javaslatot kidolgozniuk a megoldásra. A 120 diáknak otthont adó szakmunkásképző kollégium viszont úgy tűnik, a késedelmes munkák miatt az eredeti határidőre, 1977. augusztus 31-re nem készül el. Csúsztak a Déryné művelődési ház rekonstrukciójával is, de áprilisban már ünnepélyesen megnyitották. M. A. „Városépítő” brigádok Jászberényben a Kossuth Tsz szocialista brigádjait évek óta úgy tartják számon, hogy a többi munkáskollekftívához hasonlóan ők is szívügyüknek tekintik városuk fejlődését. A tsz-ben dolgozó, százharminc tagot számláló kilenc szocialista brigád kommunista műszakok szervezésével, társadalmi munkával, iskolák és óvodák patronálásával érdemelte meg ezt az elismerést. A korábbi évekhez hasonlóan az idén is kommunista műszakot szerveztek. Szabad idejükben az erdőtelepítésnél dolgoztak: 2 ezer 446 munkaórát teljesítettek, az érte járó bért — 26 ezer forintot — befizették a városi, tanács „fejlesztési alap” számlára. Áz év első három hónapjában valamennyi brigádtag segített a belterületi utak felújításánál. Az Ady Endre úti óvodát és a pórtelki általános iskolát patronáló brigádok felújították az intézmények játszótereit, elvégezték a szükséges javítási-karbantartási munkákat, új játékszereket készítettek a gyerekeknek. Törökszenlmiklóson 1980-ig Új postaközpont, szolgáltatóházak épülnek Az ötödik ötéves terv befejezéséig Törökszentmiklóson a tervek szerint több új, szolgáltatást fejlesztő beruházás valósul meg. Épül postaköz- pont, GELKA-szerviz, ruha- tisztító. ruha- és cipőjavító, fényképész és fodrászüzlet is. Több nyilvános telefon felszerelését is tervbe vették. Mitől lehet jóízű az élet? A Duna-parti népfrontszékházban beszélgetünk S. Hegedűs László országgyűlési képviselővel, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával olyan kérdésekről, amelyek örökzöldeknek is nevezhetők, mégis napjainkhoz kötötten elevenek. Témáink: Milyen az emberek közérzete a fejlett szocialista társadalom építésén munkálkodó Magyarországon? Milyen a közvélemény és a közhangulat? Hogyan számol ezzel a politikai, az állami vezetés? És így tovább. — Milyen hát az emberek közérzete? Jó-e vagy árnyékolt? — Inkább azt mondanám, árnyalt. Ezt nem azzal a közhellyel magyaráznám, hogy minden ember különbözik egymástól, tehát ebből eredően különféleképpen viselkedik, különféleképpen ítéli meg önmaga helyzetét és a társadalom állapotát. Amennyiben megelégednénk ezzel a sablonhivatkozással, biológiailag talán igazat mondanánk, da politikailag pontatlanok lennénk. A különbségekre tennénk a hangsúlyt. Inkább azt mondanám, hogy Magyarországon az életmód egységesebbé válásának folyamata jellemzi a társadalom fejlődését, még hozzá egy magasabb szintű életmódé, és ez a felismert, közös érdekű célok fokozatos megvalósításának eredménye. Magasabb szinten integrálódik a közgondolkodás is, egységesebb saját helyünk, emberi létünk értelmének megítélése a társadalomban. — Ez valami uniformizáló- dást sejtet, amely idegen a jó közérzetű élettől. — Nem így van. Nem szabad elfelejteni, hogy a szocialista építés politikai, gazdasági, kulturális vezetése nem tagadja, sőt számon tartja és érvényesíti a különböző érdekeket, miközben ügyel az elsődleges közösségi érdek csorbíthatatlanságára. Vannak és keletkeznek ellentéték. Viszont a közös érdekű célok kitűzése, azok elérése az ellentétek feloldását és újabb ellentmondások keletkezését hozza magával. Ez állandó folyamat, az élő, a fejlődő