Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-12 / 110. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. május 12. Napjainkban töb mint 30 évvel a második világháború után szembeszökő ellentmondás alakult ki Kö- zcp-Európában: egyfelől a politikai enyhülés sikerei, másfelől két fél óriási fegyverzetű hadseregeinek izembenállása a kontinens közepén. D közvélemény főleg a közép-európai fegyve- veres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokhoz kapcsolja ennek az ellentmondásnak a feloldásához fűződő reményeit. Mint ismeretes, az elfogadott alapelvek közé tartozik, hogy egyetlen állam biztonsága se szenvedjen kárt, a csökkentések kölcsönösek legyenek, az államok által vállalt kötelezettségek egyenlőek, s hogy egyik fél se jusson egyoldalú katonai előnyökhöz. Csak négy esztendővel ezelőtt kezdődtek meg a tárgyalások, de lényeges eredmények Bécsben egyelőre nem születtek. Ügy tűnt. hogy kezdetben a tárgyalások idejére „befagyaszthatok” lennének a fegyveres erők és a fegyverzet az elért szinten, amit a szocialista országok ajánlottak. A másik fél azonban nem fogadta el ezt a javaslatot, és folytatta katonai potenciáljának növelését a térségben. A Szovjetunió és a többi szocialista ország még 1973 őszén fontos megállapodástervezetet terjesztett elő, amely mindkét fél részéről a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet egyenlő, csaknem 17 százalékos csökkentését irányozta elő három esztendő leforgása alatt. Ezt a javaslatot nem fogadták el, noha a szocialista országok hajlandók voltak lehetséges ésszerű kompromisszumokra a nyugati résztvevőkkel. A szocialista országok arra törekedve, hogy a probléma ne súlyosbodjék, felszólították partnereiket, hogy a tárgyalások idején ne növeljék a fegyveres erőket. A Szovjetunió példát mutatott és immár évek óta nem növeli fegyveres erőinek létszámát. A felhívásra és a példamutatásra azonban a NATO-országok fegyveres erőik növelésével válaszoltak. A múlt év februárjában a szocialista országok, figyelembe véve a nyugati félnek a szakaszonkénti csökkentésre vonatkozó kívánságait, azt javasolták, hogy a csökkentést egyenlő alapon az első ~ szakaszban a Szovjetunió és az Egyesült Államok kezdje meg, a többi résztvevő pedig „fagyassza be” fegyveres erőinek szintjét és vállaljon kötelezettséget a fegyveres erők második szakaszban való csökkentésének határidejére és mértékére vonatkozóan. Ezek a javaslatok sem találtak megértésre. Ezzel szemben a nyugati résztvevők gyakorlatilag csupán egy témáról beszéltek: a nem egyenlő mértékű, a Szovjetuniót illetően nem egyenlő mértékű csökkentésről. A Szovjetuniónak azt javasolják, hogy vonjon ki egy páncélos hadsereget teljes fegyverzetével együtt, Katonai enyhülést Közép-Európában! amire az Egyesült Államok válaszként harmadakkora mértékben csökkentené katonáinak számát, ráadásul az egyes alakulatokból kiemelve, a fegyverzet korábbi szintjének megtartásával. Ami pedig a nyugat-európai tárgyalófelek és Kanada fegyveres erői és fegyverzete második szakaszban való csökkentésével kapcsolatos kötelezettségeket illeti, erről a nyugati javaslatban még- csak említés sem történik. A nyugati séma a NATO és a Varsói Szerződés szárazföldi csapatai számára azonos kollektív „plafont” irányoz elő — valamikor a meghatározatlan jövőben. Ám teljesen világos, hogy az ilyen „plafon” keretei lehetővé teszik egyes NATO-országok számára, hogy növeljék fegyverzetüket más szövetségeseik rovására. Ilyen lehetőséghez juthatna például a nyugat-német Bundes- wehr — a NATO egyilf ütőereje. A nyugati tárgyalófelek éppen ilyen lenetőség megszerzésére pályáznak, amit meggyőzően bizonyít, hogy nem hajlandók garanciákat adni arra, hogy részt vesznek a csökkentésben legalább a második szakaszban. D szocialista országok a maguk részéről kifejezték azt a készségüket, hogy fegyveres erőik létszámát és fegyverzetüket méreteiknek megfelelően csökkentsék. A csökkentés konkrét időpontjaira is javaslatot tettek. Ugyanezt várják a nyugat-erurópai országoktól és Kanadától is. A kölcsönös kötelezettség megadná a szükséges garanciát arra, hogy a csökkentést teljesen végrehajtják. Egyelőre a nyugati fél egy- hetedével hajlandó csökkenteni az Egyesült Államok nukleáris robbanófej-készleteit és némileg az elavult célbajuttatási eszközök számát. Ez a javaslat elfogadhatatlan, mivel egyszeri jellegű, nem terjed ki más NA- TO-tagállamok nukleáris arzenáljára. Ezenkívül megvalósításának az a feltétele, hogy