szocializmus vérkeringése tehát nem mesze- sedhet el. Nincs szükség az emberek jólfésült uniformi- záltságára. Az ellenkező az igaz. — Ezek szerint a közvéle- mény észrevételező, bíráló magatartása természetes magatartás? — A közvélemény szerepe egyre nagyobb. Az alkotó elégedetlenség — nem egyszer hangsúlyoztuk — a szocialista társadalom normális emberi állapota. Magunk is Beszélgetés S. Hegedűs Lászlóval, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárával serkentjük minden eszközzel, a szocialista demokratizmus erejének szüntelen növelésével a színesebb, elevenebb, vitatkozóbb közéletisé- get. Ennek eredményeként mind többen foglalkoznak országunkban a közügyekkel. És ma már az emberek érdeklődőbbek, tájékozottabbak. Megalapozottabbak az észrevételeik, javaslataik. Öt-tíz évvel ezelőtt gyakori volt az olyan követelés, amely önmagában indokolt volt, csak éppen a megvalósítást, csak éppen év távlatában lehetett elképzelni. Ma a javallatok többsége reálisabb, figyelembe veszi a népgazdaság, a társadalom valóságos lehetőségeit. — A vezetésnek tehát könnyebb dolga van. — Nem hiszem. Semmiképpen sem kényelmesebb. A korábbiaknál bonyolultabb feladatokat kell meghatározni és megoldani gazdaságilag kiélezettebb nemzetközi viszonyok közepette és olyan népgazdasági helyzetben, amikor csak az intenzív fejlesztés lehetséges, és a rugalmas alkalmazkodásnak kell jellemeznie a vezetést. Nem lehet például úgy többet termelni, hogy felveszek még kétszáz munkást a gyárba, mert nincs felesleges munkaerő. Tehát jobban kell szervezni a munkát, pontosabban és racionálisabban tervezni. Nem lehet akármit termelni, túljutottunk az általános szegénység fokán, amikor minden jó volt, csak legyen valami. Minőségi árukra van szükségünk, — Azt mondjuk, Magyar- országon jó a közhangulat és ugyanakkor erősebb a közérdekű észrevételezés, bírálat. Nincs ebben ellentmondás? — Szerintem nincs, mert éppen attól jó és demokratikus a közhangulat, hogy az emberek határozottan, következetesen, sokszor türelmetlenül bírálnak annak érdekében, hogy előbbre jussunk. Az alapállás a meghatározó: fejlesszük következetesebben, eredményesebben társadalmi viszonyainkat, a szocialista építést. Nem mást akarnak, hanem a szocializmust. Bíznak a szocializmusban, bíznak abban, hogy a mi viszonyaink között értelme van az életnek. Ezért szólnak, javasolnak, segítenek vagy akár zúgolódnak mind többen közügyekben. — Tehát általában így van. De érvényes-e ez a kisebb közösségekre is? — Az élet kisebb csoportokban folyik: munkahelyeken, falvaikban, városrészekben, ahol az emberek személyesen ismerik és befolyásolják egymást. A népfrontnak tudatosan működnek bizottságai a kisebb közösségekben, városkörzetekben, apró falvakban is. Eziek a közösségek az emberi kapcsolatok fejlődését segítik, nagyon elevenek. Több évtizedes hagyománya, tapasztalata van az ilyenfajta együttműködésnek. A régi munkáskörökre, 48-as és olvasó egyletekre gondolok. Korszerű felújítására van'kezdeményezés VaS megye apró falvaiban, ahol a ikiiürült hivatali helyiségekben klubkönyvtárakat rendeztek be. Békés megye egyes városaiban az öregek napközi otthonait nappal az idősek használják, este az egész felnőtt lakosság birtokolja, előadások hangzanak el, tervismertetők, fórumok, találkozók a vezetőkkel, szombat esténként pedig a fiataloké a hely. Ezekben a kisebb közösségekben legtöbbször a lakóhelyről, a faluról, a városról esik szó, illetve