a szocialista országok elfogadják a megfelelő csökkentés egész nyugati sémáját. A tárgyalásokon a NATO- országok által elfogadott álláspont egyelőre csupán egy dologról tanúskodik: arról a törekvésről, hogy egyoldalú katonai előnyökhöz jussanak. Erőfeszítéseiknek ez a célja. Álláspontjuk azonban nem reális tényeken alapul, hanem propandamitoszokon, egyebek között a Szovjetunió „katonai fölényének” "mítoszán. Ez jó példa arra, hogyan válik a politika a propaganda eszközévé. Közép-Európában évek óta a két tömb fegyveres erőinek megközelítő egyensúlya áll fenn. A Nyugat a Szovjetunió fegyveres erőinek struktúrájában a Nyugatéhoz képest meglevő és teljes mértékben megmagyarázható különbségekre rámutatva igyekszik azokat a Szovjetunió számbeli fölényének „bizonyítékaként” felhasználni. Teljesen valótlanok a nvu- gati félnek azok az állításai, miszerint a Közép-Európában állomásozó szárazföldi csapatok számában állítólag aránytalanság állna fenn a NATO kárára. A szocialista országok által a csökkenés térségében állomásozó fegyveres erők, köztük a Varsói Szerződés tagállamai szárazföldi csapatainak létszámáról nyilvánosságra hozott adatok bizonyítják e nyugati állítások tarthatatlanságát. Ez év január végén Londonban Schmidt nyugatnémet kancellár és Callaghan brit miniszterelnök például arról beszélt hogy a Szovjetunió és- a Nyugat között, a korábbihoz hasonlóan, katonai egyensúly áll fenn, és semmi alapja sincs a félelemnek vagy a pesszimizmusnak. Ezt Georg Leber nyugatnémet hadügyminiszter is megerősítette tavaly december végén, kijelentve, hogy: „A NATO fegyveres erőinek közös potenciálja egyenlő a Varsói Szerződés tagállamai megfelelő potenciáljával.” Ügy tűnik, hogy most már mindössze annyi maradt hátra, hogy a realitás felismeréséről áttérjenek a fegyveres erők reális csökkentésére. De a Nyugat éppen ezt a lépést nem siet megtenni. D szocialista országok már eddig is sok erőfeszítést tettek a tárgyalások sikere érdekében. Nem kétséges, hogy energiájukat és ez irányú fáradozásaikat a jövőben sem csökkentik. Ezt bizonyította az az új felhívás, amellyel Leonyid Brezsnyev fordult a szovjet szakszervezetek XVI. kongresszusának emelvényéről a nyugati hatalmakhoz. „Ma még egyszer kijelentjük — mondotta —, készek vagyunk arra, hogy egészen a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről szóló megállapodás létrejöttéig nem növeljük a térségben állomásozó csapataink létszámát. Természetesen azzal a feltétellel, hogy a NATO erői az említett térségben szintén nem növekszenek. Fogadják el ezt a javaslatot tisztelt tárgyaló partnereink első reális lépésként a fegyveres erők csökkentése felé vezető úton, hisz ezzel senki sem veszít, a béke ügye, a népek biztonságának ügye viszont csak nyerhet.” L. Tolkunov Az APN Sajtóügynökség elnöke lV80-ra Csehszlovákiában összesen 77—79 millió kilowattóra elektromos energia termelését tervezik 200 megawattos üzemegységekkel működő erőművek létrehozásával. A most épülő Chvaletice-i erőmű dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy társadalmi munkában határidő előtt befejezik az erőmű két 200 megawatt teljesítményű egységének építését és az első egységet augusztus 31-ig átadják. Képünk az erőmű energiatermelő egységének szerelőcsarnokában készült. Naberezsnije Cselniben — a Kámai Autógyár városában —, moszkvai idő szrint járnak az órák, de az élet már korán reggel megindul. A villamos- és buszmegállókban különböző nemzetiségek nyelvein folyik a beszélgetés. Mintha egy nemzetközi repülőtér várócsarnokában lennénk. Az autóvárosba az ország 85 körzetéből, nagyvárosából érkeztek szakemberek, akik több népet, nemzetiséget képviselnek. — Naberezsnije Cselnibe 1971. október 21-én jöttem, könnyű félcipőben — emlékezik vissza A. Kicsa, az SZMU—5 építésvezetőség igazgatója. — A helybeliek figyelmeztettek: sürgősen vegyek minél előbb gumicsizmát, hogy bőven elférjen benne még egy vastag zokni. R. Szalahov kombájnos a tatárföldi Durt Muncsa faluból jött. ahol ácsként dolgozott, majd az egyik házépítő brigád vezetője lett. Körzetében a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa tagjává választották. — Én már Naberezsnije Cselniben őslakosnak számítok. 1969 végén érkeztem ide — mondja Uman-Girej Naurbijev. a talajgyalusok ugyancsak tatárföldről származó brigádvezetője. — Először egy meglévő üzem műhelyében helyeztek el bennünket. Később harminc kilométerre, Karmanovóban laktam. Több mint egy hónapot kellett várnom, amíg megjött a gépem. Addig rakodómunkásként dolgoztam. Naurbijev ma a fiatalok lelkes oktatója, nevelője. — Az építkezés kezdetén, 1970 elején Naberezsnije Cselninek 39 ezer lakosa volt, — emlékezik vissza Ra- isz Beljájev, az SZKP városi pártbizottságának első titkára. — Ma több mint 250 ezren élnek itt. Az 1975—76. évek időszakában hatezer házasságot kötöttek, s 14 ezer gyermek született nálunk. Hirtelen, minden átmenet nélkül változott a város jellege. életének ritmusa. Az utóbbi években több mint 2,5 millió négyzetméternyi hasznos lakterületű lakás épült Naberezsnije Cselniben. Húsz új iskola és 33 óvoda nyitotta meg kapuit. Három rendelőintézet, különböző szolgáltató, kulturális és népjóléti intézmények kezdték meg tevékenységüket. Az ilyen gyors ütem eddig csak a fővárosok sajátossága volt. A kámai emberekről szólva meg kell említeni Viktor Fi- limonovot is. Tapasztalt építőként érkezett ide. Az ő brigádja kapta azt a feladatot, hogy építse fel Naberezsnije Cselni első magasépületét. Az erőfeszítés sikerrel járt, elkészültek az első 11 emeletes épülettel. A Filimonov-brigád azóta sok épületet emelt, de legemlékezetesebb az Építész- mérnöki Egyetem új, kihelyezett tanszéke. Filimonov maga vágta el az ünnepélyen az avatószalagoit és elsőként ült a padba is. Ma az SZKP Központi Revíziós Bizottságának tagja. A Kámai Autógyár egy az óriások sorában. A termelés megindulása nagy hatással lesz az ország gazdasági életére. A tudomány, a technika és a termelésszervezés, — irányítás legújabb vívmányait testesíti meg. Az építésével, szerelésével, üzemeltetésével, műszaki megoldásával szerzett tapasztalatok az egész szovjet ipart gazdagítják. APN — KS J. Azbukin—J. Koszov Lengyelország részvétele a KGST-kooperációban Kétoldalú szerződés a Szovjetunióval az autóipari szakosodásról és kooperációról (Fiat—Zsiguli), szerződés az elektronikus számítástechnika, szerszámgépgyártás, textílgépgyártás terén kialakítandó specializálásról és együttműködésről; mintegy 150 két- és több oldalú szerződés más KGST-országokkal — s mindez csak néhány példa a kooperációs kapcsolatok évről-évre bővülő listájáról, amelyeket a lengyel népgazdaság ismert külföldi cégekkel vesz fel. A LEMP VII. kongresz- szusi tézisei több ízben hangsúlyozzák a kooperáció szerepét Lengyelország további gazdasági fejlődésében, valamint a nemzetközi munka- megosztásban való részvétel bővítésének szükségességét. Lengyelország különösen nagy jelentőséget tulajdonít a KGST-n belüli termelésszakosításnak és kooperációnak. Ezeknek a megállapodásoknak köszönheti, hogy ma egész sor gép és berendezés élvonalbeli gyártói és exportőrjei közé tartozik, komplettül berendezett ipari létesítmények gyártója és szállítója. A KGST-országok- ban húszegynéhány, Lengyel- ország által épített kénsav- gyár, 34 faszármazék-lemez- gyár, 23 cukorgyár, — ösz- szesen több száz üzem és üzemrészleg működik. A Szovjetunióval való együttműködés révén jelentősen fejlődött a lengyel repülő- gépipar; a tengeri hajók építése pedig lengyel specialitássá vált, nem csupán a KGST-országok viszonylatában ; Lengyelország ezen a téren világviszonylatban is az élvonalban áll. Hz egészségvédelem Mongóliában Mongóliában a párt és a kormány tevékenységének szerves részét képezi az egészségvédelemről való gondoskodás. Az országban kórházak, poliklinikák és rendelőintézetek hálózatát alakították ki. A szanatóriumok, üdülők és más gyógyintézetek számát növelik. Különös figyelmet fordítanak a mentőszolgálatok tökéletesítésére. Rádió adóvevőkkel ellátott repülőgépek és különleges mentőállomások egyre nagyobb szerepet kapnak a gyógyászatban. A jelenlegi időszakban a falusi lakosság növekvő ellátása a modern orvostudomány különböző szolgáltatásaival — a népi Mongólia közegészségügyi fejlesztésének jellemző vonása. Új kórházakat építenek, a mentő- állomások és gyógyszertárak száma nő. Az orvosi személyzet gyakran ellátogat a távoleső területeken élő pásztorokhoz is. A mostani ötéves terv (1976— 1980) előirányozza Mongóliában a gyermek- és anyavédelmi szolgáltatások további javítását. Széleskörű intézkedéseket tesznek a gyermekhalandóság és a legkülönbözőbb gyermekbetegségek megszüntetésére, valamint a megelőző és gyógyintézetek anyagi bázisának növelésére. Az országban minden városnak és nagyobb helységnek saját gyermekkórháza lesz. Felső képünkön az autógyár szerszámjavitó üzemének egyik részlege. Alsó képünkön szériában szerelik a KAMAZ-t.