arról, milyen ott az élet. Meg kell érteni, hogy sok helyen türelmetlenek, elégedetlenek a fejlődéssel. A kormány lako- helyfejlesztési koncepciója es az általános politikai célkitűzés is arra törekszik, hogy fokozatosan megszűnjenek a területi aránytalanságok. Természetesen nem a települések szerepkörében és a magasabb szintű ellátásban, mert ezeknek mindig a város lesz a központja. Hanem a gyorsan szélesedő és bővülő alapellátásban. Vannak helyek, ahol erre nagy figyelmet fordítanak, másutt fennmaradnak, sőt növekszenek az aránytalanságok. De az, hogy erről számos fórumon szabadon lehet szólni, önmagában is jó közhangulatot, sőt közéleti buzgalmat, tettvágyat kelt. — Nem túl rózsaszínű ez a kép? — Egyformán megtéveszt a rózsaszínű és a fekete szemüveg, mert mást mutat, mint a valóság. Senki nem mondja, én sem állítom, hogy Magyarországon minden ember mindennel egyetért, mindennel elégedett. Az a jó, hogy olyan közállapot van, olyan közhangulat uralkodik, amelyben alkotó vita folyik egymás között, ha úgy tetszik, a vezetés és az állampolgárok között. Eleven a kölcsönös véleménycsere, amelyben minden észrevétel fontos, tanulságos, mert így lehet elkerülni a nagyobb tévedéseket. Ettől lehet és ettől jóízű az élet. Soltész István Hídfestők a magasban Megszépülnek a vasúti hidak A végtelenbe futó sínpárokon szinte percenként robognak a Szerelvények. A kerekek csattogása a szolnoki vasúti Tisza-hídon fülsiketítő dübörgésbe vált át. Lent ör- vényük a folyó. A híd tetején, szédítő magasságban, emberek dolgoznak, artistákat megszégyenítő bátorsággal: festik új „köntösbe” öltöztetik a megfakult vasúti hidat. Tóth Károly, a MÁV Terézvárosi Pályafenntartási Főnökség hidász szakaszának magas, barna, napszítta arcú munkavezetője, mint gondos szülő, vigyáz a beosztottjaira. — Április közepén láttunk munkához, és ha a tervek szerint haladunk, akkor októberre végzünk — mondja. — Általában nyolcévenként mázolják újra a hidakat. A szolnokit, ha jól emlékszem, 1965-ben festették utoljára. — Hogyan történik a híd- festés? — Először áüványozunk. Aztán drótkefével lekaparjuk a rozsdát, fémesítünk, porolunk, lakkozunk. A befejező rész a míniumozás, végül az alapozó, majd a fedő festés következik. Mivel a szolnoki hidat nyolc évnél régebben festették, duplán míniumo- zunk. A szakmára terelődik a szó. A kiválasztásra, a veszélyre. a félelemre, a munkával járó „csavargó” életre. Tóth Károly mélyet sóhajt. — Őszintén megmondom, nem nagyon lehet válogatni, aki jelentkezik, felvesszük. Alapvető kikötés a tizennyolc éves korhatár és a kiegyensúlyozott életmód. Jómagam kőműves szakmát tanultam, aztán amikor a vasúthoz kerültem. átképeztek. A veszély állandóan kíséri a munkánkat. Nem leányálom a Tisza medre fölött húsz-huszonkét méter magasságban dolgozni, Alattunk, vagy éppen fölöttünk szüntelenül robognak a vonatok. A hídon magasfeszültségű vezeték van. Jó időben hátunkát a nap égeti, kezünket az átforrósodott vaslemez. Hidegben ennek az ellenkezőjét érezzük. És úgyszólván mindent kézzel csinálunk. Állványozáskor cipeljük a nehéz faanyagot, és bár kértünk már könnyebb, gyorsabban mozgatható csőáUvá- nyokat. még nem kaptuk meg. A biztonsági öv használata egyébként kötelező. Ha a munka úgy kívánja, védőkötéllel is kikötjük magunkat. A félelmet pedig elfelejtjük, mikor dolgozunk. Szolnokon a Tisza-hídon 30 ezer 664, a Zagyva-hídon pedig 4 ezer 580 négyzetméter felület vár festésre. (pataki)
